Új Néplap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-09 / 210. szám

2013. SZEPTEMBER 9., HÉTFŐ 5 MEZŐTÚR ÉS KÖRNYÉKE Uj igazgató vezeti Mezőtúron a vízgazdálkodási társulatot jelentős változások történtek a közelmúltban a Mezőtúr- Tiszazugi Vízgazdálkodási Társulatnál. Júniustól ugyan­is Gácsiné Tiba Éva vezeti a céget, aki folytatja a koráb­ban megkezdett munkát, a szakmai felügyeletet pedig az illetékes vízügyi igazgatóság biztosítja, amellyel sikerült megfelelő kapcsolatot kiala­kítani.- Mivel a területünk na­gyon belvizes, 21 szivattyú- telepet működtetünk. Az el­múlt évek belvizes időszakai, továbbá fenntartási munkák hiánya miatt azonban a mű­vek kiépítési kapacitása csök­kent - tudtuk meg az újdon­sült igazgatótól. - Az elmúlt öt évben két beruházást indí­tottunk el, 11 csatornán 46,3 kilométer hosszban és 5 bel­vízátemelő szivattyútelepen. A vízgazdálkodási társulat fejlesztéseinek haszonélvezői elsősorban a földtulajdonosok. A megvalósulást követően nőtt a termelés biztonsága, a vízelvezetés gyorsult. Kisebb lett a valószínűsége a belvízi elöntésnek, a gépi fenntartás lehetősége nőtt, javult a fenn­tartási munka minősége, szivattyútelepi üzemelés költ­ségei mintegy 30 százalékkal csökkentek a beruházás követ­keztében. Gácsiné Tiba Éva ezek továbbfejlesztését tartja legfontosabb feladatának. Mindenellett a jövő évtől kezdődően a társulat talpon maradását a vállalkozási munkák mellett a tagi be­vétel biztosíthatja, amellyel a területeket művelő gazdák hozzájárulnak a további mű­ködéshez. ■ Gácsiné Tiba Éva, az új igazgató A néhány hetes kiscsirkék vagnivaloak lesznek, mire bejön a tel - mutatja József. A férfi lehetőség szerint önellátásra törekszik. A pusztára néz az ajtaja remete A tető már kész a házból, a gerendákat egyesével hordta hozzá Ha valaki, hát Molnár József igazán szabadon él. A het­venes éveit taposó férfi nem kér a szociális hálóból, álla­mi gondoskodásból. Ma is ott él, ahol született: szülei egy­kori tanyáján, pontosabban annak helyén. Szilvási Zsuzsa Virágzó porta volt egykor Mol­náréké Mezőtúr és Mesterszál­lás mezsgyéjén. Állatokat ne­veltek, zöldségeket termesztet­tek a ház körül, földjük is volt, mely ellátta az állatokat. Mos­tanra mindez enyészetté vált, ám József ragaszkodik meg­szokott környezetéhez. Egy­fajta pusztai remetévé vált az elmúlt évtizedek során, mégis naprakész minden fontosabb eseményről. A portán több tu­catnyi kiscsirke szaladgál, alig néhány hete bújtak ki a tojás­ból. Mire a tél beáll, éppen vág- nivaló méretűre cseperednek. A paradicsom, zöldségfélék, vi- gyázban sorakoznak a kiskert­ben, a többit sajnos kiégette a perzselő nap.- Forró volt az idei nyár, nem bírták a növények - mondja.- A kútból locsoltam ugyan, amíg tudtam, de nem győztem tovább. A környékbeli gazdák­kal megegyeztem, a szénából kaphatok a földjeikről, annak egy részét meg elcseréltem há­rom pár galambra. Szinte önállátó tehát József, csak néha-néha szorul rá, hogy bemenjen a városba valamiért. No meg a gazdáktól sem csak szénát kap, gyakorta látogat­ják, s visznek neki némi élel­met. Ám a hetvenkét esztendős férfi büszke arra, hogy most is megáll a maga lábán.- A jövő héten kukoricát tör­ni megyek, megkeresem a be­tevőt magamnak. Mindig akad valami, nincs okom panaszra. Ám az évek során előbb az istálló, majd a tanya épülete is megadta magát az idő mú­lásának, lassan rommá vált mindkettő. József így egy kis kalyibába szorult, mégsem ad­ta fel. Úgy határozott, újjáépíti a házat, hogy megfelelő körül­ményeket teremtsen magának. Igazán egyedi módon fogott azonban hozzá. A leginkább épen maradt részt, a tetőt pró­bálta menteni, a szükséges gerendákat pedig egyesével hordta ki a városszéli tüzépte- lepről. Minden reggel ott topor- gott nyitáskor, s kerékpárján egyensúlyozta a hosszú ruda­kat a több mint húsz kilométe­res, göröngyös úton. A háztető már kész, a falakra azonban még várni kell A tető tehát szinte készen van, bár a csapolásokat itt-ott még ja- vítaiü kell. Egyelőre azonban tég­lákon állva várja jobb sorsát, azaz azt az időt, amikor alapja, meg fa­lai is lesznek a háznak. Gazdája pedig egész nap a végtelen pusz­tát kémleli, melynél nagyobb szabadságot talán el sem lehet képzelni. Persze ennek a szabad­ságnak ára is van, hiszen jórészt védtelenül kénytelen elviselni az időjárás viszontagságait, ám már ehhez is hozzászokott.- Tavaly télen, amikor olyan nagy hidegek voltak, egyre csak jöttek hozzám, hogy bevi­gyenek a városba, de nem men­tem - meséli. - Tán máskor nem volt hideg a tél? Azt is ki lehetett bírni, meg ezt is. Kü­lönben is: mire elhatároztam magam, hogy mégis megyek, már jött az enyhülés. József az önként választott elszigeteltség ellenére igen tá­jékozott a világ dolgairól. Bár rádiója mostanra elromlott, azért minden fontosabb dologról értesül. így aztán például, ami­kor az egyik gazda hozzá is el­vitte a nála vendégeskedő Stohl Andrást, a remete ezzel fogadta a színészt: „Hát magát meg már kiengedték a sittről?” „Közös célunk, hogy legyen elég hal a vizekben” halászat Az új törvény az ágazatban dolgozók szerint megnehezíti a halfogásból élők mindennapjait Komoly megszigorításokat je­lent a halászok számára a szep­tember 1-jén életbe lépett halá­szati törvény. Bár a horgászok­nak is korlátokat szab, adott esetben a halfogásból élők min­dennapjait is megnehezítheti.- Úgy gondolom, a mostani előírások érzékenyen érinthetik a természetes vízi halászatot, hiszen vannak olyan eszközök, melyeknek betiltják a használa­tát - mondta el Nagy László me­zőtúri halászmester. - Ugyan­akkor azt vallom, hogy horgá­szoknak és halászoknak közös a céljuk: az hogy legyen hal a vi­zeinkben. Az utóbbi években azonban igencsak megfogyatko­zott az állomány, aminek elsőd­Nagy László negyven esztendeje a vízen éli mindennapjait leges oka, hogy az ember egyre inkább beavatkozik a természet rendjébe. így például az a tény, hogy ívási időszakban rendsze­resen alacsony a Körös és a Be­rettyó vízállása, bizony alapo­san megtizedeli a szaporulatot. Nagy László úgy véli, bár a szabályozásokra szükség van, a halgazdaság egyik „főszerep­lőjét” rendre kifelejtik a tör­vényhozók, amikor új előíráso­kat szabnak meg. Azokról a hal­evőkről van szó, akiknek sem idejük, sem lehetőségük nincs kifogni saját zsákmányukat, ám ragaszkodnának á szabadvízi halakhoz, amelyeknek egészen más a minősége, mint a halasta­vakban nevelkedetteknek. Egy olyan korban, ahol minden le­hetséges fórumon a halevés fon­tosságáról, az egészséges táplál­kozásról esik szó, erre ügyelni kellene. A negyven esztendeje a vízen élő halász ugyanakkor tart a to­vábbi következményektől is.- Ahol megfogyatkozik a ha­lászok száma, ott rögtön el­szaporodnak a rabsicok, azok az orvhalászok, akik aztán semmiféle előírást nem tisztel­nek - hangsúlyozta. - Nekik mindegy, hogy méreten aluli a hal, hogy tilalmi időszak van, ők lerabolják a vizeket. Tőlünk tartanak valamelyest, ám ha ke­vesebb halásszal találkoznak, azonnal vérszemet kapnak. ■ HÍRSÁV Biokazánnal fűtik az orvosi rendelőt KÉT BIOKAZÁNT állítottak rendszerbe Kuncsorbán a közelmúltban. Ennek köszönhetően átállhattak az új fűtési rendszerre az orvosi rendelőben és az óvodában. Aprítékkal fűtenek, melyhez a szükséges fát a közfoglal­koztatottak termelik ki a köz­területek, utak melletti sávok takarításakor. Mindehhez egy nagy teljesítményű darálót állítottak üzembe, amely egy­szerre négy települést - Tisza- tenyőt, Kétpót, Örményest és Kuncsorbát - szolgál ki. Műfüves focipályát építenek Kétpón a pályázati lehetőségeknek köszönhetően műfüves pálya építésére készülnek Kétpón. Emellett emellett százhúsz személyes lelátót szeretné­nek telepíteni a labdarúgó pálya mellé. Szálanként gyűjtötték a parlagfüvet Csorbán kuncsorba is részt vesz a megyei parlagfű-mentesítési programban. Ezért gyűjtést indítottak a település lakói között. Attól függően, hogy ki hány szál allergén növényt adott le, tombolajegyeket ka­pott. Az akció most zárult le, a résztvevők között pedig ér­tékes jutalmakat sorsoltak ki. Bakelitkiállítás nyílt a mezőtúri múzeumban különleges tárlat nyflt a Túri Fazekasmúzeumban Mezőtú­ron. Bakelit a fényképészetben címmel az elmúlt évtizedek során használatos műanyag eszközöket gyűjtötték össze. Bakelit eszközöket mutatnak be Megújult a telep, tisztábbá válhat a Berettyó vize fejlesztés Befejeződött a több mint negyven esztendő­vel ezelőtt épült szennyvíz- tisztító telep korszerűsítése Mezőtúron. Az elavult te­lep ugyanis a folyamato­san növekvő mennyiségű szennyvizet már nem tudta megfelelő hatékonysággal tisz­títani, ezáltal veszélyeztetve a Hortobágy-Berettyó-főcsatoma és közvetve a Hármas-Körös vízminőségét és élővilágát. A fejlesztésnek köszönhetően azonban - megtörtént a régi telep műszaki felújítása és el­készült az új üvegházas telep - javul a környezet állapota, ráadásul az üzemeltetés költsé­gei is kedvezőbbek lesznek. ■

Next

/
Thumbnails
Contents