Új Néplap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-01 / 51. szám

2013. MÁRCIUS 1., PÉNTEK SETA - DIÁKVILÁG 15 Egy kapcsolat versekben élmény Szerelem lengte át a vargások rendhagyó irodalomóráját Tallián Mariann és Lázár Balázs nemcsak a versekkel, de a gesztusokkal is kifejezték a mondanivalót. A vargások érdeklődve figyelték az előadást. Az önsajnálat sosem segít, higgyünk abban, amit szeretnénk továbbtanulás Nincs könnyű dolguk az idén felsőoktatásra felvételizőknek: néhány hónapja közölték, hogy több szakot is csak költségtérítéses formában indítanak. Én is érintett vagyok a kérdésben, ugyanis kommuni­káció és médiatudomány szakon szerettem volna továbbtanulni, amelyre vonatkozik ez a törvény. Amikor meghallottam a hírt, először nem akartam hinni a fü­lemnek, szükségem volt néhány napra, hogy megemésszem. Egy­részt megértettem a döntést, hi­szen valóban sokan jelentkeznek azokra a szakokra, amelyekre vonatkozik a szabály, másrészt viszont igazságtalannak tartot­tam a döntést, hiszen így hirtelen sok fiatal terve, álma dőlt össze. Aztán jött egy újabb bejelen­tés: mégis lesznek államilag tá­mogatott helyek, magasabb pon­tokért. Ezek a magasabb pontok viszont a maximális közelében vannak, így gyakorlatilag el­érhetetlenek. Összegezve, akik mégis elérik ezeket a pontokat (minden tiszteletem az övékl), vagy ki tudják fizetni a tandíjat, tanulhatják azt, amit szeretné­nek. De mi lesz a többiekkel? Ez sajnos senkit sem érdekel. Én is a többiek közé tartozom. Amikor e sorokat írom, alig két hetem van, hogy véglegesen eldöntsem, hova jelentkezzek. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Ami biz­tos, hogy a kamaszos dac és az önsajnáltatás nem vezet célra. Ehelyett muszáj keresni a lehe­tőségeket, bizakodónak lenni és hinni abban, hogy amit igazán akarunk, azt elérhetjük! Vagy így, vagy úgy, de én akkor is új­ságíró leszek (remélem)!:) MÁRTON BOGLÁRKA Diákoldal immár péntekenként! a séta (Sajtó és tanulás) prog­ram folytatódik. A résztvevő iskolák (a szolnoki Verseg­hy Ferenc-, Varga Katalin-, Tiszaparti Római Katolikus-, Humán Gimnázium) diákjai cikkeket írnak nekünk, mi pedig érdekes, hasznos infor­mációkat adunk az újsággal kapcsolatban. A Séta-diákvilág oldalak mostantól pénteken­ként jelennek meg. Mint szinte minden nap, órára mentem a Finn te­rembe. Iskolámban, a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban ezúttal nem egy hétköznapi, hanem egy rendhagyó irodalomórán vet­tem részt. Fazekas Klaudia Zsófia „Ketten a versben.” Ez volt a címe annak a rendhagyó iro­dalomórának, előadásnak, melyet egy volt vargás tanuló, Lázár Balázs, valamint Tal­lián Mariann - mindketten színészek - mutattak be. Har­minchárom művet hallottunk, négyet Mariann hegedűn „játszott”, néhány vers alatt Balázs bőrdobot ütve fokozta a versek által kifejezett hatáso­kat. A versek teljes egészében bemutatták egy szerelem, egy kapcsolat jellemzőit, annak gyönyöreit és fájdalmait. Kezdetként a szerelem utá­ni vágyódás, hosszú kíváncsi időszakát mutatták be. Az el­ső vers, talán követelésnek tűnt leginkább, hangosan, dobolás közben, érces, férfi­hangon. A női válasz is ha­sonlóan határozott volt, felelet az elsőre. Az előadás alatt tu­lajdonképp végig ez történt, a versek össze- fűződése egy történet, fe­lelgetésekből álló, hol mély és őszinte, hogy hetyke, már szinte hu­moros. Szerintem Radnóti Miklós: Bájoló című versétől kezdődött a következő sza­kasz, a szerelembe esés, a leg­boldogabb időszak, a szívnek tavasza. A versek között néha megfigyelhető volt, melyek azok, amelyek régebben, és melyek az elmúlt évben/évti- zedben íródtak. Mégis, a szí­nészet eszközei, összemosták, eggyé fonták azokat. A verse­ket szünetek nélkül, egymás után hallottuk, ez is az egyik oka, hogy mindenki figyelt, követte az eseményeket, nem akartunk lemaradni egyetlen mozzanatról sem. Szerintem rendkívül figyelemfelkeltő volt, hogy a két színész moz­gott a térben a versek elő­adása közben, hol növelték, hol csökkentették a kettőjük közötti távolságot. Bizonyos verseknél, többnél is, maga­san fokozta a hatást a két szí­nész közötti szemkontak­tus. Egy pil­lanatra sem' néztek félre, végig egymás szemébe bámultak, mélyen, elmerülve, ahogy a valódi sze­relmesek teszik. (Ilyet talán ma már csak könyvekben ol­vasunk.) A tetőpont talán az a bizonyos elcsattant pofon volt, meglepő, de szemléltet­te, hogy bizony veszekedések, nézeteltérések is akadnak egy szerelemben. Később a felnőtt élet mozzanatait szemléltet­ték a versek, az idő múlásával bekövetkező döntések: a gyer­mekek, a szerelem gyümöl­csei, a felnevelésük, a prob­lémák, melyek ugyanakkor gyönyörei az életnek. Többször láthattuk, hogy Ba­lázs és Mariann körbe jártak, ezzel is az idő múlását szem­léltették, ilyenkor közvetlen érintkezés nem volt kettőjük közt, mégis éreztük az össze­tartozásukat. Ahogy halad­tunk sorban lefelé, az idősödés felé érkeztünk. A gyerekek egyre kevesebbszer jelentek meg a szövegekben, halkab­bak, nyugodtabbak voltak a versek, akár az időskor. Ezekben a költeményekben, az érzéseket már múlt időben fejezték ki a költők, pl. „El­mentél...”, „Milyen volt”, érez­tetve, hogy lassan a végére érünk. Mert mindennek vége van egyszer. Mindenki elmegy egyszer, minden elmúlik egy­szer. Ha ügyes voltál, marad fent utánad olyan, melyre szí­vesen emlékszik az, kit még itt hagytál. Zárásként hegedűt hallottunk, melyet hatalmas taps követett. Úgy érzem, minden részt­vevőt elgondolkoztatott ez a rendhagyó óra, hisz sok ka­masz szerelmes, vagy volt már szerelmes. Mindenki magá­ra ismerhetett egy, vagy több versben, annyira változatosak voltak, és szépek. Ismét hálás lehetek, hogy az iskolám és a tanáraim biztosítanak ilyen lehetőségeket. Zsákutca megavasodott képek csupán, mik lélegeznek mondatom után, amit belesúgok az összefolyó feketelyukakba az élet fasorai közt. mert vajon ki szeret igazán, és e földtekén én kit szerethe­tek, s magamhoz közel engedhetek annak híján, hogy hátba ne szúrna egy komplett alabárddal? ki az, kit társamnak kereshetek és mi az, mit még elleshetek, hogy jobb és több legyek? üres képzetek töltik meg, és semmitmondók ölik meg azon föld ígéretét, amit enyémnek vallhatok. SZABÓ NÁNDOR ZSOLT, VARGA KATALIN GIMNÁZIUM Hallod-e, Rozika te, gyerünk a moziba be! nos, Rozi talán ezúttal nem megy moziba, de két sétás diák barátjával, tesójával, anyukájá­val vagy bárkivel ellátogathat valamelyik Cinema Citybe (pél­dául a szolnokiba). Két, a Sajtó és tanulás (Séta) médiaprogra­munkban jól teljesítő fiatalt a Cinema City jóvoltából meglep­tünk két-két jeggyel. A belépők március 17-éig érvényesek. Lás­suk, kik a szerencsések... 1. DRIESZ ANNAMÁRIA 2. BOZSÁNYI SZABOLCS Köszönjük, hogy sok-sok cik­ket írtatok nekünk, reméljük, hogy a mozijegyekkel örömet okoztunk nektek! Üdv:: a Séta-team Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY ■ Ha ügyesek vagyunk, marad fent utánunk olyasmi, melyre szívesen emlékszik valaki. A belső kisugárzás kárpótol egy félrenyírt frizuráért hajszínek és -visELETEK Az ókorban könnyű dolguk volt a lányoknak, mert akkor nem fenyegetett a szőke nős viccek „veszélye” A férfiak számára a barna a legvonzóbb hajszín - derül ki egy internetes szavazásból, ahol a megkérdezettek nők voltak. Nem csoda, hogy meg­szavazták maguknak a barnát, hazánkban ugyanis a legtöb­ben ilyen színű hajkoronával rendelkeznek: ez a domináns a szőkével szemben. Szőkékből kevesebb van, s különlegesség­nek számít. Ezt a tényt már az ókorban is tudták, ezért igye­keztek a nők kiszőkíteni tin­cseiket: jobb esetben kamillá­val, rosszabb esetben ólomace- táttal. Lelkesedésük betudható annak is, hogy őket még nem ugratták az oly jól ismert szőke nős viccekkel. Ha fekete, akkor sokan Hófehérkére vagy a me­diterrán nőkre asszociálnak, esetleg a negatív főhősökre, boszorkányokra. „Szőkék lege- lébb, aztán feketék, végül bar­nák, és a maradék” - Weöres Sándor szerint tehát a „futottak még” kategóriába esik a vörös. Pedig a vörösöket mindenki megjegyzi a mondás szerint. Végül nem feledkezhetünk meg a legszerencsésebb kate­góriáról sem, az úgynevezett magyar szőkéről: ez a „se nem barna, se nem szőke,” avagy a „se” hajszín. S mi a helyzet a hajviseletek­kel? Melyik lánynak ne lenne olyan fényképe, ahol a „frizu­rája” pálmafácskába (fejtetőn Néha kell egy kis feltűnés! Am ne feledjük: a lényeg benn lakozik! összefogott copf) van kötve? Később a haj növekedésével az egy copfból kettő lesz, majd hatalmas ugrás, és követke­zik a tipikus „nagymami-haj”, vagyis a göndör csigák, amelye­ket a vagányabb hölgyek egy kis pasztell-lilával bolondíta- nak meg. Manapság a nők nem­csak a ruhaneműket vasalják, hanem a hajukat is. És ott van a konty (avagy titkos fedőnevén a „nincsmakedvemhajatmosni” frizura) gyors, egyszerű. Főleg nyáron és sportoláshoz prak­tikus. A mesekönyvek hosz- szú, hullámos hajú hercegnői minden évben életre kelnek a szalagavató bálokon. Csillám­csatok és művirágos hajpántok hiányában hogy találták fel magukat a néptáncosok? Ha­jukat befonták, végére szalagot (pántlikát) kötöttek, amelyet az idő múlásával egyre sötétebb színűre cseréltek. A férfiakról még nem is beszél­tünk... majd máskor. Összefoglal­va: hajunk „útlevél”, amely alap­ján első pillantásra véleményt alkotnak egész személyünkről. Ezért nem mindegy, hogy meny­nyire gondozzuk, foglalkozunk vele. Habár HAJ-lamosak va­gyunk olykor hajba kapni a fod­rásszal, ne felejtsük el, hogy belső kisugárzásunk kárpótol a félrenyirbált frizuráért. DRIESZ ANNAMÁRIA, 12. A., VERSEGHY FERENC GIMNÁZIUM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents