Új Néplap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-16 / 267. szám

2 2013. NOVEMBER 16., SZOMBAT A NAP TÉMÁJA Zimmer ferenc családjával együtt a háború végén hagyta el Magyarországot. Ha itthon maradnak, az édesapjuk életébe kerülhetett volna, mivel rendőrfelügyelőként tűzharcban ő lőtte le Ságvári Endrét. A vele lévő Kristóf László és Palotás Ferenc csendőrnyomozókat később Ságvári halála miatt kivégezték. ÉDESAPJA LŐTTE LE SÁGVÁRIT A velem szemben ülő idős úrral szinte a véletlen ho­zott össze. Ügyeit intézni látogatott haza Kanadából Magyarországra a szolnoki Vincze ügyvédi irodába. Ott találkoztunk egymással, és az is időszerűvé teszi törté­netét, hogy egyik főszereplő­jének neve hosszú évtizedek után éppen most került le a szolnoki házak faláról. Szathmáry István- Zimmer úr! A fennmaradt do­kumentumok szerint a Ságvári Endrével tűzharcot vívó rend­őrfelügyelőt, az Ön édesapját Cseiényi Antalnak hívták. Miből adódik ez a néveltérés?- Engem is Cselényiként anya­könyveztek annak idején, tehát a név stimmel. Sváb származá­súak vagyunk, eredeti család­nevünk volt a külföldön később a könnyebb kiejtés miatt újra használt Zimmer.- Kérem, szóljon pár szót csalá­di hátterükről is.- Édesapám egyszerű fegy­vernek földműves családból származott. Nyolcán voltak test­vérek, és mindenki kitanult vala­mi szakmát, ki ács, ki kőműves lett, de ő ezekkel a szakmákkal nem volt kibékülve. Egyik, már a rendőrségnél szolgáló rokonunk példája nyomán elhatározta, hogy ő is rendőr lesz. Amikor bevonult katonának, ennek a ro­konnak a segítségével a honvéd­ségtől 1923 körül teljes szolgálati idejének letöltése előtt átenged­ték a rendőrséghez. Egyenruhás rendőrként kezdett, de nagyon igyekvő volt, így a harmincas évek elején, vagy közepén detek- tívnek léptették elő.- Nyomozóként milyen ügyekkel foglalkozott?- Kezdetben a bűnügyi osz­tályon volt detektív, és amikor Horthy betütotta a szélsőséges pártokat, a nyilasokat és kom­munistákat, áthelyezték a poli­tikai osztályra. Emlékszem, elő­ször a nyilasok ellen dolgozott. Az volt a feladata, hogy minden cselekedetüket tartsa szemmel. Jó pár évig dolgozott ellenük, majd azt a feladatot kapta, hogy az illegálisan dolgozó kommu­nista párt ellen ténykedjen.- Vannak emlékei arról a nap­ról, amikor édesapja Ságvári Endre letartóztatását kapta fel­adatául?- Hogyne! Tizenkét éves vol­tam, s akkor este már ágyban voltunk. Úgy tíz óra körül lehe­tett, amikor valaki jött a házhoz. Anyám átment a szomszédba, megkérte az ott lakó húsz év körüli lányt, hogy jöjjön át ránk vigyázni. Annyit mondott, hogy apánk a közeli Szent János Kór­házban van és kocsival jöttek érte. Mire visszajött, mi már elaludtunk, s másnap mesélte, hogy valakit le akartak tartóztat­ni, lövöldözés volt és aput eltalál­ta az illető. Aztán apám, amikor két hét múlva hazajött, elmesélte az egész dolgot és úgy belevéső­dött az agyamba, hogy sohasem fogom elfelejteni.- Hogyan zajlott le a végzetes találkozás Ságvárival?- Apám, aki a nyomozás ve­zetője volt, heteken keresztül kereste Ságvárit. Mivel Ságvári sokat utazott vidékre, ezért az ott illetékes csendőrséggel dolgozott együtt. Napokon keresztüli kuta­tás, megfigyelés és követés után megtudták, hogy a budai Szép Ilona villamosvasúti kocsiszín mellett levő Nagy Béla cukrász­■ Menekülniük kellett az országból, mert a Ságvári-ügy miatt életük komoly veszélyben volt. dában, a mai Remiz étterem­ben lesz találkozója egy másik egyénnel. Amikor megállapítot­ták, hogy tényleg ott van, apám betelefonált további utasításért, és azt a parancsot kapták, hogy tartóztassák le. Kocsival voltak, Kristóf László, mint csendőr­nyomozó, apám, mint rendőr- detektív, Palotás Ferenc csend­őrnyomozó és Pétervári János rendőrőrmester, a sofőr. Amikor kiszálltak a kocsiból apám Kris­tóffal bement, Palotás pedig a kocsi és a cukrászda ajtaja kö­Cselényi Antal detektív korabeli fotója, amit fia bocsátott rendelkezésünkre Zimmer Ferenc: apám a Ságvári-ügyet nem tartotta fontosnak, pedig akkor először kellett fegyverét használnia zött állt. Odamentek az asztal­hoz, ahol Ságvári ült egy másik egyénnel, bemutatták magukat, és felszólították őket, hogy iga­zolják magukat. Ságvári benyúlt az asztalon levő aktatáskájába, mintha az igazolványát akarta volna kivenni, de egy pisztolyt húzott elő és rögtön elkezdett lö­völdözni. Az első golyó Kristófot találta - eltörte a combcsontját, a csendőmyomozó elesett, és hasz­nálhatatlan volt. Apámnak sike­rült hátulról átkarolni Ságvárit, megpróbálta lefogni, mert nem voltak arra felkészülve, hogy itt lövöldözés lesz. Neki a zsebében volt a pisztolya, Kristófnál pe­dig eredetileg még fegyver sem volt, apám kis kaliberű tartalék fegyverét kérte el korábban. Ság- várinak még annyi mozgástere volt a jobb karjával, hogy a hát­rafelé visszalőtt apámra, a vállán találta el, de a lövedék úgy ment keresztül rajta, hogy nem ért csontot. Apám elengedte Ságvá­rit, az meg lövöldözve kirohant a helyiségből. Lelőtte az ajtóban megjelenő Palotást és a kocsi­ból kiszálló sofőrt is, aki később belehalt a sebébe. Akkor meglá­tott egy, az utcából jövő katonát, akinek egyébként semmi köze sem volt az ügyhöz, megfordult és visszaszaladt a cukrászdába. Addigra apám annyira magához tért, hogy fegyverével a kezében fel tudott állni, s ahogy Ságvári futott befele, egyet rálőtt. Ságvári összeesett, de nem ott, hanem a mentőkocsiban halt meg.- Ha a lövedék eltörte a csend­őrnyomozó combcsontját, Ság- várinak nagy kaliberű fegyvere lehetett, ami nem kifejezetten önvédelmi modell.- A golyó ma is megvan, ami­vel apámat meglőtte. Apám egész életében a kulcsa mellett hordta, ma a húgom őrzi. Ez egy támadófegyver volt, s ha ma­napság egy ilyen egyén a kor­mány ellen uszítana, azonnal letartóztatnák terroristaként. Akkoriban senki nem volt biztos benne, hogy mi volt a pozíciója Ságvárinak a kommunistáknál. Ő nem is volt valami nagy kom­munista, de a lakosságot olyan röplapokkal uszította szabotázs­ra és kormányellenes tettekre, melyeknek egyik szerkesztője volt. Hőst belőle a kommunisták a háború után kreáltak. Pedig nem volt hős.- A Ságvári ügy után hogyan alakult édesapja sorsa?- Amikor felépült, tovább szol­gált, kitüntették. Azután 1944 végén elmenekültünk Magyar- országról. ’48-ban sikerült lete­lepednünk Kanadában, ahol volt egy nagybátyám.- Itthon veszélyben voltak?- Igen! Kristóf Lászlót 1958- ban a megtorlások során Palotás Ferenccel együtt kivégezték Ság­vári megölése miatt, holott apám lőtte le. Kirakatpert ugyanis csak 1958-ban csináltak a Ság­vári ügyből. Apámat 1946-ban, vagy 47-ben távollétében élet­fogytiglani kényszermunkára ítélték, de nem adták ki az ame­rikaiak. Ettől függetlenül apám sokáig volt amerikai vizsgálati fogságban.- Kanadában hogyan alakult édesapja további sorsa.- Imádta a szakmáját, büszke volt rá és jól is csinálta, de kint nem folytathatta, többek között nyelvi nehézségek miatt sem. Cipőgyárban dolgozott hátralé­vő életében, míg sajnos 68 éves korában gyomorrákkal eltávo­zott tőlünk. Egyébként nagyon csendes, családszerető ember volt. Jó fizikuma volt, pedig nem volt nagy ember, de szívós volt. A Ságvári ügyet nem tartotta olyan fontosnak, alig volt szó később róla, pedig húszévi rendőri szol­gálata alatt ez volt az első alka­lom, hogy fegyverét kellett hasz­nálnia. Ki volt a „Harminckét nevű ember” - Ságvári Endre? SÁGVÁRI ENDRE 1913. november 4-én Budapesten született jómó­dú középosztálybeli családban, dr. Ságvári (Spitzer) Sándor ügy­véd és Erdős Rozália tanítónő fia­ként. Az egyetemen ismerkedett mega marxizmussal, 1935-ben a Haladó Diákok Pártja egyik veze­tője lett. Belépett a Magyarorszá­gi Szociáldemokrata Pártba, részt vett a baloldali ifjúsági mozga­lom szervezésében. 1937-ben a Tompa utcai nyilasház elleni tá­madásban való részvételéért nyolehavi fogházbüntetést kapott, majd a Népszavánál helyezkedett el. 1940-ben belépett a Kommu­nisták Magyarországi Pártjába, 1942-ben illegalitásba vonult és számos háborúellenes tüntetést szervezett Az ellenállási mozga­lom résztvevőjeként 1944. július 27-én rálőtt a letartóztatását meg­kísérlő nyomozókra, hármójukat súlyosan megsebesítette, közülük az egyik később belehalt sérülésé­be. A tűzharc során Cseiényi An­tal detektív lövése eltalálta Ságvá­rit, aki kórházba szállítás közben meghalt. Utólag azt a legendát szőtték személye köré, hogy sebe­sülten azt válaszolta a személy- azonosságát kérdező rendőrök­nek, hogy „Harminckét nevem volt, találjátok ki, melyik az iga­zi.” A háború után a kommunista párt kultuszt épített személye kö­ré, utcákat, iskolákat, intézmé­nyeket neveztek el róla. a legfelsőbb Bíróság a kivég­zett Kristóf László csendőmyomo- zót 2006. március 6-án jogerősen felmentette a dr. Ságvári Endre letartóztatásában való részvételé­ért ellene emelt emberölési vád alól. Palotás Ferenc ítéletének fe­lülvizsgálati kérelméről nincs in­formációnk. Szolnokon Ságvári Endre nevét immár nem viseli utca. A körutat októbertől a nemrég boldoggá avatott Sándor Istvánról nevezték el. Az új táblát a szol­noki boldoggá avatási szentmisén mutatja Szalay Ferenc polgármester.

Next

/
Thumbnails
Contents