Új Néplap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-24 / 299. szám

2 MEGYEI TÜKÖR 2013. DECEMBER 24., KEDD Karácsonyi ajándékozás Tiszaburán a rászorulóknak Tizenheten ülnek az asztal köré ünnep Hat saját gyermek és unoka mellett hat „fogadott” is a családhoz tartozik ajándékozás A Hetednapi Ad­ventista Egyház Szolnoki Gyüle­kezetének tagjai több mint egy éve rendszeresen meglátogatják tiszaburaiak egy kisebb csoport­ját, akikkel az egyik helyi házi­orvoson, dr. Horváth Balázson keresztül kerültek kapcsolatba. A látogatások alkalmával beszél­getnek Istenről, bibliai témák­ról, és amikor tehetik, visznek számukra ajándékokat: könyve­ket, ruhákat, élelmiszereket és olyan, háztartásba szükséges tárgyakat, amiket nélkülöznek. A karácsony előtti utolsó látogatásukra gyümölcsöt és ajándékokkal megtöltött cipős dobozokat vittek magukkal. Az ajándékdobozokat egy ala­pítványon, egyházuk szeretet­szolgálatán keresztül kapták. A dobozok Angliából érkeztek, és az összeállítóik olyan csa­ládok voltak, akik számukra ismeretlen, nehéz sorsú embe­reknek szeretnék az ünnepet örömtelibbé tenni. A dobozok nagy örömöt okoznak a rászo­rulóknak, s ez így volt most is. A megajándékozottak maguk és családtagjaik számára vihettek haza meglepetéseket, melyek szűkös karácsonyukat teszik színesebbé - tudtuk meg Simon Csaba lelkésztől. ■ Ne feledkezzünk meg a szükséges gyógyszerekről! felkészülés Mivel több mun­kaszüneti nap áll előttünk, fontos, hogy bevásárlás köz­ben gondoljunk arra is, hogy a „házi patikát” feltöltsük. Az ÁNTSZ azt javasolja, hogy eb­ből a szempontból is készül­jünk fel. A legfontosabb, hogy a rendszeres gyógyszeres keze­lés alatt állók rendelkezzenek a gyógyszereikkel, legyenek otthon megfázásos tüneteket enyhítő, láz- és köhögéscsilla­pító szerek. Jó, ha van kéznél gyomor- és bélpanaszokra szolgáló készítmény. Az ügyeletes gyógyszer- tárak listája megtalálható a www.antsz.hu oldalon, illetve lapunk hasábjain is (a 15. ol­dalon). ■ A karácsony „illatos” ünnep. A fahéj és a szegfűszeg aro­mája lelkünket is átjárja, ap­ró boldogságot adva amúgy is díszbe öltöztetett szívünk­nek. Ha mindezt egy nagy család társaságában éljük át, az élmény még intenzívebb lehet. Joó Zsuzsa A mákos bejgli és a mézeskalács illata vesz körül bennünket, amikor belépünk a Zilahi csa­lád öcsödi otthonába. A háziasz- szony csinos köténykében sza­lad elénk, Ibolya a karácsonyi készülődés lázában ég.- Jaj, de jó is lenne, ha egy nap harminchat órából állna! Lehet, hogy még az is kevés volna mos­tanság! - sóhajt fel az édesanya. A konyhában, a tepsikben vára­kozik a linzer, a sütőben a má­kos bejgli kap márványos min­tát. Az ajtó mögül két kíváncsi szempár figyel bennünket, Klá­ri az és tesója, Sanyika.- Anya, kik jöttek? - kérdezi az ötesztendős Klári. Anya... gyö­nyörű szó... főleg Ibolyának, aki nem is az igazi édesanyja a két gyermeknek, ők „csak” nevelő­szülői a kicsiknek és még továb­bi három nagyobbnak: Barbará­nak, Nándinak és Lajosnak.- Mindenki anyának és apá­nak szólít bennünket a férjem­■ De jó is lenne, ha egy nap harminchat órából állna, de lehet, még az is kevés lenne! - sóhajtott. mel, Antallal - magyarázza kér­dés nélkül is vendéglátónk.- Hát persze, hiszen sokkal in­kább az anyukánk ő, mint bárki más. Három éve kerültem Öcsöd­re, itt végre „igazi” otthonra lel­tem! - a 14 esztendős Barbi is elő­bújt az egyik szobából. Nagylány, a felnőttkor ajtaján kopogtat. - Mennyivel jobban érzem itt ma­gam, mint a saját családomban! Már csak a fiúk, Nándi és Lajos, illetve az apa, Antal hi­ányzik a társaságból, de rájuk sem kell sokáig várni. Ők eddig gondosan elkerülték a konyhát, szerintük inkább csak hátráltat­nák a lányokat a főzésben-sütés- ben, így inkább nem is zavarták A Zilahi család egy része, Barbara (balról), Ibolya, Antal, Nándi és a két kicsi: Klárika és Sanyika, együtt készülnek a karácsonyra őket. Antal elmondja, ő első­sorban férj, aki próbál terheket levenni a felesége válláról, de a házimunka és főleg a gyermek- nevelés női feladat.- Ráadásul én sem nagyon értek a konyhai dolgokhoz... - mondja szemlesütve Barbi. Ak­kor hát Ibolya egyedül küzd az ünnepi előkészületekkel?- Valahogy úgy! Ez több mint egyhetes feladat, hiszen egy „hadseregre” kell főznöm. Ka­rácsonykor ugyanis nem csak ennyien üljük körbe az asztalt! az Öcsödön élő Zilahi család las­san tíz esztendeje foglalkozik ne­velőszülőifeladatokkal. 2004. augusztusában végezték el az ehhez szükséges tanfolyamot.- amikor saját lányaink és fiaink felnőttek és önálló életbe kezdtek, a férjemmel egymásra néztünk. „Mit csináljunk mi most ketten?” kérdeztük egymástól. Életünk A szentestét mindig nálunk töl­ti a három „saját” gyermekünk, azok párjai, a három unokánk és az egy „mostohaunokánk” is. Számoljunk csak... éppen tizen­heten leszünk az asztal körül! Tavaly még 18-an voltunk... - teszi hozzá szomorkásán, majd elárulja, az édesanyja nemrég halt meg. Szétnézünk... 17 ember? Hol?- Kinyitható asztalunk 12 személyes, de így is két „felvo­násban” vacsorázunk. Az asz­talról nem maradhat le a töltött derekán voltunk, tele energiával. Aztán kitaláltuk, nehéz sorsú gyermekeknek fogunk segíteni. Úgy véltük, talán mi is meg tud­juk adni nekik azt a figyelmet, gondoskodást, amit egyébként minden pici megérdemelne - me­séli Zilahi Antalné Ibolya. az elmúlt évek alatt már hat gyermek röppent ki otthonukból. káposzta, a hurka-kolbász, a hal és a húsleves. Van egy bevett szokásunk... a levest én merem mindenki tányérjába, ehhez ra­■ Én egy ekkora traktort meg tűzoltóautót szeretnék - mutatja csöpp kezével Sanyika. gaszkodom - árulja el Ibolya. Antal félrehív bennünket, hogy megmutassa a fenyőfát, melyet természetesen a Jézuska hoz majd. Nem is akárhogyan!- amikor valaki „elhagy” ben­nünket, egy kicsit mindig megsza­kad a szívem. Olyan ez, minta gyász. Bár tudom, hogy ez így a természetes, hiszen ezek a gyer­mekek nem a sajátjaink, mégis fáj... Ennek ellenére folytatom ezt addig, amíg erőm és egészségem engedi, mert hiszem, hogy ennél szebb hivatás nem létezik!- Estefelé a fiúk feldíszítik a fát titokban, úgy, hogy a picik ne lássák. Kicsempésszük az­tán az ajtó elé, én becsöngetek, és visszaszaladok a szobába. Sa- nyikáék meg a kisunokák nyit­nak ajtót... el lehet képzelni azt a boldogságot az arcukon... Kicsik és nagyok mind együtt örülnek. A finom ételeknek, a díszesen becsomagolt ajándé­koknak.- Én egy ekkora traktort sze­retnék! Meg egy tűzoltóautót! - mutatja csöpp kezével Sanyi­ka, amikor meghallja, hogy a fa alá kerülő meglepetésekről be­szélgetünk „apával”. Antal ránk kacsint, ami talán azt jelenti, hogy Jézuska megkapta a kis­fiú levelét?! Klárika meghúzza a szoknyám szélét, majd a fülembe súgja, ő egy Barbie babára vá­gyik, bár már van négy is belőle.- Én viszont egyetlen dolgot szeretnék - teszi hozzá a ka­masz Nándi. - Az, hogy ez a család így, együtt maradjon so­káig... nagyon sokáig. A nevelőszülői hivatásnál kevés szebb munka létezik Fának ütközött, meghalt a vontató vezetője tragédia Halálos kimenetelű közlekedési baleset történt december 23-án 5 óra 50 perc körüli időben Kenderes kül­területén, a 4-es számú főút százharmincötös kilométer- szelvényében. A jelenleg ren­delkezésre álló adatok szerint a Debrecen irányába haladó forgalmi sávban egy nyerges­vontató eddig tisztázatlan okból lehaladt az úttestről, és az út menti erdős területen fának ütközött. A gépjármű vezetője a hely­színen életét vesztette. A rendőrség félpályás útlezá­rás mellett folytatta le a bal­eset helyszínelését - közölte a rendőrség a honlapján. ■ Kerecsen ünnep. Fegyverneken a Kálvária-dombon ősi szokás sze­rint hét végén tartották a kerecsen ünnepet. Ez az ünnep a téli nap­forduló ünnepe, és őseink szokása szerint az újév kezdete. Mellesleg karácsony szavunk is ebből ered. Pontosan ugrottak ejtőernyőseink Dubaiban siker A Magyar Honvédség ej­tőernyős-válogatottja is részt vett a közelmúltban megrendezett 4. Dubai Nemzetközi Ejtőernyős Versenyen (4. DIPC). Nemzeti csapatunkat az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis állományából Kollár Gábor százados, Varga Ta­más zászlós, Orsy László főtörzs­őrmester, Olenyik Roland sza­kaszvezető, illetve a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Re- pülőbázis állományából Bánsz- ki Tamás százados képviselte. A célbaugrás versenyszámban a 22 nemzet ejtőernyősei közül (Szlovénia, Olaszország és Orosz­ország mögött) a 4. helyet sze­rezte meg a válogatottunk - Kol­lárék mindössze 3 cm különb­séggel maradtak le a dobogóról. A felnőttek egyéni versenyében Varga Tamás 5., Orsy László 10., a juniorok között Olenyik Roland 6. helyezést ért el. A célbaugrás során célként egy 35 cm átmérőjű gumíro­zott, elektromos hálózattal ellá­tott mérőkorongot használnak az eredmények megállapítására. A korong közepére van felfestve egy 2 cm átmérőjű kör. Ha az ug­ró jól céloz, és sarkával eltalálja ezt a kis kört, akkor éri el a leg­jobb eredményt, a „0 cm”-t. Ha már akár csak 1 cm-rel a kör mellé érkezik le a sarkával, ak­kor egy koronghoz kapcsolt kijel­ző szerkezet 1 cm-es eredményt jelenít meg. ■ M. G. Uj beruházás a szolnoki járműjavítóban fejlesztés A napokban munká­ba álltak a MÁV-Gépészet Zrt. szolnoki vasútjármű-javítási te­lephelyén az uniós támogatásból beszerzett lemezmegmunkáló gépek. A társaság a gépek tele­pítését megelőzően felújította azt a 600 négyzetméteres csarnok­részt, ahol helyet kaphattak az eszközök. Az új beruházás lehe­tőséget ad a MAV-Gépészet Zrt. szolnoki vasútijármű-javítója számára, hogy az eddig külső cégekkel végeztetett lemezmeg­munkáló feladatokat saját maga lássa el, így költséghatékonyabb lehet a termékek előállítása. Az üzemben dolgozó 20 munka­társ is korszerű körülmények között dolgozhat. ■

Next

/
Thumbnails
Contents