Új Néplap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-06 / 208. szám

j|OTaH81iM81BHBBWl 2013. SZEPTEMBER 6., PÉNTEK SÉTA - DIÁKVILÁG gg&i 15 Mint Columbo felesége... sorozatfüggők Jó érzés kilépni a hétköznapok egyhangúságából Az elnök embereitől a Szívek szállodájáig - az ezernyi sorozat közül a család minden tagja megtalálhatja kedvencét. Képünk illusztráció. Sírtam, aztán mégis gyorsan elmúlt a falusi élet varázsa gondolatok Én nem voltam soha egy tipikus városi lány. Ugyan Szolnokon születtem, de egy hozzá közel eső fa­luban nevelkedtem egészen kilencéves koromig, amíg a szüleim arra a döntésre nem jutottak, hogy a városba köl­tözünk. Még ma is tisztán emlékszem, hogy milyen szomorú voltam, mennyit sírtam, hogy mennyire meg­viselt lelkileg ez a dolog. Odakötött minden: az ovi, a suli, a család, a barátok. Mindenki ismer mindenkit, nem úgy, mint a városban, ahol csupa-csupa idegen arc veszi körül az embert. Bár ennek előnye az, hogy mindig lehet új ismeretsé­geket kötni, és nem hallom az utcán azt, hogy mások az én életemet taglalják. Állandó pletykálkodások a másikról, mindenki tud mindenről. Szörnyen idege­sítő tud lenni! De akkor csak szomorúan tudtam felfogni a dolgokat. A költözéssel együtt járt az iskolaváltás is, ami az egyik legrosszabb emlék. Sosem tudtam igazán be­illeszkedni az „újak” közé. Az elején olyan idegen és szokatlan volt ez a város, mintha csak kirándulni jöt­tem volna ide pár napra. De ez lett az otthonom. Sok idő­be telt, mire megszoktam ezt a helyzetet, de utána már si­mán ment minden. Új bará­tokra leltem, és most gimis- ként már a suli sem gond. Persze még a mai napig, ha csak tehetem, meglátogatom a régieket. Fura, hogy pár éve még milyen rossz volt bejönni ide, ma viszont már nem tudnék ott élni. Szere­tem ezt a nyüzsgő életet, itt sosem unatkozik az ember. De hogy miért is jó szolno­ki lánynak lenni? Azt már biztosan tudom, hogy jobb, mint falusinak - még ha pár éve nem is ezt gondoltam. De lehet, hogy épp olyan, mint debreceninek, vagy győrinek, vagy bármely más városinak. Sőt, lehet, hogy máshol még jobb! Nem tu­dom. De én most azt vallom, ahogy a mondás is tartja, hogy „mindenütt jó, de leg­jobb otthon”! ■ R. H. A sorozatok eddigi legjobb jellemzését éppen egy so­rozatban hallottuk: úgy van megírva, hogy ha kiha­gyunk egy részt, észre sem vesszük. Diákvélemények Nem tudni, hogy Columbo valóban így gondolta-e, vagy csak feleségét próbálta meg­nyugtatni egy kihagyott epi­zód után - természetesen csak telefonon keresztül -, de igaza volt. Akkor viszont miért sie­tünk annyira a tévé elé es­ténként? A történet miatt? Hiszen nem maradunk le semmiről, ráadásul néhány sorozatnak gyakorlatilag tör­ténete sincs. Az egyes részek lazán kapcsolódnak egymás­hoz, csak a szereplők ugyan­azok. Azt sem mondhatjuk, hogy miattuk. Aki még egy részt sem látott a Dr. Hou- se-ból vagy a Monkból, azt nem tudjuk azzal leültetni a tévé elé, hogy egy szarkasz­tikus orvosról, illetve egy kényszerbeteg nyomozóról szól a következő háromne­gyed óra. Miért válunk mégis viszony­lag rövid időn belül sorozat­függővé? Valójában miről szól­nak a sorozatok? Ha háromne­gyed órára is, de elfelejthetjük a másnapi dolgozatot, nem kell a gondjainkkal foglalkoznunk. Kedvenc szereplőink helyé­be képzelhetjük magunkat, akiknek sorsa mesébe illően alakul, vagy épp azt láthatjuk, hogy a mi problémáink eltör­pülnek az övékhez képest. Jó érzés kilépni a hétköznapok egyhangúságából, csöppen­jünk átlagos emberek vagy különleges képességekkel ren­delkező hősök közé. sokan nyáron is a televízió előtt gubbasztanak, és ahelyett, hogy saját életüket élnék, sorozatbeli kedvenceik sorsáért aggódnak napról napra. Sokan talán nem elég bátrak, hogy vállalják érzel­meiket, hogy meg merjék tenni a megfelelő lépéseket és a soroza­tok eseményeiből merítenek ötle­teket. Az emberek ügy gondol­ják, hogy ha a sorozatban a sze­replőknek sikerül, nekik is men­ni fog. Normális, hogy az embe­rek egy olyan karakter mögé búj­A sorozatokat olykor értel­metlennek érezzük, de ezek mégis azok közé a dolgok kö­zé tartoznak, melyekre szük­ségünk van. * * * Egy sorozat, egy évad, amit újabb és újabb évadok soka­sága követ. De önmagukban ezek mit sem érnének, kel­lenek azok az emberek, aki megőrülnek a sorozatokért. Mit tesz egy igazi sorozat­függő? Az igazi rajongók azon vannak, hogy mielőbb beszerezzék a sorozatok tel­jes részeit, és azokat több­ször elölről végignézzék! nak akit egy forgatókönyvíró ál­modott meg? A sorozatfüggőség már fiatalkorban elkezdődhet a tinisorozatokkal, és van, hogy nem múlik el idősebb korban sem. Nem az a megoldás, hogy nem nézünk sorozatokat, hiszen mindenki belebotlik néha egy-egybe, lényeg az, hogy tud­juk hol az a határ a valóság és a sorozatok képzeletbeli világa kö­zött. Ne üljünk folyton a soroza­tok előtt, inkább éljük át a saját történetünket! Hogy unalmas még egyszer ugyanazt a filmet és azok részeit többször végignézni? Azt mondják, nem, nincs is annál jobb, ha újra vissza­nézhetik, abban a tudatban, hogy ez már az enyém, bár­mikor nézhetem. Alig várják, hogy lezáruljon egy évad, és rohanjanak a boltokba megvenni a DVD-csomagot. Persze ilyenkor mélyen a zsebükbe, is nyúlnak, hogy megszerezzék kedvenceiket, de minden pénzt megér, ha mondjuk Doktor House, Jó barátok, Az elnök emberei, Maffiózók, Lost, Dallas, Gra­ce Klinika, Szívek szállodája, Kés alatt, 24 című sorozatok sokasága néz vissza a polcok tetejéről. Ezek a filmfüggők igazi értékei, úgy mint má­soknak a könyvek, bélyegek vagy bármi más. Mindez persze nem jelenti azt, hogy csak évadokért lennének oda, azok csak egy része a gyűjte­ményeik sokaságának. Ha lehet, az össze egyrészes fil­met (ami a sorozatuk alapján készült), legyen az tévé- vagy mozifilm, azt is rögvest meg­veszik vagy megrendelik a netről, hogy a birtokukban legyen. Lebegő gondolat Miért sírsz, mikor oly szép az ég, ami gyönyörű és kék és csipognak a lombok a fényben, ami a felhőkből árad? ragyog, él, lüktet minden atom szemeimet bármire is rakom és azt kiáltja minden: tavasz van! hol van már az unott képű tél, a hó, ami arcodba ér és a fagyos hideg, ami szekál, hogy „merre van a sál”? miért vagy szomorú, ha körülvesz a napfény és örülhetsz, ennek a bolondos vüágnak? és ha olykor mocsokmód nehéz is, rossz is, kemény is, melyik okos mondja: jobb nem lehet, mert ez csak így mehet? divatja múlt már annak a rút depinek, aki boldog napjaid eszi meg mert a lényeg hangja ez: „légy boldog, úgy, aki vagy”! ■ SZABÓ NÁNDOR ZSOLT Ragadjatok újra tollat! felhívás Fiatalok, továbbra is számítunk rátok! A Séta-Di­ákvilág oldalakon a jövőben is szívesen közzé tesszük véleményeteket, mondani­valótokat (péntekenként). Ha, kedvetek van, írjatok, s küldjétek el cikkeiteket, mi pedig megjelentetjük! Várjuk a könyv- és filmajánlóitokat is a szolnok.seta@ujneplap. hu címre! S ha bármi kérdé­setek, ötletetek van, ugyan­ezen a címen jelezzétek! Üdv, Séta-team. Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY Éljük inkább át a saját történetünket! Egy jövő, melyben nem lenne olyan jó élni filmajánló Az Elysium egy kőkemény világot mutat be, ahol senki sem nevet Remélhetőleg lesz majd mire emlékeznünk A jó sci-fi olyan, hogy egy idő után már nem az lesz az ér­dekes, hogy miként fest az el­képzelt jövő - elfogadjuk, hogy repkednek az autók, furcsák a ruhák, tisztábbak az arcok, és így tovább. Mert ez csak a külső máz: a tartalom ez alatt lapul. Már hogy jó esetben lapul. Sze­rencsére az Elysium című mun­ka a jó esetek közé sorolható. A történet szerint a Föld a jövő­ben túlzsúfolt, romba dőlt, mocs­kos és veszélyes hely lesz. Aki teheti, felköltözik az Elysium biz­tonságos, rendezett és békés vilá­gába - azaz egy hatalmas, mes­terséges holdra, melyet kivált­ságos lakói gondosan védenek a lentiektől. Ha az illegális be­vándorlók ellen kell felhasználni őket, nem haboznak: törvényt és fegyvert egyaránt bevetnek. Hő­sünk, Max azonban már nem fél egyiktől sem. Az élete múlik azon, hogy a gyorsan feljusson a vágyott világba. Ha kell, csellel, ha kell, erővel át fogja tömi a kor­dont, hogy megszerezze, amire szüksége van. És ezzel talán az egész világ sorsát megváltozatja. A történet önmagában túl sok meglepetést nem hordoz - ám ha elmondjuk, hogy a filmet az a Neill Blomkamp rendezte, aki­nek a District 9 című munkát is köszönhetjük, más a leányzó fék- vése. Jó film lett az Elysium - ha J idén egy sci-fit akarunk nézni, £ akkor ez legyen. ■ A főszereplő Max (Matt Damon, középen) a lenti világ sorsát Is átírja vélemény Visszanézek kicsit, s még látom a nyarat! így látom... Az utolsó meleg napsugarakat élvezem. Az óramutatók és a naptárlapok észrevétlenül moz­golódnak. Csak azt vesszük ész­re, hogy a következő képen már színes lombú fák bólogatnak - szeptembert je­lezve. Most még hunyorgunk pá­rat a napba és a nagy fényességben az elmúlt heteket idézzük - tűzijátékot, csillaghullást, erdőt, hegyet, víz­partot, szökőkutat, sátrakat és hálózsákot, hatalmas pizzákat, eperfagyit, az ablak mellett suha­nó tájakat, arcokat és nevetéseket A nyár nem olyan, mint a töb­bi évszak. Más. De mitől? Nincs suli - nyüván. De ez kevés len­ne. A hőséget sem szeretjük, a nyarat viszont még ez sem ront­hatja el. Talán a szabadságot érzi mindenki, talán abból hagyunk többet magunk­nak ilyenkor. Nincsenek hét­köznapok és hétvégék, csak - gyorsan múló - napok; egybemosódott hajna­lok, esték és éjszakák. Csak pe­regnek a másodpercek egymás után. És csak rajtunk múlik, hogy érdemes lesz-e visszaidézni őket a következő kilenc nyárváró hónapban! ■ KUNGL NÓRA ■ Hunyorgunk párat a napba és a nagy fényességben az elmúlt heteket idézzük.

Next

/
Thumbnails
Contents