Új Néplap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-16 / 191. szám

SETA - DIÁKVILÁG 2013. AUGUSZTUS 16., PÉNTEK Nincs nagyobb őrültség, mint a lila ködben őszintén szeretni SZERELEM Nagyon nehéz ügy. Senki sem mondta, hogy könnyű vagy éppen azt, hogy tisztán, finoman el lehet in­tézni. Áldozatokkal is jár, ez bizony kétségtelen. Most, a nyár végéhez las­san közeledve a társaságom túlnyomó többsége kapcso­latban van, és ahogy elné­zem őket, ahogy mesélnek a kisebb-nagyobb zűrökről, ballépésekről vagy a dönté­seikről és lemondásaikról, akaratlanul is átfut az agya­mon a gondolat, hogy talán rosszul döntöttek. A gimná­zium végeztével, az egyetem előtti utolsó nyáron nem a bulikról és az ismerkedésről kellene szólni az életünknek? Az őrültségekről, a balhékról, valamint a tapasztalatokról? Ezekre a kérdésekre azóta megkaptam a választ. Nem. Azért nem, mert a szerelem nem tesz különbséget nyár és tél, gimnázium és egyetem, napok és évek között. Mikor valaki számára igazi vagy, akkor nem törődsz a fájda­lommal, a jövővel, mert csak és kizárólag a pillanatnak élsz. Elengeded a múltat, és nem várod a jövőt. Szemet hunysz a rossz döntések, hibák, vagy éppen a félre­lépések felett, mert akkor, ott, úgy érzed, hogy semmi sem számít. Az, hogy ki mit mond, ki áll melletted és ki ellenzi a tetteidet. Egysze­rűen nem érdekel, mert értel­mét veszti az a szó, hogy logi­ka, és a megfelelni vágyás a világ felé. Ebben rejlik a szabadság, és emiatt nem számít, hogyan volt régen. A legfőbb szépsé­ge a dolognak mégis az, hogy az általam felsorolt néhány jellemző, amit mi, fiatalok a szerelemre használunk, meg­egyezik azzal, amit a nyárról és a felhőtlen, korlátlan, vad három hónapról gondolunk. Hiszen nincs nagyobb őrült­ség és rizikó annál, hogy megmutatod valakinek, hogy milyen is vagy valójában; nincs nagyobb balhé, mint­hogy a lila köd miatt bármire képes vagy, és nincs nagyobb tapasztalat, mint elfogadni, ha igazán szeretnek minket. Ti mit gondoltok? KEMPF GABRIELLA Sokak álma, mások félelme tükör, kép Olyanná válhatunk, amilyennek látni akarnak minket A tükör mindig mutat valamit, de azt sajnos korántsem szabad biztosra venni, hogy állandóan az igazat, a valódit. Képünk illusztráció. Egy tükör vagyok. Azt látsz bennem, amit csak akarsz. A te személyiséged alapján formálódók, és le­szek pontosan olyan, ami­lyen neked igazán jó. Kántor Tímea Most éppen azt szeretnéd, hogy kedves, félénk, nyugis ember legyek? Hát, nézz be­le a tükörbe, tölts előtte egy kis időt, és nagy meglepetés­re rögtön ilyen leszek. Vagy inkább azt akarod, hogy va­gány, lázadó tinédzser legyek, aki mindennel szembe megy? Hát jó, íme, itt van a kis bele­való csajszi, sokak álma, még többek félelme. Tükör vagyok, mert pontosan azt látod a sze­memben, mit gondolok. Nem tudok hazudni neked - de te sem tudsz nekem. Vállalod? Mert én a magam részéről biztosan vállalom. Leszel akkor a barátom? Mert én szívesen leszek a tied, és bármikor bármit biztosra ve­hetsz, hogy az úgy lesz, ha én azt mondom. A tükör olyan, hogy mindig mutat valamit, de azt sajnos korántsem szabad biz­tosra venni, hogy mindig az igazat, a valódit, a lényegeset teszi láthatóvá. Ha belenézel, A tükör ótörök eredetű szó lehet, a mai csuvas nyelvben a tükröt a töker szó jelöli. Ez valószínűleg a tárgy többnyire kerek alakjával kapcsolatos, és a török nyelvek­ben általános „kerek”, „kerék” jelentésű szócsoportba tartozik, akárcsak a magyar teker és tér („visszatér", „megtér") szavak. A nemcsak engem formálsz át - ezzel párhuzamosan kicsit (vagy nagyon) te is átalakulsz. Mert te is olyan vagy, hogy mindig meg akarsz felelni másoknak, olyan akarsz lenni, hogy az jó legyen a többiek­nek is. De automatikusan jön persze a kérdés: miért nem inkább, és elsősorban magad­nak akarsz megfelelni? Nem tükör neve latinul speculum. Eb­ből származik a „spekulálás” ki­fejezés, amely a régi magyar nyelvben a tudományos gondol­kodást, vizsgálódást jelentette. A szó eredete valószínűleg az, hogy a csillagászat művelői az égbolt kémlelésére különféle tükröket használtak, vagyis „spekuláltak”. tudhatom, és te sem tudod. Sőt, talán senki nem tudja. Belekukkantasz a tükörbe, és látod magadat. Látod, amint élsz, amint nevetsz, amint sírsz. Látod, amikor boldog vagy, amikor legszívesebben mindenkit elküldenél a kö­zeledből, amikor sok a dol­god, amikor unatkozol. Látod, hogy hogyan viselkedsz ezek­ben a pillanatokban, - és van, hogy neked sem tetszik ez az egész látvány. Lehetsz bá­natos, mosolygós, magányos, társasági, aktív vagy passzív - bármilyen, ami éppen szük­séges. Nem biztos, hogy ezek olyan képek, amilyen valójá­ban vagy - mert ahhoz előbb meg kell találjad önmagadat. Fedezd fel, melyik vagy te a sok színes kép közül! És ak­kor a tükör azt mutatja majd, milyen az életed - és azt is, hogy milyennek szeretnéd, hogy legyen. ■ Fedezd fel, hogy melyik vagy te a sok különleges és színes kép közül! Amivel spekuláltak, az eget kémlelték Zsíros szerelem azt hiszem, szerelmes vagyok, csodálatos képeket látok főnyeremény-e vagy átok? tán szívemen csalódást hagyok oly illatos szívem hölgye mint a friss vetés tavasszal! életem rozmaringos tölgye! nem érlek el - két arasszal! hosszú ez a zsivány asztal, nem bírhat a karom avval! ó, hogy kezem el nem ér, te szerelmetes zsíros kenyér! ó, szerelmem, legyél enyém! te incsi-fincsi zsíros kenyér! SZABÓ NÁNDOR ZSOLT Mindig várunk, átszálíunk és megérkezünk mindenkivel előfordult, hogy ment valahová, és az indulás előtt 10 perccel már készen állt. Ilyenkor már nem lehet belekez­deni egy cikk elolvasásába sem, de elindulni sem érdemes, mert kinek van kedve a hideg szélhez (vagy tűző naphoz). Ezek a per­cek mindig kihasználatlanok, félig már úton vagyunk, félig még otthon. Mindjárt kezdődik a suli, egyetemista leszek. Ez a pár hét olyan, mint egy megnyújtott várakozás. Nincs már idő bele­kezdeni semmibe, de elindulni sem lehet. Várjuk az utolsó át­szállást, mert a végállomás már a nagybetűs Élet lesz. De a vonat még várat magára, mi meg az állomáson unatkozunk, az utol­só kávé ízével a szánkba. Lassan fodrozódik a levegő, fütyül' a bakter, és lelassít előttünk a fém monstrum. Már csak a helyün­kért kell megküzdenünk, és el­indul a szerelvény. Valahova. R KATA Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY CD-JÁTÉK Fiatalok! A közelmúltban ismét játékra hívtunk ben­neteket! A www.szoljon.hu internetes oldalon a sok érde­kesség mel­lett sok-sok hasznos in­formációt is olvashattok, mindemel­lett CD-, DVD-kri- tikákat is találtok a Lemezaján­lóban! Egy ilyen lemez- bemutató­hoz kapcsolódott egy múltko­ri kérdésünk, melyre vártuk a helyes válaszokat. Azok között, akik jól feleltek, egy valaki most szerencsével járt. Most nem teszünk fel újabb kérdést, de továbbra is hall­gassatok zenéket, olvassátok a szóljon, hu-t és ter­mészetesen figyeljétek a Diákoldalt is! A Depe- che Mode CD-re vonat­kozó kérdés helyes meg­fejtése: 2. Idén A szerencsés, aki magáé­nak tudhatja a CD-t (levélben küldjük): Gere Szabolcs, Bu­dapest. Nem más ez, mint egy újabb forró éjszaka érzések Szerelmet kéne venni, de az ABC-ben csak görögdinnye van Nem vagyok egyedül. Csak me­gyünk mi ketten, mint a csavar­gók, céltalanul egy forró nyári éjszakán. ABC. Szerelmet kéne venni. Nekik nincs, csak diny- nyéjük van. Jó lesz az is, édes­nek édes. 100 forint kilója. Nincs rajtam cipő. Dinnyéiétől ragad a kezem és a város porától koszos a talpam, és én mégis boldog vagyok, mert van, aki mesél ne­kem az életéről, és kioktat, hogy nem jól csinálom, pedig én jól, és ő is, csak ő dinnye nélkül. Finom volt. Megrészegít. Már nem is hallok, nem tapintok, nem nézek, és nem ízlelek, csak érzek. Dinnye vagy szerelem, nem ugyanaz? Ő nem kért, csak szerelmet talán, bár nem biztos, A szerelem olyan, mint egy mézédes dinnye. Képünk illusztráció. sosem mondta, csak nézett, és én sosem értettem, mert nem lát­tam, most érzem csak a tekinte­tét, és már belém lát, de át rajtam soha, mert jól hazudok, igen, na­gyon jól. Hazudtam, mikor sze­relmet mertem érezni, és nem neki, ő nem tudja, magamnak, mert magamnak a legkönnyebb, egy ilyen lányt átverni nem nagy szám, nézz csak rá, naiv, és én jól hazudok. A naiv szerelmes, a ha­zudós nevet, a szerelmes naiv és fázik, pedig meleg van, biztos a dinnye miatt, hideg volt, mint a szeretet, amit adhat, jéghideg, ha megöleled, megfagysz. Édes ha­lál! Fagyhalál! A dinnye az oka, egy forró nyári éjszakán. ■ M.A.

Next

/
Thumbnails
Contents