Új Néplap, 2013. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-03 / 102. szám

2013. MÁJUS 3., PÉNTEK DIÁKVILÁG 15 Szertelenek voltak a fiatalok, élményekkel telve tértek haza Átülnek az ország ladikjába eredmény Célba értek a megyei „evezős” csapataink a médiaversenyben együtt Nagy érdeklődés övez­te a napokban megrendezett Szer-telen 24 óra című rendez­vényt. A Szer-telen Fiatalokért Szolnok Közhasznú Egyesület (Szefisz) Szer-telen Ifjúsági Háza által megrendezett, a Szertelen Tavasz városi prog­ramsorozatában is helyet ka­pó program középpontjában ezúttal is a drog- és alkohol­prevenció volt.- Külön köszönjük a közre­működőknek - köztük az ■ Fogalmazzanak meg olyan gondolatokat, amelyek segítik őket a tudatos életben. Új Néplapnak is -, nekik köszönhetően sikeresen le­bonyolíthattuk ezt az immár hagyománnyá vált prevenciós programot. Öröm számunk­ra, hogy éreztük, hogy a városnak is fontosak ezek a kezdeményezések - mond­ta el a program zárása után Kozák Csaba és Kozákné Ko­vács Ildikó. A Szefisz vezetői kiemelték, hogy a program célja a szer-telen szórakozás alternatíváinak, az értelmes és mégis szórakoztató prog­ramlehetőségeknek a meg­ismertetése volt. A 24 órán át tartó rendez­vény programelemei az in­formációközlésen alapultak, vegyítve a készségfejlesztő, egészségnevelő és közösség­építő feladatokkal. Cél, hogy a fiatalok önmaguk fogalmazza­nak meg a helyzetgyakorlatok kapcsán olyan belülről fakadó gondolatokat, amelyek segítik a későbbiek folyamán őket a „ NEM" kimondásában, a tuda­tos élet gyakorlásában. A verseny első három helye­zettje: 1. Baross Gábor Gépipa­ri, Közlekedési Tagintézmény megosztva a Lia Alapítványi iskolával, 2. Verseghy Ferenc Gimnázium, 3. Varga Katalin Gimnázium. Örömmel számolhatunk be arról, hogy ez a harmadízben megrendezett alkalom sike­res volt, és sok fiatal rengeteg élménnyel térhetett haza, fel­ismerve azt, hogy nagy öröm és boldogság együtt lenni és szer-mentesen is lehet szerte­lenül szórakozni - tették hoz­zá a vezetők. ■ R. Á. A diákok kiválóan oldották meg a megyei döntő feladatait, melyekről a zsűri legtöbb esetben elismerően szólt Izgalom, egymást szorító ke­zek, fülsiketítő üdvrivalgás és örömkönnyek. így ért véget a Lapot a dákoknak (Ladik) médiavetélkedő me­gyei döntője. A végére az is kiderült, ki a legjobb evezős a megyében. Rimóczi Ágnes Sírni csak a győztesnek sza­bad! Egyetérthetünk vagy vi­tatkozhatunk az ismert mon­dással, de az biztos, hogy az Új Néplap Lapot a diákoknak elnevezésű médiavetélkedőjé­nek döntőjében az első helye­zett csapat tagjai örömköny- nyekben törtek ki. A lányok hinni sem akarták, hogy va­lóban ők győztek! És sport­szerű versenyzőkhöz méltóan gratuláltak a többieknek és köszönetét mondtak minden­kinek, aki támogatta őket a Ladik vetélkedőben.- Szeretnénk megköszönni a tanárnőnknek, hogy támo­gatott, segített bennünket a versenyben, az újság kiadó­jának pedig a lehetőségért vagyunk hálásak. És szeret­nénk minden csapatnak kü­lön gratulálni, mert tudjuk, hogy bárki állna itt a he­lyünkben, akármelyik csapat nyert volna, mindenki méltón képviselné az országos dön­tőn Jász-Nagykun-Szolnok megyét - mondták a győztes csapat lányai. De hogy kik ők? Kik lettek első a médiavetélkedőben? Mindjárt, minden kiderül.., de kezdjük az elején. A tanév eleje óta tartó vetélkedőben három fordulón kellett szá­mot adni tudásukról a hete­dik, nyolcadik osztályos diá­koknak. A feladatokat akkor még otthon, akár segítséggel oldották meg a fiatalok, s az eredmények alapján kiderült, kik kerülnek a megyei döntő­be. Az egy hete, a szandasző- lősi művelődési házban meg­rendezett versenyen a nyolc legjobb ladikos csapat adott számot felkészültségéről. A színes pólókba öltözött csa­patok a megye több települé­séről érkeztek. Szolnokon kí­vül kunhegyesiek, szajoliak, martfűiek és zagyvarékasiak ültek be a megyei ladikunk­ba. Az újságkészítéssel kap­csolatos feladatok nem okoz­A szolnoki fiumeisek itt még munka közben - ezúttal másodikok lettek tak problémát a diákoknak, a fiatalok bebizonyították: jól felkészültek médiaismeretek­ből. A zsűrinek idén is nehéz dolga volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a helyezések­ről olykor fél pont döntött. A szoros végjátékban végül „ha­zai pályán” a szandaszőlősi Szent Johannák nevű csapat állhatott a képzeletbeli dobo­gó felső fokára. A megyei döntő végeredmé­nye: 1. Szent Johannák (Szan­daszőlősi Általános Iskola, 69,3 pont), 2. Sajtósok(k) (szol­noki Fiumei Úti Általános Is­kola, 68,5 pont), 3. Firkászok (martfűi József Attila Általá­nos Iskola, 66,5 pont), 4. író­deákok (szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, 60,3 pont), 5. Android (szajoli Köl­csey Ferenc Általános Iskola, 60 pont), 6. Gólya-hír (zagy- varékasi Damjanich János Általános Iskola, 53,8 pont), 7. KisbíRock (Kunhegyesi Ál­talános Iskola, 50,8 pont), 8. Hírfogyasztók (szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola, 42,5 pont). A megyei döntő győztes csa­pata képviseli megyénket az országos döntőn, melyet má­jus 27-28-án rendezünk meg J Pécsett. Puska Szétnézek a teremben, Remegnek a gyomrok. Dogára hajló fejekben Megjelenő gondok: „Odanézzek, ne nézzek?” Üresen tátongó sorok... Gyorsan körmölő kéznek Ritmusára hangolok. Szívem lüktet a fülemben, Pulcsiujjat feltolok, Adrenalin tombol az erekben, Még hiányoznak az okok. Akaratlan pillantások A tanári asztal felé, Iü-szintben hanyatlások Küldenek más lapja elé. Amikor már görcsöl a szem, Megszólal a csengő. Itt a vége, most már érzem, Közeleg a lépcső. Utánam szól egy kisgyerek: „Ezt a padban hagytad.” Megfordulni alig merek: Félelem maradt az agyban. Pedig újra meg újra megúsztam, Ha meg nem, hát meghúztak... CSIKÓS ALETTA, VKG, 10. D Könyvtárban ne csak gépezzünk! keveset járok könyvtárba, de amikor belépek, valami különös érzés fog el. Ilyenkor lenyug­szom, gondolkozom. Ezért is örültem, mikor modulos órán­kon ellátogattunk a Verseghy könyvtárba. Elmentünk a gye­rekrészlegre, és ismét kisgye­reknek érezhettük magunkat. Ezután szinte kiszúrta a szeme­met egy könyv: Valentin-napi ajándék. Már az első pár oldal után megtetszett. Egy lányról szól, akinek nem volt párja Valentin-napkor. A könyv olva­sása közben fél szemmel láttam, hogy bejön egy kisfiú, és leül a gép elé. Szerintem ez egy rossz irány, hogy már a könyvtárba is csak gépezni járunk. SALLAI KINGA, 10. D, VKG Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY Iskolahét. Rendhagyó hetet tartottak a szandaszőlősi általános iskolában a közelmúltban. Számos különleges program várta a diákokat. Többek kö­zött volt japán előadás, a diákok angol és német popdalokat dolgoztak fel, volt sport, kézműveskedés és sok más mellett kutyamentős bemutató is. Füzetlapok képe a telefonok kijelzőjén puskázás Ha lebukunk, akkor elvágtuk magunkat a tanárnál.., inkább tanuljunk! Ahogy haladunk a korral, sok minden változik, főleg a fiata­lok körében, de egy bizonyos szokás fennmaradt és évtize­dek óta „könnyíti meg” a diá­kok életét. Ez az állandó pedig nem más, mint a puskázás. Na persze, a technikája nagyon is sokat fejlődött. A diákok füze­tek helyett ma már csak a füzet képét tartalmazó telefonokat dugdossák a pad alatt, a 21. században ugyanis már mobil­lal történik a puskázás is. Elődeink nehezebb hely­zetben voltak, ugyanakkor nagyon frappáns és kreatív technikákat sikerült kifejlesz­teniük. Az üzenőtáblára tűzött papírfecniktől kezdve a cipő­talpra ragasztott vagy ingujjba csúsztatott puskákig mindent bevetettek. A puskák elkészí­tése akár még hasznos is le­het (főleg akkoriban), valami ugyanis mindenképpen rögzül a fejedben, ha leírsz mindent. Na, pontosan ez a nagy hátrá­nya a telefonos puskázásnak. És nem utolsó sorban az is, hogy ha a tanár észreveszi, azt a dolgozatodon kívül a telefo­nod is bánja. A kockázat minden esetben nagy: ha lebuksz, egy életre elvágod magad a tanárodnál, és még rosszabb jegyet kapsz, mintha eleve nem csaltál vol­na. Véleményem szerint nem éri meg ez a kockázat. Ha még­se vagyunk biztosak a tudá­sunkban és a dolgozatunk fölé görnyedve döbbenünk csak rá, hogy az agyunk teljes mérték­ben üres... nos akkor még min­dig ott van a padtársunk, hogy- maximum valamiért cserébe- súgjon nekünk. KONDOROSI FANNI, VARGA KATALIN GIMNÁZIUM, 10. D * + * Előfordult már veled, hogy nem készültél (megfelelően) egy dolgozatra? Valószínű­leg a kérdés sem jó, hiszen, szerintem mindenkivel elő­fordult már. Ilyenkor minden diák más-más módszerrel próbálja palástolni felkészü­letlenségét. Van, aki az okos­telefonját hívja segítségül, de persze a legtöbben maradnak a régi bevált módszereknél. Padtárs, kis cetli stb. Kézre írni..? Mindez már elavult, és nem praktikus, mivel egy óvatlan pillanatban, mikor a diák már megfeledkezett „se­gítőjéről”, a tanár észreveheti, és persze máris ugrott a jó jegy. A puskázási módszerek széles választéka miatt sokan csak sokára találják meg a számukra legtesthezállóbbat. Szóval, hajrá! De talán mégis célravezetőbb, ha megtanul­juk az aktuális leckét a dolgo­zat vagy vizsga napjára... SALLAI KINGA, VARGA KATALIN GIMNÁZIUM, 10. D

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents