Új Néplap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-06 / 208. szám
j|OTaH81iM81BHBBWl 2013. SZEPTEMBER 6., PÉNTEK SÉTA - DIÁKVILÁG gg&i 15 Mint Columbo felesége... sorozatfüggők Jó érzés kilépni a hétköznapok egyhangúságából Az elnök embereitől a Szívek szállodájáig - az ezernyi sorozat közül a család minden tagja megtalálhatja kedvencét. Képünk illusztráció. Sírtam, aztán mégis gyorsan elmúlt a falusi élet varázsa gondolatok Én nem voltam soha egy tipikus városi lány. Ugyan Szolnokon születtem, de egy hozzá közel eső faluban nevelkedtem egészen kilencéves koromig, amíg a szüleim arra a döntésre nem jutottak, hogy a városba költözünk. Még ma is tisztán emlékszem, hogy milyen szomorú voltam, mennyit sírtam, hogy mennyire megviselt lelkileg ez a dolog. Odakötött minden: az ovi, a suli, a család, a barátok. Mindenki ismer mindenkit, nem úgy, mint a városban, ahol csupa-csupa idegen arc veszi körül az embert. Bár ennek előnye az, hogy mindig lehet új ismeretségeket kötni, és nem hallom az utcán azt, hogy mások az én életemet taglalják. Állandó pletykálkodások a másikról, mindenki tud mindenről. Szörnyen idegesítő tud lenni! De akkor csak szomorúan tudtam felfogni a dolgokat. A költözéssel együtt járt az iskolaváltás is, ami az egyik legrosszabb emlék. Sosem tudtam igazán beilleszkedni az „újak” közé. Az elején olyan idegen és szokatlan volt ez a város, mintha csak kirándulni jöttem volna ide pár napra. De ez lett az otthonom. Sok időbe telt, mire megszoktam ezt a helyzetet, de utána már simán ment minden. Új barátokra leltem, és most gimis- ként már a suli sem gond. Persze még a mai napig, ha csak tehetem, meglátogatom a régieket. Fura, hogy pár éve még milyen rossz volt bejönni ide, ma viszont már nem tudnék ott élni. Szeretem ezt a nyüzsgő életet, itt sosem unatkozik az ember. De hogy miért is jó szolnoki lánynak lenni? Azt már biztosan tudom, hogy jobb, mint falusinak - még ha pár éve nem is ezt gondoltam. De lehet, hogy épp olyan, mint debreceninek, vagy győrinek, vagy bármely más városinak. Sőt, lehet, hogy máshol még jobb! Nem tudom. De én most azt vallom, ahogy a mondás is tartja, hogy „mindenütt jó, de legjobb otthon”! ■ R. H. A sorozatok eddigi legjobb jellemzését éppen egy sorozatban hallottuk: úgy van megírva, hogy ha kihagyunk egy részt, észre sem vesszük. Diákvélemények Nem tudni, hogy Columbo valóban így gondolta-e, vagy csak feleségét próbálta megnyugtatni egy kihagyott epizód után - természetesen csak telefonon keresztül -, de igaza volt. Akkor viszont miért sietünk annyira a tévé elé esténként? A történet miatt? Hiszen nem maradunk le semmiről, ráadásul néhány sorozatnak gyakorlatilag története sincs. Az egyes részek lazán kapcsolódnak egymáshoz, csak a szereplők ugyanazok. Azt sem mondhatjuk, hogy miattuk. Aki még egy részt sem látott a Dr. Hou- se-ból vagy a Monkból, azt nem tudjuk azzal leültetni a tévé elé, hogy egy szarkasztikus orvosról, illetve egy kényszerbeteg nyomozóról szól a következő háromnegyed óra. Miért válunk mégis viszonylag rövid időn belül sorozatfüggővé? Valójában miről szólnak a sorozatok? Ha háromnegyed órára is, de elfelejthetjük a másnapi dolgozatot, nem kell a gondjainkkal foglalkoznunk. Kedvenc szereplőink helyébe képzelhetjük magunkat, akiknek sorsa mesébe illően alakul, vagy épp azt láthatjuk, hogy a mi problémáink eltörpülnek az övékhez képest. Jó érzés kilépni a hétköznapok egyhangúságából, csöppenjünk átlagos emberek vagy különleges képességekkel rendelkező hősök közé. sokan nyáron is a televízió előtt gubbasztanak, és ahelyett, hogy saját életüket élnék, sorozatbeli kedvenceik sorsáért aggódnak napról napra. Sokan talán nem elég bátrak, hogy vállalják érzelmeiket, hogy meg merjék tenni a megfelelő lépéseket és a sorozatok eseményeiből merítenek ötleteket. Az emberek ügy gondolják, hogy ha a sorozatban a szereplőknek sikerül, nekik is menni fog. Normális, hogy az emberek egy olyan karakter mögé bújA sorozatokat olykor értelmetlennek érezzük, de ezek mégis azok közé a dolgok közé tartoznak, melyekre szükségünk van. * * * Egy sorozat, egy évad, amit újabb és újabb évadok sokasága követ. De önmagukban ezek mit sem érnének, kellenek azok az emberek, aki megőrülnek a sorozatokért. Mit tesz egy igazi sorozatfüggő? Az igazi rajongók azon vannak, hogy mielőbb beszerezzék a sorozatok teljes részeit, és azokat többször elölről végignézzék! nak akit egy forgatókönyvíró álmodott meg? A sorozatfüggőség már fiatalkorban elkezdődhet a tinisorozatokkal, és van, hogy nem múlik el idősebb korban sem. Nem az a megoldás, hogy nem nézünk sorozatokat, hiszen mindenki belebotlik néha egy-egybe, lényeg az, hogy tudjuk hol az a határ a valóság és a sorozatok képzeletbeli világa között. Ne üljünk folyton a sorozatok előtt, inkább éljük át a saját történetünket! Hogy unalmas még egyszer ugyanazt a filmet és azok részeit többször végignézni? Azt mondják, nem, nincs is annál jobb, ha újra visszanézhetik, abban a tudatban, hogy ez már az enyém, bármikor nézhetem. Alig várják, hogy lezáruljon egy évad, és rohanjanak a boltokba megvenni a DVD-csomagot. Persze ilyenkor mélyen a zsebükbe, is nyúlnak, hogy megszerezzék kedvenceiket, de minden pénzt megér, ha mondjuk Doktor House, Jó barátok, Az elnök emberei, Maffiózók, Lost, Dallas, Grace Klinika, Szívek szállodája, Kés alatt, 24 című sorozatok sokasága néz vissza a polcok tetejéről. Ezek a filmfüggők igazi értékei, úgy mint másoknak a könyvek, bélyegek vagy bármi más. Mindez persze nem jelenti azt, hogy csak évadokért lennének oda, azok csak egy része a gyűjteményeik sokaságának. Ha lehet, az össze egyrészes filmet (ami a sorozatuk alapján készült), legyen az tévé- vagy mozifilm, azt is rögvest megveszik vagy megrendelik a netről, hogy a birtokukban legyen. Lebegő gondolat Miért sírsz, mikor oly szép az ég, ami gyönyörű és kék és csipognak a lombok a fényben, ami a felhőkből árad? ragyog, él, lüktet minden atom szemeimet bármire is rakom és azt kiáltja minden: tavasz van! hol van már az unott képű tél, a hó, ami arcodba ér és a fagyos hideg, ami szekál, hogy „merre van a sál”? miért vagy szomorú, ha körülvesz a napfény és örülhetsz, ennek a bolondos vüágnak? és ha olykor mocsokmód nehéz is, rossz is, kemény is, melyik okos mondja: jobb nem lehet, mert ez csak így mehet? divatja múlt már annak a rút depinek, aki boldog napjaid eszi meg mert a lényeg hangja ez: „légy boldog, úgy, aki vagy”! ■ SZABÓ NÁNDOR ZSOLT Ragadjatok újra tollat! felhívás Fiatalok, továbbra is számítunk rátok! A Séta-Diákvilág oldalakon a jövőben is szívesen közzé tesszük véleményeteket, mondanivalótokat (péntekenként). Ha, kedvetek van, írjatok, s küldjétek el cikkeiteket, mi pedig megjelentetjük! Várjuk a könyv- és filmajánlóitokat is a szolnok.seta@ujneplap. hu címre! S ha bármi kérdésetek, ötletetek van, ugyanezen a címen jelezzétek! Üdv, Séta-team. Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY Éljük inkább át a saját történetünket! Egy jövő, melyben nem lenne olyan jó élni filmajánló Az Elysium egy kőkemény világot mutat be, ahol senki sem nevet Remélhetőleg lesz majd mire emlékeznünk A jó sci-fi olyan, hogy egy idő után már nem az lesz az érdekes, hogy miként fest az elképzelt jövő - elfogadjuk, hogy repkednek az autók, furcsák a ruhák, tisztábbak az arcok, és így tovább. Mert ez csak a külső máz: a tartalom ez alatt lapul. Már hogy jó esetben lapul. Szerencsére az Elysium című munka a jó esetek közé sorolható. A történet szerint a Föld a jövőben túlzsúfolt, romba dőlt, mocskos és veszélyes hely lesz. Aki teheti, felköltözik az Elysium biztonságos, rendezett és békés világába - azaz egy hatalmas, mesterséges holdra, melyet kiváltságos lakói gondosan védenek a lentiektől. Ha az illegális bevándorlók ellen kell felhasználni őket, nem haboznak: törvényt és fegyvert egyaránt bevetnek. Hősünk, Max azonban már nem fél egyiktől sem. Az élete múlik azon, hogy a gyorsan feljusson a vágyott világba. Ha kell, csellel, ha kell, erővel át fogja tömi a kordont, hogy megszerezze, amire szüksége van. És ezzel talán az egész világ sorsát megváltozatja. A történet önmagában túl sok meglepetést nem hordoz - ám ha elmondjuk, hogy a filmet az a Neill Blomkamp rendezte, akinek a District 9 című munkát is köszönhetjük, más a leányzó fék- vése. Jó film lett az Elysium - ha J idén egy sci-fit akarunk nézni, £ akkor ez legyen. ■ A főszereplő Max (Matt Damon, középen) a lenti világ sorsát Is átírja vélemény Visszanézek kicsit, s még látom a nyarat! így látom... Az utolsó meleg napsugarakat élvezem. Az óramutatók és a naptárlapok észrevétlenül mozgolódnak. Csak azt vesszük észre, hogy a következő képen már színes lombú fák bólogatnak - szeptembert jelezve. Most még hunyorgunk párat a napba és a nagy fényességben az elmúlt heteket idézzük - tűzijátékot, csillaghullást, erdőt, hegyet, vízpartot, szökőkutat, sátrakat és hálózsákot, hatalmas pizzákat, eperfagyit, az ablak mellett suhanó tájakat, arcokat és nevetéseket A nyár nem olyan, mint a többi évszak. Más. De mitől? Nincs suli - nyüván. De ez kevés lenne. A hőséget sem szeretjük, a nyarat viszont még ez sem ronthatja el. Talán a szabadságot érzi mindenki, talán abból hagyunk többet magunknak ilyenkor. Nincsenek hétköznapok és hétvégék, csak - gyorsan múló - napok; egybemosódott hajnalok, esték és éjszakák. Csak peregnek a másodpercek egymás után. És csak rajtunk múlik, hogy érdemes lesz-e visszaidézni őket a következő kilenc nyárváró hónapban! ■ KUNGL NÓRA ■ Hunyorgunk párat a napba és a nagy fényességben az elmúlt heteket idézzük.
