Új Néplap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-07 / 5. szám
2014. JANUÁR 7., KEDD 11 MEGYEI TÜKÖR ságvári endre megítéléséről a négy megkérdezett tudós ember véleménye is megoszlik. Ám Szolnokon is beszédtéma lett az évtizedek alatt megszokott Ságvári utcanév megváltoztatása. Ettől függetlenül a történelmi igazságtétel indokolja a szembenézést a múlttal. TERRORISTA, HŐS VAGY ÁLDOZAT? Lapunk a közelmúltban interjút közölt Zimmer Antallal, a Ságvári Endrével tűzharcot vívó detektív fiával. A cikk heves reagálásokat váltott ki, így a korral foglalkozó szakemberek véleményét is kikértük a Ságvári-kérdésről. Cselényi Antal detektív igazolványa. Ő volt az a nyomozó, aki a kávéházban kialakult tűzharcban lelőtte Ságvári Endrét. Szathmáry István Dr. habil. Karsai László egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem Amint azt á Népszabadságban 2006. március 24-én megjelent írásomban Kristóf László csendőrnyomozó rehabilitációja kapcsán már kifejtettem, a Legfelsőbb Bíróság helyesen állapítja meg azt, hogy a két világháború között jobb- és bal- | oldali mozgalmakkal szemben § is fellépett az államhatalom. | 1944. március 19. után a szél- | sőjobboldaliakat nem üldöz- s ték. A Legfelsőbb Bíróság nem idézi a csendőrség Szervezeti és Szolgálati Utasításának azt az alpontját, amely szerint á csendőrök akkor is használhatták a fegyverüket, ha „valaki magát gyanússá teszi, és a felhívásra kielégítő válasz nélkül elszalad.” A csendőrnyomozók akkor is „jogosan” lőtték volna le Ságvárit, ha megpróbált volna elszaladni. A Legfelsőbb Bíróság szerint a csendőrök jogosan lőttek Nyíregyházán és Munkácson is a szökni próbáló zsidók közé. Ugyanakkor tévesen hivatkozik az 1945. évi VII. tc.-re. A törvény alapján akkor állítottak valakit népbíróság elé, ha bizonyítható volt, hogy kezdeményezően vagy szadista brutalitással vett részt a holokausztban. Az LB-nek igaza van, Magyarországon 1944-ben nem volt polgárháború, ám minek nevezzük azt | a folyamatot, amelynek során t a Sztójay-kormány minden ál- | lampolgári jogától megfoszt és I kirabol 800 000 zsidót? A Legfelsőbb Bíróság törvényesnek ismeri el a Sztójay-kormányt. Bibó Istvánnal értek egyet, aki azt írta: „Odáig csak nagyon kevesen jutottak el, hogy az államhatalmat gengszterbandának, rendeletéit papírcafatoknak, s a velük szemben való ...SÁGVÁRI MEGRÖGZÖTT antifasiszta volt, ezért is akarták letartóztatni, ahogyan például Bajcsy-Zsilinszky Endre is, akit a nyilasok 1944 szentestéjén végeztek ki. Nyilván az úr édesapja (az elfogásban részt vevő detektív - a szerző) az akkori kor áldozata volt, azt tette amire parancsot kapott ezért nem ítélem el... * ... ne csak a hős Ságvári neve maradjon meg utcanévként, hanem hős Sztálin, Rákosi, Gern, Farkas Mihály és Péter Gábor neve is (mert hát ők mindannyian harcoltak a magyarországifasizmus és antiszemiengedetlenséget, kijátszást és hamisítást erkölcsi kötelességnek tekintsék.” Ságvári Endre egy gyilkos és rabló állam gengsztereivel vívott tűzpár- bajban esett el. Harcolni a népirtó magyar állam gengszterei ellen minden tisztességes emDr. Karsai László bernek kötelessége (lett volna) 1944-ben. Prof. dr. Habil. Szakály Sándor DSC., Nemzeti Köz- szolgálati Egyetem Tudjuk, nem egy esetben a nemzet történelmében alig tizmus ellen, a magyarországi kommunizmus megteremtéséért). * ... ságvári és Rákosi egyazon zászló alatt állt, ám mégsem ugyanaz az ember volt. Más volt a küldetésük, a céljuk. Igen, Ságvári kommunista lett, mikor belépett a pártba, ám a célja nem az volt, mint Rákosi- éknak. És ez választja el őt azoktól, akik később mártírnak kiáltották ki, és ezért többeket kivégeztek. Amint korábban írtam, Ságvári Endre is hős volt, mint Sándor István, és ennek az ellenkezőjéről senki nem tud meggyőzni. jelentős események, jelentéktelen szereplők vál(hat)nak „meghatározókká”. Ez történt Ságvári Endrével is, aki egy időben - évtizedekre bebetonozott - nemzeti hőssé vált. Ságvári Endre 1944 júliusában az őt letartóztatni szánDr. Szakály Sándor dékozó rendőrök és csendőrök ellen, általa kezdeményezett tűzharc során veszítette életét. S ki volt ő? Jogvégzett, tisztviselő. Zsidó polgári család gyermeke, aki előbb a Szociáldemokrata Párt, majd az illegális két ember, aki a hazáért lett hősi halott. Az egyiket eltapossuk, a másikat a mennyekbe emeljük. De miért? * ságvári sokat tett a fasizmus ellen, és az életével fizetett. Őt most a süllyesztőbe tenni méltánytalannak tartom. Sándor Istvánnak lehetett volna másik utcát találni. A Ságvári körút nekem az marad továbbra is. * nem a politikai nézete miatt lőtték le, hanem mert fegyverrel támadt, mikor nem fegyverrel fenyegették. kommunista párt tagja lett. Verekedett a nyilasokkal, rövid ideig tartó szabadságvesztésre is ítélték. Magyarország német megszállása után illegalitásba vonult és fegyveres ellenállást igyekezett szervezni. Az egykoron jó sportoló fiatal Dr. Cseh Géza jogász jeles tetteiről nem szól a krónika, csak a kommunista legendárium. Hollós Ervin például „harminckétnevűvé” tette, húga - az 1960-as, 1970-es években meghatározó befolyással bíró történész-levéltáros Ságvári Ágnes - pedig felépítette a „Ságvári mítoszt”, jóllehet Ságvári Endre nevéhez „nagy tettek” nem fűződtek. Azzal, hogy az őt le-, illetve elfogni szándékozókra rálőtt és a válaszlövések következtében életét veszítette, bekerült a magyar történelembe. Az 1945 után létrejött új hatalom - különösen 1947 után - igyekezett legitimációját múltbéli érdemekkel megalapozni. S ilyen „megalapozóvá” vált Ságvári Endre is, aki nem értett egyet a két világháború között fennálló társadalmi renddel, annak képviselőivel és azokkal szembe is fordult. S hogy ez elegendő-e ahhoz, hogy valaki köré kultusz építtessék? Azt döntse el mindenki maga. Magam úgy vélem, inkább Kéthly Anna, Peyer Károly, Buchinger Manó és azon a baloldali politikusok emléke őrizendő, akik sok esztendőn keresztül voltak meghatározó szereplői a magyar politikai életnek, megalkuvásoktól és legendáktól mentesen. Dr. Sebők Balázs Dr. Cseh Géza főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Ságvári Endre alakjában sokan a kommunista mozgalom mártírját látják, míg mások világfelforgató anarchistának tekintik, aki letartóztatásakor a helyzetet túlreagálva lövöldözésbe kezdett és ezzel saját halálát is előidézte. Ságvári bármilyen nézeteket is vallott, mégiscsak a nem túlságosan jelentős magyar ellenállás résztvevőjeként vesztette életét. Sorsa hasonlított Bajcsy-Zsilinszky Endrééhez, aki ugyancsak fegyverrel fogadta a Gestapó-ügynököket és később Sopronkőhidán a bitófán végezte. Bajcsy fajvédő és rasszista múltját azonban elfedi hősies helytállása. 1944-ben Magyarország idegen megszállás alatt állt, csakúgy, mint később, Sándor István mártírhalála idején, csupán a náci német megszállókat váltotta fel közben a bolsevik szovjethatalom. A cikk internetes változatához érkezett hozzászólásokból válogattunk Noha Ságvári meggyőződéses kommunista, Sándor István mélységesen elkötelezett hívő ember volt, helyzetük és haláluk körülményei mégsem kontrasztjai egymásénak. Talán ezért is lángolt fel körülöttük annyira hevesen a mai politikai körülményeinkből és semmiképpen sem a múlt tényeinek ismeretéből származó vita. A Ságvári-ügy legszerencsétlenebb érintettjei a letartóztatására kirendelt nyomozók voltak. Hiszen mi mást tehettek volna, minthogy maguk is fegyvert használnak, ha lőnek rájuk. Ami az utcanevet illeti, az 1800-as évek vége óta minden politikai rendszernek megvoltak a saját jelképei. Szolnokon ez kezdődött Szapáryval és Kossuthtal, Trianon után folytatódott az elcsatolt városok és folyók neveivel, majd 1949-től a munkásmozgalmi alakokkal. Ám Ságvárinak nem volt kötődése városunkhoz, míg Boldog Sándor István születése és gyermekkora Szolnokhoz kapcsolódott. Dr. Sebők Balázs, PhD főiskolai docens, Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar A Ságvári Endréhez hasonló történelmi személyek megítélése napjainkban nem objektív, mert nem is lehet az. így legtöbb esetben a világnézet befolyásolja az értékítéletet. Jelenleg nem várható el reálisan, hogy Ságváriról egy mindenki által elfogadott, objektív kép alakuljon ki, tehát az ő személye (is) újra és újra fellángoló, eltérő hevességű vitákat fog gerjeszteni. Az egyoldalú, a szocialista rendszer négy évtizede során sulykolt, kizárólag a hősiességre és a mártíromság- ra összpontosító Ságvári-kép nem elfogadható. El kell azonban ismerni, hogy vakmerő és bátor ember volt Ságvári, gondoljunk csak az 1937-es nyilas pártrendezvény megtámadásának szervezésére és lebonyolítására vagy az illegalitásban, a kommunista mozgalom szervezésével eltöltött évekre. A Horthy-rendszer- ben, pláne a háborús években illegális kommunistaként tevékenykedni nem volt életbiztosítás. Kockáztatni kellett, nem is keveset. Mindazonáltal egyoldalúan hőst faragni bárkiből, aki fegyvert ránt, majd többször rálő a mindenkori, jogszerűen intézkedő hatósági közegekre, egyértelmű túlzás. A korabeli történetből világosan kiderül, hogy a Ságvárit igazoltató hatósági személyek csak reakcióként használták a fegyverüket, és ennek során dördült el az a halálos lövés, amely végül kioltotta a fiatal kommunista életét. Igaz, a lövöldözés során már Ságvári is agyonlőtt egy rendőrt, két társát pedig megsebesítette. Meg kellett volna adnia magát, ahogyan elvtársa, Szabados Lajos tette. Ő azonban fegyvert rántott, ezért fegyver által veszett el. Valahol ez így igazságos.
