Új Néplap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-02 / 255. szám
2013. NOVEMBER 2., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Úgy éreztem, mintha a testvérem lett volna színház A Szigligeti művészeti vezetője, Kiss József darabot írt a boldoggá avatott szalézi szerzetesről Nem könnyű, mégis felemelő! Ilyen lesz Kiss József legújabb darabja - maga a szerző szerint. A szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője a napokban boldoggá avatott, szolnoki születésű Sándor István szalézi szerzetesről írt drámát, melyet a teátrum színműhelyében mutatnak majd be. Rimóczi Ágnes Jó néhány előadását láthatták már a szolnokiak, írt gyerekelőadást, misztikus darabot, ’56-os drámát. Kiss József mégis meglehetősen nehéz feladatként tekintett legújabb munkájának megalkotására, mert mint mondja, nagy kihívás drámát írni egy csendes, szolid, halk szavú emberről. A boldog című darab elkészült, a színészek a bemutatóra készülnek, közben a szerző arról mesélt, milyen volt a Sándor Istvánnal tett „utazása”.- Máthé György, a szolnoki Belvárosi Templom esperes-plébánosa áprilisban kereste meg a színházat, hogy segítséget kérjen tőlünk is a Sándor István boldoggá avatásával kapcsolatos ünnepségsorozathoz. Természetesen örömmel mondtunk igent a megtisztelő feladatra, s én azonnal elkezdtem gondolkodni, milyen különlegességet alkothatnánk. Az jutott eszembe, hogy kellene írni a tragikus sorsú szerzetesről egy darabot, melyben fiatalok is szerepelhetnének. Egyrészt a téma miatt: Sándor István szalézi szerzetes a fiatalok támogatója, oltalmazója volt, másrészt pedig az Ádá- mok és Évák Ünnepe, évek óta sikeres rendezvénysorozatunk keretében már sok olyan diák mutatkozott be a Szigligetiben, akik részt vehetnének ebben az előadásban. Az ötlet tetszett Balázs Péter igazgató úrnak is. Ekkor el is dőlt: megírom a darabot, s azt bemutatjuk a Szigligetiben.- Valószínűleg rengeteg kutatómunka előzte meg a darab megírását... Hol, kiktől, hogyan gyűjtött információkat? A következő darabja az ifjú Charlie Chaplinről szól majd Kiss Józsefnek számos feladata van a Szigligetiben. Művészeti vezetői teendői mellett rendszeresen rendez. A közelmúltban mutatták be az ő dirigálásával az örökérvényű Chi- oggiai csetepaté című darabot, mely nagy sikert aratott a teátrum közönsége körében. Fontos szerepet vállal az Ádá- mok és Évák Ünnepe elnevezésű, évek óta sikeres rendezvénysorozatban. Mint elárulta, ebben az évben visszatérnek az Ember tragédiájához.- a különbség annyi lesz, hogy nem „osztjuk ki” a színeket, hanem minden résztvevő diákcsoport egy nyolc perces, „teljes” darabot mutat be. Premier, az eddigiekhez hasonlóan: februárban - mondta el Kiss József, aki azért az írástól - természetesen - nem szakad el. Az író, rendező, művészeti vezető már tudja, kiről szól következő darabja, sőt, rengeteg anyagot gyűjtött, csupán papírra kell vetnie... Mások nevében is mondhatom: izgatottan várjuk az ifjú Charlie Chaplin életét feldolgozó darabot Kiss József tollából.- Első utam természetesen az újpesti Clarisseumba vezetett, ahol Sándor István sekrestyésként, nyomdászként és legfőképpen a fiatalok pártfogójaként tevékenykedett. Itt találkoztam és beszélgettem Bíró Lóránt plébániai kormányzóval. Nála hitelesebb információforrást nem is találhattam volna, hiszen ő annak idején neveltje, párt- fogoltja volt a szalézi szerzetesnek. Rengeteg, a darabhoz hasznosítható történetet mesélt azokról az évekről. A másik autentikus személy Pokorni János volt, akit 1952- ben államellenes összeesküvés vádjával letartóztattak. Ő a sok érdekes történet mellett egy nagyon megható történetet is elmesélt. Mindez már a helsinki olimpiai játékok után történt, s a már rácsok mögött lévő társainak ő hozta a hírt, miszerint óriási sikereket értek el a magyarok a versenyen. „Megható, ugyanakkor felemelő volt látni, mennyire örültek ennek a csodának a szenvedésektől megtört emberek. Mintha vigaszt nyújtott volna nekik a megpróbáltatásaik közepette”, mesélte el Pokorni János. Mellettük pedig nagyon sok segítséget kaptam a darab megírásához a szalézi rend vezetőitől, többek között Ábrahám Bélától, a magyar szalézi rendtartomány vezetőjétől, valamint B. Varga Judit törté- nész-múzeológusra is mindig számíthattam. A fejemben tehát összeállt a kép, már csak papírra kellett vetni....- Említette, hogy nem volt könnyű megírni. Miért?- Mert egy dráma alapja a konfliktus. Sándor István pedig a legtöbb esetben konfliktuskerülő, nagyon csendes, szolid, kedves, ember volt. Egy ilyen emberről pedig nehéz drámát írni... Sándor István mindenkihez jó volt, a gyerekeket nevelte, támogatta, szerette, sokszor még a papokat is ő vigasztalta a börtönben. Tulajdonképpen a munkás- fiatalok apostola volt ő, a baj is ebből, vagyis a jócselekedeteiből származott. A párt- fogoltjai közül ugyanis néhányat behívtak katonának, s volt, akit ÁVH-snak vittek, hiszen árvák, nehézsorsúak voltak. Az egyik ilyen fiatalember „tűnt fel” az államvédelem embereinek, akik a kapcsolatok révén jutottak el Sándor Istvánhoz. A fiatal szalézi szerzetest felettesei mentették volna, megszerezték a szükséges papírokat, és külföldre küldték, ő azonban nem ment. Ezután persze emiatt ostorozta magát, mert ezzel bajt okozott a feletteseinek is. Mindeközben állandóan édesanyjára gondolt, lelkiismeret-furdalása volt, hogy esetleg a családját is bajba keverheti. Mindezek miatt lényegében saját magával volt konfliktusa. Na, ezt ragadtam meg, ez lett a mű alapja!- Nem lesz túl „súlyos” így ez a közönségnek?- Hogy ne így legyen, oldottam a téma nehézségét és komolyságát. Hogy mivel? Természetesen derűvel. Már csak azért is, mert a szaléziek rendje egyébként a jókedv rendje. Csempésztem a sorokba mosolyt fakasztó pillanatokat. Mindezek mellett nem a naturalizmust helyeztem előtérbe, vagyis például a verések, kínzások ábrázolásánál nem a képek a mérvadóak, hanem a szöveg: a költészet. így próbáltam ábrázolni, hogy mi is a „boldogság”. Boldogság, mint boldoggá avatott állapot, és boldogság, mint érzés... Mindkettő különleges és semmihez nem hasonlítható. Bevallom, én teljesen átéltem Sándor István boldogságát, hiszen ez a munka megkövetelte, hogy szinte azonosuljak azzal, akiről írok. Alig tudom még most is szavakba önteni, mit éreztem, amikor a budapesti Szent István Bazilikánál lehullott a lepel Sándor István óriási arcképéről...- Ezek szerint részt vett az ünnepségen...- Természetesen! És különleges érzés kerített ott hatalmába: úgy éreztem, mintha Boldog Sándor István a testvérem lett volna! Csodálatosan megrendítő és egyben felemelő volt. Amilyen, reményeim szerint, A boldog című darabom is! A templom alapkövének szentelésére emlékeztek szentmise A Szent Tamás katolikus templom alapkőszentelésére emlékeztek a napokban Martfűn. Az esemény éppen huszonkét éve történt. Az évfordulón a város korábbi plébánosa, Tamási József atya mutatott be szentmisét, ahol a város első vallási építményének, a temetői lélekharang felavatásának 25 éves jubileumáról is megemlékeztek. A szentmisén több érdekesség elhangzott a templom tervezésének és 10 évig tartó építésének nehézségeiről, az alapkő Marosi Izidor váci megyéspüspök általi felszenteléséről, anyagi források előteremtésének sokszor kreatív módjáról. A legfontosabb Tamási atya szerint az volt, hogy mindig gyűlt össze annyi pénz, hogy az építkezés, ha lassan is, de folytatódjon. Büszkeséggel mutatta be a templom egyedi, Jeruzsálemi kereszt alapján készült szerkezeti felépítését, az egzotikus, indiai hangulatú templom belső elrendezését és többek közt Meszlényi János Munkácsy-díjas szobrász- művész alkotásait. Az atya anekdotákat mesélt a három harang furfangos megszerzéséről és Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök főpapi szentmiséjén felszentelt hangversenyorgonáról is. Az egyházközség tagjai, illetve a téma iránt érdeklődők a mise után az építkezés folyamatát kisfilmen nézhették végig. ■ Agyagoztak. Az őszi szünidőben változatos programokkal várták a gyerekeket a szolnoki Napsugár Gyermekházban. Felvételünk a kézművesház egyik foglalkozásán örökítette meg (balról-jobbra) Veresné Rácz Máriát, Mészárosné Szarka Ildikót, Csősz Nórát és testvérét, Zoltánt. Az év végén vehetik birtokba a termet a helyiek egészség Még inkább odafigyelhetnek a nagykörűiek a testedzésükre, ezáltal pedig az egészséges életmódjukra. Nemsokára ugyanis egy új konditermet vehetnek birtokukba. A Nagykörűért Alapítvány közel hét és fél millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert egy pályázaton, ennek keretében készül az edzőterem. A létesítményt a helyi sportpályán található öltöző tetőterében alakítják ki, melyet megfelelő eszközökkel szerelnek fel. Ennek eredményeképpen javul Nagykörű lakosságának szabadidős sportolási és rekreációs lehetősége, a terem megnyitásával új lehetőség kínálkozik a szabadidő hasznos eltöltésére. A sporteszközök kiválasztásánál figyelemmel voltak mind a nők és mind a férfiak igényeire, sőt úgy alakítják ki, hogy a fiatalok is találjanak megfelelő lehetőséget. Az építkezés és a munkálatok az esztendő első felében elkezdődtek és várhatóan ez év végén már birtokba is vehetik az egészséges életmód kedvelői - helyiek és vendégek egyaránt - a kondicionáló termet. ■ R. Á. ■ A konditerem új lehetőséget kínál a szabadidő hasznos eltöltésére. Kiss József teljesen átélte Sándor István boldogságát, mint mondja, szinte azonosult darabja címszereplőjével
