Új Néplap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-06 / 4. szám
2014. JANUÁR 6., HÉTFŐ DIÁKVILÁG 15 Van, aki rendet rak utánunk találkozó A kortárs költő, Petőcz András tartott előadást a Verseghy könyvtárban Sétáltam az iskola folyosóján, és egy plakátot pillantottam meg: egy kortárs költő találkozik olvasóival a Verseghy Könyvtárban, istenes verseiről tart előadást. Ismerősnek tűnt a plakátra nyomtatott arckép: Petőcz András író és költő volt az. Beugrott: én ismerem őt. Nagypál Csilla, 10. B, VKG Az ismeretség onnan ered, hogy a lánya ifjúsági válogatott asztaliteniszező, úgy mint én, őt ismerem régóta. Tudtam, hogy költő, a lánya többször is mesélt róla és verseiről. Én nagyon kíváncsi lettem, hogy milyen az az énje, amikor nem a lánya meccseit nézi egy versenyen, aki épp nemrég emlegette, hogy édesapja mostanában sok istenes verset ír, így egyre jobban elkezdett érdekelni a dolog. Úgy gondoltam, érdekesebb az előadás, ha ismerős személy számol be a témáról. Az előadás első felében azt mondta, ő se tudja pontosan megfogalmazni, miért foglal■ A költő nem gyakorló vallásos ember, verseiben mégis a felső erőhöz szól újból és újból. kozik az Istennel verseiben. A szavaival élve az Isten egy magasztos valami, rajtunk kívül is létezik és bennünk is jelen van, de mindezt nagyon nehéz szavakba önteni. Maga is meglepődött, hogy ez a motívum milyen gyakran jön elő verseiben és nem csak most az úgymond „istenes korszakában”, hanem mindig jelen volt. Az inspirációt elsősorban a Bibliából és a Biblián belül a Zsoltárokból szerzi. Megemlítette Balassi Bálintot, az első magyar nyelven író költőnket, akit példaképének tekint és felnéz rá. Balassira a magyarul megjelenő zsoltárok hatottak, mind tartalmilag, mind formailag. Petőcz András nem gyakorló vallásos ember, nincs aktívan jelen a vallásban, mégis - maga sem tudja, miért - ehhez a felső erőhöz szól újból és újból. 2010-ben megjelent egy kötete Behatárolt térben címmel, melyben 100 vers található. A verseknek sajátos formájuk van, egyediek. A költő „zárójelverseknek” nevezte el őket, jellemzőjük, hogy a nevükből adódóan zárójelek közé vannak szorítva, 14 sorosak és ebből a 4., 8., 11. és 14. sor meg van számozva. Ennek két oka van: egyik, hogy a Biblia is - ahonnan ihleteit meríti - is meg van számozva, valamint ezekkel a számokkal utal a szonettre is, aminek közismerten 4, 4, 3, és 3 sorból álló versszakai vannak. Ezt a kettős játékot űzi a költő a zárójelversek között. Ezekben a versekben rendre előfordul az Isten-motívum, erőteljes a zsoltári jelenlét és a biblikus hang. Az egyikben olyan gondolatokat is megfogalmaz, hogy Isten bennünk van, az ő akarata a miénk és miközben Istenhez beszél a költő, olyan mintha magához beszélne, valamint az a kérdés is felmerül benne, hogy mennyiben azonosulhatunk vele. A 100 zárójelverset hosszú időn keresztül, 25 év alatt írta meg, 1984-től 2009-ig. Egy másik kötetében, aminek a címe Petőcz András legszebb versei, arról ír, hogy Isten milyen sokféle is lehet. Verseiben helyettesíti az ember vagy akár a gyerek szóval, minden versben más-más istenképet ábrázol, váltakozik a hozzá való viszony. A „Megölelem az Isten” című versben Isten nagyon közel van a költőhöz. A „TV-t néz az Isten” című versben pedig érezhetően „köztünk van”. Saját verseit profánnal nevezte, de úgy gondolja, Isten végtelen bölcsessége ezen is csak mosolyog és megbocsátja, hogy így ír róla. Előadását a következő gondolatokkal fejezte be: ebben az elhagyatott és rohanó világban néha megállunk, és ilyenkor lehozzuk magunkhoz Istent. Isten tulajdonképpen segít utánunk eltakarítani a rendetlenséget. Végül ehhez tett hozzá egy hasonlatot, hogy ez olyan, mint amikor a kislánya után takarít össze, miután az elviharzott a suliba. Az én személyes véleményem röviden annyi, hogy meglepett, nagyon érdekes volt az egész előadás, Petőcz András versei tetszettek, főleg az egyediségük ragadott meg. A végén szívesen adott nekem egy pár perces interjút is (ami itt olvasható).- Mikor kezdett el verseket írni? Mi ösztönözte ebben?- Egész régen, kisgyerek koromban, 5 évesen elhatároztam, hogy verseket fogok írni, de egészen 18-19 éves koromig nem írtam, illetve mint minden kamasz, egy-két szerelmes verset csupán, de nem foglalkoztam vele komolyan. 18 éves koromban mondogatni kezdtem magamban, hogy ha tényleg ezzel szeretnék foglalkozni, akkor tenni is kéne érte valamit, ekkor kezdtem el tényleg verseket írni.- Van olyan költő vagy író, akire példaképként tekint?- Igen, például Balassi Bálint, és azok a klasszikus költők, akik a középiskolában jelen vannak. Az ő életművüket példaképnek tartom. De az ilyen klasszikus költők nehezen érthetők meg középiskolásként. Én 22-23 éves koromban kezdtem el Balassit igazán értékelni, akkor fedeztem fel azt, hogy milyen modern költő, milyen erőteljesen szólal meg és milyen életerős, érdekes személyiség volt.- Mikor jelent meg verseiben először az Isten-motívum?- Amikor elkezdtem komolyabban az irodalommal foglalkozni már akkor bennem volt ez az Isten-motívum, de ez folyamatosan változott. Ez a legújabb motívum, amikor Isten szinte emberként jelenik meg, 7-8 éve van igazán jelen.- Mennyi időbe telik egy vers megalkotása?- Meglehetősen változó, egy vers megszülethet gyorsan, viszonylag rövid időn belül, például a múltkor egy 8 soros verset 2-3 perc alatt írtam meg, mert valakinek szerettem volna küldeni valamit. Ám olyan is előfordulhat, hogy leírok 2-3 sort, nem tudom folytatni, otthagyom, és lehet, hogy eltelik egy fél év és amikor megtalálom, rádöbbenek, milyen jó Is ez a pár gondolat, és elkezdem folytatni és így születik meg a vers. Tudod, mi a könny? amikor a szívünk olyan sok érzelemmel telik meg, hogy már nem tudjuk lenyelni azt, és akkor a szemünkön csordul ki a szomorúság... Hát emiatt van fűszeres íze a könnynek, Mert az érzelem az élet sója. ■ Kocsi Réka Nem bírom már a lépcsőzést, tenni kell valamit! mozgás Felértem a suli legfelső szintjére. Sok-sok lépcső. Túl sok. Elfáradtam. Azt hiszem, nem vagyok jó formában. Bár erre már abból is rájöhettem volna, hogy lassan a harmadik nadrágom „ment össze”. Nem én híztam... ááh. Eddig naivan azt hittem, hogy télen elég, ha reggelente futok a busz után. így aztán alig voltam/vagyok a szabadban. Ezt persze foghatjuk a hideg, szeles, gonosz télre... nem én vagyok lusta, á, dehogy. Na majd tavasszal eljön a változás ideje. Esküt tettem magamnak: mindennap űzni fogom a sport valamely kellemes formáját. Akár a futást, a kutyasétáltatást (az enyémet természetesen), akár valami egészen mást. Biztos mások is tettek ilyen esküt. De ha abba a csoportba tartozunk, amelyiknek minden második mondata, hogy „nekem erre nincs időm”, akkor legalább nyissuk ki az ablakunkat, vagy - persze ha már az időjárás engedi majd - üljünk ki a laptopunkkal az erkélyre. Legalább a friss levegőn vagyunk... és az is jobb mint a semmi, nemde? ■ Sülyös Szilvia Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes teijedelmükben olvashatjátok a SZ0U0N.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY Az utolsó napra mindenki végérvényesen „elvargásodott” kati-hét A hagyományos rendezvénysorozaton a kilencedikesek, azaz a „gólyaosztályok” mérkőztek meg egymással Ha bárki azt hallja: Kati-hét vagy Kati-nap, akkor Szolnokon biztos, hogy azonnal a Varga Katalin Gimnázium jut eszébe. Mert a kettő már szinte egybeforrt. Ahogyan évek óta, úgy idén is. A hagyományos rendezvénysorozaton a kilencedikes „vargások”, azaz a négy „gólya-osztály” közösségei mérkőztek meg egymással. Lényeges elem volt, hogy a versengés résztvevői kizárólag saját maguk által készített tárgyakkal, plakátokkal, poszterekkel vagy éppen festett lepedőkkel hirdethették magukat, buzdíthatták szavazásra a kívülállókat. De milyen cél érdekében tették mindezt? A gimnázium többi diákja, tanára, diákönkormányzata kegyeiért és - legfőképpen természetesen - pontszámainak elnyeréséért. Az idei Kati-hét a már szokásos forgatókönyv szerint zajlott. A diákönkormányzat ugyanis minden egyes napra előírta, milyen jelmezbe öltözzenek az osztályok. Valamennyi csapat rendelkezett egy saját kampánynappal, amikor is kedvező képet festve magáról, felvonultatta tehetséges diákjait. Műsorokkal és süteményekkel kedveskedett a felsőbb éveseknek, akiket ezzel szavazásra is ösztönzött (ugye nem kell magyarázni, hogy minél pozitíSzámos vicces feladatban helyt kellett állniuk a kilencedikeseknek vabb irányba akartuk mindezt befolyásolni). A Kati-napon az előző év nyertes osztálya szervezte a vetélkedőt, az úgynevezett „szívatást” az újoncosztályoknak, majd következett a fő napirendi pont: a kampányoló gólyák műsora. Az ötletes előadások után - figyelembe véve az egész heti teljesítményt - a gimnázium közössége (természetesen a tanári kart is beleértve) szavazott a legjobb összképet nyújtó osztályra. 2013- ban a maratoni vetélkedőt a kilencedik „A” osztály nyerte bizonyítva ezzel erejét, leleményességét és persze irigylésre méltó kitartását. Kiemelendő, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az idén is többhetes tervezés, készülődés és próba előzte meg a versengést, így a győzelem a kizárólag kollégistákból álló „A” osztály számára különösen értékes. Jövőre tehát az „A”-sok szervezhetik a Kati-napi vetélkedőt. Aki kilencedikesként átélte, átizgulta, olykor - titkon - átvirrasztotta a Kati-hetet, az vidám, közösségkovácsoló élményben részesült, és minden bizonnyal végérvényesen „elvargásodott”. Mert többek között ez (is) volt a cél... ■ Kamuti Harmat 9/AJTP, Varga Katalin Gimnázium Petőcz András: Olykor leírok néhány sort, és eltelik fél év is, amikor folytatom és befejezem a költeményt
