Új Néplap, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-23 / 144. szám

2014. JÚNIUS 23., HÉTFŐ INTERJÚ 13 Húsz éve kezdte mai napig sikeres szólókarrierjét Hevesi Tamás. A zenész napjainkban is mindig ugyanúgy ezer fokon ég a színpadon, mint pályafutása kezdetén. Gyulai szülőháza előtt tartotta jubileumi koncertjét a népszerű énekes. EZT EGY ÉLETEN ÁT KELL JÁTSZANI Jeremy, Ezt egy életen át kell játszani, Elszáll a szó, Zötyög az élet. Csak néhány sláger a sokból, amelyeket Hevesi Ta­más vitt sikerre és a mai na­pig játszanak a hazai rádiók. A szólókarrierjét éppen húsz éve kezdő népszerű énekes egész életpályáját bemutató, nagy sikerű jubileumi kon­certet adott pénteken este Gyulán, a szülőháza előtt. A zenésszel ennek kapcsán beszélgettünk. Papp Gábor- Milyen érzésekkel készült a jubileumi koncertre, amelyet fontos momentumként a szülő­háza előtt rendeztek meg?- Be kell vallanom, megha­tódtam, amikor eldőlt, hogy egykori otthonunk előtt, a Bé­ke sugárúton lesz a koncert. Számos érzés futott végig raj­tam, hiszen testvéreimmel itt nőttünk fel, az akkori emlékek ma is elevenen élnek bennem. Gyermek voltam, amikor a gyulai művelődési ház alapjait lerakták. Az intézmény előt­ti részen kerékpárversenyeket szerveztünk, míg a közelben gyakran fociztunk. Egymás után villannak be az élmények, amikor erre az időszakra visz- szagondolok. Számomra külön érdekesség, hogy a gyulai Gön- döcs-kertben - amit mi akkor népkertnek hív­tunk - éppen a közelmúltban fejeződött be egy nagyszabású be­ruházás. Ez még inkább párhuza­mot von gyermekéveimmel. A szólókarrierjét pontosan két évtizede kezdő népszerű énekes jubileumi koncertet adott pénteken este Gyulán, a szülőháza előtt. Nem csak őt hallgathatta azonban a közönség, a helyi diákokkal is együtt énekelt a tervek szerint hamarosan új dallal előrukkoló előadó. Valami nagyon hiányzott: az em­bernek egy hazája van, egy helyen érzi a gyökereit.- A koncerten felcsendültek a Névtelen Nulla népszerű slá­gerei is. Egykori zenekaruk történetéből talán a legtöbben a Jeremy és Diadal, vagy ahogy még többen ismerik, a Csíkos napernyő című dalokra emlé­keznek.- Valóban így van, és most, sok év után is büszke vagyok a zenekarral eltöltött időszakra. A két dalt a mai napig dúdolják az emberek korosztálytól füg­getlenül, de egyetlen kiadott al­bumunkon több olyan felvétel is szerepelt, amit akkoriban ked­velt a közönség: a Rigó reggea, a Jeremy II, vagy a Csalódás is szép karriert futott be, utóbbival még a siófoki Interpop Fesztivál döntőjébe is bejutottunk. A rádi­ók a Diadalt és a Jeremyt játszot­ták leginkább, ez lehet a titka, hogy ma is nagyon ismertek.- És miközben szép sikereket értek el a zenekarral, Ön még kántorként is munkát vállalt?- A Névtelen Nullával 1983- ban Szegedre költöztünk Gyulá­ról, ahol - hogy fedezni tudjuk a költségeinket - dolgoznunk kel­lett. Véletlenül jött a lehetőség, de valóban kántorkodtam né­hány hónapon keresztül, amíg sikerült megvetnünk a lábunkat a csongrádi megyeszékhelyen.- A zenekar feloszlása után Ausztráliában próbált szeren­csét, ahol rövid időn belül fel­fedezte egy menedzser. A siker borítékolhatónak tűnt, mégis hazatért. Miért döntött így?- Az ember csak akkor kez­di el megérteni, hogy mi a hon­vágy, amikor az otthonától távol van. Jól éreztem magam Ausztrá­liában, valóra vál­tottam a gyermekkori vágyam, megnyíltak az ajtók, s az angol nyelvterület kiváló ugródesz­kaként szolgálhatott a karrie­remben, valami mégis nagyon hiányzott. Az embernek egy ha­zája, egy identitása van, egy he­lyen érzi a gyökereit. Sok bará­tom él Ausztráliában, de mindig azt látom rajtuk, hogy hazavágy­nak, Magyarországtól távol nem tudnak igazán önmaguk lenni. #- A hazatérés után pedig jött az Ezt egy életen át kell játsza­ni országos sikere. Miként élte meg azokat a hónapokat?- Azzal kezdődött, hogy sze­repelhettem Presser Gáborék Zenebolondok című műsorának utolsó adásában. Akkor még nem sejtettem, de akkor döntöt­tek úgy, számítanak rám. Nekik köszönhetően aktív részese le­hettem a dal megszületésének, tagja voltam az alkotó közös­ségnek, amelynek eredménye­ként elkészült Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szerzemé­nyeként az Ezt egy életen át kell játszani. A dal óriási siker lett, az album pedig platinalemez. Gya­korlatilag ezzel kezdődött a szóló­karrierem, ami a mai napig tart.- A húsz év egyáltalán nem kevés, különösen, miközben az újdonsült sztárok gyakran egy-két esztendő, alatt eltűn­nek a süllyesztőben. Van recept a talpon maradására? Ha most kezdené, látna erre esélyt? Gyerekkora óta a foci az egyik fő szenvedélye a zene mellett Hevesi Tamás életének másik fontos része a sport.- GYERMEKKOROM Óta a fOCÍ az egyik legnagyobb szerel­mem. Sokat jártunk át Gyulá­ról Békéscsabára NB I-es meccsekre, otthonunkban a szőnyeg alá egész kis stadiont rajzoltam fel, ahol go'mbfociz- tunk, a mai napig 168 gomb- focicsapatom van. Amikor pe­dig csak tehetem, meccseket nézek a tévében - mesélte la­punknak Hevesi Tamás, aki az NB I-es REAC-nál is meg­fordult edzőként.- sajnos az az időszak nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Nem tudom, hogy a si­kertelenségünkben milyen sze­repe van azoknak a dolgok­nak, amelyek később a nap­• - Szerencsére valóban renge­teg a fellépésem. Nem tudom, hogy jó vagy nem, de nekem egyszerűen nem megy a hak­nizás. Ha meghívnak egy kon­certre, ezer fokon égek, minden egyes fellépésen meghalok egy kicsit, hogy magam mellé állít­sam a közönséget. Fontosnak tartom ugyanakkor elmondani, hogy a földön kell járni. Amikor vége a koncertnek, ugyanolyan vagyok, mint bárki más, nem is lehetek különböző, hiszen min­denki másvalamiben jó. Nekem bizonyítani mindig a színpadon kell, nem mellette és nem a koncert után vagy előtt. Olyan polgári családban nőttünk fel a bátyámmal és a nővéremmel, ahol az ügyeskedés nem dívott. Nehéz megtippelni, hogy a mai világban lenne-e esélyem betör­ni a zenei piacra, ez egy olyan kérdés, amire szinte lehetetlen válaszolni. Egy biztos, a celeblét távol áll tőlem. világra kerültek a csapat kap­csán - idézte vissza az említett hónapokat. - A mai napig el­kerülöm a REAC pályáját, mert rossz érzések vannak bennem. hevesi tamás ugyanakkor az elmúlt hónapokban több sikert is elért a labdarúgásban. A magyar cukorbetegek válo­gatottjával Európa-bajnoki cí­met nyert olyan csapatok el­len, amelyekben profi játéko­sok sora szerepelt. A Skorpió öregfiúk gárdájával játékos­ként egy osztállyal feljebb ju­tott, míg a BLSZ első osztály­ban játszó Ferencvárosi FC úgy maradt bent csont nélkül az irányításával, hogy amikor átvette a csapatot, az utolsó helyen szerénykedtek nyolc ponttal lemaradva az előttük álló csapattól.- Ha már a celebvilágot emlí­tette. Magánéletéről valamiért nagyon keveset tudunk...- Van egy gyönyörű felesé­gem, aki szexuálpszichológus, ezen kívül sportpszichológus és közgazdász. Nagyon értel­mes és okos lány, aki kiváló partner. Úgy gondolom, hogy ez a maximum, amit el szeretnék mondani velünk kapcsolatban. Úgy érzem, a magánéletünk csak a mienk, nem akarom, hogy emiatt szerepeljek a bul­várlapokban, még akkor sem, ha sokak szerint napjainkban ez a siker egyik titka.- Talán annyit még elmond­hatunk, hogy nagy kutyabarát hírében áll...- A Budai hegyekben lakunk, gyakorlatilag az erdőben. Öt ku­tyánk van, akikkel mindig szí­vesen foglalkozom. A legkisebb egy Dóri névre hallgató, féléves komondor, most kicsit ő áll a kö­„Ha meghívnak egy koncertre, ezer fokon égek, minden egyes fellépésen meghalok egy kicsit’’ - árulta el Hevesi Tamás zéppontban. Valamennyi négy­lábúval - persze nem egyszerre- nagyokat szoktam, vagy ép­pen szoktunk sétálni. Egy-egy nehéz nap után kifejezetten jól esik kiszellőztetni a fejem távol a város zajától, a szinte tapint­ható nyugalomban.- Egy kicsit, ha lehet, vissza­térnék napjaink zenéjéhez. Vannak kedvencei?- Folyamatosan nyomon kö­vetem a magyar könnyűzenei élet történéseit. Radics Gigit na­gyon tehetségesnek tartom, bár azt is el kell, hogy mondjam, hogy szerintem nem tart még ott, ahová a hangja, a talentuma predesztinálja. Heincz Gábor, „Biga” is kiváló énekes szerin­tem, és Szolnoki Péter hangját is szeretem. Ugyanezt mondha­tom el Feke Pálról, és úgy érzem, Nika, Veres Mónika szenzáció­san énekel. A külföldiek közül régi nagy kedvencem a Genesis, Al Jarreau, a Supertramp, több ausztrál zenekar, de Christina Aquilera és Céline Dión is kö­zel áll hozzám. Ellenben például Britney Spearsről vagy Madon­náról azt gondolom - és remé­lem, nem bántok meg senkit -, hogy a marketingtevékenység az ő esetükben erősebb.- Abszolút képben van a fiata­labb generációval. Soha nem hívták még valamelyik tehet­ségkutató zsűrijébe?- Egy-egy híradásban olvas­tam már, hogy felmerült a ne­vem, de konkrét megkeresés nem érkezett. Ezzel együtt nem tartom kizártnak, hogy a kö­zönség hamarosan láthat majd egy ilyen jellegű műsorban.- Esetleg új dallal, új CD-vel is jelentkezik majd?- Várható új dal, úgy gondo­lom, hogy születőben van egy rádióbarát nóta. Persze az még kérdés, hogy melyik rádió fog­ja úgy gondolni, hogy játssza is majd a dalt. Új CD-ben gon­dolkodni ellenben nem hiszem, hogy érdemes napjainkban. Egész egyszerűen elhaladt az idő felette, ma már mindenki az internetről tölt le zenéket, nagyon kevesen vásárolnak, s alig hiszem, hogy ez a tenden­cia megfordulna.- A kedvenc előadóiról már be­széltünk. Kíváncsiak lennénk, hogy vannak-e kedvencei a sa­ját dalok között?- Ez egy nehéz és összetett kérdés. Természetesen kedve­sek számomra azok a dalok, amelyeket folyamatosan játsza­nak a rádiók, de akadnak olyan felvételek is, amelyek kevésbé váltak ismertté a nagyközön­ség előtt, mégis sokan szeretik őket, és hozzám is közel állnak. A Fekete Özvegy, az Elszáll a szó vagy a Vigyázz rám egy­aránt ebbe a csoportba tartozik. S van egy dal, ami nagyon fon­tos nekem, de mégsem játszom soha sehol. Az Apa című dal édesapámról szól. Sajnos sem ő, sem édesanyám nincs már kö­zöttünk. Azt hiszem, tartalmát, mondanivalóját mindenki érti. Nagyon kötődtem a szüléimhez, a mai napig hiányoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents