Új Néplap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-05 / 79. szám

2013. ÁPRILIS 5., PÉNTEK SÉTA - DIÁKVILÁG 15 Felvillan a zsenilámpa, és minden azonnal a helyére kerül Csípik a szikrák a nyakamat gondolatok A legrosszabb, mikor konkrétan a szemünkbe hazudnak hozzáállás Megesik, hogy az embernek rossz napja van. Kezdődik minden az iskolában a rossz jeggyel, a cipőtalpra ra­gadt vécépapírral, a botlásról az udvaron a suli nagyjai előtt, extra ajándékként Ő még egy normális mondatra sem méltat. Aztán jön a busz lekésése, az au­tó fröcskölése miatt vizes-sáros ruha, egy régi felnőtt ismerős, akinek minden szavára egyet­értőén bólogatni kell, huligánok beszólogatása az utcán, telefon­betyárok szórakozása. Most, a járdán sétálgatva, az ég felé nézve körvonalazódik valami. Sötét az égbolt, fekete felhők borítják lepelként és esik. A lámpák fénye és az emeletes házak félelmetes nagyvárossá varázsolják a legkisebb városkát is. Begombolom a kabátomat, mert épp önsajnálatot tartok, majd a park felé veszem az irányt, és ott leülök egy padra. Felvillan a zsenilámpa: tervez­zük el, mi fog történni holnap! Kezdődik minden az iskolá­ban a hírrel, hogy elcserélték a dolgozatokat, így a jegy mégis „jó”. A cipőre ragadt vécépapírra figyelmeztet egy kedves iskola­társ, így a vécéből kilépve nem kell nevetések és mutogatások kereszttüzét állni. Mielőtt elbot- lanék az udvaron, Ő megfogja majd a karomat, így nem esek el. Hazafelé menet újra elme­gyek a parkba, és várom, hogy tisztuljon az ég. Az idő nem változik, csak a hozzáállásom - ezen múlik minden. ■ SZ. V. Egy kis jászsági falu szépségei egy kis faluban élek, Jászalsó- szentgyörgyön. Ide sok emlék, élmény köt. Ezért nem meglepő, hogy itt találhatóak a kedvenc helyeim. A kedvenceim a szö­kőkút és a gát. Az előbbi a falu szívében található, nyáron sok­szor ülünk ide ki, és nézzük, mi történik. A másik hely, ami szép emlékeket ébreszt bennem, az a gát. Ide hozom nyáron játsza­ni a kutyámat, itt nem kell rá póráz, szabad lehet. És itt szok­tunk futni esténként, vagy csak szimplán kiülünk beszélgetni, és nézzük a tájat. SALLAI KINGA, VKG A kétszínűség és a folyamatos hazudozás előbb-utóbb heves vitába torkollhat. Jobban tesszük, ha nyugodtan beszéljük meg a nézeteltéréseket. ismernélek olyan nagyon jól, most összezavarodnék, de így csak megengedek magamnak egy félmosolyt, hisz a rutin erő­sebbé kovácsol a legkeményebb gyémántnál is. GAÁL TÍMEA: - Kétszínűség. Rosszabb, mintha folyamatosan hazudnál. Milyen igaz. Szin­te mindenkivel előfordult már, hogy egy jó ismerőse, barátja ve­le szemben hízelgő, kedves, pár nap múlva pedig azt hallja, hogy kibeszélte a háta mögött. Rosz- szabb eset, mikor konkrétan a szemünkbe hazudnak úgy, hogy közben tudjuk az igazságot. A kétszínűség hátterében alapve­tően a gyávaság áll, inkább ha­zudunk, csak ne kelljen szem­benézni a következményekkel. Nem kritizáljuk, nehogy rossz véleményt kapjunk, mert azt az égőnk nem tudja elviselni. Véle­ményem szerint a világ sokban különbözne, ha nem létezne ez a tulajdonság, bár az emberek egy része valószínűleg még így sem merné felvállalni személyes véle­ményét, mások pedig sokkal kö­zelebb kerülnének egymáshoz, hiszen problémáikat egyszerűb­ben meg tudnák oldani. Emberi kapcsolatokról, ha­zugságokról, kétszínűség­ről... Semmi nem zavarja össze a fiatalokat, nekik min­denről van mondanivalójuk. Vargás vélemények ---------------------------------------­TÓTH ZSÓFIA: - Nézed, ahogy alszik, ereidben forr a vér. Ott­hon kéne lenned, te mégis a féltve őrzött szobában állsz, és bámulod őt. Pirkadatig lesed csukott szemét, betakart testét, személyes dolgaid, majd las­san, mintha kábulatból réved­nél, egy menekülő útvonalon kitámolyogsz. Szinte megrésze- gülsz a tudattól, láttad őt, úgy, ahogyan mások nem. Epedő mámorban botorkálsz az utcán, és ismét követed, ő lehajtja a fejét, rémeket lát. Ijedten körbenéz. Szellemek kí­sértik minden sarkon, a diáklá­nyokban túlvilági rémeket lát. Hiába gyógyítja pszichológus, remeg, ha meglátja a színpad előtt álló piranyák hadát. A ra­gadozók szeme csillog, szívük mélyén mind az ő lelkére pá­lyázik. A csillag lassan megőrül. Fél már mindentől. Fénye ki-kial- szik, szeme ködös a könnyek­től. Ő sohasem erre vágyott. Sohasem hitte volna, hogy egykor majd menekül egykori álma elől. Sohasem hitte volna, mire képes a fénylői elvakult rajongóhorda. VÍGH ADÉL: - Enyém, tied, most nem mindegy? Az em­bereknek nem számít, semmi csak a magántulajdon, és ezért képesek belerúgni még ember­társaikba is. Hogy egy csecse­becse fontosabb az emberi kap­csolatoknál? Hogy még az ördögnek is eladnánk a szívünket egy kis pénzért, hogy lelkünk az az örökké­valóságig az örvénylő tűzben, s magmában szenesedjen el. Nem értem! Miért ilyen fontos az embereknek, hogy legyen nekik sajátjuk, s azt mindennél jobban féltik, még ha ez ember­életekbe is kerül. Ilyenkor érté­keik védelmébe éhező démon­ná változva hosszú karmaikkal marnak bele a másikba, míg­nem teljesen elvesztik emberi mivoltukat. De mégis miért? Nem értem! Egy kívánságom lenne csak az életben, hogy rá­jöjjek a számomra legtaszítóbb tulajdonságra, a kapzsiságra. TÓTH LILI: - Vagyunk te és ép. Egymáshoz közel, már majdnem egymás állkapcsába lihegve. Te üvöltözöl, érzem a szikrákat a nyakamon. Csípi a bőröm. Majd megfulladsz a kitörni készülő dühfelhő nyo­másától és látom ahogy a szép, angyali arcod most vöröslő, erőszakos erek fonják át. Most már igen ör­dögi a kiné­zeted. Csak nézlek és vá­rok. Ha eléggé koncentrálok talán még a tűzben táncoló dé­mont is megpillanthatom a sze­medben. Én nyugodt vagyok, talán ez is ingerel téged. Most félhetnék tőled, ha nem ismer­nélek jobban önmagadnál. Majd te hirtelen elkapod a fe­jed, csak egy pillanatra, és mi­re visszafordulsz a tekinteted a valaha élt legszelídebb őzike tekintetével vetekszik. Ha nem ■ A ragadozók szeme csillog, szívük mélyén mind-mind az ő lelkére pályázik. Tanórai unalmak Megsárgul a tér és benne olajcsomóként Kering a véghetetlen óceán Aminek a mi nyelvünkön idő a neve. Fölizzanak a másodpercek és gombamód Másznak szanaszét az ódon mennyezet olvadékony síkján, ahol meg­ragadt egy j szösszenetnyi másodperc és j lecsöppent foltos tekintetem | kereszttüzébe, ami a táblán evez szüntelen. És percekké foszlik, a másodperc és Méregzöld illatot lehel a Cseppfolyós világegyetem az arcomba ami lefolyik a cifra tábla Részecskéin a padló fölsejlő Molekulaszerkezetébe. SZABÓ NÁNDOR ZSOLT Jövő héten kiderül, kik eveznek tovább! kedves ladikosok! Lezárult a harmadik forduló, ezzel ki­alakult a Lapot a diákoknak! elnevezésű médiavetélkedő vég­eredménye. Az eredményről a jövő heti Diákoldalunkon írunk, akkor közzétesszük, hogy me­lyik az a nyolc csapat, amelyik tovább küzdhet a vetélkedőben. Április 26-án rendezzük meg a megyei döntőt (a helyszínről és részletekről később értesítjük az érintetteket), az ott legjobban szereplő „ötösfogat” méreretheti meg majd magát az országos döntőn. Nagyon köszönjük mindegyik csapatnak a részvé­telt, örülünk, hogy Uyen sokan bekapcsolódtatok a játékba. Ol­vassátok, forgassátok továbbra is az Új Néplapot! Üdv: Ladik-team. Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. I AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY Jöhetne egy SMS: Hé, ugorjunk már le a stégre megmártózni! emlékek Szolnokon sok valóban csodálatos hely van, ahol rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodhatunk Tisza-part. Szerintem minden szolnoki szeme előtt megjelenik szeretett sétányunk képe, ami­kor ezt a nevet hallja. A Tisza fővárosa joggal lehet büszke a folyó mellett kialakított sétá­nyára. Ez magában foglalja a Magtárat, a Tiszai Hajósok terét, mindent, egészen a Zagyva-par­ti sétányig. Számomra mindig egy jó élmény jut az eszembe ezekről a helyszínekről. Gondol­junk a nyári programokra, mi­lyen felemelő érzés látni a sok jókedvű embert, a szabadtéri koncerteket, az árusokat! A nemrégiben megépített gyaloghíd könnyebbé teszi a Szolnoki Főiskolán tanulók, a sportot kedvelő emberek és a strandolni vágyók minden­napjait. A Tisza-part számos egyszerű program helyszíne is lehet. Gondolok itt egy délutá­ni romantikus sétára vagy a családok hétvégi programjára. Szerintem nincs olyan szolnoki gyerek, aki ne mártózott volna meg a „békás” szökőkútban. A Tisza-part fekvése kitűnő, hiszen a város szívében találha­tó. Megközelíthető akármilyen járművel (gyalogosan a legjobb). Számomra ez a hely Szolnok egyik szimbóluma, és büszke | vagyok, amikor turistákat látok § itt elsétálni. Azt se felejtsük el, | hogy a szolnoki az ország leg-1 szebben kialakított Tisza-partja! I VÍGH LÁSZLÓ, 10. D, VKG A szolnoki Tisza-part kiváló találkahely a fiataloknak Szolnok számomra legkedve­sebb helye a Kertváros. Nyugodt környezet, szép házak, a Holt-Ti- sza közelsége, ideális környezet a pihenésre és felfrissülésre. A vízparton megannyi különböző stég sorakozik, és ezek közül az egyik nagyon sokat jelent ne­kem. Amikor kisebb voltam, ren­geteget jártunk le a Holt-Tiszára fürdeni. Nem is annyira a konk­rét emlékek, inkább az érzések maradtak meg bennem. Lelke­sen menetelünk a nagy fűben, mi, gyerekek már alig vártuk, hogy beugorhassunk a habok kö­zé, a felnőttek a stégen napoztak, és mosolyogva figyelték a játé­kunkat, a lemenő nap sugarainál pihentünk, majd végül víztől csö­pögő hajjal, törölközőbe csavarva indultunk vissza a nyaralóhoz. Volt, amikor csónakázni indul­tunk, de általában 10 méterre se jutottunk a parttól, amikor úgy döntöttünk, hogy kiugrálunk a csónakból. Vízibiciklizni is szí­vesen mentünk volna, a gond csak az volt, hogy a stég mellett található ősrégi, rozsdás példány rég felmondta a szolgálatot. Sok emlékem kötődik ehhez a hely­hez, szinte bármit megadnék ér­te, hogy egyik hétvégén újra jöj­jön egy spontán SMS, hogy „hé, ugorjunk már le a stégre meg­mártózni” és újra összegyűljön a csapat, megosztva egymással egy jókedvű, gondtalan délutánt. KONDOROSI FANNI, 10. D, VKG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents