Új Néplap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-29 / 74. szám

13 2013. MÁRCIUS 29., PÉNTEK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL aiaaaBiaiBffiFa^iaaig^aalBgfie8fe:iS!?Ma^líriiWHBBTl!lll^^ A sokirányú tájékoztatás volt a cél gróf Széchenyi István könyv­tári, szellemi hagyatékának XX. századi folytatói ma is itt élnek közöttünk. Gróf Széchenyi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum és Könyvtár megalapítója 1802. évben és életében fenntartója volt a későbbi közművelődési könyvtárak első nagy intéz­ményének. Korábban egyházi és főúri könyvtárak váltak részben nyitottá, tették lehető­vé a polgárok, diákok számára az olvasást. Az egyetemek, középiskolák könyvtárai a di­ákok okulását szolgálták. Volt néhány XIX. és XX.században alapított városi, ipartestületi, stb., könyvtár is, de inkább zártkörű jellegűek voltak. Az 1950-es évek elején az Orszá­gos Széchenyi Könyvtárban alakult meg a Könyvtár tudo­mányi és Módszertani Köz­pont, hogy fejlessze a közmű­velődési könyvtárhálózatot, majd a Könyvtár Ellátó Vál­lalat. Ez utóbbi a könyvtárak részére feldolgozott, az ETO szerint szakozott, jelzeteit, katalógus kartonokkal ellá­tott könyveket küldött a vele szerződött könyvtáraknak. Az ELTE és néhány főiskolai könyvtár, irodalom szakjain végzettek feladata volt, hogy segítsék a megyei, városi, köz­ségi könyvtárhálózat kialaku­lását és azokban sokirányú tájékoztatást nyújtsanak az olvasóknak. A könyvtárhálózat fejlesz­tésén túl, az általuk működ­tetett, komplex tevékenységet végző, saját és TIT előadásokat tartó, kapcsolódó könyvaján­lást végző, színes, főleg klasz- szikus magyar írók műveit be­mutató filmek vetítését végez­ték a művelődési autók. Me­gyénként 4-5 jármű is vitte a tanyasi iskolákba hetenként a kultúrát. A primitív propagan­dát erőltették az egész ország­ban. A behódoló helyezkedők versengtek a jobb pozíciókért. A valódi, értékes művelődést terjesztők a vidéki, első vonal­beli ismeretterjesztést válasz­tották hivatásként az 1950-es évektől 1980-ig. Az egyik mozgalmas, érdekes, értékes komplex művelődési tevékeny­séget végző tanár-könyvtárost D. Szabó Miklós mutatta be a Grátiszban néhány évvel ez­előtt. ■ Bálint István, Szolnok Megyei sikerek a döntőben törökszentmiklós Wass Albert vers- és prózamondó versenyt rendeztek Immár másodszor adott ott­hont Törökszentmiklóson a Bethlen Gábor Református Általános Iskola nemrég annak az országos szintű vers- és prózamondó ver­senynek, amelyiknek a témája Wass Albert művei, alkotásai voltak. D. Szabó Miklós Az indulók az általános is­kolai korosztályból kerültek ki, mivel hattól tizennégy évesek voltak. Az érdeklődés­re jellemző, hogy a megyéből és a megyén kívüli iskolákból összesen hatvannégy szavaló, prózamondó igyekezett bebi­zonyítani felkészültségét. A fellépők életkoruknak megfe­lelően öt korosztályban verse­nyeztek és akadtak közülük, akik Budapestről, Nagykörű­ből, Berettyóújfaluból, Gyulá­ról, Szolnokról, Kaposvárról érkeztek. Magas volt a színvo­nal, de jó felkészültséget bizo­nyítottak az indulók. íme a győztesek, illetve a megyénkbeli különdíjasok első-második évfolyam: 1. Fakan Lilien-Arany lános Re­formátus Általános Iskola, Nagykőrös. Itt harmadik he­lyen végzett Kecső Hajnalka a törökszentmiklósi Bethlen Gábor Református Általános Iskola diákja. Különdíjat vehe­tett át Purkald Panna szintén a Bethlen Gábor Református Általános Iskolából. A második korosztályban a harmadik-negyedik osztá­lyosok szavaltak. Itt a zsűri Kerekes Mártont látta a leg­jobbnak, aki a Református Kollégiumból, Általános Isko­lából érkezett Tiszakécskéről. Különdíjban részesült Mrena Dorka, a törökszentmiklósi „refiből”. A harmadik korcsoportban az ötödik-hatodik osztályo­sok versenyeztek. Itt Somo­gyi Gréta, a kunhegyesi Re­formátus Általános Iskola diákja nyert. A második he­lyezést Sándor Mariann, a törökszentmiklósi Hunyadi Általános Iskola tanulója ér­te el. Harmadik helyen pedig a törökszentmiklósi Bethlen Gábor Református Általános Iskola diákja, Fórizs Nóra vég­zett. Különdíjas Forgács Kata lett, szintén a miklósi refiből. A negyedik korcsoportban a hetedikesek mérték össze fel- készültségüket. Itt Herdeló Dorottya a gyulai Magvető Ál­talános Iskola diákja győzött. A második helyen holtverseny alakult ki, a tiszaföldvári 0- szőlői Általános Iskola diák­ja, Göblyös Gergely István és Fodor Tamás a törökszent­miklósi Bethlen Gábor Refor­mátus Általános Iskola diákja között. A harmadik helyezést pedig Rocsa Gergely érte el a kunhegyesi refiből. Az utolsó, a legidősebbek korosztályában Körmöndi Dó­ra végzett az élen, aki a karcagi j Nagykun Református Általá­nos Iskola tanulója. Második Anda Dávid, a törökszentmik­lósi refi diákja lett. Minden in­duló kapott ajándékot, a győzte­sek, helyezettek, különdíjasok pedig értékes könyvjutalmakat vehettek át. ■ Kiválóan szerepeltek a megyebeli általános iskolás diákok a megméretésen. Az országos rendezvény zá­rásaként Virágné Katona Zsu­zsanna iskolaigazgató meg­köszönte a felkészítő nevelők, szülők és a zsűri munkáját, hogy segítették az indulók igyekezetét. Egyben azt is is­mertette, hogy jövőre tervezik erdélyi iskolák, illetve a Duna Televízió meghívását is, mivel azt tapasztalták, ez a televízió képviseli rendszeresen a kul­turális, történelmi értékeink ápolását. Együtt Ünnepeltek. Az újszászi általános iskolában 1956-ban végzett két nyolcadik osztály egykori diákjai közül - akiknek lehetőségük volt - a közel­múltban, a Tiszti Klub étteremben közös ebéden együtt ünnepelték születésnapjukat. így kerestek okot a találkozásra a gyerekkori iskolás emlékek fel­idézésére (együtt ezeregyszázhúsz évet mondhatnak magukénak). A délutánig tartó beszélgetések összegzése, hogy jó lenne sokszor találkozni még, jó egészségben adja meg az ég. Deák Jánosné, Szolnok Verseghys diákok a tudósaink között legendás tudós tanárainak kö­szönhetően a Tisza-parton álló gimnázium szellemisége a fe­gyelmet, az igényességet és az önálló gondolkodásra nevelést sugallta. Ezzel magyarázható, hogy a magyar tudományos élet halhatatlanjai között szám­talan egykori szolnoki verseg- hy-s diákot találunk. Than Károly (1834-1908) akadémikus, egykori verseg- hy-s diák, a magyarországi kémia tudomány egyik alapí­tója volt. Óbecsén született, 15 éves korában, mint tüzérinas harcolt azl848-as szabadság- harcban. A fegyverletétel után a gyermeket elengedték a hon­védek közül. Az életrajzírója, Szabadvá- ry Ferenc szerint Szolnokon is járt gimnáziumba. Bécsben járt egyetemre, orvosnak in­dult, majd gyógyszerészetet végzett, ahol kitűnő minősí­téssel kémiai doktori oklevelet kapott 1858-ban. A profesz- szor az egykori pesti egyetem épületében dolgozott, mint tanszékvezető egyetemi tanár. A nemzetközi hírű tudós kuta­tási eredményeit napjainkban is világszerte alkalmazzák. Életében számos tudományos kitüntetést kapott. Bárói rangra emelését nem érte meg, fiaira maradt e cím használata. Than Károly mellett testvére, Than Mór festőművészként szerzett hírnevet. Freskóit a Vigadóban és az Operaházban láthatjuk. A közelmúltban találkoztam Bu­dapesten dr. Schultheisz Emil egyetemi tanár, belgyógyász orvos történésszel, aki 90 éve­sen is aktív kutató. Beszélge­tésünk során derült ki, hogy városunkat jól ismeri, hiszen az elmúlt század közepén Szolno­kon lakott szüleivel. A Verseghy gimnáziumban tanult. Édesapja katonaorvos volt. 1974-1984 között egészségügyi minisz­ter és mindemellétt főorvosi munkáját is végezte. Korábban 1968-tól 1974-ig a Semmelweis orvostörténeti Múzeum főigaz­gatója volt. Dr. Schultheisz Emil 1984 és 1993 között a Semmel­weis Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára volt. 2000-től professor emeri­tus. Orvostörténeti kutatásának középpontjában a késő közép­kor és a humanizmus korának orvoslása állt. ■ Dr. Nemes András, Szolnok A levelekből válogatunk. A ki­választott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondani­valójának tiszteletben tartá­sával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem fel­tétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. A szerkesz­tőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése tör­vénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a kriszti- na.matyus@axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Nép­lap, 5001 Szolnok, Mészáros Lőrincz út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még: Szoljon.hu. Lengyelországi tanulmányúton jártak a nyugdíjasok kirándulás Számos programon vehettek részt a szépkorúak a suski járásban élőkkel A Szolnok Megyei Nyugdíja­sok Kulturális és Érdekvédel­mi Egyesületének nyugdíjasai tartalmas előadássorozatban vettek részt a közelmúltban. A kurzust a Szolnok Megyei Népfőiskolái Társaság vezetője, Nagyné Kiss Mária kezdemé­nyezte, s zárásként megszer­vezte a hallgatók négy napos lengyelországi tanulmányútját , a,fenyőkkel borított hegyvi­dékre, Sucha Beskidzka város­ba. Már több mint nyolc éve kapcsolatban állnak egymással beskidzkai és szolnoki csopor­tok, így vendéglátóink érdeklő­déssel fogadták nyugdíjas cso­portunkat. Gazdag programot kaptunk lengyel fogadóinktól Ludwik Motowidlo és Bánfi Miklósné aláírják a megállapodást az Ökológiai és Turisztikai Főis­kolában hallgattunk előadást a lengyel nyugdíjasok élethelyze­téről, majd folklór gyermek- és felnőtt zenekarok mutatkoztak be. Megnéztük a suski járás hí­res fatemplomát és a stryszvai népi fajátékok múzeumát és al­kotóházát. Kirándulást tettünk a Visztula-parti történelmi vá­rosba, Krakkóba is. Jelentős esemény volt utunk során a suski járásban élő nyug­díjasok csoportjával történő ta­lálkozás. Több azonos érdeklő­dési kör merült fel, így létrejött írásos formában is az együtt­működési megállapodás 2013. február 23-án Sucha-Beskidz- kában a Lengyelországi Nyug­díjasok, Leszázalékoltak és Rok­kantak Szövetsége, képviselve a Nyugdíjasok Körzeti Szövetsége elnöke Ludwik Motowidlo, va­lamint a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturá­lis és Érdekvédelmi Egyesülete képviseletében Bánfi Miklós­né között. Az együttműködési megállapodás szándéka regio­nális partneri kapcsolat létre­hozása: kapcsolatok fejlesztése az Európai Integráció jegyében, tapasztalatok cseréje, kulturá­lis örökségeink kölcsönös meg­ismerése, hagyományőrzés, kézműves népi mesterségek, amatőr, művészek cserekap­csolata, az anyanyelv védelme. ■ Bánfi Miklósné, Szolnok

Next

/
Thumbnails
Contents