Új Néplap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-25 / 224. szám
2013. SZEPTEMBER 25., SZERDA Új ebédlője lesz az ószőlői iskolának hamarosan elkezdődik a tiszaföldvári Ószőlői Általános Iskolában az új ebédlő kialakítása. A napköziseknek eddig a Malom útra kellett menniük ebédelni, mely a kevés diák miatt nem okozott eddig problémát. Az egész napos iskola bevezetésével azonban az ebédelő gyerekek száma megemelkedett, így szükségessé vált egy nagyobb helyiség kialakítása. Hegedűs István polgármester elmondta, a munkálatokat most saját erőből kell finanszírozni. Függönyt is kapott a művelődési ház befejeződött a nagyrévi művelődési ház felújítása. A nyár elején kezdődött átalakítás során az épület kívül-belül megújult: kijavították a megsüllyedt színpadot, új burkolót kapott a padló és a gázfűtéses parapeteket leszerelve egy vegyes-tüzelésű kazánt állítottak be az épületbe. A bejárathoz egy előtetőt is építettek, alá sörpadokat és pingpong asztalt helyeztek el. Mosdót is építettek a földvári játezótér mellé tavaly készült el az a játszótér Tiszafóldváron, melyet a lakosok támogatásával, de jórészt önkormányzati finanszírozásból építettek fel. Amióta átadták a város egyetlen játszóparkját, kiderült, rengeteg gyermek látogat el ide szabadidejében, így szükségessé vált egy mosdó- vécé kialakítása is. Mára ez is elkészült, építőanyagait és a munka nagy részét is helyi vállalkozásoknak lehet köszönni. Már mosdó is várja a gyerekeket ____________________TISZAZUG Parázna titkok a börtönben ledérség Külön női cella várta a könnyűvérűeket Kunszentmártonban A különleges eszközökkel felszerelt börtönben külön női cellákba helyezték el a fogvatartottakat, köztük a ledér nőket - mondja Hegedűs Krisztián Érdekes titkokat őriz a kunszentmártoni egykori Várnagyi lak, mely a Helytörténeti Múzeum közelében található. Az épületet most tanulmányi raktárrá alakítják át, bár réges régen inkább az elítélt bűnözők, ledér nők és a törvény szolgái fordultak meg falai között. Szathmáry I. - Joó Zs. Ma már csak kevesen tudják, hogy a Kerületiház utca 4-es szám alatti szerényen meghúzódó épület 1782-ben, a Nagykim kerületi székház részeként, „Vámagyi lak” néven vált ismertté Kunszentmártonban. A hosszú évtizedek alatt otthont adott a nagykun kerületi tisztviselőknek, az iskolának, az adóhivatalnak és a csendőrségnek is. Az elítélteknek nem kellett messzire menniük: a börtön éppen e mellett az ingatlan mellett működött, melynek külön női „szakasza” is volt. Erre azért volt szükség, mert bizony a környéken gyakran előfordult a paráz- naság bűntette...- Elsősorban a szolgálók, inasok keveredtek „rosszba”- meséli Hegedűs Krisztián, a múzeum dolgozója. - Többen közülük „megestek”, egyesek az uraságtól, mások deákoktól vagy katonáktól. Hogy a település ne vegye szájukra őket, mindenféle magzatelhajtási módszert kipróbáltak. Ha ez kiderült, máris mehettek az ítészek elé, hiszen akkortájt ez súlyos bűnnek számított - magyarázza a fiatalember. Kiderül, Kunszentmártonnak pallosjoga volt, azaz (amennyiben szükségét látták), elhívták a dorozsmai hóhért, hogy hajtsa végre az ítéletet. Érdekesség, hogy a hóhérnak külön árjegyzéke volt a különböző kivégzési módokról. Persze a ledérségért nem járt feltétlenül halál, börtönbüntetés azonban annál inkább. A nőket (akárcsak a férfiakat) a három kerületi hajdú őrizte, erről több peres anyag is árulkodik. És arról is, hogy - mai szóval élve - óvadékkal kiszabadulhattak a hölgyek a rácsok mögül. A hölgyek által forgatott biológiai fegyver hatékonyságáról érdekes történetet osztott meg velünk dr. Horváth László szolnoki múzeumigazgató, aki szerint a kétszáz évvel ezelőtti (nem megyénkbeli) örömlányok még Napóleont is felülmúlták hatékonyságban.- 1816-ban azzal szembesült a fő hadi kormányszék, hogy minden Gyöngyöst megjárt jászkun huszár igencsak kellemetlen emléket hozott magával a városból. A végén már addig fajult a dolog, hogy nagyjából az ezred egyharmada esett ki a szolgálatból a helyi örömlányokkal való enyelgés következtében. Ezen még a világ legősibb iparát űző hölgyek ösz- szefogdosása és a városból való kitiltása sem segített igazán, mert a végén már ki kellett rakni az ottani városi kórházból a betegeket, hogy egyik felét a nemi beteg huszárok, másikat meg az őket megfertőző könnyűvérű menyecskék tölthessék meg - szemléltette az akkori állapotokat az igazgató. Tény, hogy ahol katonaság állomásozott (például Kunszentmártonban is), ott mindig fellendült a ledér mesterség. Még a furfang sem adott védelmet - nem véletlenül hívták huszárpróbának azt a fogást, amivel megpróbálták kiszűrni a szerelem kertjének romlott gyümölcseit, s aminek módját azon kívül, hogy némi vágott dohány szükségeltetett hozzá, inkább az olvasó fantáziájára bízzuk. Mint ahogy az sem ok nélkül való, hogy a baljós következmények kezelésére szolgáló akkori csodaszert is huszárzsírnak hívták. A kunszenti börtön egyébként messze híres volt a környéken: itt raboskodott a híres helyi betyár, Csonka Gazsi lótolvajlás és lopás miatt, és állítólag itt élt pár napig fogvatartottként Rózsa Sándor is. Egy év alatt újul meg az épület a kunszentmártoni önkormányzat 2010-ben adta át a „Vámagyi lakot” a múzeumnak, raktározási célra. A múzeumok raktárai sokszor rejtenek olyan különleges tárgyakat, melyeket nem tudnak helyhiány miatt átvinni a kiállító- termekbe. Az elmúlt hónapban indult felújítás során nem csupán a 18. századi épület újul meg, hanem egy rendhagyó „raktárkiállításon” az eddig ismeretlen érdekességeket is bemutatják. dr. pusztai Gabriella múzeumigazgató szerint a bemházás befejeztével a város egy páratlan turisztikai látványossággal gazdagodik majd, ahol talán még a könnyűvérű hölgyek történeteivel is megismerkedhetnek a látogatók. Az ingatlan kívül-belül megújul, és új tetőszerkezetet kap. 4 PERCES INTERJÚ Egykori földvárakat vitt vászonra a cibaki festő művészet Festő Lajos - Cibakházán mindenki így ismeri az egyébként kengyeli születésű Krenák Lajost, akinek képei a Tiszazug természeti szépségeit örökítik meg. Száznál is több festménye közül jó néhány egy ideje a Kengyel melletti Bagimajor- ban, egy állandó kiállításon látható. Pedig nem festőnek készült.- Nem bizony, hanem lakatosnak. És nem csak készültem, azzá is váltam. Évtizedekig dolgoztam ebben a szakmában, tizenöt kilós kalapáccsal csapkodva a vasat.- Kitől tanult festeni?- Nem volt mesterem, teljesen autodidakta módon sajátítottam el a festést. Az első képem, melyet megrendeltek tőlem, 1967-ben készült el, komolyabban 1992-től kezdtem el foglalkozni a művészettel. Ezt a „szakmát” nem lehet teljesen elsajátítani. Amíg élek, tanulok.- Vannak kedvenc témái?- Hogyne! Szeretem a csendéleteket és főleg a tájképeket. Sokszor festek tavat, víztükröt, gyakran kilátogatok például a cibaki holtághoz, hogy vászonra vigyek egy hangulatot, a tó csillogását.- Akárcsak a ma már nem látható földvárakat!- Igen, sokat tanulmányoztam ezeket az építményeket, könyveket bújtam, múzeumokba, levéltárakba látogattam el és persze kint, a terepen is jártam, hogy a helyszínen képzeljem el, hogyan nézhettek ki annak idején a földvárak. Aztán amikor kialakult egy kép bennem, lefestettem. Ezen alkotások nagy része itt van most házamban, konyhámban, a sparhelt fölött. Talán egyszer impozánsabb helyre is kerülhetnek... ■ Még mindig félnek a helybeliek Cibakházán találgatások A lakosok attól tartanak, a plébános gyilkosa nem egyedül ölte meg Szarvas Andrást Bár múlt héten pénteken végső nyugalomba helyezték a szeptember közepén meggyilkolt ci- bakházi plébánost, Szarvas Andrást, a kedélyek még mindig nem csitultak a településen.- Tüdőm, hogy elfogták a feltételezett elkövetőt, de mi még mindig félünk. Mi van, ha nem egyedül oltotta ki ez a fiatalember Bandi atya életét? - osztja meg velünk aggodalmait Bíró Györgyné, aki szerint az egész község ezen gondolkodik. A lakosok felvetésére a rendőrség annyit reagált, hogy továbbra is egy személyt gyanúsítanak az elkövetéssel.- Cibakon nagyon sok a nyugdíjas - fűzi hozzá véleményét Hol- lóczki Pálné. - Mi, idős emberek Bíró Györgyné (jobbról) és Hollóczki Pálné is értetlenül állnak a történtek előtt tartunk a gyilkosság gyanúsítottjától, mert mi van, ha kiszabadul vagy elszökik? Sajnos azt már megszoktuk, hogy ennek-annak lába kél, de ilyen szörnyűségre senki nem számított - ingatja a fejét Rozika néni. A helyi kántor, Varga Tamás csak messziről, kerítésen keresztül beszél velünk. Látszik, hogy munkatársa halálát még mindig nem dolgozta fel. - Nézzék, mi csendben végeztük a dolgunkat, soha nem kerestük és nem is kaptunk nyilvánosságot. Szomorú és furcsa is egyben, hogy ez egy csapásra most megváltozott. Hogy mikor tér vissza itt az élet a régi kerékvágásba? Talán soha. A kántor arra gondol, valószínűleg Cibakházára egy darabig nem költözik új pap, ezt még Máthé György esperes-plébános is kilátásba helyezte. Mert ugyan, ki is szeretne egy sötét múltú házban élni? Közben kiderült, a lakosok azt szeretnék, ha Bandi atyáról utcát vagy közintézményt neveznének el, főleg, hogy Szarvas András Cibakháza díszpolgára volt. A polgármester, Hegyes Zoltán nem zárkózott el a lakosok kérésétől. A legutóbbi testületi ülésen az is felmerült, hogy az elkövetkezendő hetekben összegyűjtik a plébános írásait, melyet aztán rendszerezve füzet vagy könyv formájában adna ki az önkormányzat. ■ Hívja az Új Néplap újságíróját! JOÓ ZSUZSA elsősorban a Tiszazugban élők hívását várja. Ha híre, ötlete, észrevétele van, vagy egyszerűen panaszát még inkább örömét szeretné megosztani kollégánkkal, ne habozzon, tárcsázza a 30/6474699-es telefonszámot hétköznapokon!
