Új Néplap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-12 / 239. szám

4 2013. OKTÓBER 12., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR Az idő során életük részévé vált az Új Néplap előfizetőink A szolnoki házaspár több mint ötven éve járatja a megyei napilapot - az utolsó betűig kiolvassák A szolnoki házaspár, Mátyus János és felesége, Veronika, 1962 óta előfizetője az Új Néplapnak, vagyis már több mint ötven éve hűséges olva­sóink. Soha nem fordult meg még a gondolata sem a fejük­ben, hogy lemondják a lapot. Munkatársunktól- A papírgyárban dolgoztunk a feleségemmel, és a cég járatta az Új Néplapot - emlékezik visz- sza a kezdetekre Jani bácsi. - Ott találkoztunk az újsággal először, és mivel nagyon tetszettek a cik­kek, így mi is megrendeltük. Ami jó volt benne, hogy kényel­mes volt, mert házhoz szállítot­ták, és mindig tudtunk a friss hírekről már kora reggel.- A megyei napilapnak min­den egyes betűjét elolvassuk a mai napig - vette át a szót Ja­Mátyus János feleségével, Veronikával együtt még egykori papírgyári dolgozóként találkozott először lapunkkal ni bácsi felesége. - Reggel az az első, hogy a férjem kimegy a postaládához, és behozza a friss, ropogós újságot. Mindig a lappal indul a napunk. Ha ez nem lenne, hiányérzetünk len­ne. Amikor ünnepnap van, és nem hoznak újságot, akkor az rossz érzés... Azt is megtudtuk, hogy Jam bácsi az utolsó oldalról szokta elkezdeni olvasni az újságot, hi­szen a sport nagyon érdekli.- Általában úgy szoktuk, hogy kettévesszük az újságot, hogy mind a kettőnk tudjon egy­szerre olvasni - avatott be min­ket a „kulisszatitkokba” Jani bácsi. Én a hátuljával kezdem, a feleségem az elejével. Minden betűt elolvasok benne, ettől füg­getlenül van sorrendem, hogy mivel kezdem. Természetesen a sport az első, utána a gyász­híreket böngészem át, majd ezt követi az apróhirdetés.- Én viszont a megyei cikkeket kedvelem leginkább - mesélte Veronika. - Ezenkívül szeretem a közéleti témát, a recepteket és a piaci árakat is. Ez utóbbit fő­ként azért, mert mi is piacoltunk annak idején, és amikor kimen­tünk árulni, akkor a Néplap árai alapján adtuk el a termékeinket. Egyedül a rendőrségi híreket nem kedvelem annyira, hisz a tévé is tele van negatív rendőrségi hírek­kel, nem hiányzik, hogy még ol­vassak is róluk - fogalmazta meg. Ha ebben a témában nem is, abban viszont mind a ketten egyetértenek, hogy kedvenc újságírójuk D. Szabó Miklós és Valkó Mihály voltak. Valamint az uzsorás cikksorozatért mindketten „rajongtak”.- Ha összegezni kellene, sem­min nem változtatnék a lapban, még a hirdetéseket is mindig elolvassuk. így jó, ahogy van - zárta szavait Veronika. ÍRJON NEKEM! FILO MELINDA GRAFOLÓGUS KÉZ- ES GYERMEKRAJZELEMZESE FILO MELINDA GRAFOLÓGUS JELIGE: PANAMANA, KILENC­ÉVES LÁNY RAJZA Kedves szülő! ebben a korban a gyerekek rajzaikban már egyre inkább törekszenek a valóságábrázo­lásra, de mint minden alkotás­ban, ebben is ott lapul az alkotó személyisége. A rajz és az írás egybecsengően egy rendkívül érzékeny lelkületű kislányt sej­tet. A halvány vonalak és alig látható betűk jól szimbolizálják a mértékletességét. Rozina pre­* / (#> '-ár. * cíz és nagyon figyelmes kislány Mindenre gondja van. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó tanuló, hisz látszik mindkét produktumán, hogy amibe bele­fog, azt szívvel, lélekkel teszi, és törekszik a tökéletességre. Úgy érzi jól magát, ha teljesíti azokat az elvárásokat, amiket vele szembe támasztanak. Ke­vés ember áll igazán közel a szívéhez, épp ezért sokat ad a véleményükre. A rajz térkitöltése jelzi, hogy Ro­zina aktív életet él, szellemileg is igen érdeklődő és a gyakorlatban is szívesen kipróbál dolgokat. Mindezek mellett - talán a meg­felelni vágyás érzése miatt - a kislánynak szüksége van olyan időszakokra, mikor lecsendesed­het, elmerülhet a gondolataiban. A sok elzárt terület mutatja mindezt. A rajz elemei egyazon mozdulatok, az alsó és felső ívek sokaságának ismétlődése. Rozinának kiváló rendszerező képessége és jó logikai érzéke van. Az életében adódó fel­adatokat könnyedén megoldja, mégis úgy tűnik, hogy apró, már-már jelentéktelen dolgo­kon képes fennakadni. Teszi mindezt azért, hogy minél tö­kéletesebben teljesítsen, kivívja ezzel környezte elismerését. Ön­magával szemben talán kritiku­sabb, mint kortársai. A segítés szándéka, a gondoskodni aka­rás érzése olyan erénye, amit a küldje be három-tizenkét éves gyermeke rajzát vagy legalább öt-hat soros saját kézírását - mely tartalmazza az aláírását és életkorát - az Új Néplap Szerkesztősége címére. Ne felejt­sen el jeligét írni! elérhetőség: ÚJ Néplap Szer- kesztőség, 5000 Szolnok, Mé­száros Lőrinc utca 2. TELEFON: 56/516-757 későbbiekben talán kamatoztat­ni is tud. Terhelhető kislány, de nagyon figyelni kell arra, hogy legyen ideje az önfeledt játékra, ahol nincsenek szabályok, ami­ket be kell tartani. szeretettel: Filó Melinda A megyei sajtó leghosszabb ideig dolgozó munkatársa távozott közülünk Nemrég még vidáman beszél­gettünk egymással a Sajtóna­pon, most pedig megérkezett a kegyetlen hír. Rövid betegség után váratlanul elhunyt Simon Béla újságíró kollégánk. Halálá­val megyénk sajtótörténetének hosszú fejezete zárult le, mert a Szerkesztő Úr a klasszikus újságírás egyik utolsó képvise­lőjeként hagyott itt bennünket. Első emlékem még nem új­ságíróként fűződik személyé­hez. Lapunk munkatársaként üzemi újságokat is szerkesz­tett, így járatos volt a megye cégeinek belső életében. Akkori munkahelyemről írt, egyébként jogos észrevétele engem igen­csak epés, éles hangú válaszra serkentett, amit érthetően nem vehetett valami jó néven. Ké­sőbb, amikor én is a Néplapnál kötöttem ki némi aggodalom­mal néztem első találkozásunk elé, ami váratlan eredménnyel zárult számomra. Széles mo­sollyal, kézfogással, a tőle igen megtisztelő kolléga megszólí­tással fogadott, amit perceken belül kölcsönös tegeződés köve­tett. Most, amikor nehéz szívvel írom e sorokat, hasonló emléke­ket osztottak meg velem mások is, akik még ismerték a lapnál. Simon Béla soha nem volt ha­ragtartó vagy nehéz ember, amire talán a bensőjéből áradó derű tette képessé. Biztos szi­gorúnak is kellett lennie, hisz a szerkesztőségi ranglétrát végig­járva, rovatvezetőként időnként erre is rákényszerült. De nem csak lefelé tudott nemet monda­ni, hanem fölfelé is, mert szak- szervezeti titkárként bátran állt ki a vezetőséggel szemben is munkatársai felvállalt gondjai érdekében. Lehetőség szerint igyekezett mindenki ügyes-ba­jos dolgában segíteni. Világéletében minden érde­kelte, még az utolsó napokban, a kórházi ágyon is. Simon Béla egyike volt azoknak, akik a gya­korlati életben jutottak az igazi újságírót nyitott szeművé, a vi­lág dolgai iránt fogékonnyá tevő élményanyaghoz. Dombegyhá­zán, szerény körülmények közé született gyermekként először a katonaság kínált felemelkedést számára. Pályája csúcsán repü­lőtisztként szolgált Szolnokon, majd egészségi okból választotta polgári hivatásaként a további életét meghatározó újságírást. Korábbi tapasztalatait kamatoz­tatva, többek között a lap katonai tudósítójaként is ténykedett, de mellette maradandót alkotott az újságírás szinte minden terüle­tén. A napi sajtómunka mellett számos önálló kötettel is gazda­gította kultúránkat, legismer­tebb műve, a Szülőföldem a Jász­kunság mellett feldolgozta a me­gye ipartörténetének sok fontos emlékét is. A sajtóval egész élete során töretlen maradt a kapcso­lata, leszámítva azt, a szerencsé­re nem örök érvényű időszakot, amikor az 1956-os forradalomról leírt, annak idején rossznak ítélt, mára igaznak bizonyult mon­dataiért került kívül a pályán. A sajtóval aktív korszakát köve­tően is megmaradt a kapcsolata, például még sokáig szerkesztet­te a lap nyugdíjasoldalát, illetve életének nyolcvanadik esztende­jében látott napvüágot az Újság­író forgószélben című, az ötve­nes, hetvenes évek krónikáját hitelesen összegző munkája. Simon Béla testi valójában sajnos itt hagyott bennünket. De ami utána maradt, nem ke­vés. Az újságoldalakon, köny­veiben velünk élnek veretes, szép sorai, gondolatai, és velünk marad szelleme is, hisz jó néhá- nyan lestük el tőle is az igazi újságírás szakmai és etikai kö­vetelményeit. Szathmáry István

Next

/
Thumbnails
Contents