Új Néplap, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)

2013-07-12 / 161. szám

SETA - DIÁKVILÁG 2013. JÚLIUS 12., PÉNTEK És a hegyet elnyelte egy fűszál 12 helyek Az érzések olykor leírhatatlanok, akár a városok, kastélyok csodás látványa Van, akinek a spanyol főváros a kedvenc úti célja, a helyet látva: igaza van. Ám hazánkban is rengeteg gyönyörű kirándulóhely van, érdemes azokat is megnézni. Képünk illusztráció. Nyár van, ha tehetjük, uta­zunk. Közeli vagy távoli helyekre... Vargás diákok most kedvenc helyeikről, úti céljaikról írnak. Diákvélemények HORVÁTH ZSÓFI: - Egy né­metországi városkában talál­ható. Nem sokszor volt lehe­tőségem itt járni, de egyből beleszerettem. A paderborni kastély mögött virágok milli­ói foglalják keretbe a kis ös­vényeket, melyen ott létem alatt minden reggel biciklivel hajtottunk keresztül. Persze minden alkalommal megáll­tunk, és egy percre leültünk egy padra, nemcsak amiatt, mert kifáradtunk. Körül­nézve az embereknek rögtön mosoly jelent meg az arcán, mikor rátértek az ösvényekre. Voltak, akik kutyát sétáltat­tak, labdáztak vagy csak egy­szerűen beszélgettek. Az ér­zés, miközben ezeket láttam: leírhatatlan, akárcsak a nap­sütésben pompázó kastély. Itt­hon is előfordulnak ilyen szép parkok, de Paderbornban té­len sem ürül ki a kert. Az em­berek ugyanúgy sétálgatnak, csak éppen biciklizés helyett szánkózással, kutyasétáltatás helyett pedig hógolyózással múlatják itt idejüket. Ezért tetszett nekem ez a hely, és ha lehetőségem nyílik rá, szíve­sen ellátogatnék oda újra. GAÁL TÍMEA: - Kedvenc városom Spanyolország fővá­rosa, Madrid. A szívem csücs­ke. Bár még csak egyszer jár­tam itt, mégis magával raga­dott szépsége. Az az egy hét, melyet itt töltöttem felejthe­tetlen volt számomra, nagyon sok élménnyel tértem haza. Elsősorban a vérbeli spa­nyol emberek temperamentu­ma fogott meg, valamint az itt uralkodó mindennapos roha­nás keltette fel figyelmemet. Utóbbi eleinte szokatlan volt, mondhatni nem is tetszett, de a végére már megszoktam. A legnagyobb élményt a hét vége felé szereztem: lehetősé­günk volt a Santiago Berna- beu Stadion nagy részét pontról pont­ra megnézni. Minden nap imádtam a városban lévő tömeget egy kivételes alkalomból: pont akkor volt egy labdarúgó-vi­lágbajnokság. Két meccset is megnéztünk egy-egy napon, ezek közül az egyik a döntő volt. Mint tudjuk, a spanyol csapat győzött, mi pedig a té­ren hangoskodva ünnepeltük a sikerüket. Másnap a csapa­tot is láthattuk élőben, akik egy nyitott tetejű buszról in­tegettek, s velünk együtt örül­tek. Mindezek mellett számos templomot, kiállítást és mú­zeumot meglátogattunk, ezek is gyönyörűek voltak. Remélem, hogy egy hason­ló élménnyel gazdagodhatok - egy fodrászverseny 2013- as versenyén első helyezést értünk el, így egy újabb le- hetőséget kaptunk, hogy újra bi- zonyíthas- sunk - épp a kedvenc vá­rosomban, Madridban (e so­rok írója azóta már túl van az eseményen, rengeteg élményt szerzett). Véletlenek márpe­dig nincsenek!:) CSIKÓS ALETTA: - Volt egy hegy ott egyszer régen, amikor még szép volt minden és nem ölt meg a keserűség. Felhőt nem ért, de azt hit­ted, megért. Megérti, hogy mi dúl benned, és megjutalmaz, mert elérted a csúcsát, volt benned erő - erő, vagy düh. Ha éjszaka lett és sötét, tó vet­te körül észrevétlenül. Nem csillogott rajta holdfény, mert mély volt és elemésztett, ha csak ránéztél. Ezért háttal áll­tái mindig. Nem láttad, de híd is nyúlt ki belőle. Százával lopakodtak le róla a megtört autók - átázva-fázva, remeg­ve, megdermedve. Épp olyan lassan, mint egy ágyúgolyó. Aztán madarak tépték szét a levegőt, elvitték a hitetlent, a bosszússal karöltve. Mire jött a Nap, már nem maradt féle­lem. Gyengéden simogatták le rólad, anélkül, hogy érzékel­ted volna. És a hegyet elnyelte egy lusta fűszál - majd kinő ott, ahol szükség van rá. Sziré­názva vijjog ilyenkor, hogy odahívja a menekülőket. Fáj­dalmas, míg megtalálod, de ha túlélted, már nincs halálod minden nap. Ha tudod, hogy létezik, tudod. Ha nem tudod, akarod. Vagy akarni fogod, amikor rád ijeszt a valóság. Félek kinéztem az ablakon, sütött a nap, A madarak daloltak, de a szí­vem megszakad. Szeretném kezed fogni, ajka­don elégni, De félek, nem leszek, s nélkü­led elveszem. Ülök az ágyamon, szememből könny árad, Rád várok, de érzem, már nem látlak. Szeretnélek még egyszer meg­ölelni, De félek, mert nem változik semmi. ■ 0. RENÁTA PROMÓCIÓ Hat város, hét iskola, hét tanár, harmincöt diák pályázat A szolnoki székhelyű és méltán országos hírű Curie Alapítvány sikeresen vett részt a Nemzeti Tehetség Program keretén belül meghirdetett „A tehetséggondozó munka szakmai színvonalának fejlesz­tését szolgáló mentori hálózat kiépítése” című pályázat meg­valósításában. A pályázat keretében hat vá­ros hét iskolájában hét tanár harmincöt általános iskolást, illetve középiskolást mentorált. A mentoroknak szervezett tré­ningen az önismeret, önértéke­lés fontosságával ismerkedtek a résztvevők, a Szolnoki Főiskolán szervezett zárórendezvényen számoltak be munkájukról a mentorok és mentoráltjaik. A közösen végzett munka so­rán a tanulók és mentortanáraik nyitottabbá váltak, megismer­kedtek hasonló korú, máshol élő, de ugyanolyan érdeklődési körű diákokkal, illetve kollégákkal, akikkel a jövőben is lehetősé­gük lesz együttműködni. Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: ■ Madridban a vérbeli spanyol emberek temperamentuma fogott meg. PROMÓCIÓ A beszámolók után együttműködést kötöttek ZÁRÓESEMÉNY A Kémia és Kör­nyezetvédelmi Tehetségtanács (KKTT) tanévzáró rendez­vényét tartották meg a közel­múltban a Szolnoki Főiskolán. Az eseményen beszámolók hangzottak el az év során végzett tehetségsegítő prog­ramokról. A résztvevők, akik egyébként az ország különböző településeiről érkeztek, megis­merkedhettek a NTP-TTM-12-P. számú pályázati támogatásnak köszönhetően öt bázisiskolá­ban szervezett természettudo­mányokat népszerűsítő kísérle­tezés programokkal. Képekkel illusztrált beszá­moló hangzott el a KKTT által szervezett konferenciáról, a te­hetségnapról. Mindemellett a mentorprogramban részt vevő tanárok, valamint mentorált­jaik is beszámoltak munkájuk­ról, elért eredményeikről. „Élet a Szolnoki Főiskolán” címmel tartott előadást dr. Molnár Edi­na. A KKTT igazgatósági tagja előadásában a középiskolák és a főiskola együttműködési lehe­tőségeire is kitért. A Curie Alapítvány nyertes pályázatai által megvalósított, s soron következő projektjei­nek bemutatása is megtörtént. A rendezvény végén a Salgó- tarján-Fülek Térségi Tehetség­tanáccsal - ünnepélyes keretek között - együttműködési szer­ződést írtak alá. Szolid szociodrámából veretes akciófilm filmajánló A Kolibri kódban Jason Statham nem csak leszámolóként villoghat Amikor egy filmben Jason Statham játszik, akkor ele­ve előítéletekkel telve ülünk be a moziba és „bámulunk” a vászonra: az angol színész né­hány éve eljátszotta a mosoly- talan szállítót - és azóta ezt replikázza, ráadásul ezernyi formában. A lényeg: rengeteg verekedés, sok leszámolás, kevés beszéd, és sajnálatosan, de értelemszerűen kevés mo­soly. Persze van, akinek eny- nyi is elég - ez a film, vagyis a Kolibri kód elsősorban nekik készült. De ne áruljunk zsák­bamacskát: ők kicsit (vagy nagyon?) csalódottak lesznek a végén. A történet ugyanis nem éppen szokványos... Jason Statham ezúttal másképp A százperces, Kolibri kód című amerikai thriller a kü­lönleges egység volt katonája, Joey Jones története. Katonai bíróság elé állítják, majd haj­léktalanként az utcán találja magát. Egy éjjel betör a Covent Garden egyik lakásába, és rá­jön, hogy a luxus penthouse üresen fog állni teljes három hónapig. Talál hitelkártyát, kocsikulcsot, na és egy jól feltöltött bankszámlát, ami csak arra vár, hogy alaposan megdézsmálja - ő azonban arra használja fel ezt a hely­zetet, hogy egyenesbe jöjjön, és munkát szerezzen. Leáll az ivással és a drogokkal, és beáll mosogatónak egy kínai étterembe. Hamarosan előlép­tetik ajtónállóvá, aztán nem hivatalos kidobóvá. Joey Jones ráadásul olyan hatékonyság­gal dolgozik, hogy felkelti egy kínai gengszterfőnök figyel­mét, aki végül felbérli sofőr­nek és végrehajtónak. Az eleje alapján simán le­hetne egy jófajta szociodráma, a vége pedig aztán egy sima akciófilmet ígér. A furcsa katy- vasz, összevisszaság ugyan­akkor a vásznon mégis műkö­dőképes - igaz, a korábbinál jóval kevesebb a verekedés és a leszámolás, ellenben több a beszéd és a mosoly. De mi ezt egyáltalán nem bánjuk, sőt... ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents