Új Néplap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
2014-02-26 / 48. szám
4 2014. FEBRUÁR 26., SZERDA Anyuka, anyukám, én vagyok, élek! kommunizmus Éjjel fél egykor volt az ébresztő, majd indultak a bányába minden nap, három éven keresztül MEGYEI TÜKÖR Történetünk elbeszélője tizenhét éves korában nem sokkal pokoljárása előtt Néhány éve egy idős szolnoki hölgy mesélte el megrendítő történetét. Tizenhét évesen, amikor a fiatal lányok még az élet tavaszának élnek, őt a háború egy oroszországi szénbánya poklába vetette. Bár visz- szatért, de közelmúltban történt eltávozásáig őrizte lelkében ottani évei kitörölhetetlen emlékét. Szathmáry István- 1944 karácsonya után egyik éjjel zörgettek az ablakon. A nevemet mondták és azt, hogy reggel 7 órára jelenjek meg az elemi iskolában - kezdte a feltoluló emlékektől időnként el- csukló hangon történetét látogatóm. Amikor szintén behívott húgával együtt megjelentek a községi iskolában, nem sejtették, hogy közel három észtén- f deig nem látják otthonukat és e szeretteiket.- Ki nem mehettünk, pedig I ott voltak kint az utcabeliek, meg édesanyám is. Feltették kezüket a fejükre, „Drága gyerekeim, mint a zsidók úgy vagytok, ugyan hová fognak titeket elvinni?" - de nem tudtunk velük beszélni. Egy sikertelen szökési kísérletüket követően lovas katonák kíséretében indultak a vasútállomásra, ahol súgva mondták az öregek, „most vagyunk eladva.” Nem tudta ez mit jelent, annyit látott, hogy valaki egy zacskót nyújtott át magyar kísérőjüknek, ők pedig megkezdték a donbászi szénbányákig vezető közel háromhetes útjukat.- Egyszer mondták az öregek, hogy most megyünk keresztül Erdélyen, aztán megérkeztünk, s be lehetett menni a lágerbe, ahol egy prices volt a helyünk - Az éjjel fél egykor kongatott ébresztő után századokra osztva jártak nap mint nap az öt kilométerre levő bányába, közel három éven át. Közben rendszeresen fertőtlenítették őket a mindent belepő tetvek miatt.- Meg kellett szokni, hogy kézzel markoltuk a szenet és az iszapot, s amikor feljöttünk a bányából, ahol egy nagyon rossz lift volt, akkor éreztük azt a rettenetes negyvenfokos hideget. Silány öltözékben voltunk, mire hazaértünk, a nadrágféle ruha úgy megfagyott rajtunk, hogy a vér folyt belőlünk, mert kiszívta a fagy a vérünket, bőrünket - emlékezett a mindennapok szenvedéseire, miközben percekre megállt a beszédben, míg feltörő könnyeitől folytatni tudta történetét.- A WC egy mély betongödör volt, s ha valaki nem vigyázott, örökre elmerült benne. Egymást figyelmeztettük, hogy nagyon vigyázzunk, mert szeretnénk hazamenni, ha egyszer elengednek. Sokan meghaltak a táborban, köztük közeli ismerőseim is.- Az egyik szomszéd kislány, akit nagyon szerettem, mellélépett a liftnek. Később tudtuk meg, hogy úgy szedték össze és valahol elásták a darabjait - emlékezett egy hozzá hasonló fiatal lány értelmetlen halálára. Közben szemet vetett rá a táborparancsnok, tőle viszonylag könnyen sikerült megszabadulnia, de a halál szele őt is megcsapta.- Egyszer légnyomást kaptam a bányában, és egy hónapig feküdtem, amikor felhoztak. A húgom osztotta meg velem a húszdekás kenyéradagját, hogy valamit tudjak enni, mert ott az volt a felfogás, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Végül felépült, s a velük levő orosz asszonyok egyre többször mondogatták, hogy húsvétra, két és fél hónap híján hároméves raboskodás után hazamehetnek Magyarországra. Kopaszon, negyvenöt kilósán lépte át a magyar határt, mikor meglátta a házukat, elkezdett szaladni.- Beértem az utcába, kinyitottam otthon a kaput, kiabáltam: Anyuka! Anyukám, én vagyok, élek! És ők csak álltak, amikor megfogtam őket, mind a ketten összeestek, én segítettem nekik feltápászkodni. Megtapogattak, mondtam, hogy élek, csak nagyon lefogytam. Összefogták a kezüket: drága gyerekem! Úgy vittek be a nagyszobába. A húgom is hastark tamás történésznek a Múlt-kor történelmi portálon közölt adatai szerint mintegy hatszázezer magyar hadifogoly és civil, köztük számos nő járta mega szovjetunióbeli kényszermunkatáborokat. A szovjet nyilvántartásokban ebből mintegy 540 ezer magyar foglyot, közöttük hozzávetőleg200 ezer civilt regisztráltak, az elhunytak százáért egy órával később. Közben jöttek az utcabeliek. Akik fejtek, azok tejet, túrót hoztak, akik vágtak, szalonnát tettek az asztalra, s csak intettek, hogy anyukánk vigyázzon ránk, hogy ne együnk sokat egyszerre, inkább többször, mert mások, akik hazajöttek, sokat ettek egyszerre, betegek lettek. Azt is elmondták, hogy kidobolták, hogy úgy próbáljon valaki bármit is elmondani a kinti dolgokról, hogy az egész rokonság megy Szibériába - fejezte be gulágbeli fogságának és hazatérésének történetét az idős asszony. Már nem az orosz- országi történet része, hogy lelkében megbocsátott annak az embernek, aki annak idején, ahogy mondták, eladta őket. Azt már itthon tudta meg, hogy annak idején, amikor őket elvitték, ismeretlenek a férfi lakásának minden ablakát beverték. mát 65 ezer főben adták meg. A magyar adatokban kétszázezerre teszik az elhunytak számát. Ebben nincsenek benne az út közbeni veszteségek, őket gyakran csak ledobták a vagonokból a sínek mellé. Feltehetően ilyen áldozatok csontjait találhatták mega közelmúltban egy, a tiszaföldvári vasútvonal melletti építkezés alapozása közben. A gulágok magyar áldozatai Olyan disznóságot kegyeskedett méltóztatni, tisztelt hogyishívják premier A nagy sikerű Mágnás Miska című operettet mutatta be múlt péntek este a szolnoki Szigligeti Színház Balázs Péter, Lugosi Claudia és Dósa Mátyás a darab egyik jelenetében Újabb premier volt a szolnoki Szigligeti Színházban: egy nagy sikerű ope- retett, a Mágnás Miskát adta elő a társulat. Szabó Csilla A Mágnás Miska az operett műfaj egyik legismertebb és legtöbbet játszott darabja. Bakonyi Károly írta, aki a Bob herceget és a János vitéz című daljátékot is. A szerző otthonosan mozgott a magyar emberek ízlésvilágában, élvezettel és szeretettel járt közönsége kedvébe, úgy írt, ahogy egy nagymama főz az unokájának: szívvel-lélekkel és nagyon profin. Szirmai Albert, a zeneszerző, a Zeneakadémián tanulta mesterségét, és kisebb kacskaringók után lett a komolyzene helyett az operett megszállottja. Míg Bakonyi lépésről-lépés- re bontogatja a cselekményt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, addig Szirmai minden teketória nélkül, könyörtelenül megdolgozza a publikumot. Akár andalít, akár pezsdít, akár könnyekre fakaszt, hatásfoka maximális. Ebben nagy szerepe van Gábor Andor zseniális dalszövegeinek. A „Cintányéros cudar világ” velős meghatározása a Kárpát-medencei létnek, mint ahogy a „gróf kendre fittyet hány” is szemléletesen sűríti négy szóba a darab lényegét. Balázs Péter hű maradt önmagához és ismét egy múlt század eleji klasszikust állított színpadra. Rendezése olyan, mint alakítása Korláth grófként az előadásban. Hiteles, miközben kissé ironikusan távolságtartó is. Komolyan veszi a játékot és alkotótársait, akik méltó partnerei az operett színrevitelében. Rácz Márton zenei vezető kórusnak, színésznek, zenekarnak energikusan, ellentmondást nem tűrően diktálja a tempót. Mint mindig, ha Sebestyén Csaba koreografál, most is csupa meglepő ötlet a színpadi mozgás. A táncosokból álló élő hintó jó példa erre. Mind a tánc-, mind az énekkar oroszlánrészt vállal az előadásban, jókedvűen, nagy igyekezettel játsszák a rájuk osztott szerepeket. A jelmez- tervező Jánoskúti Márta ruhái kivétel nélkül letisztultak, esztétikusak, de a tervező minden összeállításba csempészett valami játékos, csalafinta elemet is. Székely László világos, elegáns díszlete tág teret nyújt a nagyszámú, sok szereplőt felvonultató jelenethez és táncbetéthez, ugyanakkor szinte vakító fényessége és szecessziót idéző színes ablaküvegei a darab mesebeli dimenzióját hangsúlyozzák. Barabás Botond a vazsme- gyei suttyó segédlovász szerepében csak a második felvonás elejére talál igazán magára, onnantól kezdve viszont parádés az alakítása. Kertész Marcella megejtően ordenáré Marcsa. A páros egy-egy szaftos beszólása után jóleső moraj fut végig a nézőtéren, mintha a közönség valami finom falatot kapott volna. Nem csoda, mikor a szerelmesek úgy becézik egymást, hogy szép nagy marha ember, szennyes mélák esetleg mosogatóié, és civódásaik során többször említik a sárga ragyát, a nagynyavalyát meg a görcsöt. A daliás Bot Gábor Baracs mérnökének és a durcásan is bájos Geszthy Veronika Rolla grófkisasszonyának nem jutnak ilyen ízes beszólások, hangjuk és szerelmük ellenben vég nélkül szárnyalhat, mert ők egy hamisítatlan, romantikus pár. Mindkét színész gyönyörűen énekel. Annak ellenére, hogy a történet helyenként abszurdba hajlik és körülöttük elhangzik néhány otromba csattanó, * a két színész képes egy szép, I szemérmes szerelmi szá- | lat végigvezetni a darabon. | A forrófejű Korláth Gida sze- £ repében Dósa Mátyás, mint félnótás, önfeledten raccsoló Pixi és Mixi Harna Péter és Ónodi Gábor versenyeznek az együgyű fennhéjázásban, míg Lugosi Claudia Korláth gróf nejeként omlik ájultan és előkelőén egyik székből a másikba. Horváth Gábor Eleméry Taszilót, a tökkel- ütött grófot alakítja átéléssel. A nagyúri sleppet egészíti ki Mészáros István blazírt nyugalommal játszott Leopold nevű inasa, Sárvári Diána, mint Anasztázia, az okton- di, kacér főkomorna és Jan- kovics Anna társalkodónője, akivel senki nem akar szóba állni. Ez a kékvérű retyerutya fent említett hiányosságai miatt nehéz is lenne. Császár Gyöngyi a Korláth család egyetlen kis híján normális tagját játssza élvezettel és élvezetesen. Kleptomániás, de ez az ő köreiben jelentéktelen hendikep, hiszen rokonai ebben az előadásban amellett, hogy képtelenek tisztességesen megülni egy lovat vagy megkülönböztetni az alanyt és az állítmányt, egyszerűen sütnivaló bolondok. így a művelt, kisportolt és ránézésre kifejezetten jól szituált Baracs mérnök történetének lendületét néhol megtöri, hogy nincs komolyan vehető ellenfele. Ez azért kár, mert az első világháború közepén íródott operett csaknem száz éve töretlen népszerűségének egyik záloga a népmeséi felállás: esélytelen szegénylegény küzd a királylány kezéért tehetős kérők, valamint a szigorú, nagy hatalmat birtokló apa túlerejével szemben. Az előadás végére révbe ér a mérnök és választottja, Rolla, ahogy a lovászlegénnyé visszavedlett Miska és szókimondó szívszerelme, Marcsa is. Kertész Marcellának, aki hajadonként mérgében olyanokat kajátott, hogy attól felébredtek a halottak, a menyasszonyi boldogság elakasztja ugyan a szavát egy kis időre, de aztán beindítja a rakétákat, megtáncoltatja a grófokat és az elsöprő fináléban csak úgy repkednek a csókok, a monoklik, meg a tillárom haj. * » \ •*. « i
