Új Néplap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-06 / 182. szám
2013. AUGUSZTUS 6., KEDD RIPORT 11 szabó nóra Hamar rájött, hogy nem az anyagi javak az igazán fontosak, hanem a belső értékek. Ashtanga jógát is oktat, szegénységcsökkentési programokban vesz részt Délkelet-Ázsiában a fiatal nő. A VILÁGSZEMLÉLETŰ VILÁGJÁRÓ Izgalmas és gyönyörű helyekre jutott el fiatalon Szabó Nóra, de nem csak a szépet és a jót igyekezett befogadni lakóhelyétől több tízezer kilométerre. Sőt! Épp ellenkezőleg. Azért utazott és utazik oly messzire, hogy segítsen Földünk legszegényebbjein. Palásti Péter Az ifjú hölgyet gyerekkorától ismerem. Nem csak jó tanuló volt, de céltudatosan bővítette ismereteit. Már az érettségi előtt két nyelvvizsgát is maga mögött tudhatott. Készült ugyanis arra, hogy diplomata legyen. Az ehhez vezető út első lépéseként a Corvi- nus egyetemen folytatott nemzetközi tanulmányokat. Már az első évfolyam végén lehetőséget kapott arra, hogy gyakornokként az Európa Parlament munkájával ismerkedjen Brüsszelben. Bár tetszett neki, hamar úgy érezte, hogy az ottani döntéshozatal túlságosan bürokratikus, túlszabályozott; képes volt gyorsan váltani. Megtette ezt már korábban is, amikor 17 évi balettozás után, egy ritka betegségből való kigyógyulás érdekében áttért a jógára, s annak is egy speciális ágára. Kitartásának köszönhetően nem csak az alapokat sajátította el, de még Ashtanga- illetve gyerekjóga-okta- tóvá is vált. Az Ashtanga jóga lényege a mozgó meditáció. Visszatérve az egyetemre, érdeklődése egyre inkább India felé fordult. Olyannyira, hogy a hindu nők helyzetéről írta szakdolgozatát is, azt az időszakot elemezve, amikor már nem gyarmati sorban, hanem független állam polgáraiként éltek. Alaposságára jellemző, hogy az eredeti szanszkrit szövegeket először angolra fordította, majd abból magyarra. Nóra úgy fogalmazott, hogy az India-szerelem később kiteljesedett Délkelet-Ázsia egészére. Ennek köszönhetően tanulmányozni kezdte az ottani civilizációk történetét. Sri Lankáéval kezdte, Indonéziáéval folytatta, majd Kambodzsáé és Vietnamé következett. Mindezek olyan erőteljes hatást gyakorolSzabó Nóra India Rajasthan tartományában egy templomszentelés után „aláereszkedik" a városi forgatagba, ahova lefelé könnyebb volt lépcsőzni tak rá, hogy az egyetemi alapképzés befejezése után Hágába ment, ahol szociális tanulmányokat folytatott egy nemzetközi felnőttképzés keretében. Társai és tanárai közül többen nem is értették, hogy miként került közéjük, mert a hallgatók döntő többsége a világ legszegényebb országaiból érkezett, ráadásul jóval idősebbek voltak, mint ő. Bizonyára fiatalsága is hozzájárult ahhoz, hogy a kétéves tananyagot 18 hónap alatt elsajátította, s már konkrét programok részleteinek a kidolgozásában is részt vett. Például abban, amit a Dél-afrikai Köztársaság leszerelt katonái számára állítottak össze, hogy mihamarabb megtalálják helyüket a civil életben. Emellett szegénységcsökkentési és oktatási programok tervezésében épp úgy közreműködött, mint pszichológiai tréningek szervezésében. Alig múlt 22 éves, amikor ő is beállt az álláskeresők népes táborába. Akkor, 2010 decemberében már birtokában volt az a diplomája is, amivel gen- derszakértői képesítését igazolhatja bármelyik kontinensen. Ezzel a nemek közötti különbségek csökkentését tudja segíteni a legkülönbözőbb kulturális és vallási szempontok figyelembevételével, ami országonként eltérő, de a lényeget illetően ugyanaz. S ha már szóba került a lényeg, itt az ideje, hogy Szabó Nóra különleges életútjának a lényegéről is szó essék. Bevallom, nem én kérdeztem rá, ő maga hozta szóba. Utalt ugyanis arra, hogy főleg külföldi tanulmányai során gyakran volt egyedül, s ezen időszakában többször feltették neki a kérdést, hogy jó anyagi körülmények között felnőtt európai nőként miért akar az elmaradott országok lakóin segíteni? Valóban nem gyakori az ilyesmi, de teljesen érthető a saját szemszögéből. Nóra ugyanis őszintén elmondta, hogy több súlyos trauma is érte élete első másfél évtizede alatt, s ezek átkódolták értékrendjét. Hamar rájött, hogy nem az anyagi javak az igazán fontosak, hanem a belső értékeken alapuló emberi kapcsolatok, a valóban érdemi segítségek. Úgy fogalmazott, hogy ha segíteni tud, akkor azzal ő is több lesz. Ha pedig ezt Ázsia bizonyos országaiban teszi, ahol az átlagos európai helyzethez viszonyítva sokkal, de sokkal nehezebb a helyzet, akkor még többet ér minden mozdulata, mint ha szőkébb környezetében tenné ugyanazt. Ezért is szeretett volna ENSZ-gyakornok lenni, de ez egy hajszál híján nem jött ösz- sze. Ment volna Indiába segíteni, de korábbi betegsége miatt az orvosok inkább Indonéziát javasolták számára. így került az Istenek szigetének nevezett csodálatos Balira 2011 áprilisában. A fafaragók falujának nevezett Uhudban csak egyetlen éjszakára foglalt szállást, másnap reggel már felkereste azt az amerikai házaspárt, akik a majomerdő másik oldalán működtették jógaiskolájukat, s már korábban kapcsolatba lépett velük. A helyiek között pótnagyszülőkre is lelt, akik segítették beilleszkedését. így jutott el a Yayasan Bumi Sehat nevű segélyszervezethez, akik lányanyák részére tartanak fenn kórházat. Nóra az ő számukra - korábbi nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően - nem csak pénzt, de sok hasznos holmit is szerzett. Később ugyanezt tette Thaiföldön és Vietnamban is. Mert valójában ezért ment mindegyik távoli országba, no meg a kalandvágy miatt is. Ám ennél sokkal fontosabb volt neki Téma, a Balin élő pótnagymama kulcsmondata, miszerint: az emberek felhalmozzák az anyagi javakat, de nem lesznek tőlük szabadok és boldogok. Sőt! Inkább ellenkezőleg, mert vagyonuk korlátozza őket, s ehhez a legjobb segítséget mások megsegítése nyújtja. Nóra csak annyit tesz hozzá néhány éves, de intenzív tapasztalatszerzése után, hogy az idegen kultúrákban eltöltött idő alatt sokkal többet lehet tanulni, mint a legjobb egyetemeken. Például azt is, hogy a boldogsághoz nem kell sok minden. Az is elég, ha másokat teszünk boldoggá. Neki ez lett az életcélja. Nem világpolgárként, hanem világszemléletű világjáróként. Még egy új telefont is megünnepelnek AKI OLYAN MESSZIRE ÍS eljut Magyarországról, mint Szabó Nóra, az óhatatlanul sok érdekességgel találkozik. Vietnamban például hamar feltűnt neki, hogy ott keresik az alkalmat az ünnepelésre. Jó ürügyet szolgáltat erre egy új kismotor, de még egy mobiltelefon megvétele is. Ilyenkor meghívják a kollégákat, barátokat, s együtt örülnek az új szerzeménynek. Ott, Vietnamban egyébként másfél órát tart az ebédszünet, mert az étkezés után a munkahelyeken lefekszenek a földre, vagy az asztalokra borulnak, s szundikálnak egy kicsit. Megtudtuk azt is, hogy a vietnami buszok még a megállókban sem állnak meg, csak lassítanak, menet közben kell felszállni rájuk, illetve lelépni róluk. Napjainkban már ott is több a moped, mint a kerékpár, ugyanakkor Észak- és Dél-Vietnam lakói között még mindig megvan az ellentét, bár a déliek jóval befoga- dóbbak, mint az északiak. Nóra megfigyelte azt is, hogy az időseket szintén tisztelik, de az öregek nem mosolyognak. Viszont beállnak bármilyen sor elejére. Az a legfinomabb falat, amiben az öt íz érezhető Thaiföld nem a mosoly országa. Legalábbis Nóra szerint. Neki úgy tűnt, hogy csak a szavak formázása miatt látszik az arcuk mosolygósnak, de a szemük - ha nem is szomorú -, azért komoly marad. Viszont soha semmire nem mondják azt, hogy nem tudom. Inkább összehordanak valami hihetőt, aminek köze sincs a valósághoz, de mindenképpen segítőkésznek kívánnak mutatkozni. Talán ezért van az is, hogy azt az ételt tartják jónak, amelyikből kiérezhető mind az öt íz. A sós, az édes, a savanyú, a keserű és a csípős egyaránt. Még a fagyit is úgy eszik, mint a hot-dogot. A hideg gombócokat kifúrt kiflik belsejébe töltik, s kívülről csokiöntetet folyatnak rá. A thai királyt viszont nem uralkodójuknak, hanem nemzetük apjának tartják elsősorban, ráadásul nem állami kényszerből, hanem tiszteletből. Egy thaiföldi templomban a szerzetesek által nevelt kistigrissel A Fülöp-szigetek egyikén, Coronon - iskolából hazatérő diákokkal Udaipurban egy idős hölggyel, namaste-kéztartásban
