Új Néplap, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-02 / 127. szám

2014. JÚNIUS 2., HÉTFŐ 3 MEGYEI TÜKÖR HÍREK lángoltak a bálák Arokszálláson MINTEGY HATVAN körbála égett szombaton egy fedett csűrben Jászárokszálláson, egy tanyán, a lángok sertés­ólakat is veszélyeztettek - közölte az Országos Kataszt­rófavédelmi Főigazgatóság. A Majortanyán kigyulladt bálákat először a helyi ön- kormányzati tűzoltók kezd­ték oltani, majd a jászberé­nyi hivatásos tűzoltók is a helyszínre érkeztek. ■ Sari Osman állított ki az óvodában tavaszi fesztiváljuk kere­tében rendeztek kiállítást a török származású Sári Osman festményeiből a héten a szolnoki Rózsa úti óvodában. Patonai Noémi óvodapedagógus elmondta, intézményükbe nagyon sok hátrányos helyzetű és speciális nevelési igényű gyermek jár, és ily módon szerették volna közelebb hozni hozzájuk a művésze­tet. Egyébként jó a kapcso­latuk a művészteleppel, például kiállításokra is járnak. ■ K. B. Nyitva maradt autóból emelte el a pénztárcát A sértett tett bejelentést a rendőrségre szombat dél­után, hogy Tiszafüreden, a lakcíme előtt parkoló, nyit­va hagyott gépkocsijából is­meretlen ellopta irattartóját, melyben személyes iratai és pénztárcája is benne volt. A rendőrök a bejelentést követően rövid időn belül azonosították a lopás vétség elkövetésével megalapozot­tan gyanúsítható gyermek­korú fiút, akinél az ellopott értékek nagy részét meg is találták. ■ Trianonra emlékeztek tegnap Jászberényben vasárnap kora délután a Jobbik jászberényi szer­vezete az I. világháborút követő trianoni békedik­tátum tragédiájára emlé­kezett az Apponyi téren található Trianon-emlék- műnél. A rendezvényen jelen voltak a Tápiómenti Trianon Lovastúra hagyo­mányőrzői. ■ B. CS. Állatkertbe vittük a diákokat kirándulás Tizennégy gyermek jutott el Berénybe lapunk jóvoltából Az állatkerti séta után a játszótéren kötöttek ki a gyerekek. A kirándulás résztvevői a nap végére igazi csapattá kovácsolódtak. ► Folytatás az 1. oldalról Három iskolát kerestünk fel e lehetőséggel: a Tiszaparti Római Katolikus, a II. Rákó­czi Ferenc és a zagyvarékasi Damjanich János Általános Iskolát. A társaság végül ösz- szeállt: tizennégy különböző korú, érdeklődésű és élethely­zetű kisdiák vette az irányt Jászberény felé.- Tessék elképzelni, én még soha nem voltam állatkertben! Nagyon izgatott vagyok - súg­ja meg a Rékasról érkező Zsá- kai Józsi, amikor leszálltunk a Szolnoki Sportcentrum bu­száról. Az ötödikes vagány srácnak hét féltestvére van, az elmúlt években családjá­nak nem sok lehetősége volt az utazásokra. Kiderül, má­sik két osztálytársa, a szintén velünk utazó Ricsi és Patrik nemcsak jóbarátok, hanem unokatestvérek is. A három fiú nem távolodik el egymás­tól, de a kezdeti „klikkesedés” igaz a másik két iskola diák­jaira is. Kíváncsiak vagyunk, mi lesz ebből...- Nézzük meg a szurikáták etetését! - kérlelnek a gyere­kek, akiknek ma szent a sza­vuk, így először a mókás ál­latok felé vesszük az irányt. Előkerülnek a telefonok és a fényképezőgépek, mindent meg kell örökíteni! Már itt kiderül, van egy saját „bioló­gusunk” és idegenvezetőnk is Kürti Zétény személyében. A fiatalembernek mindig, minden állatról van valami érdekes információja.,Aki fo­lyamatosan filmezi is az ese- ményeketykésőbb javasoljuk, készítsen a felvételekből egy klassz dokumentumfilmet. Zéti teljesen felvillanyozó- dik, lehet, hogy mégis in­kább operatőr lesz és nem biológus?! Miután megetettük a szuri- kátákat, majmokat és a barna medvét, ideje magunkra is gondolni. Hirtelen a büfé lesz a legnépszerűbb hely, illetve a bejelentésünk: mindenki olyan finomságot kér, amilyet akar, a számlát mi rendezzük.- Hamburger! Óriáspala­csinta! Chips! Fagylalt! Tej­fölös lángos! Csokoládé! - zá­poroznak a rendelések, alig győzzük észben tartani. Fél óra múlva mindenki elégedet­ten és teli hassal dől hátra a pádon, ahová-(lám-lám) nem feltétlenül iskolák sze­rint ülnek le a gyerekek.- Ki jön velem a játszótérre? - kérdezi a kicsikre sandítva Kürti Karina, aki szemmel láthatóan élvezi az önként vállalt tanító néni szerepet. Három kislány azonnal csat­lakozik hozzá. Végül az addig visszahúzódó Bíró Jennifer is „feltűnésmentesen” utá­nuk somfordái. Önfeledt játék után folytatjuk sétánkat az ál­latkertben. Betérünk a kecs­kékhez, kicsit megcirógatjuk őket, csakúgy, mint a lovakat, nyulakat. A nap legizgalma­sabb része következik, szinte vaksötétben nézzük meg az éjszakai állatokat, a kígyókat, pókokat. Itt be lehet bizonyíta­ni, ki a bátor: ki mer benyúlni egy sötét lyukba, és megfogni azt a valamit, amit odarejtet­tek az állatkerti dolgozók?! Amiről aztán kiderül, csak egy portörlő. Tóth Ricsi győz, ő kapja tőlünk a felajánlott nyereményt, közben minden­ki nevet, ez jó vicc volt. Az utolsó kérés: legyen még egy kis idő a kalandpályára. Kicsik és nagyok, szolnokiak és rékasiak szaladnak a térre, hogy még egyszer kipróbálják a létrákat, mászókákat. Egy­mást biztatva, segítve, fülig érő szájjal kúsznak-másznak, lógnak a „szeren”. Most látszik igazán: a reggel még egymást bizalmatlanul méregető fiata­lok délutánra igazi, összetar­tó csapattá kovácsolódtak. ■ Joó Zsuzsa Meglepő kéréseket is teljesítettünk lapunk évek óta szószólója a társadalmi szerepvállalásnak. Az elmúlt években számos sze­génysorsú családon segítettünk ruhagyűjtéssel, tartós élelmisze­rek beszerzésével. Voltak, akik­nek a karácsonyt tettük szebbé, másoknak a gyermeknapot va­rázsoltuk vidámabbá. MEGLEPŐ KÉRÉSEKET ÍS sikerült teljesítenünk: egy kisfiút quadoz- ni vittünk el, egy másik a tűzoltó- laktanyát nézhette meg közelebb­ről. Nemrégen pedig rámpára gyűjtöttünk pénzt egy kerekes­székes kislánynak. Jelenleg nyári táboroztatást szervezünk a diá­koknak. Mert valljuk: segíteni jó! JEGYZET POPOVICS ZSUZSANNA Szünidei gyerekvágyak az előrelátó szülőknek már május közepén-végén pon­tos menetrendjük van arról, hogy óvodás/iskolás gyerme- kük/gyermekeik hol töltik a vakációt. A témában gyors közvélemény-kutatást végez­tem, és meglepett az ered­mény. Egy átlagosnak mond­ható családban két-három tábor is vár a gyerkőcökre, plusz közös családi nyara­lás. Van, ahol egy iskolai és egy sporttábor után augusz­tusban még repülőre ülhet a 8 és 12 éves testvérpár, elutazhatnak az olasz ten­gerpartra, rokont látogatni. Egy másik család kisiskolás gyerkőcei tavaly kipróbálták az „ottalvós” tábort, és any- nyira bejött nekik, hogy idén háromra is „beneveztek”. bezzeg az én időmben - jut eszembe. Épp csak befejez­tem az első osztályt, amikor kisírtam a szüleimnél, hogy a „nagyokkal” mehessek út­törőtáborba. Az lett a vége, hogy végigbőgtem az éjsza­kákat, és két nappal turnus­zárás előtt anyukámnak haza kellett vinnie, mert akkor meg azért hisztiztem. Néhány év múlva, „érettebb” fejjel ismét beneveztem egy hasonlóra. Egyik maradan­dó tábori emlékem, hogy megnyertem egy szavalóvei«* senyt, a másik, hogy egyik éjszaka néhányan sikeresen „fogpasztáztunk” (kentük össze alvó társainkat fog­krémmel). Másnap mi ébred­tünk ragacsosan. mivel telt a szünidő többi része? Volt kert, és a háziál­latok körül is mindig elkélt a segítő kéz, szórakozásnak pedig maradt a „barátnőzés”. Hiába nyafogtam, a szüleim nem engedtek el a közeli téglagyárba fürödni. Szök­ni nem mertem, gyalog túl messze volt. Azóta nagyot fordult a világ. Minden a gyerekekről szól, értük léte­zik. Vajon tudják, milyen jó nekik? Tapasztalom, hogy nem igazán. Nekik is van­nak elérhetetlen vágyaik. Áder János köztársasági elnök avatta fel Lehel vezér szobrát ünnepség „Az ősök tisztelete nem feladat, sokkal inkább önmagunk elfogadása” - hangzott el a hétvégi eseményen A város díszpolgárának adomá­nyából, nemzetközi hírű alkotó- művész megfogalmazásában, az ország köztársasági elnökének megerősítésével avatták fel Jász­berény központjá­ban, a város képét immár meghatá­rozó Lehel vezér szobrot szombaton délelőtt. Jászberény neve egybeforrt a formálódó Magyarország tra­gikus sorsú, mégis az emléke­zet által dicsőségben megőrzött hadvezérének nevével.- Jászberényben minden Le­helről szól, a gimnázium, a fő­tér, de még gyár, mozi, egykor pedig étterem is viselte nevét. Úgy vélem, nem is kell magya­rázni, hogy miért választottam az alakját - mondta Jászberény díszpolgára, az adományozó Pap Géza. A vá­ros polgármeste­re, Szabó Tamás köszöntőjében ki­emelte, hogy tör­ténelmi az a mód, ahogy a Lehel-szobor létrejött, történelmi az a megfogalmazás, ahogyan megjelenik a nagykö­zönség előtt. s- Mítosz és hagyomány, jel- í lem és karakter: csupa első- | rangú örökítőanyag. Az ősök f tisztelete és a hazaszeretet nem I feladat, sokkal inkább önma­gunk elfogadása. Aki szereti a ■ Berényben minden Lehelről szól, gimnázium, a főtér, mozi viseli a nevét. Áder János köztársasági elnök Pócs János parlamenti képviselő (balra) és Szabó Tamás polgármester között az avatóünnepségen. hazáját, a saját sorsát szerethe­ti benne. Aki eldobja magától a hagyományt, önmagát tagadja - mutatott rá avatóbeszédében Áder János. A köztársasági el­nök szerint Lehel vezér alakja az egy nemzetté lett magyarok sokfélesége, aki a velünk hozott Ázsiát és a megnyert Európát testesíti meg. Az alkotást a köztársasági elnök, az adományozó és a vá­ros polgármestere leplezte le a Jászkürt, a hagyomány szerinti Lehel kürtje hangjával kísérve. A nemzeti ereklyévé vált kürtöt Berndthart András szólaltatta meg. A kürtöt a Jász Múzeum­ból Hortiné dr. Bathó Edit igaz­gató és Bolla János jászkapitány hozta a főtérre, a jász történelmi zászlók felvezetésével.- Jó érzésekkel készítettem a szobrot, és ez az ünnepség olyan volt, ami mintha mindezt a jó érzést visszaigazolta volna - jegyezte meg Melocco Miklós szobrászművész, aki Párkányi Raab Péterrel közösen hozta létre a kompozíciót, az alkotás leleplezése után. - Magát Lehel vezér mondáját szerettem vol­na megmutatni egy szobrász sajátos eszközeivel. Igaznak érzem, mert nem győzelemről szól, hanem a vágyról. A győ­zelem utáni vágyról, hiszen Le­hel sem azért indult háborúba, hogy a végén „ráfaragjon...” ■ Banka Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents