Új Néplap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)
2013-10-12 / 239. szám
4 2013. OKTÓBER 12., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR Az idő során életük részévé vált az Új Néplap előfizetőink A szolnoki házaspár több mint ötven éve járatja a megyei napilapot - az utolsó betűig kiolvassák A szolnoki házaspár, Mátyus János és felesége, Veronika, 1962 óta előfizetője az Új Néplapnak, vagyis már több mint ötven éve hűséges olvasóink. Soha nem fordult meg még a gondolata sem a fejükben, hogy lemondják a lapot. Munkatársunktól- A papírgyárban dolgoztunk a feleségemmel, és a cég járatta az Új Néplapot - emlékezik visz- sza a kezdetekre Jani bácsi. - Ott találkoztunk az újsággal először, és mivel nagyon tetszettek a cikkek, így mi is megrendeltük. Ami jó volt benne, hogy kényelmes volt, mert házhoz szállították, és mindig tudtunk a friss hírekről már kora reggel.- A megyei napilapnak minden egyes betűjét elolvassuk a mai napig - vette át a szót JaMátyus János feleségével, Veronikával együtt még egykori papírgyári dolgozóként találkozott először lapunkkal ni bácsi felesége. - Reggel az az első, hogy a férjem kimegy a postaládához, és behozza a friss, ropogós újságot. Mindig a lappal indul a napunk. Ha ez nem lenne, hiányérzetünk lenne. Amikor ünnepnap van, és nem hoznak újságot, akkor az rossz érzés... Azt is megtudtuk, hogy Jam bácsi az utolsó oldalról szokta elkezdeni olvasni az újságot, hiszen a sport nagyon érdekli.- Általában úgy szoktuk, hogy kettévesszük az újságot, hogy mind a kettőnk tudjon egyszerre olvasni - avatott be minket a „kulisszatitkokba” Jani bácsi. Én a hátuljával kezdem, a feleségem az elejével. Minden betűt elolvasok benne, ettől függetlenül van sorrendem, hogy mivel kezdem. Természetesen a sport az első, utána a gyászhíreket böngészem át, majd ezt követi az apróhirdetés.- Én viszont a megyei cikkeket kedvelem leginkább - mesélte Veronika. - Ezenkívül szeretem a közéleti témát, a recepteket és a piaci árakat is. Ez utóbbit főként azért, mert mi is piacoltunk annak idején, és amikor kimentünk árulni, akkor a Néplap árai alapján adtuk el a termékeinket. Egyedül a rendőrségi híreket nem kedvelem annyira, hisz a tévé is tele van negatív rendőrségi hírekkel, nem hiányzik, hogy még olvassak is róluk - fogalmazta meg. Ha ebben a témában nem is, abban viszont mind a ketten egyetértenek, hogy kedvenc újságírójuk D. Szabó Miklós és Valkó Mihály voltak. Valamint az uzsorás cikksorozatért mindketten „rajongtak”.- Ha összegezni kellene, semmin nem változtatnék a lapban, még a hirdetéseket is mindig elolvassuk. így jó, ahogy van - zárta szavait Veronika. ÍRJON NEKEM! FILO MELINDA GRAFOLÓGUS KÉZ- ES GYERMEKRAJZELEMZESE FILO MELINDA GRAFOLÓGUS JELIGE: PANAMANA, KILENCÉVES LÁNY RAJZA Kedves szülő! ebben a korban a gyerekek rajzaikban már egyre inkább törekszenek a valóságábrázolásra, de mint minden alkotásban, ebben is ott lapul az alkotó személyisége. A rajz és az írás egybecsengően egy rendkívül érzékeny lelkületű kislányt sejtet. A halvány vonalak és alig látható betűk jól szimbolizálják a mértékletességét. Rozina pre* / (#> '-ár. * cíz és nagyon figyelmes kislány Mindenre gondja van. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó tanuló, hisz látszik mindkét produktumán, hogy amibe belefog, azt szívvel, lélekkel teszi, és törekszik a tökéletességre. Úgy érzi jól magát, ha teljesíti azokat az elvárásokat, amiket vele szembe támasztanak. Kevés ember áll igazán közel a szívéhez, épp ezért sokat ad a véleményükre. A rajz térkitöltése jelzi, hogy Rozina aktív életet él, szellemileg is igen érdeklődő és a gyakorlatban is szívesen kipróbál dolgokat. Mindezek mellett - talán a megfelelni vágyás érzése miatt - a kislánynak szüksége van olyan időszakokra, mikor lecsendesedhet, elmerülhet a gondolataiban. A sok elzárt terület mutatja mindezt. A rajz elemei egyazon mozdulatok, az alsó és felső ívek sokaságának ismétlődése. Rozinának kiváló rendszerező képessége és jó logikai érzéke van. Az életében adódó feladatokat könnyedén megoldja, mégis úgy tűnik, hogy apró, már-már jelentéktelen dolgokon képes fennakadni. Teszi mindezt azért, hogy minél tökéletesebben teljesítsen, kivívja ezzel környezte elismerését. Önmagával szemben talán kritikusabb, mint kortársai. A segítés szándéka, a gondoskodni akarás érzése olyan erénye, amit a küldje be három-tizenkét éves gyermeke rajzát vagy legalább öt-hat soros saját kézírását - mely tartalmazza az aláírását és életkorát - az Új Néplap Szerkesztősége címére. Ne felejtsen el jeligét írni! elérhetőség: ÚJ Néplap Szer- kesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc utca 2. TELEFON: 56/516-757 későbbiekben talán kamatoztatni is tud. Terhelhető kislány, de nagyon figyelni kell arra, hogy legyen ideje az önfeledt játékra, ahol nincsenek szabályok, amiket be kell tartani. szeretettel: Filó Melinda A megyei sajtó leghosszabb ideig dolgozó munkatársa távozott közülünk Nemrég még vidáman beszélgettünk egymással a Sajtónapon, most pedig megérkezett a kegyetlen hír. Rövid betegség után váratlanul elhunyt Simon Béla újságíró kollégánk. Halálával megyénk sajtótörténetének hosszú fejezete zárult le, mert a Szerkesztő Úr a klasszikus újságírás egyik utolsó képviselőjeként hagyott itt bennünket. Első emlékem még nem újságíróként fűződik személyéhez. Lapunk munkatársaként üzemi újságokat is szerkesztett, így járatos volt a megye cégeinek belső életében. Akkori munkahelyemről írt, egyébként jogos észrevétele engem igencsak epés, éles hangú válaszra serkentett, amit érthetően nem vehetett valami jó néven. Később, amikor én is a Néplapnál kötöttem ki némi aggodalommal néztem első találkozásunk elé, ami váratlan eredménnyel zárult számomra. Széles mosollyal, kézfogással, a tőle igen megtisztelő kolléga megszólítással fogadott, amit perceken belül kölcsönös tegeződés követett. Most, amikor nehéz szívvel írom e sorokat, hasonló emlékeket osztottak meg velem mások is, akik még ismerték a lapnál. Simon Béla soha nem volt haragtartó vagy nehéz ember, amire talán a bensőjéből áradó derű tette képessé. Biztos szigorúnak is kellett lennie, hisz a szerkesztőségi ranglétrát végigjárva, rovatvezetőként időnként erre is rákényszerült. De nem csak lefelé tudott nemet mondani, hanem fölfelé is, mert szak- szervezeti titkárként bátran állt ki a vezetőséggel szemben is munkatársai felvállalt gondjai érdekében. Lehetőség szerint igyekezett mindenki ügyes-bajos dolgában segíteni. Világéletében minden érdekelte, még az utolsó napokban, a kórházi ágyon is. Simon Béla egyike volt azoknak, akik a gyakorlati életben jutottak az igazi újságírót nyitott szeművé, a világ dolgai iránt fogékonnyá tevő élményanyaghoz. Dombegyházán, szerény körülmények közé született gyermekként először a katonaság kínált felemelkedést számára. Pályája csúcsán repülőtisztként szolgált Szolnokon, majd egészségi okból választotta polgári hivatásaként a további életét meghatározó újságírást. Korábbi tapasztalatait kamatoztatva, többek között a lap katonai tudósítójaként is ténykedett, de mellette maradandót alkotott az újságírás szinte minden területén. A napi sajtómunka mellett számos önálló kötettel is gazdagította kultúránkat, legismertebb műve, a Szülőföldem a Jászkunság mellett feldolgozta a megye ipartörténetének sok fontos emlékét is. A sajtóval egész élete során töretlen maradt a kapcsolata, leszámítva azt, a szerencsére nem örök érvényű időszakot, amikor az 1956-os forradalomról leírt, annak idején rossznak ítélt, mára igaznak bizonyult mondataiért került kívül a pályán. A sajtóval aktív korszakát követően is megmaradt a kapcsolata, például még sokáig szerkesztette a lap nyugdíjasoldalát, illetve életének nyolcvanadik esztendejében látott napvüágot az Újságíró forgószélben című, az ötvenes, hetvenes évek krónikáját hitelesen összegző munkája. Simon Béla testi valójában sajnos itt hagyott bennünket. De ami utána maradt, nem kevés. Az újságoldalakon, könyveiben velünk élnek veretes, szép sorai, gondolatai, és velünk marad szelleme is, hisz jó néhá- nyan lestük el tőle is az igazi újságírás szakmai és etikai követelményeit. Szathmáry István