Új Néplap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-08 / 132. szám

2 2013. JÚNIUS 8., SZOMBAT Fény derült a negyvennégy éves titokra emlékek Lapunk segített abban, hogy az emlékezetes tűzeset óta először ismét találkozzon a két férfi MEGYEI TÜKÖR Különös és félelmetes volt az az éjszaka még a felnőttek számára is, nem hogy egy alig háromesztendős kis­gyermeknek. A zűrzavar, a sűrű, áthatolhatatlan füst, kétségbeesett emberek kö­zött csak azok az erős, hatá­rozott tűzoltók tűntek biztos pontnak, akik őt kimentet­ték a káoszból. Szilvási Zsuzsa Ábel Gyula több mint négy évti­zeden át őrizte magában annak az 1969-es áprilisi éjszakának, kora hajnalnak az emlékfoszlá­nyait, amikor otthonuk szinte lakhatatlanná vált a szolnoki Centrum-tűzben. Most végre lehetősége nyílt rá, hogy talál­kozzon az egykori hős tűzoltó­val, s különös meglepetés érte.- Számomra minden elmo­sódott, csak arra emlékszem, hogy az utcafrontról mentettek bennünket, s engem létrán vitt le egy tűzoltó „bácsi". A szü­leim még a lakásban maradtak, mentették a ruhaneműt meg a fél éves öcsémet. Én meg csak sírtam, hogy hol maradnak az Anyuék... - idézte fel a régmúl­tat a ma már negyvenes éveit taposó férfi abban a levélben, melyet az Új Néplaphoz jutta­tott el. Arra kérte szerkesztősé­günket, segítsünk megtalálni egykori megmentőit. ■ Szolnok történetének egyik legnagyobb tűzeseteként tartjuk számon ezt. A mai Árkád, tehát a Kossuth tér és a Ságvári körűt (ma Sza- páry út) sarkán álló egykori Nerfeld-palota alsó szintjén ak­koriban Szolnok legnagyobb áruháza kapott helyet. A felsőbb szinteken több tucatnyi család lakott, ezek egyikében éltek Ábelék is. A város történetének egyik legnagyobb tűzeseteként tartjuk számon Szolnokon azt a katasztrófát, amikor ez a régi Centrum Áruház leégett. Némi kutatómunkát követő­en gyorsan fény derült rá, hogy maga az akkori mentésvezető, Szabó Ferenc, ma már nyugal­mazott tűzoltó alezredes volt az, aki a létra alján fogadta a kisfiút. Az egykori őrsparancs­nok ráadásul ma is pontosan fel tudja idézni annak a kora reggelnek minden mozzanatát. Általunk megszervezett talál­kozásuk pedig nem várt meg­lepetéssel szolgált. Kiderült ugyanis, hogy évtizedeken át egy házban éltek, Ábel Gyula gyakorlatilag egykori megmen- tőjének gyermekeivel együtt nőtt fel. így igazán baráti han­gulatban idézhettük fel közö­sen az 1969. április 11-i emléke­ket, amelyekről valami véletlen folytán korábban sosem esett szó a szomszédok között. „Bekapcsolt hősugárzó okoz­ta a szolnoki Centrum Áruház égését" - adták hírül a lapok a katasztrófát követő napokban. Az áruház toldaléképületében - amely nem volt nagyobb, mint egy családi ház - csaptak fel a lángok hajnali négy óra tájban. Egy hősugárzótól gyul­ladt ki az épület, melyet alig 15- 20 centiméternyire helyeztek el a függönytől. A híradások szerint a szolgálatot teljesítő idős éjjeliőr nagyon megijedt, amikor felfedezte a tüzet. S bár ekkor még a közvetlen köze­lében lévő porral oltóval köny- nyedén megfékezhette volna a lángokat, inkább átszaladt az igazgatói irodába, hogy telefo­non értesítse a rendőrséget. Ek­korra a lángok már belekaptak a raktáron lévő takarókba, s viharos gyorsasággal terjedtek a felső szinten. Sűrű fekete füst borított el mindent, melyre már az áruház feletti lakók is feléb­redtek, hiszen a koromfekete füst a lakásokba is beáramlott. Szabó Ferenc százados őrs­parancsnok vezetésével érke­zett az első tűzoltó egység a helyszínre.- Akkoriban 24 órás szolgá­latban 7.30-tól másnap reggel szabó Ferenc egyébként 33 esztendőt töltött a szolnoki tűz­oltóság kötelékében, gyakorlati­lag véletlenül.- ÉPP LESZERELŐ KATONA Vol­tam, amikor valami moziban ösz- szefutottam egy régi ismerősöm­mel, aki rábeszélt, hogy jelent­kezzek tűzoltónak. Ha én akkor nem megyek moziba, ma való­színűleg egészen más pályafu­tásról számolhatnék be - mond­ta el. - Mégsem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam, 7.30-ig dolgoztunk, így igen­csak a szolgálat végén jártunk már, amikor megérkezett a riasztás 4 óra 17 perckor. Az első jelzésből nem lehetett el­dönteni, milyen a tűz, ráadásul korábban többször is előfordult, hogy a homlokzaton lévő zárla­tos reklámtábla miatt riasztot­tak bennünket - emlékezett vissza a ma már 79. évében já­ró nyugdíjas alezredes. - Ezért először csak két fecskendővel indultunk a helyszínre, ám már az SZTK épületénél járva láttuk, hogy sokkal nagyobb a baj, így azonnal hármas fo­hiszen nagyon sok emberen segí­tettünk bajtársaimmal. szabó Ferenc tűzoltó életének legnagyobb és legtragikusabb eseménye mindenképpen az 1976. novemberében történt Tóth Ferenc úti gázrobbanás. A három emeletes lakóház 24 la­kása romba dőlt, 16 életveszé­lyessé vált, 13 halálos áldozat volt az öt hónapos csecsemőtől a 91 éves nyugdíjasig. A romok között találták meg őket a tűz­oltók. ■ Ön kíváncsi lakóhelyének régmúltjára? Szavazzon hírportálunkon —■ holnap 16 óráig: SZ0U0N.hu ^ A szavazás eredményét a hétfői számunkban közöljük. kozatúra emeltem a riasztást. Úgy festett a környék, mint­ha egy óriási 424-es mozdony okádta volna a füstöt. Alig há­rom perccel a riasztás után, 4.20-kor értünk a házhoz, ahol a két felső emeleten rekedt la­kók már kétségbeesetten kiál­toztak segítségért. A fojtogató füstben nem sok hiányzott a pánikhoz. Nyilvánvaló volt, hogy először az emberéleteket kell menteni, ezért amilyen gyorsan csak lehetett, lehoztuk a lakókat létrákkal. Talán érdemes megemlíteni mindenkit az egységemből, hi­szen a tűzoltás mindig csapat­munka, csak együtt lehetünk eredményesek. Győré Imre, Tóth Pál, Tóth Imre, Farkas István, Rákóczi József, Gigor István, Németh József, Sánta Frigyes, Ecsédi Gyula, Molnár István és Bódl Balázs alkotta a csapatomat. Sajnos ma már csak utóbbi kettő él közülük, az a bajtársam, Győré Imre sincs már az élők sorában, aki Gyu­lát lehozta a létrán. Jómagam lent irányítottam a mentést, így került hozzám az akkor három éves kisfiú is. Összesen hu­szonöt embert, köztük hat gyer­meket helyeztünk biztonságba, bár nem minden esetben volt könnyű dolgunk. Akadt, aki azt sikoltozta, hogy leugrik az utcára, volt, aki a szemüvegéért szeretett volna visszafordulni, más meg el sem akarta hagyni a lakását, mert nem akarta ott­hagyni a nemrégiben vásárolt bútorát - idézte fel a tényeket Szabó Ferenc. Időközben újabb egységek ér­keztek Ceglédről, Mezőtúrról, Jászberényből, Kecskemétről, illetve abonyi és törökszent­miklósi önkéntes tűzoltók is segítettek. Alig egy óra alatt befejeződött a lakók kimenekí­tése, reggel hét órára pedig a tűz lokalizálása is megtörtént. Az ilyen gyors és hatékony ki­menekítés és oltás manapság minden bizonnyal számos ki­tüntetéssel, elismeréssel járna a mentésben résztvevőknek - teljes joggal. Akkoriban vi­szont a tűzoltók természetes feladatának tartották ezt, s egy kézfogás mellett 1300 forintos jutalommal járt a parancsnok számára. Talán így utólag, akár a jövő évben esedékes 45. évfor­duló kapcsán megérdemelnék az egykori lánglovagok, hogy legalább egy emléktáblával tisztelegjen a város hősiessé­gük előtt. S hogy mi történt a Ner­feld-palota lakóival a 44 évvel ezelőtti tüzet követően?- A szomszédainkkal együtt nem sokkal a tűz után vissza­költözhettünk, bár a füst és ko­rom miatt természetesen sok minden tönkrement - tudtuk meg Ábel Gyulától. - Még közel két esztendőn át ott laktunk, nem került tehát életveszélyes állapotba az épület a tűzeset során. Később aztán elköltöz­tettek bennünket a Vosztok la­kótelepre, de még további éve­ken keresztül állt a ház üresen. Már kamasz voltam, amikor elkezdték bontani. Bevallom, megkönnyeztem egykori ottho­nomat, amikor a romok között sétáltam... Egy véletlennek köszönheti, hogy tűzoltó lett KEPES HÍREK Iró-olvasó találkozó. A szolnoki Damjanich János Múzeum Képtárában tegnap megrendezett író-olvasó találkozó vendége lapunk főszerkesztő-ki­adóvezetője, Bán János (írói néven Bán Mór) volt. Képünkön balról jobbra: dr. Pókász Endre tanár, Bán János és Fazekas Attila grafikusművész. Gyermeknap. Közös gyermekna­pot tartottak tegnap a szolnoki Kolozsvári úti bölcsődében. Képünk a Barabás családot örökítette meg. Könyvbemutató. Bistey András író, újságíró Kómában című könyvét mutatták be tegnap Szolnokon, a Verseghy Ferenc Könyvtár Művészeti Szalonjában. Felvételünkön Jenei Gyula író, költő (balról) beszélget a szerzővel a könyvbemutatón. Sikerrel pályáztak a foglalkoztatásra Abádszalókon fejlesztés Mélyszegénység- ben élők integrációjára pá­lyázott sikerrel Abádszalók városa. Ennek keretében a régi „A” iskolaépület udvar felőli termébe telepítettek 100 százalékos pályázati támoga­tásból varrógépeket, melyek lehetővé teszik munkanélkü­liek foglalkoztatását. Ehhez kapcsolódóan már áprilistól megkezdődött 8 fő 6 órás fog­lalkoztatása. A pályázat tar­talmazza az épület részleges felújítását is, így ereszcsator­na javítást, a falazat utólagos vízszigetelését, parkettacse­rét, vizesblokk és fűtési rend­szer beüzemelését, festést és mázolást. ■ SZ. ZS. Ábel Gyula (balról) és Szabó Ferenc nyugalmazott tűzoltóparancsnok az egykori szolnoki tűzeset helyszínén találkoztak újra

Next

/
Thumbnails
Contents