Új Néplap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-07 / 131. szám

4 SETA - DIÁKVILÁG 2013. JÚNIUS 7., PÉNTEK Összemixelt szösszenet ÖSSZEFOLYNAK a dolgok mikéntjei És én tanácstalanul Kémlelem önmagam a szürke Mindennapok Fonnyasztó kozmoszában Ahogy elolvad , Az idő és vaskereke új Századot szül. ■ SZABÓ NÁNDOR ZSOLT Nem kell pirulni, elég csak lilulni! nagy és örök sláger a lila. Ro­mantikus, nőies szín, de azért férfiak is szeretik - a sötétebb tónusait. A lila a hatalom és a gazdagság színe évszázadok óta. Aki a lilát szereti, az állítólag kreatív, szenvedélyes, szabad gondolkodású, gyakran művész- lélek. A lila színről az a bizonyos alpesi csoki jut mindenkinek először az eszébe vagy valame­lyik lila virág (ibolya, orgona, orchidea, akác, árvácska, viola, levendula). Az orvosok ajánlják a lila zöldségek (padlizsán, ká­poszta, hagyma, lila krumpli) és gyümölcsök (szüva, szőlő, áfo­nya, szeder) fogyasztását, mert a bennük található színanyagok, a flavonoidok megelőzik az el­hízást, javítják a keringést, sőt memóriajavító és gyulladáscsök­kentő hatásuk is van. A sminkesek preferálják ezt a színt, mert sokaknak jól áll. A stylistok is szeretik a lilát, mert sok színnel kombinálha­tó (fekete, kék, fehér, sárga és zöld kiegészítőkkel akár). A lakberendezők a dolgozószoba színének ajánlják elsősorban, mert lüa erősíti a kreativitást és bizonyos árnyalatok a lelket is nyugtatják. ■ GRACZA PETRA Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: Még nem a forróságtól izzadunk tanévvége A diákok visszaszámolnak, most már csak napok választanak el a szünettől Bár még az utolsó dolgozatokra készülnek a fiatalok, már a sok élménnyel kecsegtető nyári kalandokra is gondolnak. Néhány nap és itt a vakáció. Képünk illusztráció. A tanév végéhéz közeledve jönnek a szokásos kérdések: „Na és várod már a nyarat, mit szólsz, hogy nemsokára itt a szünet?” Az igazság az, hogy nincs időnk erre gon­dolni, az év végi hajrá elveszi minden időnket. Diákvélemények KONDOROSI FANNI: - Dolgo­zat dolgozat hátán, minden órán felelés és hajtás a jó bizonyítvá­nyért - erről szólnak a napjaink a szünet előtti pár hétben. Ilyen­kor senki se lehet nyugodt, még az se, aki jól teljesített a tanév során, neki is számtalan lehető­sége van összeszedni egy min­dent eldöntő rossz jegyet a sok témazáróból és írásbeli felelet­ből. Ugyanakkor egyre meleg­szik az idő, és egyre csábítóbb, hogy az időnket inkább a sza­badban töltsük a sok magolás helyett (bár mostanában sokat esik az eső). Egyre jobban vár­juk a jól megérdemelt szünetet is, ami lehetőséget nyújt arra, hogy kipihenjük *az év fáradal­mait, és a vízparton heverve elfelejtsük az iskolának még a gondolatát is! VÍGH ADÉL: - A csata meg­kezdődött... Kezdődhetne így a történet, de a mi történe­tünk nem hasonlít ezekhez, hanem teljesen a közepébe vágóan hangzik el ez a mon­dat, hiszen a harcot lénye­gében minden évben május vége felé kell megvívnunk a jobb bizonyítvány érdekébe. Itt nem vérengző sárkányok­kal kell harcolnunk, hanem - jelképesen persze - taná­rainkkal, mely harc sokkal ijesztőbb, hisz itt csak a saját eszünkre számíthatunk. Tel­jesen fegyvertelenül ülünk be reggel a padokba, ahol a tol­lak csattogása a nemes acél­kardok hangjára emlékeztet, bár sok agyban gyenge, de elszántságban erős vitéz pa­pírpuskákkal indul legyőzni az eléjük tárulkozó akadályo­kat. Homlokodon neked is le­gördül egy izzadságcsepp, és nem a nyári forróságtól, ami az iskola falain kívül honol, hanem attól, mikor eléd teszik a feladatlapot, melytől az év végi osztályzatod függ. Ilyen­kor az óra lassú ketyegése is százszor gyorsabb, és mikor a máskor áldást hozó csengő megszólal, most a véged hoz­za el. Mikor a nap utolsó csen­getését is meghallod, rohansz haza, hogy a holnapi csatára is felkészült légy... ...és így megy ez másfél hó­napon keresztül, mindennap egy csatát kell megvívnod az életbe maradás kedvéért, hisz ha elesel a csatában, senyved- hetsz a perzselő nyári hőség­ben a várbörtön egyik ver­mében rengeteg hóhér közt (pótvizsga). így ha sikeresen túlélted az egészet, maga a paradicsom vár téged, és él­hetsz egy évig béke és boldog­ság közepette, de ha elbuksz, bátor vitéz, jaj neked, hiszen a földi paradicsom helyett a poklok pokla vár rád! .TÓTH LILI: - „Még 289 nap” - ezek az első szavak, amelyek elhagyják a számat szeptember első tanítási nap­ján. Lehetetlennek tűnik az egészet teljesíteni. 289 nap az rengeteg! „48 nap. 48 nap?! Már csak 48 nap a hétvégékkel és az úgynevezett érettségi szü­nettel együtt?!” - fejvesztve rohangálok a szobámban a következő négy-öt témazáró­ra készülve. Azt sem tudom, hol kezdjem, úgy érzem, sem­mit sem tudok, szinte hallom, ahogy kong a fejem az üres­ségtől. Közben megérkezett a tavasz is, tombol a jókedv, és a barátokra való igény is nő. A kulcsszó: Hétvégén kell menni valahova, majd tanulok utána! A 241 napot már kibírtam, ez már játszva is menni fog! Hétfő reggel van. Még 46 nap az iskolából. Rettegek. Ma témazárót írunk, nem is egyet. Tényleg úgy érzem, semmit sem tudok. Komolyan, van még olyan, aki ilyenkor kedvet érez a tanulásra?! Tegnap akartam egy kicsit, de aztán eszembe jutott, hogy milyen régen talál­koztam a barátaimmal (előző nap). Ez hosszú időnek tűnik, ha odakint süt a Nap, és este ki­lenckor is még világos van. Majd jön a „Ma van az utol­só nap a suliból!” Túléltem! De alighogy egyet pislogok, újra szeptember van, az isko­lapadban ülök, fehér ingben és fekete szoknyában, és a Himnuszt hallgatom. Azok a nyári élmények, amik végig­cikáznak az agyamban, csu­pán emlékek. Már magam sem tudom, vajon tényleg megtörténtek? Észre sem vesszük és itt lesz augusztus vége, június eleje, és még mindig egymást követik a témazárók. A diákok azt sem tudják hol az agyuk, egy nap több „tézé" (té­mazáró). Ilyenkor persze igaz­ságtalannak érezzük, és azt sem értjük, minek kellenek, hisz van elég jegyünk. De való­jában a nyárra való készülés, a nyári hangulat miatt van ez az érzés, hiszen mennyivel izgal­masabb délután fagyizni vagy strandra menni, mint másnap­ra tanulni! A legtöbben már kész nyári tervekkel vágnak ne­ki ennek az utolsó pár hétnek. Mi is elhatároztuk egyik barát­nőmmel, hogy a tanévzáró után a Balatonon pihenjük ki egész évi fáradtságunkat. De persze ahhoz még túl kell élnünk ezt a nagyon hosszúnak tűnő pár he­tet. Ilyenkor úgy érezzük, hogy sosem jön el a szünet, de aztán még mielőtt észbe kapnánk, máris augusztus 31-e van, és kezdhetjük elölről a várako­zást... m SALLAI KINGA CINEMA CITY Júlia levelei a szerelem nyomába szegődnek A zápor sem mosta el a táj szépségét rám-szakadék Remek, sokáig emlékezetes túrát tettek a kodályos gyerekek filmajánló Shakespeare Rómeó és Júliája minden idők legszebb és legismertebb szerelmi törté­nete. A tragikus szerelem festő­ket, zeneszerzőket, filmrendezőt is megihletett. Az 1968-as és az 1996-os filmek mellett millió­nyian látta a West Side Story-t is, amely a New York-i az első- és másodgenerációs bevándorlók­ból verbuvált bandák háborújá­nak kellős közepébe helyezi a sztorit. E történet volt az alapja a Levelek Júliának című film­nek is. A történet, hol máshol, mint Veronában játszódik, ahol a szerelemben szerencsétlen lá­nyok fájdalmaikat és kéréseiket levélben írják meg Júliának, aki megoldja problémáikat és vála­szol nekik. Egy amerikai lány (Amanda Seyfried) vőlegényével érkezik a városba, ahol csatlako­zik önkéntesek egy csoportjához. A tagok a Júliának írt levelekre válaszolnak. Sophie egy 1951- ben keltezett levélre válaszol, és ezzel ráveszi annak íróját, Clairt (Vanessa Redgrave) hogy Olasz­országba utazzon, megtalálja rég elveszett szerelmét. Sophie ezzel olyan események láncolatát indí­totta el, amely mindkettejük éle­tében elhozza az igazi szerelmet. A film báját az adja meg, hogy a nő régi szerelmét éppen valódi férje, Franco Nero olasz színész kelti életre a vásznon. Megrög­zött romantikusok ne hagyják ki ezt a filmet! ■ G. PETRA Iskolánk gyógytestnevelésre járó, vállalkozó szellemű ta­nulóival a közelmúltban a Pi­lis-hegységbe kirándultunk. A Pilis-hegység kiépített szurdo­kában, a Rám-szakadékban ka­landoztunk. Normál túraöltözet­ben, túracipőben jártuk végig a szurdokot a turistaút mentén, ahol sok-sok korlát, kapaszko­dó segíti a haladást. Nagyszerű érzés volt a zöldbe kirándulni! Csodálatos volt az erdő, a táj szépségét az előző napi felhősza­kadás sara sem tudta elmosni. Kicsik, nagyok, felnőttek, gye- | rekek egyaránt lelkesen járták g végig a hétkilométeres utat, lel- = kükben sok emlékkel gazdagab- I ban tértek haza... Kicsik, nagyok, felnőttek, gyerekek egyaránt lelkesen járták végig az utat Autóbuszunkkal Budapest érintésével Dömösre utaztunk, ahol a turistaösvényt követve lentről-felfelé végighaladtunk a Rám-szakadékon, majd a Lu­kács-árkon keresztül visszatér­tünk Dömösre. Innen a fáradt kalandorok a busszal Leány­falura utaztak, ahol a strandon kipihenték fáradalmaikat... Re­mélem, a következő tanévben is sok szép helyre visznek el bennünket szervezőink: Batáné Tóth Enikő, gyógytestnevelőnk és Baráthné Nagy Gabriella, vé­dőnőnk! ■ BARÁTH LÁSZLÓ, 5. A, SZOLNOKI KODÁLY ZOLTÁN ÉNEK-ZENEI ÁLTALÁNOS ISKOLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents