Új Néplap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-24 / 145. szám

2013. JÚNIUS 24., HÉTFŐ INTERJÚ 13 Rockélet a Kossuth-díj után: már a Kiscsillag sem a régi, a Kispál és a Borz szellemisége ott lesz az új lemezükön, ami minden eddiginél körültekintőbben készül. Lovasi András emellett könyvet ír, sajátos zenés irodalmi estet szervez, és új projektekben gondolkodik. LOVASI FELBORZOLJA A KISCSILLAGOT Aki ma az alternatív zenei szcénához tartozik, az biz­tos, hogy valamit a Kispál és a Borztól merített, hangzott el a Fishing on Orfű fesz­tiválon, ahol a nyitónapon másfél tucat hazai rocksztár bújt Lovasiék bőrébe, hogy a maga módján felidézze a legendás Kispál-dallamokat. Tény, hogy legalábbis az Il­léssel egyenértékű, amit a hazai rockkultúrában a pé­csi csapat az asztalra tett a pályafutása során. Mészáros B. Endre Lovasi András, a Kossuth-díjas rockzenész most új lemezen és új projekteken dolgozik. Jó­magam Lovasi Andrásékat az elsők között hallgattam a Me- csek-oldalban, a Panoráma bo­rozóban, ott voltam a Gyárban, a Rák Caféban a Pécsi Egyete­mi Klubban és az Uránia mozi­ban is a koncertjeiken mindig. Sőt, Lovasival együtt kergettük a bőrt pécsi iskolák tornater­meiben is, de egy valami soha nem változott. Ugyanolyan ken­dőzetlenül mondta el a vélemé­nyét a világról egy sör mellett négyszemközt, mint ahogy azt mindenkor a dalszövegeiben is teszi. És ezen az sem alakított semmit, hogy időközben Kos­suth-díjas művész lett.- Mit hozott a Kossuth-díj?- Igazából a 2010-es évben szólt nagyot, de mint minden csoda, ez is csak néhány per­cig tartott. Másrészt egy picit beszűkítette a mozgásteremet. Persze, hatalmas megtisztel­tetés, meg minden, és jöttek a kedves reakciók, hogy milyen fontos volt a műfajnak. Tény az is, hogy a mi popgenerá­ciónk hamarabb került abba a „beérkezett” státusba, ami­be egykor az Illés együttes és társai. Talán azért, mert a mai politikai elit is valamivel fiata­labb, mint az akkori. A díj más­részt azt is jelenti, hogy sokkal megfontoltabban kell élnem és megszólalnom. Például te rá­kezdhetsz egy nótára az utcán, ha kifordulsz egy villányi pin­céből, nekem viszont oda kell figyelnem, hogy hol, milyen hangerőn és mit énekelek.- A díjjal csaknem egy időben új pályára álltái, egy új zene­karral. Bejött ez a változás?- A Kiscsillagról sose gondol­tuk, hogy valaha is megismét­li a Kispál és a Borz sikereit. A Kispál egy többgenerációs ze­nekar lett a végére, másrészt az ember húszesztendősen sokkal aktívabb és ötletesebb a hülye­ségek kitalálásában. No és nem könnyű úgy újrakezdeni, hogy egyszerre legyél ütős, kísérlete­ző és népszerű is. A Kiscsillag side projektként jött létre, azok­nak a zenei aktivitásoknak a kiélésére, amiket a Kispál és a Borzban nem tudtam becsa­tornázni. És azt gondoltam, jót teszek a Kispál zenekarnak is, ha az egyéb energiáimat leve­zetem. Aztán amikor a Kispál és a Borz megszűnt, ez lett a fő­mmmmL mondja Lovasi András iStí i : A Kossuth-díj egyébként azt is jelenti, hogy sokkal megfontoltabban kell élnem és megszólalnom ÍK** ... ■fto zenekarom, s mind több olyan szerzői elképzelést viszek ide, amit egykor a Kispálnak szán­tam volna. Szóval a kispálos jegyek egyre intenzívebben jelentkeznek az új szerzemé­nyeinkben.- Van ennek már konkrét ered­ménye?- Igen, egy új lemez, ami komoly elrugaszkodás attól a képtől, ami eddig a Kiscsillag­ról kialakult. Elkészült demo szinten 18 számunk, melyek a mai artisztikus popzenéhez áll­nak közel, valamelyest idézve „mindenképpen folytatjuk „Az idáig tudom a történetet” típu­sú esteket, ahol az irodalmat boronáljuk össze a „csendesü- lős” koncertekkel, mert a ve­lünk öregedő közönség különö­sen igényli ezt. A csendesülős a kispálos időkben legfeljebb a felét tudta nézőszámban, mint az élőkoncert. A Kiscsillag rá­adásul műfajilag sokkal távo­labb áll az ülős hallgatóságtól, mégis legalább annyian kíván­csiak most az ilyen koncertje­inkre, mint a nagyszínpados fellépéseinkre. Készül egy új projekt is, olyan zenészekből, a Kispál és a Borz-dalok szelle­miségét is. De korántsem lesz ugyanolyan, mert időközben a világ is megváltozott.- Jöhet még valamiféle kispá­los nosztalgiaformáció?- Az biztos, beszélve a többi­ekkel is, hogy jelen pillanatban nem gondolkodunk rajta. Nem vagyok ellene, hiszen igen jó a viszony a csapat tagjai között, de nincs ez most a levegőben. Hiányoznak ugyan időnként a régi számok, hogy jó lenne ezt vagy azt újra eljátszani, ám olyan sosem jut eszembe, hogy akik sokfelé játszanak. A Lack- fi Jánost kísérő zenekarom magjáról van szó, Szabó Attila, Drapos Gergő, Gáspár Gergő és Dióssy Ákos a tagjai. Jövő januárban koncertezünk elő­ször, s évi tíz fellépéssel számo­lunk, aztán talán lemez is lehet belőle. Ez lenne a Bandi a hegy­ről 2. De játszanánk az első szólólemezemről is dalokat, il­letve pár Kispál-dalt is talán. Emellett írunk egy könyvet Lé­vai Balázzsal. Bizonyos értelem­ben a Kispál és a Borzról szól, de az én szemszögemből, egy kis popzenei korrajzzal.” milyen jó lenne turnéra menni velük. Inkább előveszem ott­hon a gitárt, s magamnak el­énekelem valamelyiket.- Kozmikus pályája van a Kis­csillagnak is?- Nem tudom, többnyire egy projektben gondolkodom, ami általában másfél-két évig tart ki. Most azt látom, hogy az a szerzői kettős, amit Leskovics Gáborral, vagyis Lecsóval csi­nálunk, elkezdett nagyon érde­kesen működni, izgalmas dalok születtek belőle. Az előző lemez­nél ugyanis magunknak állítot­tunk fel korlátokat azzal, hogy van három gitáros meg egy do­bos a csapatban, s erre kell min­dent felépíteni, hogy működje­nek a koncertjeink. Időközben azonban történt néhány válto­zás, például Vedres Csaba, az After Crying egykori alapítója session zenészként csatlakozott hozzánk. Lecsó is elmélyült a billentyűzésben, Hámori Benő pedig már nemcsak a techni­kusunk, hanem ütősként is sok dalban közreműködik. Kibővül­tek tehát a zenekar megszólalási lehetőségei.- Akkor most jön az új lemez?- Szeptemberre meg is je­lenhetne, de nem akarjuk még kiadni, mert azt talál­tuk ki, hogy felvesszük, és azt mondjuk rá, hogy demo. Egyébként a teljes karrierem során ilyen demókat adtam ki, csak élesben. Hiszen pro­ducer nélkül készült minden Kispál-album, szóval a hang­mérnökök rajtunk gyakorol­tak, ami meg kijött belőle, az sokszor nem audioélvezet, inkább csak kordokumentum volt. Erről a demóról szétoszt­juk a dalokat producer haj­lamú barátainknak, többek között Japánnak a Heaven Street Sevenből, vagy Tövis­házi Ambrusnak, és külső fülként felkérjük őket, hogy tekerjék át mindenben a saját tetszésük szerint, vagy csi­náljanak belőle olyan mixet, amit jónak gondolnak, majd a jó ötleteket beépítve felvesz- szük újra a lemezt.- Hallhatók az új dalok a nyári fellépéseiteken?- Nagy fesztiválokon sem­miképp, legfeljebb szűk társa­ságokban, kis klubokban. Ha ugyanis egy félkész dal kikerül a közönség elé, akkor az rövide­sen ott lesz valamelyik video- megosztón, s mire kijövünk a végleges változattal, azt mond­ják, az eredeti jobb volt, hiszen azt már agyonhallgatták. Ötletek és új projektek a jövőben Közönség és zenei piac „vidéken egyre nehezebb ját­szani, fogynak a művházak, a klubok. A '90-es években pél­dául az Alföld sokkal fogéko­nyabb volta műfajunk iránt, mint a Dunántúl. Messzi telepü­lésekről is eljöttek egy-egy fel­lépésünkre. Ma azt látni, hogy Békéscsaba méretű városokban vannak a gimnazisták, és aztán vége, és azok a legjobb koncert­időpontok, amikor ünnepek vannak és hazamennek az em­berek. Budapestéi, mozog, pe­zseg, másutt viszont minden kulturális igény visszahúzódott. Elég csak a saját házam táján szétnézni, egyszerűen itt a vál­ság, ami ingyen van, falunap, borfesztivál stb. az működik, de az embereknek nincsen pénzük se koncertre, se könyvre, se színházra. a popzenei piacon viszont van némi javulás. A kereskedelmi típusú popzenék közé a Petőfi Rádió hathatós közreműködése folytán már befogadják a koráb­ban alternatívnak nevezett vad­hajtásokat is, ahogy az lejátszó­dott az angolszász popzenében a ’90-es években. Ma már például a Compact Disco és a Kiscsillag egy fesztiválon egymás után si­mán felléphet, és ez olyan, mint­ha húsz éve a Kispál és a Borz Kozsóval adott volna közös fis- tét. Gyakorlatilag megszűnt a lemezforgalmazás, alig-alig ta­lálkozni vidéki playbackshow- vaíés diszkóhaknival, így a fesz­tiválok, az élőkoncertek világá­ba sodródott a kereskedelmi rá­diós popzene is. Persze csak azok léptek ki erre a színtérre, akik rendelkeznek megfelelő elő­adóikészségekkel, tehát az álta­lános tátogás kicsit visszaszorul­ni látszik hál' istennek.”- Miért van az, hogy nap­jainkban a popzenészek úgy járnak át más formációkba is játszani, mint a dzsesszmuzsi­kusok?- Ez nem csak a zenészekre, de a mostani zenére is igaz, ta­lán soha nem keveredtek eny- nyire a különböző műfajok. Részemről ez egy játék a saját vélt vagy valós korlátáimmal. Jó olyat kipróbálni, amit min­dig szerettem volna, de a saját zenekaraim keretei közé nem fért be, nosza ott a Budapest Bár vagy a Csík zenekar.- Hogy zajlik egy Kossuth-díjas rockzenész egy hete?- Lemezkészítő időszakban vagyunk immár egy hónapja, ami arról szól, hogy reggel el­intézem a folyó ügyeket, el­megyek úszni, és tizenegy óra körül kezdi a zenekar a mun­kát. Este tízre aztán mindenki kidől, Lecsóval viszont hajnali kettőig nyomjuk még. De már itt a nyár, s hétről hétre újra­tervezünk. No és lesz egy szo­katlan újdonság is: hosszú évek után júliusban két hét szabad­ságra megyek, Erdélybe, vagy Barcelonába viszem a barát­nőmmel Eszti lányomat. A má­sik gyermekem ugyanis már dolgozik és nem ér rá velünk tartani.

Next

/
Thumbnails
Contents