Új Néplap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
2014-03-01 / 51. szám
2 L A NAP TEMAJA 2014. MÁRCIUS 1., SZOMBAT Disznótoros csomagot és zsáknyi krumplit is felejtettek már buszon, de előfordult, hogy milliós értéket rejtett az elhagyott táska. Köszönet sem járt érte a becsületes megtalálónak. Volt, hogy vezetés közben lett rosszul a sofőr, s utolsó erejével kormányozta az út szélére a járművet. TÍZÉVES FIÚ KÖTÖTTE EL A JÁRATOT Menkó Mihály, Kapolcsi István és Balázs Péter naponta megbeszélik a legfontosabb teendőket, történéseket a Jászkun Volán telepén A buszos utazásnak különleges hangulata van, legyen az csupán néhány megállónyi út, vagy többórás zötykölő- dés. Az utasokat összeköti valami különös bajtársiasság, a buszvezető pedig egyfajta parancsnoka a járműnek. Szilvási Zsuzsa Buszsofőrnek születni kell, hiszen nem elég jól vezetni, nagy adag empátia, türelem kell hozzá. Aki buszvezetőnek áll, az nem szakmát, hanem hivatást választ. Egyszerre pszichológus, pénztáros, takarító és olykor autószerelő is a sofőr, s az esetek többségében nemcsak a hivatását szereti, de a buszát is legalább annyira. Valóban sajátjaként kezeli, elvégre több időt tölt vele, mint a családjával...- Ha élet-halál urának nem is nevezhetjük a vezetőt, de amit mond, azt elvileg be kellene tartani a buszon - mondja Pozsonyi István, a Jászkun Volán termelésszervezési igazgatója, aki évtizedeken keresztül dolgozik, dolgozott különböző pozíciókban a közlekedési vállalatnál. - Szerencsére a kollégák többsége rendkívül rátermett és felkészült, az udvarias, kulturált magatartás éppúgy alap- követelmény nálunk, mint a biztonságos vezetés. Időnként irigylem is őket az idegzetükért. Ráadásul közel negyvenfajta kedvezményt kell észben tartaniuk, folyamatosan figyelemmel kell kísérve az esetleges változásokat. A nap végén pedig ők felelnek azért is, hogy a következő járatra ismét tisztán ragyogjon a buszuk. Ilyenkor rábukkannak az ülések alatt megbúvó elhagyott tárgyakra is, melyek között olykor igazán értékesek is akadnak.- Szezonális jelleggel érkeznek be hozzánk az utasok által elhagyott tárgyak - tudjuk meg Menkó Mihály helyközi üzletág igazgatótól. - Egy-egy nagy eső után négy-öt esernyőt biztosan behoznak a kollégák, amikor pedig hirtelen kitavaszodik, a vastagabb pulóvereikről hajlamosak megfeledkezni az utasok. Télen a fél pár gyermekkesztyűkből milliónyi összegyűlik, de párja valahogy egyiknek sincs. Kulcscsomókat is rendszeresen leadnak, de senki sem keresi őket. Sőt, előfordult, hogy egyszer egy zsák krumpli maradt az egyik ülésen. Őrizgettük is egy darabig, gondoltuk, elég nagy meny- nyiség ahhoz, hogy visszajöjjön érte a gazdája, de aztán kezdett kicsírázni, így muszáj volt kidobni.- Emlékszem, egyszer egy komplett, még meleg disznótorost felejtettek a buszon - veszi át a szót Kapolcsi István, aki igazi öreg rókának számít a buszvezetők között. - Az esti utolsó 6-os járatot vittem a szolnoki vasútállomásra, s az egyik utas a vonathoz sietve hagyta ott a húsokkal, kolbász- szál, hurkával teli táskát. Hiába szaladtam utána, már felugrott a vonatra. Napokig tartogattuk, hátha visszajön érte a gazdája, de végül csak megettük. A talált tárgyakat egy darabig őrzik, ha beazonosíthatóak, megpróbálják visszajuttatni a tulajdonosának. így például igazolványokat, diákigazolványokat rendszeresen küldenek vissza. A többit pedig meghatározott idő után leselejtezik. A cég honlapján folyamatosan frissítik a talált tárgyak rovatot.- Ha nem is túl gyakran, de azért előfordul, hogy igazán értékes tárgy marad fenn a buszon - folytatja Menkó Mihály. - Néhány éve az egyik gépkocsivezető az úton talált egy pénztárcát, 640 ezer forinttal, amit leadott a rendőröknek. Máskor pedig egy táskára bukkant a sofőr az ülésen, Több mint egy millió forint volt benne, mint később kiderült, lakásfoglaló volt. Természetesen itt is rendőrt hívtunk, az ő jelenlétében számoltuk meg a pénzt. Mire a végére értünk, megérkezett a gazdája. Felismerte a táskát, közölte, hogy épp ezért jött, majd amikor azonosítottuk, hóna alá csapta a pénzt és távozott. Annyit se mondott, hogy köszönöm... De rengeteg mobiltelefont is találunk. Előfordult, hogy a sofőr saját pénzét és idejét nem kímélve kereste meg a tulajdonost, aztán a végén feljelentés lett belőle, mert meggyanúsították, hogy ő lopta el a készüléket. Legutóbb pedig egy hölgy azért telefonált, mert a fia az egyik szolnoki járaton felejtette a fényképezőgépét. Szerencsére meg is lett a fényképezőgép, ám a hölgyet azóta sem tudjuk utolérni. Egy buszon nap mint nap akadnak különleges szituációk, olykor derűsek, máskor inkább szomorúak. És sajnos előfordulnak tragikus történések is.- Több mint 50 millió utast szállítunk egy évben és 15- 16 millió kilométer tesznek meg autóbuszaink. Ilyen nagyságrendeknél bármi előfordulhat, a leggyakoribb azonban, s egyben a vezetők réme, a részeg ember - magyarázza Menkó Mihály.- Főként a hétvégi bulik végén fordulnak elő ilyen esetek. Megtörtént például, hogy egy férfi, aki alaposan felöntött a garatra, hajnalban felszállt a 24-es autóbuszra, bealudt a hátsó ülésen, és nyolc-tíz menetet végigkörözött a buszon. Hiába rázta a sofőr, fel sem lehetett ébreszteni.- Nekem egyszer sikerült nagy nehezen „életre ráznom” egy erősen ittas férfit, de nem sok köszönet volt benne - csatlakozik Kapolcsi István. - Mikor nagy nehezen felébredt, rám nézett és annyit mondott: „kérjél már még egy kört, haver!”- Sokunk számára emlékezetesek maradnak az úgynevezett Fradi-szállítások is, abból az időből, amikor a Ferencváros NB Il-es csapatként a Tiszaliget- ben is többször megfordult - teszi hozzá Balázs Péter, aki szintén tapasztalt sofőrnek számít. - Ilyenkor a vonattal érkező szurkolók persze elárasztották a buszokat. Valójában nem volt velük semmi baj, legfeljebb az, hogy meglehetősen sokan voltak. Az utolsó alkalommal akkora volt a tömeg, hogy a hátsó két nagy panorámaablakot kinyomták. A közlekedés veszélyes üzem. Rendszeresen előfordulnak kisebb-nagyobb balesetek. Megtörtént, hogy egy elszabadult lovat ütött el a 24- es járat a Széchenyi lakótelepen, szerencsére abból nem lett nagyobb baleset. S ahogy Kapolcsi István visszaemlékszik, előfordult, hogy cukorbeteg utashoz, vagy éppen a lépcsőn szerencsétlenül lépő hölgyhöz kellett mentőt hívni.- A hölgy leszállni készült, de mindkét kezében egy-egy szatyor volt, a lába pedig beakadt - idézi fel az esetet a buszvezető. - Olyan szerencsétlenül esett le, hogy az arcát törte össze, így azonnal mentőt hívtunk hozzá. Az évtizedek során néhány alkalommal fordult elő a Jászkun Volán járatain, hogy buszon hunyt el az utas. Ez persze igen nagy megrázkódtatás és tortúra mindenki számára. A szabályok szerint ilyenkor ki kell vonni a forgalomból az adott járatot és teljes egészében fertőtleníteni az utasteret.- Sajnos arra is volt példa, hogy a buszvezető hunyt el vezetés közben - komorodik el Pozsonyi István. - Az első ilyen kollégánk Takács Vendel volt közel negyven évvel ezelőtt. Szívinfarktust kapott Szol- nok-Besenyszög között, csak annyi ereje maradt, hogy lekormányozta a buszt az út szélére. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az ilyen esetekből sosem lett súlyos baleset. Egy alkalommal például a sofőr épp a szolnoki vasútállomás előtti kereszteződésnél lett rosszul, de a véletlennek köszönhetően egy másik buszvezető is a járaton utazott, aki időben odaugrott és megállította a járművet. A tragikus balesetek szerencsére igen ritkák a Jászkun Volán történetében. A legutóbbi komoly karambol Tiszapüspökinél történt tavaly, amikor tartály- kocsival és egy gyorsan érkező autóval ütközött egy diákokat szállító busz a nagy ködben, ám senki sem sérült meg komolyan. A legnagyobb baleset pedig az 1975-ös volt, mikor a martfűi kanyarban hatan haltak meg, mert csuklós autóbusz ütközött egy gyorsan érkező pótkocsis teherautóval. A sóderszállító pótkocsija végigszántotta a vezetőfülke mögötti üléseket. Az évtizedek emlékeit végigkutatva a buszvezetők számára azonban az maradt a legemlékezetesebb eset, amikor egy tíz év körüli kisfiú egy óvatlan pillanatban elkötötte az egyik buszt a szolnoki Jubileum térnél. Eljutott vele egészen a Jólét ABC-ig, ott aztán összetört néhány parkoló autót. A sors iróniája, hogy a fiúcska azóta megvalósította gyermekkori álmát. Jelenleg ugyanis a BKV-nál buszvezető a fiatalember... ■ A tragikus balesetek szerencsére ritkák a Jászkun Volán történetében. Gyetvai Zoltán családjában generációs örökség a buszvezetés Amikor nem lehet második esély a becsületesség rendkívül fontos a buszvezetőknél, hiszen nap mint nap nagy értékű okmányokkal és jelentős mennyiségű pénzzel dolgoznak. Ráadásul a rájuk bízott egyéb érték, maga a jármű, illetve az üzemanyag is igen komoly értéket képvisel. Bár az erkölcsi bizonyítvány alapkövetelménynek számít a cégnél, időről időre előfordulnak bűnügyek.- nemrégiben a terrorelhárítók fogtak el szabályszerű kommandós módszerekkel, fegyverrel, kifektetve, átkutatva egy saját zsebre dolgozó, gázolajjal sefte- lő sofőrt - mondja Pozsonyi István igazgató. - De megtörtént, hogy közvetlenül hozzám érkezett a telefonhívás, melyben azért panaszkodtak, hogy az utóbbi időben nagyon megemelte a gépkocsivezető a gázolaj árát, tegyen már valamit az igazgató úr! Az ilyen esetek megelőzése érdekében már GPS-en követjük az autóbuszokat és éjjellátó készülékkel is figyelni tudjuk a tevékenységüket. Számunkra óriási költséget jelent az üzemanyag, csak a járatokon legalább ötmillió liter üzemanyagot használunk fel évente. Összesen 240 autót üzemeltetünk, ha mindegyikből ellopnak napi 20 liter üzemanyagot, a vége tragédia lesz! Épp ezért nálam három olyan eset létezik, ami megbocsáthatatlan: ha valaki saját hibából súlyos balesetet okoz, ha ittas, illetve ha lopáson kapjuk. Ilyenkor egyszerűen nincs második esély. A becsületességet rendkívül fontosnak tartjuk - mondja Pozsonyi István
