Új Néplap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-10 / 186. szám
2013. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT 12 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Osztálytalálkozó. Az 1965-69-ben az akkor még Szamuely Tibor Gépipari Technikumban végzett osztály tartott találkozót nemrég, melynek alkalmából megtekintették az iskola múzeumát, a régi és új oktatási eszközöket és körülményeket. Az esemény nagyon jó hangulatban telt, így már a következőre készülnek. Remélik, hamarosan találkozni fognak. Bokodi László Az úszósport sikere Apátin történelem A '20-as évek közepén már versenyeket is rendeztek Az ép testben, ép lélek csakugyan nagyon fontos A következő tanévben több változás várható a közoktatásban. Ide tartozik két tantárgy bevezetése: a testnevelés, valamint a hit- és erkölcstan. Az elsőről: nagyon helyes a gyermeki mozgásigény kielégítésére tett törekvés. Az egészséges életmódra nevelés mellett elsősorban a fegyelem kialakítását kell biztosítani. Ma egyre jobban a fegyelem hiánya a jellemző egyre több területen. így az oktatásban is. Aránytalan a környezet hatása. A társadalom, szülő, gyerek, pedagógus elvárásának összhangja ez. Egyre jobban terjed a láthatatlan félelem köztük. Fél a szülő, a diák, a pedagógus. A fegyelmet nagyon fellazítja a félelem. Tehát lehet 10 testnevelés óra is, nem biztos, hogy lelkileg is célt ér. A másodikról: a hit- és erkölcstan. Nagyon vigyázni kell az életkorra és a fokozatosságra. Nem ismerettömeget kell a fejekbe tömni, hanem gyakorolni kellene az erkölcsi ismereteket. Ez lesz majd a nehéz feladat! ■ Lakatos Mihály,. Karcag Jó hangulatban telt az osztálytalálkozó Kisújszálláson a közelmúltban osztálytalálkozót tartottak az 55 éve a Hajdúböszörményi Óvónő- ‘ képzőben végzett hallgatók. Az aranyoklevél átvétele óta minden évben más helyen valamelyikünk lakóhelyén tartjuk meg. így került sor a kisújszállási fürdőbe szervezett találkozóra. Nagyon jól érezték magukat, az időjárás is napos volt. A fürdő személyzete udvarias és segítőkész volt. Sor került délután a városközpontban sétára, dicsérték az esztétikus parkosítást, megnézték az emlékműveket. Késő délután sajnos vendégeimnek indulniuk kellett. Az állomáson pótjegyváltás közben vette észre egyikünk, hogy a pénztárcáját a fürdő mosdójában hagyta. Visszament két ember kocsival, hátha mégsem veszik minden kárba. Végül a megtaláló leadta a nem kevés pénzt tartalmazó pénztárcát. Itt szeretnénk köszönetét mondani, a becsületes megtalálónak. Jókedvünk visszatért. ■ Oros Istvánná Nem véletlen volt a sikeres úszósport létrejötte Jászapátin. Dr. Berente Kálmán ügyvéddel történt beszélgetéseim i$ ezt a tudatos építkezést igazolták. 1910 táján Jászapáti előre látó vezetői a fejlődést abban látták, ha a településen gimnázium is működik. Dr. Nemes András Küldöttségük a kultusz minisztériumban eredménnyel járt és kiutalták részükre a tanulmányi alapból az erre szükséges összeget. Ebből a pénzből építették fel az igen szép kivitelű, kétemeletes, mindennel ellátott főgimnáziumot. Az első osztály 1912- ben kezdett, s mire nyolc osztályosra fejlődtek, a községből és a környékbeli településekből már háromszáz diákja volt az új középiskolának. A tornaterem mindennel föl volt szerelve. A tornatanár már atlétikát is kezdett tanítani. Mindenesetre felcseperedett egy olyan generáció, amely fizikailag kellően megalapozott volt ahhoz, hogy közülük már úszókat is lehetett nevelni. Imrik Gyula főszolgabírósági tisztviselő maga köré gyűjtötte a fiatalokat a Halas Tónál, s tanítgatta őket a szabályosabb úszásra. A tó közepét kialakították két oldalt deszkafallal egy ötven- méteres úszópályának. így a nyári szünetekben egyre több fiatal kezdett odajárni és szórakozásszerűen úszni tanulni. 1920 után jelent meg a tónál Szász Imre, aki egy ügyvédnél dolgozott. Minden szabadidejét a Halas Tónál töltötte és merő sport- szeretetből kézbe vette az úszástanítást. ' Kabinsort is építettek, majd az ifjúság számára egy pavilont. Ott már szombaton és vasárnap zene és tánc is volt. Később atlétikai pálya és teniszpálya is létesült ennél a Halas Tónál. Természetesen a fiatalok közül a tehetségesebbek kezdtek kiemelkedni, mivel Szász Imre a szabályok által előírt mell-, hát-, és gyorsúszást tanította. A '20-as évek közepén már elég sok közepes úszó akadt. Majd megkezdődött a vízipó- lózás is. A rendszeres úszóélethez végül is 1920-ban megszületett az úszóegyesület is, a JÖSSZE, azaz a „Jászapáti Összetartás Sport Egyesület”. Közben az úszóversenyek és a pólómérkőzések is rendszeressé váltak. Sikeres fiatal úszók és vízilabdázók egész generációi nőttek fel. 1931-ben a jászapátiak Kassára is meghívást kaptak és ők is eljöttek hozzánk. A kassai vízilabdások akkor még mind magyarok. A legszebb sikerekről az Or- j szágos Úszókongresszusról, Fehér II. Istvánról, Simonvá- ros Miklósról a Szabady testvérek közül Csabáról már írtam 1996-ban és részletesebben a 2005-ben megjelent Jász vagyok Szolnokon című könyvemben. Jászapátin az úszósport kialakulása a község színvonalán, ismertségén, s főleg az ifjúságon - úgy testi fejlődésében, mint erkölcseiben és kultúráltságában - sokat emelt. Sokaknak egész életére kiható változást, élményekben gazdagodást, tágabb látókört és feledhetetlen ifjúságot jelentett, amire mindig szeretettel emlékezünk. így fejezte be gondolatait a Jászapáti úszósport kialakulásáról dr. Berente Kálmán néhány esztendővel ezelőtt, egészen pontosan 1996. július havában. ■ Dr. Nemes András Tiszabő múltja és jelene volt a rendezvény témája tiszabő emlékének szentelte a Verseghy Kör a közelmúltban soros ülését, melyet a Verseghy Ferenc Könyvtárban rendeztek. A terem zsúfoltságig megtelt. „A végtelen szegénység faluja”, „az enyészet faluja" - idézték a meghívón az Új Néplap két évvel ezelőtti szavait az előadók... De „nem volt ez mindig így” - kezdte könyvbemutatóját a Falusirató című kötet szerzője, dr. Horváth Károlyné. „Én most is a minden évben tisztára meszelt falú házakat, a szombatonként felsöpört udvarokat, a gondosan megművelt határt, szőlőket, lágyan hullámzó, Tiszát, a szorgalmasan dolgozó embereket látom”...Ő a tiszabői múlt picike édenének nemcsak szemtanúja és átélője, hanem az egyik leghitelesebb őrzője, továbbadója, a Falusirató című könyvvel pedig meörökítője. Rátalálva a tiszabői elszármazottakra, megértette: neki kell összefognia ezt a mai napig is bővülő közösséget. „A rajtad is múlik, mekkora LESZ a VOLT TISZABŐ” felhívásának köszönhetően, a mai napig is érkeznek a különféle dokumentumok.Nem véletlen, hogy fél éven belül megjelentethette a Falusirató második, bővített változatát. Többen kézbe veszik „ a Falusiratót - egy szép múltú falu történetét. Golgota - a Falusirató ezt tartalmazza... Lesz-e feltámadása?” - azonosulok a kötet végén megidézett Arankával...Mellettem tiszabői elszármazottak ülnek - ők sem moccannak. A rendezvény második részében került sor ülés Julianna, a Verseghy Ferenc Könyvtár Területi Szolgálatának osztályvezetője székfoglaló előadására A tiszabői könyvtár közelmúltja és jelene címmel. A fényképes prezentáció összeállítója nemcsak szemtanú és átélő, hanem kemény harcosa is a tiszabői könyvtár megmentésének. A néhány évvel ezelőtt pályázati pénzeken megmentett és két könyvtárosnő áldozatos munkájával megújított könyvtár sajnos tolvajok által kifosz- tatott. A sárban, gát mellett,' itt-ott megtalált könyvmaradékot trágyaszállító járművön vitték az iskola egy azóta is zárt sufnijába... A könyvtár nagy múltú épületéről - mint oly sok házról és utcáról Tisza- bőn - lassan csak „Egy fél tégla mesél...” ■ Károly Nóri ■ Sikeres fiatal úszók és vízilabdázók egész generációi nőttek itt fel. A levelekből válogatunk A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a krisztina.matyus@ axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészáros Lőrincz út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a Szoljon.hu oldalon. ■ Egy háborúban eltűnt honvédet keresünk emlékek Martosi József után ismereteink szerint szinte semmi más, csak egy fénykép maradt Nagybátyám, apám féltestvére, az 1919-ben Tószegen született és 1944-ben feltehetően Szolnokon elhunyt Martosi József 1942-ben a 40. gyalogezred tizedeseként indult Ukrajnába a frontra. Előtte Tószegen lakott a Munkácsy út 277. szám alatt, majd egy szolnoki albérletbe költözve 1935-től a Magyar utca közelében levő Móra-féle hentesüzletben dolgozott. Bevonulásától további élettörténetét csak a honvédségi nyilvántartás szórványos adataiból és részben egymásnak ellentmondó visszaemlékezésekből tudtam követni. A fronton többször megbetegedett, majd 1944-től állítólag civilben Beregkomlóson, Debrecenben és Pusztakengyelen látták, miközben megpróbált hazajutni Szolnokra. Az utolsó hírek szerint már városunk'közelében fogták el az oroszok és 1944 októberében a szolnoki Tisza-hídnál levő 1. sz. orosz pontonhíd építésénél dolgoztatták. Itt érte őket az a német légitámadás, ami után Martosi Józsefet egy fának támaszkodva repesztől felhasított mellkassal ülő helyzetben holtan találták. Három kengyeli katonatársa jelenlétében Tóth István Rákóczifalvára való ember temette el a Tisza partján, a Zagyvához közeli laposA Móra család hölgytagjai ban, a mostani hídtól 200-250 méterre. Sírjára egy fakeresztet állítottak. A háború után állítólag ösz- szeszedett halottakat közös sírba temették a szolnoki temetőben, de az sem kizárt, hogy Martosi József a mai napig folyóparti elfeledett sírjában nyugszik. Szinte semmi emlék nem maradt utána, ezért a nyilvánosság segítségével szeretném nagybátyám történetét tisztázni. Ezért keresek mindenkit, aki tudhat valamit róla. Egykori munkaadójának, Móra hentesmesternek két leánya volt, Erzsébet és Panna, utóbbiról úgy tudom férjhez ment, fiuk állítólag Török- szentmiklós környékén élhet. Velük abban a reményben szeretném fölvenni a kapcsolatot,' hogy a családnak maradt-e valami emléke, híre Martosi József sorsával kapcsolatban vagy esetleg létezik-e a Móra családnál valamilyen lefényképezhető tárgyi emléke vagy irata. A kapcsolatfelvételben talán a Móránét, illetve Móra Erzsébetet és Pannát ábrázoló mellékelt régi fénykép segíthet, hátha felismeri őket valaki. Martossy Béla 5091 Tószeg, Móricz Zsigmond u. 1. 06-56/430 679. ■ SZ. I.
