Új Néplap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-27 / 49. szám
4 TISZAZUG 2013. FEBRUÁR 27., SZERDA Saját akácosát termelte ki a település tüzelmanak Hamvakkal tel urnákra leltek furcsa A hozzátartozók „elfeledkeztek” elhunyt családtagjukról saját tulajdonú akácosát termelte ki Nagyrév önkormányzata, hogy szociális célú tüzelőként szétoszthassa azokat helyi nehéz sorsú családok között - árulta el lapunknak Sej János polgár- mester. Az egy hektáros területről már kivágták a fákat, azokat most porciózzák az önkormányzat dolgozói.- Várhatóan a hét végén tudjuk kiosztani a tüzelőt azoknak a családoknak, akiket a polgármesteri hivatal szociális osztálya javasolt. Idén csak a leg- rászorultabbaknak tudunk fát adni, tervek szerint négy-öt mázsát családonként. Összesen 150 mázsányit tudunk szétosztani a lakosok között - fűzte hozzá a településvezető, aki elmondta azt is, hogy a temető melletti területet, ahonnan kiirtották a fákat, már felszántották, hamarosan fel is tárcsázzák.- A jövőben pedig azt tervezzük, hogy ezt a földet szétosztjuk a helyiek között, amolyan veteményeskertként. Hamarosan lehet jelentkezni nálunk azoknak, akik szeretnének gazdálkodni rajta. Az érdeklődés függvényében fogjuk aztán kiosztani a telkeket. ■ Egymás gépeit használja a két település holnap tartja Tiszasas és Szele- vény első közös képviselő-testületi ülését, ezzel hivatalosan is megalakul a két település közös polgármesteri hivatala. A megbeszéléseknek ez alkalommal Tiszasas ad otthont. Gyói Gábor, Tiszasas polgármestere elmondta, a találkozón remélhetőleg sikerül olyan megállapodásra jutniuk, mely garantálja, hogy mindkét község megőrizze függetlenségét. Az, hogy a két település egymással társul, nem volt kérdés, a részletek kidolgozása azonban hónapokat is igénybe vett és vesz. - Tudunk egymással együtt dolgozni, ezt már bebizonyítottuk. A munka- kapcsolatot a jövőben szeretnénk tovább mélyíteni, a mező- gazdasági START-programnál például egymás gépeit fogjuk használni - tette hozzá. ■ Kövesdy Zsolt atya (jobbról) és kántora, Laurinyecz Pál még most is gyakran kilátogat a kunszentmártoni Felső-temetőbe a közös sírhoz Több éve elhunyt és elfeledett emberek hamvaira leltek egy kunszentmártoni raktárban. A tizenegy urna a helyi temetkezési vállalkozóknál volt, akadt, amelyik tizenegy esztendeje várta, hogy megkapja a végtisztességet. loó Zsuzsa Egy föld alá épült régi kripta előtt állunk a kunszentmártoni Felső-Temetőben. Díszes tábla helyett csak egy elhajlott fakereszt mutatja, itt valóban egy sír van. Bár se virág, se koszorú nem jelzi, ide két hónappal ezelőtt tizenegy „elfeledett” embert helyeztek végső nyugalomra... Tavaly év végén röppent fel a hír Kunszentmártonban, miszerint temetetlen emberek hamvaival több urnát is „találtak” a helyi temetkezési vállalkozók raktáraiban. Ezek a néhai emberek már régen elhunytak, akadt, amelyik tizenegy esztendeje.- Nemrégen meghalt egy édesanya és fia, akiket hozzátartozók hiányában köztemetésen helyeztünk végső nyugalomba - kezd a történetbe Kövesdy Zsolt atya. - E temetés előtt megkerestem a két temetkezési vállalkozót, nézzenek körül, van-e temetetlen urna náluk. Azt a hírt kaptam ugyanis, van ilyen, igaz, én csak egyről tudtam. Megdöbbentem, amikor visszahívtak, hogy összesen tizenegy személy hamvaira leltek a raktárakban. Mégis, hogyan történhetett ez? - vetődött fel a kérdés sok kunszenti lakosban.- Jogszabály szerint senki nem maradhat temetés nélkül - árulja el Hoffmann Zsolt jegyző. Elmagyarázza, koporsós temetésnél közegészségügyi okok miatt kötelező földbe helyezni a halottat, hamvasztásnál azonban nincsen ilyen előírás. Szerinte ezen emberek esetében azt várhatták a temetkezési A tizenegy urnát Kunszent- mártonban, a Felső-temetőben helyezték végső nyugalomra, tavaly év végén. A közös temetésre többen is kilátogattak, mintegy önként vezekelve ezzel mások, a hozzátartozók mulasztása miatt. A szertartáson legalább harminc ember vett részt, köztük érdeklődők, valamint még a katolikus egyház vállalkozók, hogy előbb-utóbb jelentkeznek a hozzátartozók. Ez azonban nem történt meg, az urnákért senki nem ment.- Ezekről a holtakról mi nem is tudtunk - teszi hozzá Hoffmann Zsolt. - Korábbi megegyezés szerint a vállalkozók azonnal szólnak, ha valakit el kell temettet- nünk. Furcsa, hogy ezt mégsem tették meg annak ellenére, hogy rendkívül jó a kapcsolatunk, hetente-kéthetente egyeztetünk egymással valamilyen ügyben. Papp János, a Kegyelet Temetkezési Kft. ügyvezetője szerint ebben semmi furcsa nincsen.- Amennyiben a család megbízást ad a hamvasztásra, elvégezzük azt, akár előzetes fizetés nélkül is - árulja el az ügyvezető, akinek cégénél nyolc temetetlen urnára bukkantak. - Nem és az önkormányzat képviselői közül is megjelentek többen. Az urnák egy régi, 1700-as években épült kriptába kerültek, melyet az akkori szokások szerint a föld alatt alakítottak ki. A helyi közmunkások a temetés előtt rendbetették az építményt, feltéglázták azt, majd egy egyszerű fakeresztet helyeztek el a tetején. egy esetben azonban a hozzátartozók egyszerűen „eltűnnek” a megrendelés után. Ilyenkor a hamvak nálunk maradnak, melyeket nekünk kötelességünk tárolni, akár évtizedekig is. Mert mi történik, ha a családból valaki például harminc év múlva keresi a hozzátartozóját? Tudatosan nem voltak tehát ezek az urnák eltemetve - fűzi hozzá Papp János, aki szerint erkölcsileg valóban megkérdőjelezhető a temetetlenség, amely egyébként nem csak Kunszentmártonban fordul elő. Akad település, ahol állítólag még több urna várja sorsát, egynémelyik több évtizede.- Temetetlenül hagyni a halottakat főbenjáró bűn - állítja Kövesdy Zsolt atya, aki úgy döntött, megadja ezeknek az embereknek a végtisztességet. Kikérte hát végső „megőrzésre” az urnákat és egy közös, ünnepélyes szertartás kíséretében közös kriptába helyezte az egykori szentesi, makói, cibakházi, szelevényi és kunszenti lakosokat.- Ilyen helyzetre nincsen külön törvény vagy előírás - vonja le a következtetést Hoffmann Zsolt jegyző. - így szinte biztos, hogy a jövőben is lesznek temetetlen urnák. Egyelőre nem látok megoldást az ügyben... Egy föld alá épült kriptába tették az urnákat HÍREK Új ebédlőt alakítottak ki az iskolában új ebédlőt avattak Tisza- földváron, a Kossuth Lajos Általános Iskolában. Az intézményben az elmúlt pár hétben két helyiséget is létesítettek, egy melegítő- konyhát és ebédlőt, hogy a gyermekek kényelmesebben étkezhessenek. Erre a képviselő-testület is engedélyt adott. A munkálatokat igen sok szülő is támogatta, munkával vagy anyagi felajánlással. Körjegyzőség után közös hivatal jött létre a közös körjegyzőség után idéntől közös polgármesteri hivatallal fűzi szorosabbra kapcsolatát Tiszakürt és Nagyrév. A társulás székhelye Tiszakürt lett. Sej János polgármester elmondta, múlt héten csütörtökön született meg a döntés, hogy a jövőben együtt fog dolgozni a két község. A közös munka részleteit a következő testületi ülésen beszélik meg. Az ország 3. legjobb rejtvényfejtője földvári újabb sikert ért el a tisza- földvári Bakos András az országos keresztrejtvényfejtő versenyen Csobán- kán. A TOP 12 elnevezésű megméretés a legnívósabb versenyek közé tartozik, ahogy névében is ben- ■ ne van: hazánk legjobb rejtvényfejtőit keresték és találták meg a szervezők. A 10 darab, különféle nehézségű és típusú feladvány megfejtésére mindössze három órájuk volt a résztvevőknek. Bakos András végül harmadik helyezést ért el. Bakos András Kolerajárvány és éhínség is tizedelte Tiszaföldvár lakosságát lelet A páratlan feljegyzésekre egy tyúkólban találtak rá, a lapokat egyenként kellett átmosni a restaurátornak Több száz esztendős, ritka- ságszámbamenő várostörténeti feljegyzéseket restauráltak Tiszaföldváron. Az iratok egy helyi lakóház hátsó épületéből kerültek elő. A nagyméretű, kézírásos könyvek egy részét annak idején igen rossz állapotban vitték be a Tiszazugi Múzeumba. Az ott dolgozó szakemberek nemrégiben döntöttek úgy, hogy helyrehozzák a megfakult, penészes, elszakadt, de ugyanakkor különleges papírokat. Megkeresték az ország egyik papírrestaurátorát, aki heteken keresztül dolgozott a feljegyzéseken, hogy azok megszépüljenek. A mester az oldalakat szó szerint darabonként átporszívózta és átmosta. Az 1760-as években még olyan tartós tintákat használtak, amik nem érzékenyek a vízre, azok a merítés után még szebbek is lettek, mint voltak.- A borítóra a mester külön nagy hangsúlyt fektetett - árulja el Béres Mária, a múzeum vezetője. - Egy fatáblára festéket vitt fel és azt márványozta, hogy pontosan úgy nézzen ki, mint az eredeti volt. Egyelőre csak pár könyvvel készült el, a munka ezekkel három hónapig tartott. Persze a többi feljegyzés is állagvédelem alatt áll, de Ezeket a könyveket restauráltattuk - mutatja Béres Mária múzeumvezető azoknak a felújítására már nincsen pénz - tette hozzá az intézményvezető. A korabeli írásokban olyan különleges témákról is olvashatunk, mint például egy kolerajárvány, amely 1830-ban szedte áldozatait a településen.- Az anyagból kiderül, a betegséget két, Mezőtúrról jött idegen hurcolta be a községbe, akik aztán itt is haltak meg hamarosan - meséli Szlankó István egykori múzeumigazgató. - A feljegyzések szerint több mint egy évig tartott a járvány, mely legalább 160-170 lakos halálát okozta. Hasonló, bár nem ilyen súlyos betegségek sajnos később is feltűntek Tiszaföldváron. A könyvekben egy szélsőséges időjárási jelenségről és egy pusztító éhínségről is szót ejtettek. A tyúkólban lelt felbecsülhetetlen értékű könyvek kivonatát a középiskolások is használják, a helytörténeti témájú órákon a pedagógusok gyakran utalnak ezekre az adatokra. Külön érdekesség, hogy a hagyatéki feljegyzésekért cserébe a múzeum és a helyi gimnázium dolgozói sírgondozást vállaltak annál a családnak, akik adományozták a papírokat. Nekik ugyanis nincsenek Tiszaföldváron élő leszármazottaik.
