Új Néplap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)
2013-10-12 / 239. szám
2013. OKTÓBER 12., SZOMBAT 15 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Emlékezés a letűnt évekre. 2013. szeptember 7-én idősödő férfiak gyülekeztek a szolnoki Gépipari Technikum előtt. Az 1958-ban végzett IV/C osztály tagjai 55 éves találkozójukat tartották ezen a napon. Az eseményre a még élő tizenhét főből az ország különböző részeiből tizenöten jöttek el emlékezni a tovatűnt diákévekre, és azokra az osztálytársakra, akik már eltávoztak az élők sorából. A jó hangulatban eltöltött ebéd után a felidézett emlékektől feltöltődve azzal búcsúztak a régi osztálytársak, hogy továbbra sem tévesztik egymást szem elől, és rövidesen újra találkoznak. (Máté Pál) Egy sokoldalú mester köszöntése portré Gaál István filmrendező számára Szolnok meghatározó hely volt Sokan versengtek a híres nagykörűi homokért az idők folyamán történelem Az 1800-as évek fordulója előtt csendes kisfalu volt a Tisza mentén Nagykörű. A Széchenyi István által is szorgalmazott új meder ásása a 18. században nagy patkóalakú holtágat hozott létre, mely kettőszáz év alatt feltöltődött gazdagon. A Petrovay ősök cseresznye és meggy telepítése ismét híressé tette a homokot, ahonnan Európa nagy városaiba is exportálták a híres, nemes gyümölcsöket. Az ország keleti részéből sokan versengtek, hogy egy-két sor gyümölcsöst vásároljanak, amelynek gondozása kevésbe került, és jelentős bevételt is adhatott. A homokot ölelő Tisza, majd holtág, gazdagon fizető halász-pákász-rákász, teknős-békázó hely volt. A dombtető homokkal temetett régi települést takar, amit a kövekbe ütköző eredménytelen kútfúrások, a mélyszántással felkerülő faragott mészkő darabok is segítenek. A homokdombon a gyümölcsös felépítés előtt csikó és más haszonállat legelő volt a laposabb részen itató kutakkal. A kint éjszakázó csordákat hajnali zivatarok idején betyárok, talán Rózsa Sándor is tizedelték áthajtván a lopott jószágot a sekély Tiszán, jelentette Bálint Mátyás határgazda, számadója a falu elöljáróságának. BÁLINT ISTVÁN A gyermekévekre emlékeztek a találkozón összejövetel A közelmúltban tartották a 35 éves találkozójukat a kenderesi általános iskola A és B osztályos tanulói. Sok helyben lakó, kedves osztálytárs mellett nagyon sok elszármazott társuk is hazalátogatott a hét végén. Mi- kóla Sándomé, Szpisják Ibolya és Nagy Zoltán szervezésében valósulhatott meg ez a rendezvény. Tanárnőjük, Őzse Mária az évfolyammal kezdte pályafutását, és most az osztályfőnöki órán az osztállyal együtt emlékezett visz- sza a felhőtlen, boldog gyermekévekre. Felelevenedett a múlt Sok régi történet mesélése tette színessé ezt a találkozót. Remélik, minél előbb újra találkoznak. Gaál István filmrendező 1933. augusztus 25-én született Salgótarjánban. Gyermekévei a zagyvaparti Pásztóhoz kötődtek. Dr. Nemes András Életében meghatározó volt, hogy Rajeczky Benjámin cisz- ter perjelhez járt ministrál- ni. A neves zenetudós hite, humánuma, természet iránti szeretete egy életre meghatározta Gaál István látásmódját. 1947-ben a család Szolnokra költözött. Gaál István - édesapja kérésére - Szegedre ment műszaki szakközépiskolába, bár humán érdeklődésű volt, és gimnáziumban szeretett volna továbbtanulni. A műszaki képzés, kiváltképp az ábrázoló geometria, nagy előnyt jelentett a filmek készítésekor. 1953-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Erről így nyilatkozott: „Én nem iskolapadból kerültem iskolapadba. Ez a két év munka belehelyezett engem az élet közepébe”. Érettségi után ugyanis a szolnoki Kultúrmérnök és Belvízrendezői Hivatalba került technikusnak. Kisiskolásként sokat hallottam otthon a szőke, magas, filmszínész külsejű fiatalemberről, mert együtt dolgozott édesapámmal a hivatal műszaki főmérnökével. Gaál István már világhírű volt, de atyai jó barátságuk később is megmaradt. Édesapámról sem feledkezett el amikor Képek egy város életéből című filmjét forgatta Szolnokon, a város 900 éves évfordulója alkalmából. Szolnok is meghatározó hely volt számára. Sokat merített a szeszélyes, de gyönyörű Tiszatáj szépségéből. A Nógrád Megyei Múzeumok 2007-es évkönyvében olvastam, hogy 1956 telén, édesapja temetését követően kisétált a szolnoki Tisza-hídra, és nézte a Tiszát. Felidézte gyermekkori játékukat, amikor feszített lábfejjel lemerültek az 5-6 méter mély Tisza fenekére, felmarkoltak egy marék iszapot, majd felértek és eldobták. Akit eltaláltak, legközelebb annak kellett lemerülnie. Ez a vízió volt, ami megalapozta az 1963-ban készült Sodrásban című filmjét, amely a világon mindenhol páratlan elismerést kapott. Epiktétosz bölcseleti könyvei, szabadságról szóló írásai és Marcus Aurelius filozófiai munkássága nagy hatással volt rá. Gaál Istvánt idehaza nem kényeztette el a kritika, de a Bartók Béla életművét feldolgozó dokumentum- film-sorozatáról (Gyökerek) a következőket írták: az egyetlen érték, amely a mozgókép világában a kilencvenes években született. Ez a film négy esztendeig készült. „Azt éreztem ez idő alatt, amit a Sodrásban forgatáskor: stílusosan tudtam repülni. Más emberré tett, átalakított Bartók zenéje. És ahogyan alakított, úgy éreztem, még alázatosabban kell a zenéhez társított képi szerkezetet összeállítanom. Közért- I hető filmet készítettem azok- | nak is, akik csak kacérkodtak Bartók életművének megértésével, azoknak akik szeretnék szeretni” - nyilatkozott hetvenedik születésnapján Lőcsei Gabriellának. Rómában a Centro Sperimentale di Cinematog- ráfián folytatta tanulmányait 1959-ben. Később a római filmfőiskola docensének nevezték ki. Olaszországban, Franciaországban, Indiában neves film főiskolákon éveken át rendezői mesterkurzusokat tartott. Olaszul, franciául, angolul beszélt. 1957-ben Bécsben megnyerte az első díjat, az Aranymedált Roman Polanski Két ember egy szekrénnyel című műve előtt. 1964-ben a Karlovy Va- ry-i fesztivál fődíját, 1970-ben a cannesi fesztivál különdíját, 1974-ben a milánói fesztivál Aranypecsét díját, 1978-ban a taorminai fesztivál különdíját nyerte el. Itthoni főbb kitüntetéseiből kiemelhető: A magyar kritikusok díja, a Kossuth-díj, A magyar filmszemle életműdíja és a Magyar Örökség Díj. Hangos kavalkád részesei lehettek a nyílt napra érkezett vendégek TALÁLKOZÓ A szolnoki SZKTT Egyesített Szociális Intézmény Tószegi úti 3. számú Gondozási Központjában a már hagyománnyá váló nyílt napon betekintést lehetett ismét nyerni az itt zajló életbe a közelmúltban. Egy egész napos hangos kavalkád részesei voltak az Újvárosi városrészről bejáró klubtagok, a meghívott vendégek, illetve a betérő érdeklődők és hozzátartozók. Volt ott látvány palacsintasütés, közös torna, az udvaron nyitott szabadfoglalkozások, majd a Prizma centrumban működő pszichiátriai nappali klub színjátszó és dalkörének színvonalas előadása, melyre mintegy válaszképp a vendéglátó klubtagok gyönyörű nótacsokorral feleltek. Az érdeklődők megismerhették az intézmény szolgáltatásait, mint például idősek klubja, házi segítség- nyújtás és étkeztetés, továb■ Volt látvány palacsintasütés, közös torna, az udvaron nyitott szabadfoglalkozások. bá tájékoztatást kaphattak szociális otthonbeli elhelyezéssel kapcsolatosan is. A szolgáltatásokat az igénylők egészségi állapotuknak megfelelően választhatják ki. A nyílt nap vendégeként köszönthették Buru György- nét az intézmény igazgatónőjét, Hecker Róbertét, az Újvárosi városrész Humán- fejlesztési programjának mediátorát, Modla Dezsőt, a Prizma centrum nappali j ellátásának vezetőjét, a II. Rákóczi Ferenc Nyugdíjasklubjának vezetőjét. A nap célját dr. Mária Béla Gerontológia című művében található verssel tudnák megfogalmazni a legtalálóbban. „Apád, anyád, nénéd, bátyád jó szóval szolgáld, ne legyints barátod, férjed, feleséged: sorsukat sorsának tekintsd. Ápolónő vagy orvos, ha vagy, ne fitymáld éveit, ne legyints úgy gyógyíts, ápold, mint fiatalt, csak ne legyints, csak ne legyints.” ■ Akit eltaláltak az iszappal, legközelebb annak kellett lemerülnie. A LEVELEKBŐL VÁLOGATUNK. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a szoljonmk@gmail.com e-mail címre, iUetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészáros Lőrincz út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a Szoljon.hu oldalon. Táblákkal hálálja meg a tetteket szobrászat Futó András sajátos módon fejezi ki tiszteletét Futó András már a múlt rendszerben is aktívan tevékenykedett úgy a városa fejlődésében, mint a labdarúgó sportágban egyaránt. Most is újabb és újabb meglepetésekkel rukkol elő. 2005-ben városának, Törökszentmiklós volt labdarúgóinak készített emléktáblákat. Ezt követte az önkéntes tűzoltók százharmincadik évfordulójára egy újabb emléktábla. Majd 2012 májusában szívműtéten esett át, hálája jeléül a debreceni szívsebészeti klinikát is meglepte egy márványból készített emléktárggyal az ott dolgozók névsorával ellátva, melyet Szerafin Tamás tanszékvezető egyetemi docens vett át. Ezt követte egy barátjának emléktáblája, aki sajnos elhunyt, azóta pedig emlékére minden évben versenyt rendeznek. Ugyanis Futó András nemcsak szobrász munkában jeleskedik, hanem a tekesportban is rengeteg trófeával bír. Ráadásul ő sosem kért, csak adott. Szerette volna régi álmait megvalósítani: egy te- kecsamokot megépíteni. Minden rendelkezésére áll, csak sajnos az önkormányzat nem ad rá engedélyt. Tetteivel nem szolgált volna még rá, nem hiszem hiszen az eddigi munkái több millió forintos nagyságrendet képeznek. Nem beszélve arról, hogy Miklósnak jó tekeversenyzői vannak, csak sajnos csarnok nincs - Futó András ezt is megvalósítaná, tovább folytatva a meglepetések számát. Idén a MÁV Kórház egyik osztályán feküdt azt sem hagyta köszönetnyilvánítás nélkül. Őket is meglepte egy emléktárggyal, melyet dr. Vida Tünde adjunktusnak adott át. Hogy miért is csinálja? Emberségből, tiszteletből az utókor számára. Szeret jót tenni azoknak, akik rászorulnak. Mert jobb adni, mint kapni. Igaz, ő is kapott viszonzásul dr. Horváth Ámbrus tanár úrtól, a debreceni klinika orvosától, aki műtötte. Ügyes kezet, emberiséget és tiszteletet. Ezt szintén elmondhatja dr. Vida Tünde adjunktusról is, aki lelkiismeretes, példamutató és segítőkész. EGY SZOLNOKI OLVASÓ Köszöntés. Lászlóczki Gyula a közelmúltban ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Több mint hatvanan ünnepelték azon a partin, ahol köszöntőjében elmesélte élete fontosabb eseményeit. (Müller Krisztián)
