Új Néplap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-30 / 302. szám

2013. DECEMBER 30., HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 11 Volt egyszer egy Tabán: mesélnek a parton álló házak múltidézés Az, hogy az első vályog vagy vert falú ház mi­kor épült a Tabánban, azt senki nem tudja pontosan. Talán azt sem, hogy mivel foglalkoztak, miből éltek az itt lakók. Annyi azonban biztos, hogy a két fo­lyosóhoz szorosan kötődtek, és az ősi mesterséget, a halászatot űzték. A Zagyva folyó mellé épült Tabán az egyik legrégeb­bi települése volt Szolnoknak. Én a Tabánt az 1930-as évek közepétől ismertem meg köze­lebbről. Akkor már az itt álló házak számmal voltak ellátva 1-74-ig. A felnőttek óva intet­ték, hogy oda menjünk, mert több bűnöző bujkált ott. Más vonatkozásban is említették a nem gyereknek való nőcikék látványát. Voltak diáktársaim ketten-hárman, akik bemerész­kedtek kukucskálni-leskelődni, és kaptak egy nagy lavór vizet a nyakukba. Középiskolás ko­romban együtt jártam a Tabán­ban lakó gyerekekekkel, akiket gyakran felkerestem, és együtt fociztunk, a magas part alatt volt egy szabványos méretű fo­cipálya. Annyi hibája volt, hogy a vízlefolyás felé lejtett. Amikor vérremenő mérkőzést játszot­■ „A pályát késő délután kártyások vették birtokba és fajért, huszonegyet, hazárdjátékot játszottak.” tunk egy ladikban ülő gyerek hosszú nyelű szákkal szedte ki a folyóba repült labdát. Nyáron nem volt probléma, mert aki berúgta már ugrott is utána, és folytatódott a játék. A pályát késő délután kártyások vet­ték birtokba és fajért, ferblit, huszonegyet, hazárdjátékot játszottak. Néha három-négy kupac is összejött. Nem volt rit­ka a női játékos sem. Egy szál leventéért (cigaretta) kiállított őr figyelte a rendőrt és jelezte, mire a kártyások pillanatok alatt felszívódtak. A Tabánnak a harmincas években volt ese­tenként összeállt csapata, és hasonló képességű csapatokkal mérkőztek. Háború után a Ta­bán csapata Spartacus néven szerepelt a városi bajnokság­ban. Ez a városrész amelyben furcsán illeszkedtek a zsebken- dőnyi udvarral rendelkező nád és zsindelytetős házak olyan­nak tűnt, mint egy zegzugos kis labirintus, ahol el lehetett tévedni. Szurovecz Pál Ünnepi összejövetel. Karácsonyi partit tartottak a Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskolában és Gimnáziumban a közelmúltban. Az idei már az ötödik alkalom volt, hogy megrendezték a Népek Karácsonyát. Ezen a napon a jelenlévők idegen nyelvi vetélkedőn és hangulatos műsoron vehettek részt, sőt angol és német egyházi szokásokról is hallhattak. A vidám, ünnepi hangulatú eseményen mindenki nagyon jól érezte magát, már most a jövő évi műsort várják sokan. Szabó Balázs, Szolnok A biztos család háttér a titok emlékezés „Láttam a zsidóüldözést, repülők géppuskázását ránk” Szolnok mindig bővelkedett kiváló tudósokban, művé­szekben, sportolókban, akik nemcsak itthon, hanem hatá­rainkon túl is kiemelkedő el­ismerést vívtak ki. Vajon mi a titkuk? Meggyőződésem, hogy városunk kiváló taná­rai, iskolái, a biztos családi háttér, a hit, a hazaszeretet, továbbá az élő és a holt Tisza varázslatos szépsége, és mindezzel együtt: a hely szelleme segítette őket. Olvasónktól Lélektani axióma, hogy a ko­ra gyermekkori hatások, útra- valók életünket meghatározó iránytűk. Dr. Szekér Endre (1935- 2013) életét és munkásságát ez a lélektani axióma igazol­ta. Patinás értelmiségi csa­ládból származott. Édesapja gyógyszerész volt Szolnokon, nagyapja református lelkész, dédnagyapja mérnök (Jedlik Ányos tanítványa), aki 1848- ban főhadnagyként harcolt. A világosi fegyverletétel után Kufsteinben rabosko­dott. Elbeszéléseikből tudom, hogy a Szekér család Szol­nokon a gróf Apponyi Albert utcában lakott (ma Táncsics Mihály utca). Itt járt iskolá­ba, a református templommal szemben volt az egykori is­kola, a Tisza partjához közel. Egy életre szóló élményt jelen­tettek a Tisza-parton számá­ra a véget nem érő strandolá­sok a szolnoki gyerekekkel, a kagylógyűjtések, a csepeg­tető módszerrel épített mesés gyermekvárak. Szolnokon élte át a II. világ­háborút: „láttam a zsidóüldö­zést, repülők géppuskázását ránk. A szörnyű bombázások idején másokkal együtt én is rettegtem az óvóhelyen”. Vi­szontagságos körülmények között menekültek Szolnok­ról. A személyi kultusz idején osztályidegen származási ka­tegóriába kerültek. „Életemet is befolyásolta ez a környezet, a kor, ezek az évtizedek” - írta dr. Szekér Endre tudós iroda­lomtörténész, négy évtizeden át a Forrás főszerkesztő-he­lyettese volt Kecskeméten, és más rangos folyóiratokban is jelentek meg írásai, így Auszt­riában a Bécsi Naplóban is rendszeresen publikált. Sok-sok irodalmi esszé, kri­tika, tanulmány, publicisztika része munkásságának. Kilenc könyv szerzője. Számos gyűj­teményes kötetben olvasha­tóak írásai Kálnoky Lászlóról, Weöres Sándorról, Márai Sán­dorról, Buda Ferencről. Nem­csak a hazai kortárs írókkal, költőkkel került atyai jó barát­ságba (Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre, Nagy Lász­ló, Sütő András), hanem a Lon­donban élő Czigány Lóránttal, a Puerto Ricóban, Budapesten író Ferdinandy Györggyel, és a huszadik század kiemelkedő olasz regényírójával Alberto Moraviával is. Tőlük számta­lan dedikált kiadványt őriz a háromezer darabos családi könyvtár. Az 1956-ban a for­radalom leverése és kegyet­len megtorlása ellen az egész világ tiltakozott. Közöttük Al­berto Moravia is. Ő javasolta a világ országainak, hogy azo­kat az utcákat, ahol szovjet nagykövetség van, mind ke­reszteljék át a Legyilkolt ma­gyarok utcájának. Dr. Szekér Endre több évtizedet a kecs­keméti Katona József, később a református gimnáziumban tanított. Igazi tudós tanár volt, di­ákjai rajongtak érte. Szerette Szolnokot, különösen a Ti­szát és a szolnoki Szigligeti Színházat. Az előadások után többször vendégül láttuk fele­ségével, Zsófival és barátaik­kal. Szellemes, elragadó sze­mélyiség volt. Olvasott, írt és tanított élete végéig. Kecskemét díszpolgárát százak kísérték utolsó útjára a hírős városban 2013. július 20-án. A szülőföld összeköt és fel is emel minket TALÁLKOZÓ A Tiszabőről elszár­mazott, jelenleg Szajolban élő özvegy Bózsó Istvánná Fábián Marika így ír az Új Néplapban is méltatott Falusirító című könyv­ben: „Nagy örömmel készülök az évenkénti tiszabői elszárma­zottak találkozójára. Jó érzéssel tölt el a földiek öröme, ahogy kóstolgatják az erre az alkalom­ra különös gonddal elkészített perkelttortámat.” A grillázs, azaz perkelttorta, készítésének módját Tiszabőről, szülőfalujá­ból hozta magával, s fantaszti­kus kemény, kitartó munkával olyan szintre fejlesztette, hogy az utóbbi években rendezett or­szágos gasztronómiai versenye­ken sorra nyerte a bronz, ezüst, arany minősítéseket. A sikerek külön öröme, hogy a versenyek­re sok volt tiszabői is elkíséri. A közös szurkolás közben jut idő az elhagyott falu emlékei­nek idézésére, felelevenítésére. A közös múlt erős kötelék. 2013. november 30-án a Tápióbicskén megrendezett versenyre gyűlt össze a Szolnokról, Szajolból, Kecskemétről, Pestről érkező földiek csapata. Marika tortái arany és ezüst minősítést kap­tak. A Tiszabőről hozott szorga­lom, összetartás ismét győzött. Megerősítette hitünket a mun­kában, a szépben, a jóban, az összetartozás örömében. Nagy érték mindez a mai világban. Dr. Horváth Károlyné, Szolnok Tananyag volt a „hős” Ságvári Endre történelem A Ságvári Endréről szóló fergeteges cikket eltettem, és eszembe jutott milyen fontos, tanulságos volt az ő története számunkra tízéves gyerme­keknek. Az általános iskolában 1952-ben tízéves korunkban a negyedik osztályos olvasás­könyvben tananyag volt a hős Ságvári Endre. A róla szóló olvasmányt úgy mélyítették el a tanulókkal, hogy az olvasmá­nyokról vázlatot készítettünk és rajzban is rögzítettük a történe­tet. (A történet elmélyítése olyan jól sikerült, hogy megtaláltam a hatvanegy éves füzetet). „A tudás fegyver az imperialisták elleni harcban” - ezt mi tíz éve­sen így tanultuk. Olvasónktól A LEVELEKBŐL VÁLOGATUNK. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondani­valójának tiszteletben tartásá­val - szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt ol­vasható vélemények nem feltét­lenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, ame­lyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Név­telen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztő­ségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írá­sokat a szoljonmk@gmail.com e-mail címre, illetve az Új Nép­lap, 5001 Szolnok, Mészáros Lőrincz út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a Szoljon.hu oldalon. Ajándékot készítettek. A Tiszavárkonyi Egységes Óvoda és Bölcsőde gyermekei is készítettek emblémákból képet a Mikulásnak. A Katica csoport kompozíciója különdíjat nyert, aminek nagyon örültek. Köszönjük a gyermekek nevében. G.-né Marika Együtt játszottak az épekkel rendezvény Akadályverseny és kézműveskedés a közös napon A fogyatékkal élők -világnapja alkalmából közös rendezvényen vettek részt a Kodály iskola diák­jai és a Liget Otthon lakói. Ezen a napon épek és sérültek együtt játszottak, egy csapatban küz­döttek a közös célért, örültek egymás sikerének, és segítettek a másiknak a néha bonyolultnak tűnő feladatokban. A kikapcsoló­dás mellett a rendezvény elsődle­ges célja egymás feltétel nélküli elfogadása volt. Az akadályver­seny, a kézműveskedés, a közös játék és egymás műsorainak megtekintése közelebb hozták f r*' / ^ az egészséges és a sérült flata- c ' \ __ lókat, és segítettek abban, hogy : s' '*" jobban megismerjék egymás vi- 1«. . ~f — • -J0RI lágát. Aukszné Vágó Ibolya Az iskola kisdiákjai közösen kézműveskedtek is az otthonban élő társaikkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents