Új Néplap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-22 / 144. szám

2013. JÚNIUS 22., SZOMBAT INTERJÚ HMMMHHHHBBHHBBBMMHHHIBKBfiSEHBSflHI 7 értékelés Orbán Viktor: „Sokat dolgozott az ország. Az emberek érzik, hogy szeretjük a hazánkat, szívesen dolgozunk, és mindenhol kiállunk Magyarország érdekeiért. Ennyit talán a javunkra lehet írni.” EGY ORSZÁG, AMELY A SAJÁT LÁBÁN ÁLL- Hatalmas küzdelmet vívott az ország a dunai árvízzel. Miért tartotta fontosnak, hogy szinte folyamatosan ott legyen a gáta­kon?- Az embernek kétfajta ve­szedelem szokott osztályrészül jutni: az egyik, amit már ismer, a másik, amit még nem. Az idén előre lehetett tudni, hogy min­den korábbit meghaladó árvíz­re számíthatunk. Ilyenkor egy országban joggal vetődik fel, hogy képes-e megvédeni ön­magát. Ha ugyanaz lett volna a feladat mint korábban, arra volt tapasztalat. De ez egy soha nem látott próbatétel volt. Ezért vol­tam ott a gátakon, ezért vettem részt személyesen a védekezés szervezésében, irányításában, és azért, hogy az embereket is meggyőzzem: nagy a baj, jönni kell! Mert ha a miniszterelnök nem megy, akkor a többiek mi­ért tennék? Ember kellett a gát­ra, mert másként nem lehetett ezt a veszedelmet elhárítani. Óriási, sikeres összefogás volt.- Mégis össze tud fogni a ma­gyar?- Ezt láttuk. Külön köszönöm a több tízezer önkéntesnek, hogy habozás nélkül jöttek éjjel-nappal, és velünk együtt harcoltak a gáton. A bajban ki­derült, hogy mire vagyunk ké­pesek. Nekem általában jobb véleményem van az országról, mint a legtöbb magyarnak. Az emberek időnként inkább a rosszat látják meg mint a jót, de ha kell, úgy össze tudunk fog­ni, mint talán senki a világon. Bíztam abban, hogy a jobbik énünket szólítja meg ez az ár­víz. így is történt.- Az emberek jól viselik a meg­próbáltatásokat, ezt mutatja a kormány és a kormányzó pártok népszerűsége is.- Ez nem népszerűség. Vál­ság idején ki tud népszerű len­ni? Ki szereti a politikusokat? Inkább arról van szó, hogy az emberek bíznak-e azokban a megoldásokban, amelyeket mi, választott politikusok a legjobb tudásunk szerint ki­dolgoztunk és eléjük tártunk, és azok meghozzák-e a várt eredményt. Ami tehát mögöt­tünk van, az nem népszerűség, hanem reménykedés. Remény­kedés abban, hogy ha már eny- nyit dolgoztunk, akkor annak előbb-utóbb meg lesz a látszat­ja. Sokat tett az ország. Az ok­tatási rendszer átalakítása a gyerekek, a szülők, a pedagó­gusok erőfeszítése, a nyugdíj- rendszer átalakítása szintén az érdekeltek, az érintettek ko­moly munkája. Tehát nem csak a kormány dolgozott sokat ­Orbán Viktor azt mondja, ő jó véleménnyel van az országról, szerinte úgy össze tudunk fogni, mint senki a világon megjegyzem neki ez a dolga -, hanem az ország egésze, együtt rendbe tettük a hazánkat. Per­sze még nem úgy élünk, ahogy szeretnénk, még nem tudunk olyan életszínvonalat biztosí­tani, mint amilyenre mindany- nyian vágyunk. De a bűnözők börtönben vannak, megszűnt a félkatonai szervezetek szabad grasszálása, szigorú a bünte­tő törvénykönyvünk, három csapás törvényünk van. Ren­deztük a pénzügyeket. Ugyan nem élünk jól, de mindenki érzi, hogy stabilan állunk a lá­bunkon, és nem az IMF pénzén élünk. A saját erőfeszítéseink­nek köszönhetjük, hogy talpon vagyunk. Egyre több a munka­hely, szerény mértékben, de növekedésnek indult a gazda­ságunk. Indokolt tehát a vára­kozás, a reménykedés. Mivel az átalakítást mi hajtottuk végre, hozzánk kötődik. Ugyanakkor megismétlem, hogy ezt népsze­rűségnek nem nevezném. Az emberek talán annyit éreznek, hogy szeretjük a hazánkat, szí­vesen dolgozunk, és mindenhol kiállunk Magyarország érde­keiért. Ennyit talán a javunkra lehet írni.- És még mit? Holt tart a kor­mányprogram Időarányos végre­hajtása?- Három éve bevezettünk egy nagy újítást, de ezt már szinte mindenki elfelejtette. Amikor be kellett mutatnom a kormányprogramot a parla­mentben, akkor egy az egyben beleépítettem a Fidesz válasz­tási programját. Azt mondtam: amit a választásokon ígértünk, aszerint dolgozunk. Ezért a ma számon kérhető kormányprog­ram maga a választási progra­munk. Nemrég olvastam egy elemzést, amely számokban próbálta kimutatni, mennyit haladtunk előre. Van olyan te­rület, ahol nyolcvan, másutt hetven, vagy hatvannyolc szá­zalékon állunk. Azt gondolom, időarányosan jól teljesítünk, bár például a munkahelyterem­tésben elmaradtunk, hiszen azt ígértem: tíz év alatt egymil­lió munkahelyet hozunk lét­re. Eltelt három év és 160 ezer környékén vagyunk. Ugyan­akkor a tíz évre szóló vállalást most is érvényesnek tartom. Válság van az Európai Unió országaiban is, és mindenhol egyre kevesebben dolgoznak. Mi azonban egyre többen, de még nem elegen. Ahol viszont gyorsabban haladunk, mint korábban gondoltam, az a re­zsicsökkentés. Mindig volt egy olyan álmom, hogy egyszer az emberek támogatásával el tu­dom érni, hogy január elsején nem nőnek, hanem csökken­nek az árak.- Merész álom...- Igaz, nem minden ár, de legalább a rezsi! Vagyis annak az ára, ami a mindennapi élet­hez nélkülözhetetlen: a gáz, a villany, a szemétszállítás, a víz. Már 2010-ben is kacérkod­tam ezzel a gondolattal, de ak­kor Magyarország még nagyon gyenge ország volt. Más pén­zén éltünk, más lábán álltunk, büntetések alatt voltunk. Nem volt elég önbizalmunk sem. 2013 január elsejére megerő­södött az ország. Úgy láttam, Izgalmas, szép és erős választási kampányra számít- 2002-ben abban reményked­tem, hogy a tények önmagu­kért beszélnek - válaszolta a közelgő választási kampányra vonatkozó kérdésünkre Orbán Viktor. - Azt hittem, a haté­kony, jó kormányzás meghoz­za a sikert. Sokat tanultam ab­ból, hogy ez nem így lett. A vá­lasztási kampányban a jó munka ellenére is újra fel kell keresni az embereket, le kell járni térdig a lábunkat, beszél­ni kell a közösségekkel, moz­gósítani az aktivistákat, akik a hátukon viszik az egymás­sal versengő pártokat. Remé­lem, egyre többen gondolják úgy: van értelme megvédeni azt, amit közösen elértünk, és van értelme folytatni ezt a po­litikát. Izgalmas, szép és erős választási kampányra számí­tok. Szeretem a munkámnak ezt a részét is, hiszen a válasz­tás a demokrácia ünnepe, és remélem, hogy a polgárok a kampányt is úgy fogják fel, itt a nagy lehetőség, hogy döntse­nek a jövőjükről, arról, hogy merre menjen Magyarország!- mondta a miniszterelnök. Orbán Viktor évtizedek óta arról álmodott, hogy egy­szer január elsején reggel azt mondja be a rádió: mától csökkent a gáz, a villany és a víz ára. Azaz csökkent a rezsi. 2013-ban eljött az idő. Erről is beszélgettünk a miniszterelnökkel, amikor válaszolt munkatársunk kér­déseire. Lengyel János sikerrel tudjuk megvívni azt a küzdelmet, amelyben az em­berek kevesebbet fizetnek, de ezért a másik oldalon lévők ke­vesebbet kapnak. Ez utóbbiak ugyanis nagyon erős szerep­lők. Belevágtunk, eltelt fél év, és itt tartunk: a rezsi csökkent, és további csökkentést terve­zünk.- Álmodott már arról, hogy még­sem kellett volna minden fontos területhez egy időben hozzá­nyúlni?- Nem a spekuláció, hanem a cselekvés embere vagyok. Mi magyarok sokszor voltunk már úgy, hogy kezünkben volt a lehetőség, de elkezdtünk spe­kulálni. Azt gondoltam 2010- ben, hogy ha a jó Istennek is az a szándéka és az emberek­nek is az akarata, hogy min­den lehetőséget megadnak az új kormánynak, akkor tessék változtatni! Nem hivatkozhat­tunk arra, hogy nem tudjuk az alkotmányt módosítani, mert nincs meg a többség hozzá. Ott a kétharmad, éljetek vele - ez volt a felszólítás. Belevágtunk!- Nem volt túl sok és túl gyors?- Nem. Sőt, most azt gondo­lom, hogy bizonyos területeken még gyorsabban kellett volna haladnunk.- Melyeken?- Például az oktatásban. Azonban figyelembe kellett venni, hogy ez a legbonyolul­tabb rendszerek egyike, és nem akartam, hogy akár csak egy napra is leálljon az oktatás gépezete azért, mert nem gon­doltunk végig mindent, akár valamilyen tiltakozás, esetleg sztrájk miatt. Ha nem lettünk volna ennyire óvatosak, akkor egy évvel már előrébb járnánk. A másik ilyen terület a közigaz­gatás, melynek átalakításában nagy lépéseket tettünk meg, visszahoztuk a járási rend­szert, újraszerveztük az önkor­mányzatokat, ott van az állam mindenhol, ahol kell. Ezt az árvízi védekezésben is lehetett látni. Ugyanakkor maradtak még elvarratlan szálak, ame­lyeket az emberek nem feltétle­nül látnak, de én tudom, hogy vannak.- Például?- A járási hivatalok infor­matikai rendszerének előrébb kellene lennie, és még számos ilyen műhelytitkot tudnék mondani, de igyekszünk meg­tenni a még szükséges lépése­ket.- Meglepte a kevésbé barátsá­gos nemzetközi visszhang?- Nem, mert rosszabbra szá­mítottam.- Hogyhogy?- 1998 és 2002 között már próbálkoztunk néhány olyan dologgal, amellyel a Magyar- országon megtermelt pénzt helyben lehet tartani. Széche- nyi-tervet indítottunk, köztiszt­viselői életpályát vezettünk be, megújítottuk a családtámoga­tási rendszert. Már akkor egé­szen durva dolgokat mondtak rólunk. Tudtam, hogy mire készülhetek. A kétharmaddal meg tudjuk oldani azt, hogy minden korábbinál nagyobb arányban maradjon itthon az általunk megtermelt érték, és a magyar emberek zsebébe ke­rüljön. Tudtam, hogy ezzel mi­lyen érdekeket sértünk meg. Először a bankok, majd jöttek a multik és most a rezsi. Szóval ütemeztem a konfliktusokat, amennyire lehetett. Sikerült megakadályoznunk, hogy ezek összeadódjanak, és egy leküzd­hetetlen ellenerő jöjjön létre. Megosztottuk az ellenfelein­ket, ugyanakkor megkötöttük a szükséges megállapodásokat is. Ebből adódóan a magyar gazdaság átszervezésének nagy munkáját nem tudták kí­vülről megakadályozni. Sem az uniós tagállamok fővárosaiból, sem Brüsszelből.- Az új teherelosztást nem fogad­ta osztatlan öröm...- Tudom. Mint ahogy azt is: a negatív észrevételekben is van igazság. A mi elképzeléseink szerint össze kell hangolni a munkára való késztetést, a munkahelyteremtést és a szo­ciális igazságosságot. Olyan rendszert vezettünk be, amely­ben a közteherviselést az ed­diginél arányosabban osztjuk meg a nemzetközi cégek és a magyar emberek között. Ezért tudtuk az átalakításokat meg­szorítások nélkül véghezvinni.- Azért az ellenzék ezt nem így gondolja.- Megszorításokkal vádol­nak bennünket, miközben azt ők csinálták, amikor elvették a nyugdíj egy részét, csökkentet­ték a fizetéseket. Mi öt száza­lékkal emeltük az idén a nyug­díjakat, és nőttek a bérek Ma­gyarországon. Amit tettünk, az csak a terhek újfajta elosztása mellett volt lehetséges. Elfelej­tettük már, pedig fontos: azért is tart a bizalom, mert az átala­kítást önmagunkon kezdtük. Ötven százalékkal csökkentet­tük a parlamenti, a megyei, a települési önkormányzati kép­viselők, vagyis a politikusok számát, kevesebb a miniszté­rium. Megfeleztük a magyar politikai osztályt; azt mondtuk: kevesebb politikussal is tudjuk működtetni az országot. A poli­tika magán kezdte a megtaka­rítást. Ez az első, legnehezebb évben adott nekünk tartást és erkölcsi alapot.- A média tevékenységét hogyan ítéli meg?- A média sokszínűbb lett. A modern világban olyan új eszközök jelentek meg, ame­lyek a korábban központilag szervezett nyilvánosságot fel­váltják illetve kiegészítik, és alulról szervezett nyilvánosság jött létre. Átalakult a média, a politikusok is tanulják az új eszközök, új formák, új nyel­vezet használatát. A modern média feladata, hogy segítsen újjászervezni a korábban szét­bomlasztott közösségeket, és ösztönözze újak létrehozását, függetlenül attól, hogy a hata­lom, illetve a tőkegazdag réteg mit gondol erről. Örömmel lá­tom, hogy fejlődik a magyar tulajdonban lévő média, de sok még a lehetőség. 1

Next

/
Thumbnails
Contents