Új Néplap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-02 / 101. szám

2 2014. MÁJUS 2., PÉNTEK TÜKÖR Sokmilliárd forint érkezhet hat éven át a megyébe A legcsodálatosabb „foglalkozás” szeretet, gondoskodás Kettős ünnep csalhat könnyet az édesanyák szemébe a napokban közgyűlés A 2014-2020-as uniós ciklusra való felkészü­lés volt az egyik legfontosabb témája a megyei közgyűlés szerdai ülésének Szolnokon. Az új pénzügyi ciklusra előirányzott stratégiában a megye keleti részének újra- iparosítása is szerepel. Mint elhangzott, új esélye­ket teremt a térségben a most következő időszak, hiszen az előzetes számítások szerint mintegy 52 milliárd forin­tot használhat fel összesen Szolnok városa, a megye és a járásúk. Ráadásul ehhez az összeghez hozzáadódnak még az ágazati minisztériumok forrásai, melyek természe­tesen a helyi lobbi erejétől is függenek. A támogatáso­kat tekintve mindenképpen előnyt élvez majd a gazdaság- fejlesztés, hiszen a kormány­zati szándék szerint a korábbi 16-ról 60 százalékra emelik az iparfejlesztést és munka­helyteremtést szolgáló beru­házásokra fordítandó források arányát. Emellett az idegenforgalom is prioritást élvez. A képvi­selők jóváhagyták a megyei közgyűlés környezetvédelmi tevékenységéről szóló be­számolót és a megye parlag­fű-mentesítési stratégiáját is. A tevékenység koordinálást idén hatodik éve vállalja a megyei közgyűlés, harmadik éve pedig a Vidékfejlesztési Minisztérium is támogatja. Az idei alap felosztható kéMt- összege 9,5 millió forint, me­lyet a döntés alapján végül 53 pályázat között osztanak szét. Mivel a benyújtott támogatási igény meghaladta a 13 mil­lió forintot, a közgyűlés úgy döntött, hogy egységesen, arányosan csökkentett 70,92 százalékos támogatásban részesül minden település­ről egy pályázat és elsőbb­séget kap az önkormányzat pályázati kérelme. Szolnok önkormányzata lakosságszámából adódóan a legnagyobb összegű hozzájáru­lást biztosítja az alaphoz, ezért a Szolnokról benyújtott két pályázatot - a Szolnoki Sport- centrum Kft.-jét és a Zöld Misz- szió Környezet-, Természet- és Városvédelmi Egyesületét - is támogatták a képviselők. ■ ► Folytatás az 1. oldalról- Az, hogy a gyerekek kikerül­nek a szárnyaink alól. Nekünk szülőknek az az egyik legfonto­sabb feladatunk, hogy szeretet­tel, odafigyeléssel egyengessük csemetéink fejlődését annak érdekében, hogy aztán biztosan megálljának a saját lábukon. Ám amikor ez végül bekövet­kezik, bizony nem könnyű fel­dolgozni - vallja az édesanya, aki azonban elismeri, anyának lenni a világ legszebb és egyben legnehezebb dolga. Ez különösen igaz, ha a gyer­mek nem egészséges. Ilyen ese­tekben az anyára sokszoros te­her nehezedik.- Ádám hamar megfogant, második gyermekként - meséli a szolnoki Posta Kati. - Szépen fejlődött, a szülésnél is min­den rendben volt. Gyorsan nőtt Ádám, két és fél éves korára hun­cut, mozgékony kisfiúvá csepe­redett. Egyik nap egy vidám csa­ládi tollasozást tartottunk, fiam volt a labdaszedő. Elszaladt a bo­kor mögé, de nem bújt elő. Oda­mentünk megnézni, mi történt, láttuk, Ádám a földön fekszik, így kezdődött minden... - só­hajt a fiatalasszony. Egyik orvosi vizsgálat a másikat követte, hogy kiderüljön, mi lehet a baj. Az or­vosok epüepsziára gyanakodtak.- Csakhogy Ádám állapota a gyógyszerek használata mellett sem volt stabil és megnyugtató. Sokat elesett, a már elsajátí­tott szobatisztasága is a múlté lett. Egyre többet hiányzott az oviból. Nyáron aztán felvittük Budapestre egy gyermekkór­házba, ahol a szakemberek úgy döntöttek, teljesen megvonják a pirulákat tőle. Ez rettenetes ha­tást idézett elő: innentől kezdve Ádám nem tudott járni. Egyre jobban rám lett utalva. Újabb vizsgálatok következ­tek itthon, majd Csehország­ban, végül megérkezett a le­sújtó diagnózis: a kisfiú egy gyógyíthatatlan anyagcsere-be­tegségben szenved.- Úgy éreztem, teljesen ki­csúszik a lábam alól a talaj. Hogy itt a világ vége. Majd vé­giggondoltam: Ádámnak most van csak igazán szüksége rám, össze kell, hogy szedjem magam! Azóta szimbiózisban élünk. Együtt eszünk, együtt fürdünk, együtt tévézünk. A jászberényi Klapka György Szakközép- és Szakiskola, Általános iskola és Speciális Szakiskola is már megtartotta ballagását Én vagyok a szakácsnője, az ápolója, a fodrásza és a játszó­pajtása. Mindenben segítségé­re kell, hogy legyek, hiszen a fiam már alig tud mozogni és nem is lát. Úgy gondolom, ez az igazi önzetlen anyai szere­tet, hiszen semmit nem kapok cserébe, még egy mosolyt sem. , » Életemben már csak egyetlen nehéz dolog vár rám, őt elen­gedni akkor, amikor el kell. De addig még sok szép közös pillanatot szeretnék a fiammal átélni - Kata szavai őszinték és szívbemarkolóak. A kunszentmártoni Dezső Dóra mindennapjai sem sokkal egyszerűbbek, bár kétségtele­nül vidámabbak. Dóra és férje hat gyermeket nevel.- Janka, Eszter, fyliklós, Máté, Borbála és Luca - sorolja lányai, fiai nevét a családanya, aki egyébként a Kunszentmártoni Általános Művelődési Központ igazgatóhelyettese. - Férjem Hogyan látják édesanyjukat a kisgyerekek? kövessi DORiNA, 8 éves: Anya nagyon szép. Sötétbarna haja van és zöld szeme. Mindig sminkeli magát, az arcára tesz krémet megpirosítót és a szájára rúzst. En is kipróbál­tam már ezeket! Anya mindig nagyon kedves. Vagyis szinte mindig. Mert azt viszont nem annyira szeretem, amikor megszid, például ha a tesóm- mal veszekszünk. Főleg úgy, ha a vitáért nem is én vagyok a hibás. radácsi kata, 6 éves: Anyá­nak fekete, rövid haja van és barna szeme. Nagyon szép. A pólója tetszik rajta a legjob­ban, a pillangós. Olyat én is szeretnék. Ha majd anya ki­növi, igazán nekem adhatná! Anya jól főz, kedvencem a brokkolikrémlevese. Anyának szerintem nincsen rossz tulaj­donsága, ha felnőtt leszek, olyan anyuka szeretnék lenni, mintő, nekem is két gyerekem lenne. SZILVÁSI DÁVID ANDOR, 6 éves: Anya mindig összefogja, össze­fonja a hosszú haját. Szoktam neki segíteni a házimunkában, sepregetek, meg fel is mosok. Azért segítek neki, mert szere­tem. Még akkor is, ha megszid. Mert néha rosszul viselkedem. Este szokott anya mesélni, a Sü­teményes mese a kedvencem. Anya készíti a világ legfino­mabb tejbegrízét! Anyát azért szeretem, mert ha jól viselke­dem, mindig megölel. egyke volt, így amikor megis­merkedtünk, az volt a kérése, mindenképpen kettő vagy több gyermeket vállaljunk. Mind­egyiket akartuk, egyik sem „vé­letlenül” született - állítja Dóra, aki szerint az elmúlt évek való­ban nem a pihenésről szóltak. — Ha valaki megkérdezi, mi volt a legnehezebb helyzet az életemben, nem tudok rá vála­szolni. Ugyanis mindent meg­oldottunk. Furcsa, de éppen a gyermekeim segítségével sike­rült kimászni a gödörből. Ha az elmúlt időszakban valami rossz dolog történt velem, eszembe jut a tavalyi anyák napja - mond­ja Dóra, majd hozzáteszi, bár a gyermekek közül hárman elköl­töztek a városból, de egy film erejéig az elmúlt évben mégis összeálltak, hogy meglepjék édesanyjukat egy vallomással.- Az egyik fiú például el­mondta, a legnagyobb kincset köszönheti nekem, az életét. Eszter bevallotta, nagyon ha­sonlít rám és ez olyan jó dolog. Janka számára olyan vagyok, mint a Nap, amikor felkel: ter­mészetes a létezésem... Meg­telt a szemem könnyel és arra gondoltam, egy nőnek lehet-e nagyobb ajándék annál, mint hogy anya lehessen? Hiszem, hogy nem... Q Ö fi o Nyitás . 2012. május 1-jén nyitotta meg kapuit a kisújszállási Kumánia Gyógy- és Strandfürdő, valamint a Hotel Kumánia***. A születésnap alkalmából csütörtökön színes programmal várták a vendégeket. Nagy sikert aratott a Fit Kid táncbemutató (képünkön). Koszorúzás. A Jászkun Volánnál Kerekes Ferenc halálának 20. év­fordulója alkalmából megkoszorúz­ták a volt igazgató emléktábláját. Hagyományápolás. Karcagon immáron a tizedik alkalommal ren­dezték meg a Kun hagyományok napját tegnap, amelyen különböző lovas ügyességi (képünkön) és íjászversenyeken mérték össze tu­dásukat a résztvevők. Szolnoki sorsok a holokauszt idején ► Folytatás az 1. oldalról sémáktól mentesen mutatta be az akkori magyar köz- igazgatás, politikai elit, álla­mi vezetés a zsidósághoz, a zsidókérdéshez való viszonyát. Nem köztudott például, hogy a szolnoki rendőrség vonako­dása miatt más településekről kellett karhatalmat hozni az itteni deportálás végrehajtá­sához. Ez nem változtatott a végeredményen, a megyeszék­hely zsidóságának túlnyomó részben Auschwitzba történő deportálásán. A vészkorszak végén Szolnok nyolcszáz zsidó polgára nem térhetett többé vissza lakóhelyére. ■

Next

/
Thumbnails
Contents