Új Néplap, 2013. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-04 / 103. szám
2 A NAP TÉMÁJA 2013. MÁJUS 4., SZOMBAT Kereken száz évvel ezelőtt kezdték el építeni a Szolnoki Cukorgyárat. Családok élete, története fonódott össze a legendás gyárral, aminek helyén ma füvet lenget a szél. A dolgozókat sok-sok felejthetetlen közös program kovácsolta össze. HOL GYÁR ÁLLT, MOST HŰLT HELYE Száz évvel ezelőtt kezdték el építeni a Szolnoki Cukorgyárat. A legendás gyár nem érte meg a 100. életévét, ma már a helye szinte sóval van bevetve. A lokálpatriotizmus hozta létre, a globaliz- mus szüntette meg. Szathmáry - Erdős Az 1914-ben beindult szolnoki cukorgyár szinte dacból született a mindenható hazai cukor- kartell fennhatóságával szemben. A világ más tájain jórészt maguk a répatermelők építettek cukorgyárakat, ezzel szemben nálunk ezen a területen a nagy hatalmú hatvani Deutsch család uralt mindent. Ennek ellen- súlyozására fogtak össze a helyi gazdák Horthy Szabolccsal, a később hősi halált halt főispánnal és a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Gazdasági Egyesülettel, megszerezve az ügyben üzletet látó Pesti Magyar Kereskedelmi Bank támogatását is, aminek vezetője az a Weiss Fülöp volt, akinek neve a mai OTP árkádja alatti emléktáblán olvasható. Az egész gyártörténet felfogható valamiféle lázadásnak is, ahol több kevesebb sikerrel a munka próbált szembeszegülni a tőkével. A város ingyen telkén indult az építkezés, s 5500 holdnyi répa- földre a gazdákkal is megkötötték a szerződést. A gyárat a prágai Viktor Benes építette fel. Az új üzem átlagban 250 embert foglalkoztatott, ami répaidényben felment akár 1200-1400 főre is, sokat javítva a szolnoki munkalehetőségeken. A nehéz indulást követően végül a szolnoki cukorgyár ki- sebb-nagyobb megrázkódtatásokkal gyakorlatilag folyamatosan működött a rendszerváltásnak nevezett talányos folyamat lezajlásáig, ami jószerivel az egész, rengeteg embernek kenyeret adó, az országnak tisztes bevételt hozó hazai cukoripar fölött jnegkondította a lélekharangot. Mára minderről néhány fotón, egy színdarabon (Örkény István nemzetközi sikert aratott művének, a Macskajátéknak az egyik helyszínét tisztelhetjük A két gyárkémény robbantása. Érdekesség, hogy előtte (tán az égiek haragjaként) hatalmas vihar volt. Az építmények látványa ma is sokaknak hiányzik. benne), sokak személyes emlékein kívül csupán az a néhány épület beszél a mának, ami még elkerülte e szép múltú ipari emlékünket elsöprő pusztítást.- Máig hiányzik annak a két kéménynek a látványa, amelyeket néhány éve robbantottak le - emlékszik vissza a Halász Lászlóné. - Nem is beszélve arról az illatról, amely bejárta a környéket, amikor készült a cukor. Az a finom cukorillat... Soha nem felejtem el. A családunk története részben összefonódik a gyárral. Édesapám fuvarosként dolgozott a gyárban kampány idején, valamikor a harmincas években. De jött a háború, és az megváltoztatott mindent. Emlékszem, miként alakult át a munkások lakta épülettömb a zsidók gyűjtőhelyévé. Édesanyámmal gyakran jártunk arra a rokonokhoz, láttam szerencsétleneket a kemény télben fagyoskodni a szabad ég alatt. Ekkor történt meg az a gyilkosság is, amelyet soha nem tudok kitörölni az emlékezetemből. Egy asszony megszökött, de nem jutott messzire, pár száz méter után elfogták az őrök. Nem kegyelmeztek neki, egy tiszt elővette a pisztolyát és a földön térdelő asszonyt főbe lőtte ott, mindenki előtt, példát statuálva ezzel. Ezt gyermekként megélni szörnyű volt - meséli. Később családjával a gyár melletti utcák egyikében vásároltak telket és építettek házat. Férje a gyárban kezdett dolgozni gépkocsivezetőként. Később lányai is munkát vállaltak kampány idején, hiszen akkor mindig szükség volt munkaerőre.- Az itteni házakban lakók szinte mind a Szolnoki Cukorgyárban dolgoztak, vagy a közeli papírgyárban - folytatja. - Igazi elővárosi élet volt itt, háztáji gazdálkodással. Mindenhol volt baromfi, disznó. Az évenkénti két-három disznóvágás alkalmával a munkahelyi barátok segítettek némi kóstolóért és az elengedhetetlen szíverősítőért. Egyébként nagyon sajnálom, hogy ez a fajta mentalitás kiveszett az emberekből. Akkor elég volt szólni, ha segítségre volt szüksége valakinek, és már jöttek is önként. Fizetséget soha nem fogadtak el, de egy jó ebédet, vagy pár üveg sör soha nem utasítottak vissza a fiúk - nosztalgiázik nevetve. Az igazi kisvárosi idill kialakításáért a gyár vezetősége is mindent megtett. Megépült a focipálya, amelynek egyik részén salak, másik része füvesítve volt. A betonpályán az öregfiúk vívtak rendszeresen ádáz csatát a ■ A maival sajnos össze sem lehet hasonlítani azt a miliőt, ami akkor volt a gyárban. házibajnokságokon, ami után a közeli strandfürdőben lehetett pihenést találni az egész családdal. Nem lett volna igazi gyár, ha nem lett volna a kijárat közelében egy kocsma. A mindenki által csak „Faházként” emlegetett bisztróban a műszakok után megtalálható volt mindenki, az egyszerű segédmunkástól kezdve az igazgatókig.- Jól emlékszem, mennyire megviselt mindenkit, amikor az egyik utcabeli gyári munkást baleset érte - folytatja történetét az asszony. - Kora reggel történt az eset, egy műszaki hiba miatt forró cukorlé ömlött rá. Teljesen összeégett, hiába szállították fel azonnal a fővárosba, az életét már nem tudták megmenteni, ott halt meg. Sokan gyászolták - jegyezte meg szomorúan. Mint ahogy a szocializmus idején oly gyakran előfordult, nagyban ment a fusizás. Mindig lehetett tudni, kinek kell szólni, ha olcsón kellett beszerezni valamit, vagy mesteremberre volt szükség. Sok minden kikerült a gyár kerítésein kívülre, amelyből sokan bővítették a házukat, garázst, melléképületet építettek. A nyolcvanas években indult fóldgázosítási programban sok helyen sok jószívű barát és a gyár anyagkészletének segítségével sikerült „bevezetni a gázt a házakba.”- Össze sem lehet hasonlítani azt a miliőt, ami abban az időben tapasztalható volt ott a gyárban - idézi fel emlékeit Li- bárdi Géza, aki középiskolásként került a gyár focicsapatához. - A cukorgyár, a többi akkori nagy- vállalathoz hasonlóan egy baráti, már-már családi közösség volt. Engem kezdetben csak a sport kötött a cukorgyárhoz, majd a középiskola után a hőerőműben kaptam munkát. Ott tartózkodásom felét itt töltöttem, később egy kisebb üzemegységben, az urebetin üzemben dolgoztam, amely a feldolgozott répaszeletből készített állati takarmányt, így lettem ennek a közösségnek a tagja. Rendkívül sok' közös program kovácsolta össze az ott dolgozó embereket, mondhatom szinte mindig volt valami, ha más nem, a közeli Faházban gyűltünk össze. Kirándultunk, amelyre ott volt a céges autóbusz, rendszeresen jártunk Diószegre, a testvér gyárba, ahol közös sport- és társasági életet éltünk - mondja. A megyei első osztályban kiválóan teljesített a focicsapat. Volt, hogy százhúsz gólos különbséggel nyerték a bajnokságot a megyei zöld-fehérek. Nagy ellenfelek voltak a mezőgépesek, a tószegiek és a herényiek. Iibárdi Géza a középpályán játszott ötös számmal.- Sok pénzt áldozott a gyár a minőségi sportra, a labdarúgás mellett a kerékpár és a sakk is kiemelkedő volt - folytatta. - Emellett az önkéntes tűzoltócsapat is sok támogatást kapott, amely egyrészt az üzem védelmét látta el, másrészt szabadidős tevékenység volt. A házi bajnokságok is rendszeresek voltak, főként a kispályán zajlottak ezek a derbik. Libárdi Géza sok kedves barátjára emlékszik vissza, mint Korényi Kálmán, Sinda Géza, aki mellett a szakmát tanulta. Rajtuk kívül a régi csapattársak: Madarász Zoli, Géczi Laci, a Fenyvesi és Papp testvérek. És a becenevek. Volt olyan, akit csak becenevén emlegettek, még a főnökök is. Ők voltak például: Kis- piusz, Kaktusz, Dugó, Lisztes, Pi- nás, Mityu, Szoki, Fenyő és még lehetne sorolni. 2007. novemberében a külföldi tulajdonos bejelentette, hogy élve az EU cukorpiaci rendtartásának reformja által kínált lehetőséggel, visszaadja a termelési kvótájának egy részét, és bezárja a 6000 tonna répa/nap kapacitású szolnoki gyárat. A gyár bontása 2008. nyarán kezdődött el, és 2011-ben a cukorsüó bontásával fejeződött be. A Szolnoki Cukorgyár, amikor még létezett Mondja el ön is néplapos történetét! egy kellemes emlék, vagy egy sorsfordító történet? A napilapnak köszönhetően megváltozott az élete, önre talált az igaz szerelem? - mondja el nekünk, mondja el mindenkinek! soha nem gondoltam volna, hogy abból a véletlen találkozóból egy egész életre szóló házasság lesz. Éppen hirdetést adtam fel a vállalat megbízásából, amikor megpillantottam őt ott, a hirdetésfelvételi irodában. Ő is hirdetést adott fel. Egy hét múlva ismét én mentem hirdetési ügyeket intézni, engem küldött a főnököm. Egy idő után, már önként ajánlkoztam, hogy elintézem ezt a dolgot, hiszen már tudtam, keddenként az a csinos nő mindig ott lesz, hiszen ő is a gyár hirdetéseit intézi. Egy idő után már köszöntünk egymásnak, végül megszólítottam. Mindennek 39 éve...” az új Néplap kiadója várja azon olvasók levelét, akik életük során, az Új Néplapnak - korábban Néplapnak - köszönhetően olyan élmény, esemény részese lett, amelyet szívesen megosztana másokkal is. Nem kell mást tennie, mint papírra vetnie gondolatait, élményeit és elküldeni kiadónk címére: 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc út 2. második emelet, Új Néplap szerkesztősége. A beküldött írásokat értékeljük, a legjobbnak ítélt műveket lapunkban is megjelentetjük, a szerzőt pedig értékes, üdítő ajándékkal jutalmazzuk! Ne habozzon, idézze fel kedves emlékeit és mesélje el! A majális is jó hangulatban telt, a vezetés együtt ünnepelt a munkásokkal
