Új Néplap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

2014-04-15 / 88. szám

2014. ÁPRILIS 15., KEDD 3 MEGYEI TÜKÖR Földhővel fűtik majd az óvodákat Miklóson öt tagóvodában hajtanak végre energetikai fejlesztést Törökszentmiklóson. A pá­lyázat segítségével megva­lósuló beruházás keretében többek közt megvalósul a homlokzati szigetelés, a nyílászárók cseréje, mind­emellett az intézmények energiaszükségletét földhő­vel fogják ellátni. ■ R. Á. Nem jutott sokáig az ellopott pénztárcával lopás vétség elkövetésé­nek megalapozott gyanúja miatt indítottak eljárást a rendőrök egy zagyvarékasi lakos ellen. A huszonkét éves férfiszombaton egy szolnoki szórakozóhely előtt terelte el egy vendég figyelmét, majd az annak nadrágja zsebéből kiemelt pénztárcáját elfutott. A sér­tett azonnal értesítette a rendőröket, akik pár per­cen belül egy szomszédos utcában elfogták a férfit, akinek ruházatában az ellopott készpénzt is meg­találták. A járőrök a rékasi férfit előállították a rendőr- kapitányságra, ahol a nyo­mozók gyanúsítottként ki is hallgatták. ■ Lakosok versenyeznek, kié a legszebb utcafront „SZEMREVALÓ UTCAFRONT’’ névvel indított lakossági mozgalmat Tiszainoka pol­gármestere. Szendreiné Kiss Erzsébet polgármester elmondta, az volt a célja, hogy a magánporták előtti utcarész megszépüljön a te­lepülésen. A versenybe min­denki benevezhet, reméli, sok lakost tud megmozgat­ni. Hogy kié lesz a legcsi- nosabb utcafront, arról egy igazi szakértő, egy kertész fog dönteni. ■ J. ZS. A Református Kollégium Kamarakórusa énekelt amint arról tegnapi lap­számunkban már beszá­moltunk, a hétvégén Mező­túron lépett fel az Omega. A zenekar koncertje során a Mezőtúri Református Kol­légium Kamarakórusa köz­reműködésével hangzottak el a legendás dalok. ■ Sándor, a nemzeti pecás horgász Kerékpárján egyedi tábla árulkodik gazdája hobbijáról Egy kerékpár ritkán árul­kodik első ránézésre is gazdája hobbijáról. Nem így a szolnoki Hitre Sándor biciklije. A hátuljára sze­relt tábla kétséget sem hagy afelől, hogy gazdája a horgászsport képviselője. Nem is akármilyen. Ő a „nemzeti pecás". Kovács Berta- Körülbelül fél évvel ezelőtt, a nemzeti dohánybolt felira­tokat látván ötlött eszembe, hogy ha ilyen van, miért ne le­hetne nemzeti pecás is - avat be Hitre Sándor az ominózus tábla történetébe. - Jó poén­nak tűnt, így meg is kértem egy címfestő ' ismerősömet, hogy készítse el a táblát. Úgy látszik, másoknak is tetszik, a belvárosban járva többször megállítottak már és megkér­dezték, hol lehet ilyen táblá­hoz hozzájutni, vettem-e vagy csináltattam, lehet-e rendelni. Autósok is nemegyszer rám integetnek, hogy príma a fel­iratom. Olyanokkal is talál­koztam már, akik le akarták fényképezni a biciklit. Az ötlet tehát bevált, ütés­nek bizonyult. Még hogy a horgászok unalmas figurák lennének, akik csak ülnek a parton a botjukra meredve! Ők sincsenek híjáp a humor-, érzéknek.- A parton is kellemeseb­ben telik az idő a humorral- vallja Hitre Sándor néhány sztorival is alátámasztva. |- Régebben a Tiszaligetben § lévő tavon horgásztam, ott | gyakran ugrattuk egymást a J sporttársakkal. Egyszer pél- 2 Hitre Sándor biciklijén tábla hirdeti, hogy ő a „nemzeti pecás” Több mint tizenegy kilós amurt is fogott már dául az egyik horgásznak oda kellett mennie az autójához, a botjait addig bedobva hagyta. Míg távol volt, kivettem a sze­reléket, a horogra ráakasztot­tam egy tejeszacskót, amibe beledugtam egy követ, majd az egészet visszadobtam. A kapásjelzőt meg leenged­tem, mintha meghúzta volna a hal. A horgásztárs vissza­jött, odanézett és gyorsan be­vágott. Izgatottan húzta kife­lé, hiszen volt súlya, sőt moz­gott is a vízben ide-oda, ahogy vonszolta. Aztán persze meg­hitre Sándor legjobban amurt szeret fogni, mivel az harcosan védekezik a horgon. Ma már lényegében csak békés, azaz növényevő halakra horgászik, legnagyobb fogása eddig egy 11,2 kilós amur volt.- olyan is megesett, hogy kuko­ricával süllőt akasztottam. Bi­zonyára a kishal piszkálta a csalit, arra vághatott rá. Termé­szetesen ő is a tepsiben végezte. Egyébként mindig igyekeztem ellesni a különféle praktikákat, erre jó alkalom, mikor.versenye­ken a versenyző horgász mögött ül háttéremberként. Nem mind­egy ám például, hogy állítjuk össze az úszás szereléket, mek­kora az élőké, hogy súlyozzuk, vagy hogy megfelelően feküd­jön el e meder alján... pillantva a „zsákmányt”, igencsak meghökkent. Míg ő mérgelődött, a túloldalról átkiabáltak neki, hogy „Im­re, van tollad beírni a fogást, vagy vigyünk?”. Máskor per­sze engem is megtréfáltak. Például a hátam mögül pálcá­val meghúzgálták a zsinórt, persze azt hittem, hal, így be­vágtam. Jó kis közösségi élet volt ott, a poénkodás mellett segítettünk is egymásnak mindenben, versenyek után összejött a társaság. A nemzeti pecás ma már in­kább csak a Holt-Tiszán hor­gászik, az mindössze kétszáz méterre esik a házuktól. Mint mondja, a Tiszaligetig elbicik­lizni a felszereléssel hetven éves kor felett már fárasztó. Hitre Sándor több mint har­minc éve kergeti a halakat, és afféle konyhai horgásznak vallja magát.- Egyesületi versenyekre azért el szoktam menni. Volt már, hogy megnyertem, volt, hogy helyezést értem el, volt, hogy a futottak még kategóri­áig jutottam - mondja. - Any- nyi halat mindenesetre fogok mindig, hogy a családot el­lássam vele. A fölösleget meg elengedem. Keszeget például már nem szoktunk enni, na­gyon szálkás. Az unokáim a törpeharcsáért rajonganak. Feleségem a harcsát, törpe­harcsát, afrikait szereti, meg a nem zsíros pontyot. Neki amúgy minden baja van a horgászattal, mindaddig, míg a halat elé nem teszem. Elké­szítve, természetesen. A Holt-Tiszán stégről is, csónakból is horgászik; ötük­nek van egy nagyméretű stégjük, egyik társuknak meg egy csónakja. Mindig megbeszélik, mozog-e a hal, mire harap. Ismernek olyan részt a vízen, ahonnan nem­igen jönnek el hal nélkül. A történet pikantériája, hogy a horgásztársak ritkán láthatják a biciklire szerelt jellegzetes táblát. Sándor ugyanis az utóbbi időben nem azzal jár a partra. A felszere­lést - a botoktól, a székig, ete­tőanyagos vödörig - inkább talicskában tolja. Ez ugyan nem „nemzeti talicska”, de mint mondja, környékükön most ezt a módi... KÉPES HÍREK Koncert a templomban. Vasárnap a Szolnoki Belvárosi Nagy­templomban adott koncertet a Vivaldi Keresztény Kamarazenekar. A hangverseny közönsége Joseph Haydn Krisztus hét utolsó szava a keresztfán című művének tételeit hallgathatta meg az est folyamán. Bábelőadás. Bálint Ágnes meseíró Papagájkiállítás . Szokatlan helyszínen, a Tisza Mozi egyik termében Mazsola és Tádé bábjátékát mutat- rendezték be Németh Rudolf papagájtenyésztő és -gyűjtő kiállítását, ta be az Ametist Bábszínház a hétvé- ahol mintegy harmincfajta papagáj- és egyéb díszmadár-különle- gén a szandai művelődési házban. gességet tekinthettek meg a szárnyas állatok iránt érdeklődők. „Állati” ösztön jön a húsvét és a „jajvegyün- kagyereknekkisnyuszit”. Mondanám, hogy „csak azt ne!” De nem mondom. pedig a nyúl rágni fog, mindent, ami az útjába ke­rül: széklábat, könyveket, internetkábelt. És amíg nem szoktatják hozzá, nem lesz szobatiszta. Teleszórja bogyóval a lakást, rávizel a szőnyegre. Ha bezárjuk, éjszaka akkora rumlit csap, hogy felébred a ház. Vakar­ni fogja a fülét, rázni a fejét, mi pedig nem tudjuk, hogy azért, mert atkás. Elhízik, mert kukoricát adunk ne­ki széna helyett, a foga, körmei megnőnek, mert nem vagyunk vele tisztá­ban, hogy előbbit koptatni, utóbbit vágni kell. Aztán egy reggelre elpusztul, mert nem kapott oltást, vagy mert hagytuk, hogy csokit, krumplit egyen. Ki­csit szomorkodunk, aztán jövőre veszünk egy újat, „haddörüljönagyerek”. És kezdődik minden elölről. EGYÉBKÉNT MINDEGY nekünk, hogy nyúl, kutya, macska vagy madár, mindegyikkel így bánunk. Ketrecbe zár­juk, láncra verjük őket, mert nekünk így kényel- mes^.Pedig valószínűleg mi sem szeretnénk egy mellék­helyiségnyi szobában leélni az életünket. Ha már nincs rájuk vagy a mi felelőtlen­ségünk miatt megszületett kölykeikre szükségünk, az utcára tesszük őket, vagy si­mán baltával agyoncsapjuk. Esetleg zsákba tesszük, és úgy dobjuk a folyóba. Ha el­költözünk, ott hagyjuk őket az üres házban, megkötve, bezárva, élelem és víz nél­kül. És ha véletlenül mellet­tünk öregedne meg, és már nincs belőle hasznunk (nem őrzi a házat, nem lehet vele játszani), elaltatjuk, hogy ne legyen útban. így bánunk velünk, mert megtehetjük. Néha nem csak az állatokkal. Az em­berekkel is. Még aznap éjjel elfogták a verekedőket rendőrség Garázdaság és tes­ti sértés vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást a karcagi kapi­tányság két kisújszállási lakos ellen. A jelenlegi adatok szerint a férfiak vasárnap éjjel Kisúj­szállás belterületén előzetes szóváltást követően bántalmaz­tak két helyi lakost. A bejelen­tést követően az egyenruhások azonnal a helyszínre vonultak, majd a beszerzett adatok és in­formációk birtokában elfogták és előállították a bűncselek­mény elkövetésével megalapo­zottan gyanúsítható férfiakat a karcagi kapitányságra, ahol a nyomozók gyanúsítottként hallgatták ki őket. ■ \ I i i k

Next

/
Thumbnails
Contents