Új Néplap, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)

2013-07-08 / 157. szám

4 2013. JULIUS 8., HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL ||||||||||||i|||B|!|,||||||||||B||a|||iB^a||M Imádják 3 kézilabdát. A fotón a tiszasülyi amatőr, de annál lelkesebb és jókedvűbb kézilabdacsapat látható, melyet tlszasülyi lányok és asszonyok alkotnak. Hetente tartanak edzéseket, illetve különböző rendezvényeken is szerepelnek. Az elmúlt időben már nemcsak a maguk szórakoztatására sportoltak, hanem felvették a kapcsolatot a szomszéd és környező településekkel, és barátságos mérkőzéseket tartanak. Elárulták, azért imádják ezt a sportot, mert mozognak egy kicsit, kimozdulnak a szürke hétköznapokból, jókat nevetnek. Subicz Szilvia Jászapáti a m^yar úsróspoit fell^váfa volt történelem Dr. Berente Kálmán érdekes történeteket mesélt edzés után Köszönet jár a mentősök példaértékű munkájáért A napokban baráti körben Nagykörűben cseresznyeszedé­sen voltunk. A kezdeti vidám hangulatot beárnyékolta, hogy egyik társunk lezuhant a fá­ról. Mentőt kellett hívni hozzá. A 104-es ügyelet szinte azonnal fogadta a hívást. Az elsődleges adatok felvétele után indította a mentőegységet, majd azok kiérkezéséig telefonon tartotta velünk a kapcsolatot. A meg­érkező rohamkocsi személyzete példás gyorsasággal kezdte meg barátunk sérüléseinek ellátását. Időközben a hely­színre érkezett orvosi ügyelet és Szentesről a légimentő is, így együttes erővel sikerült a sérü- letet szállítható állapotba hozni. Mi, akik jelen voltunk, ezúton szeretnénk elismerésünket és köszönetünket kifejezni a bará­tunk ellátásában közreműködő, részt vevő valamennyi szakem­bernek, akik remek együttmű­ködéssel végezték munkájukat. ■ HORVÁTH ZOLTÁN Az élet öregkorban is szép egészségesen a nép, a nemzet legfőbb kincse a népesség testi, lelki épsége. Ezt növelni egyet jelent a nép vagyo­nával. A megelőzés ezt szolgálja. Különösen fontos a gyermekek egészsége. Van olyan ország, ahol ha bizonyos vizgsálatot nem végeznek el a terhes nők­nél, az illető nem perelheti az egészségügyi szakembereket baj esetén. Alapvető követelmény kell, hogy legyen. „Az ember a teremtmények legcsodálatosabb alkotása.” Tegyünk is érte meg mindent. A későbbiekben a szűrővizsgálatok döntő fontos­ságúak az emberek életében. Az időben észrevett elváltozások könnyebben gyógyithatók. Ta­láljon értő fülekre minden olyan felhívás, amely az egészséget szolgálja. Az egészség a legdrá­gább kincs. Ne áldozzuk fel min­denért. Bele vagyok halva, ha tőlem fiatalabbak mennek el, idő előtt. Az élet öregkorban is szép, de csak épen, egészségesen. A lehetőség adott, csak élni kell vele. ■ MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK Szolnok olimpiai bajnok vízilab­dázóinak történeteiről publiká­cióimban és könyveimben több alkalommal foglalkoztam. Rég­óta tervezem, hogy nem csak a legendás pólósokról, hanem az egykori Damjanich uszoda törzsvendégeiről is írok. Dn Berente Kálmán ügyvéd a szolnoki Damjanich uszoda színes egyénisége volt, dacára annak, hogy csendes volt. Szá­momra azért tűnt ez szokatlan­nak, mert edzéseinken az úszó- és vízilabdatrénerek annyira hangosak voltak, hogy még azok a szörny szürke és ormót­lan beton lelátók is megremeg­tek. A kiváló magyar vízilabda­edzők között egy kezemen meg tudnám számolni a csendes be- szédűeket. Valakit mindig kor­holniuk kellett az edzéseken és a bajnoki mérkőzéseken. A játékosak, edzők mélylélektani és uszodai hullámai külön ta­nulmányért kiáltanak. S akkor még nem szóltam a tomboló ha­zai közönségről. Dr. Berente Kálmán minden­nap szorgalmasan úszott. Nem emlékezem rá, hogy akár egy napot is mulasztott volna az úszómedencéből. Egykoron a híres jászapáti gimnáziumba járt, ahová szüleim is. Isme­retségünk innen is eredt. Rö­vid beszélgetéseink a verseny­medence melletti, úgynevezett bemelegítő, illetve levezető zuhanyozásaink során zajlot­tak. Sokszor mesélt a jászapáti úszósport történetéről. Nem­csak számomra volt élmény őt hallani, hanem a zuhany alatt hallgatózó né­pes közönség is érdekesnek találta a jász­apáti története­ket. Nem mese volt, még csak egy mai folytatá­sos szappanoperához sem volt hasonlítható, mégis lekötötte figyelmünket. Tőle tudok min­dent, ami a jászapáti úszósport kezdeti történetéről szólt. 1996 júliusában egy rövid írásos összefoglalót is örökségbe kap­tam tőle és több fényképet. Mindezekből a következő­ket jegyeztem le: jászapáti a XX. század elején tipikusan mezőgazdasági jellegű alföl­di nagyközség volt. A lakosság túlnyomó többsége földműve­lésből és állattenyésztésből élt. Körülbelül 200-ra lehetett ten­ni a járási, községi, bírósági, vasúti alkalmazottak, orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek, ta­nítók, valamint kiskereskedők és kisiparosok számát. Ebben az időben iskolája mindössze egy hatosztályos elemi iskola volt. A tizenéves fiúk legfeljebb rongylabdát csináltak és azzal métáztak. Té­len a befagyott pocsolyákon csúszkáltak, fára szerelt al­kalmatosságot szerelve lábukra. A sport, mint olyan, ismeretlen volt. Hogyan alakultak ki az úszó­sport előfeltételei? Víz nélkül ez lehetetlen. A jászoknál nem kell a szomszédba menni az innovatív gondolkodásért. A község vezetői a XX. század ele­jén a nagyközség közepén lévő piactéren artézi kutat fúrattak, amely mind a négy csapjából bőségesen ontotta a meleg vizet. Ennyi ivásra el sem fogyott. így a közelében lévő kertjéből Dósa Pál földbirtokos fölajánlott egy erre alkalmas területet. Itt léte­sült az úgynevezett Dósa-fürdő. A vízfelületet deszkából épített kabinok vették körül. Olcsó be­lépődíj mellett a kellemes me­leg vízben májustól októberig lehetett fürödni. Az artézi víz azonban olyan bőségesen folyt, hogy a fölösleges vizet el kellett vezetni. így ásattak a községen kívül egy 80x40 méter területű és 2 méter mély gödröt, amely­be belevezették a fölösleges vi­zet. Valahogy hal is került bele, így elnevezték „Halas tónak”. Persze a vállalkozó kedvű fiúk nyaranta belemerészkedtek, s próbáltak benne úszni. Hama­rosan Jászapáti Eger és Szeged mellett a magyar úszósport és vízilabda egyik fellegvárává vált a két világháború között. Kevesen tudják, hogy később a kétszeres olimpiai bajnok Ka­nizsa Tivadar is Jászapátin ta­nulta az úszás és vízilabdázás alapjait. Érdemes lesz még egy­szer erre visszakanyarodni. ■ DR. NEMES ANDRÁS, SZOLNOK Augusztusban kiderül majd, hol újítják fel az utakat a minap a szolnoki Lazányi Ta­más kereste fel szerkesztősé­günket panaszával, miszerint a holt-tiszai üdülőterületen ka­tasztrofális az utak állapota.- Tengelyig érő kátyúk van­nak a Patkó utcában, körül­belül három kilométer hosz- szan - kezdte Lazányi Tamás.- Mivel mindennap többször is használom az utat, nagyon megviseli az autómat a rossz út. Pár hete szerelőhöz kellett vinnem, mert az első futómű szétment. Az egyik szomszé­domnak pedig az utánfutója kereke tört ki a kátyúban. Az a baj, hogy akkora kátyúk tátonganak az úton (kb. 30 centiméteres), hogy kikerülni sem lehet. Én akár fizetnék is valamennyit azért, hogy meg­csinálják az utat, de az felhá­borító, hogy az önkormányzat nem tesz semmit - panaszolta Lazányi Tamás.- Önkormányzatunk vis maior keretre pályázatot nyúj­tott be az utakon keletkezett fagykárok helyreállításához- válaszolta Veréb Sándor, Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal város­üzemeltetési osztályvezetője.- A pályázathoz a városüze­meltetési osztály munkatársai március elején felmérték az önkormányzati utakon ki­alakult kátyúk mennyiségét. Ezen felmérés eredményeként 1016 helyen található kátyú a városban. A pályázatot a Belügyminisztérium bírál­ja el, melynek eredményéről várhatóan augusztus végén kapunk értesítést. A pályá­zaton elnyert összeg függvé­nyében kerülhet sor a Patkó út kátyúzási munkálatainak elvégzésére. Természetesen a város főútjain, tömegköz­lekedéssel érintett útjain a kátyúzási munkálatokat ápri­lis hónapban megkezdtük, és folyamatosan végezzük a ki­emelt főutakon, gyűjtőutakon és lakóutakon meghatározott fontossági sorrendben, ütem­terv szerint. Tekintettel arra, hogy a Patkó út külterületen található, zártkerti övezetbe tartozik, annak javítási mun­kálataira csak akkor fog sor kerülni, ha a vis maior ke­retre benyújtott pályázatunk sikeres lesz - mondta el Veréb Sándor. ■ ■ Kanizsa Tivadar is Jászapátin tanulta meg az úszás és vízilabdázás alapjait. a levelekből válogatunk A ki­választott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondani­valójának tiszteletben tartásá­val - szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt ol­vasható vélemények nem feltét­lenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, ame­lyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Név­telen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztő­ségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a krisztina.matyus@ axelspringer.hu e mail címre, illetve az Új Néplap, 5001 Szol­nok, Mészáros Lőrincz út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még: Szoljon.hu. ■ Felejthetetlenek az élmények kirándulás Az ökocentTumban jártak a nyugdíjasok A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete a közel­múltban ötven fővel (Deák Já- nosné szervezésével) kirándult a Tisza-tavi, Európában egyedül­álló Poroszlói Ökocentrumban. Utunk első megállója Kunhe­gyes volt. Itt már várták a cso­portot: a református templom lel­késze, Nagy Kálmán és felesége, Nagyné Győri Sára. Rendkívül értékes tájékoztatást kaptunk a város történetéről, a templom­ról, a reformációról. Ezt követően megvendégeltek benünnket fris­sen sült pogácsával és üdítővel. Poroszlói programunkat a vízi sétányon kezdtük, az 1500 méte­res víz felett kiépített pallós úton, amelyhez kishajóval érkeztünk. A mesterséges szigeten a pallón sétálva, kétoldalt a nádasban ví­zimadarak fészkeit láttuk. Má­sutt a tündérrózsák pompáztak, és csodálattal néztük. Pihenőhe­lyen idegenvezetők mutatták be képeken a madárvilágot. Magas­lesről a tájat figyelhettük meg. A Tisza-tó halaival az öko­centrumban ismerkedtünk. A hétemeletes impozáns épület­ben hatalmas akváriumban él­nek a kis- és nagyméretű halak és egyéb vízi állatok. Lelkesen figyeltük a vidrák etetését, já­tékukat a gondozójukkal. Az emeleten a tablókat és érdekes­ségeket az idegenvezetőnk nagy hozzáértéssel mesélte el. A he­tedik emeleti kilátóra lift vitt fel minket. Tiszta idő lévén a Mátra és Bükk vonulatáig is elláttunk. Az épület mellett mesterséges tavacskában békésen éltek tek­nősök, gémek, vadkacsák, peli­kánok és kormoránok. A 3D-s film szinte testközelbe hozta a madárvilágot és szinte hallani lehetett a nádas susogását. Még órákig tudtunk volna nézelődni, de időnk sürgetett. Biztos más­kor is eljövünk erre a vidékre. Mielőtt visszaértünk volna Szol­nokra, Kenderesen megnéztük kívülről a Horthy Mauzóleumot is. Mindenki számára felejthe­tetlen élménnyel, gazdag, tartal­mas napot zártunk. ■ ALMÁSI JÓZSEFNÉ, SZOLNOK Köszöntés, a közelmúltban töltötte be 75. születésnapját a Kertváros könyvtárosa, Sándor Gyuri bácsi. Ez alkalomból hosszú, boldog éveket, jó egészséget kívánnak neki a könyvtártagok. Hegedűs Éva, Szolnok

Next

/
Thumbnails
Contents