Új Néplap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-16 / 40. szám

2013. FEBRUÁR 16., SZOMBAT INTERJÚ 9 Tizenkilenc évesen arról álmodozott, hogy egyetemi tanár lesz belőle. Gyermekgyilkos nyomában a detektív a fiatal beteghordó, Busch Péter díjnyertes krimijében. Nem a műfaj, a győzelemmel járó lehetőség vonzotta, kiadott könyv a jutalom. KRIMINÁLISÁN JÓ REGÉNYT ÍRT A 19 évvel ezelőtt történt pusztaföldvári sorozat- gyilkosság legapróbb rész­leteinek a feltárásával, a nyomozás során kirajzo­lódó gyerekgyilkos ka­rakterével elbűvölte a 28 éves Busch Péter regény­író azt a zsűrit, amelyik a Megakrimi címen meg­hirdetett regényíró pályá­zatra érkezett majd száz pályamunkát értékelte. Az eredményt kihirdették a napokban. Az Oriold és Társai Kiadó, valamint az írók Boltja közös fel­hívásának lett a győztese a Boszorkánypöröly című regény szerzője. Csete Ilona A Szegeden élő, beteghordó­ként dolgozó Busch Péter kri­mijéről a bírák elmondták, nem csak szokatlan és egyé­ni hangvételével, feszültség­keltő cselekményével, de je­lentős irodalmi értékével is kimagaslott a mezőnyből. Képzeljünk magunk elé a be­tűk világára nyitott kisfiút, aki az óvodában leírja máig emlékezetes első szavát: sétál­ni. Azóta több rtüttí Rét évtized telt el a Békés megyei Oros­házán született, majd Puszta- földváron cseperedett kisdiák életéből, aki fiatal kora elle­nére olyan sokat tapasztalt az irodalomból, s ki merte monda­ni: „Végre, megtaláltam a saját hangomat”. Kíváncsiak, hogy milyen út vezetett idáig? A fiú leemelt sok száz kö­tetet a vidéki könyvtárak polcairól, éjjel-nappal olva­só kisdiákként hozzájárult a család villanyszámlájának a gyarapításához és végül el­jutott egy lélektani krimi-író pályázatra. Ma már győztes­ként ünnepük a beteghor­dóként dolgozó egyetemis­ta fiatalembert, a 28 éves, szegedi Busch Pétert. Maga vallott e néhány sorban ösz- szegzett fiatal életpálya kacs­karingóinak a kiegyenesítési kísérleteiről, az istenként tisztelt és rajongással szere­tett író példaképek segítség- nyújtásáról. Azt is bevallotta őszintén, a krimi műfaja so­ha nem vonzotta. Mégis ez, a Boszorkánypöröly című „kri­minális” regénye (első köte­te) hozta meg számára az is­mertséget. Az olvasás azért vonzott már kisgyermekként, mert vidéki srácként imádtam a természetet, az állatokat. Mindent elolvastam, ami a va­dakról, a vadászatokról szólt. Emlékszem, dr. Studinka László Minden nap vadásznap című könyve nagyon korán a kezembe került, lassan ha­ladtam vele, de élveztem a va­dásztörténeteket. Majd a kül­földi szerzőket „faltam”, ké­sőbb rátaláltam Fekete István regényeire és a Delfin köny­vekre. Ekkor még nagyon kis­gyerek voltam ám! - nevette el magát a fiatalember, ami­kor együtt pergettük vissza élete homokóráján az időt. Péter jól emlékszik (13 éves lehetett akkor), a pusztaföld­vári könyvtárban valami olvasmányt keresett, ekkor akadt rá Csáth Gézára. Mond­ta a kissrácnak a könyvtáros, talán Márai jobb lenne...- Hajthatatlan voltam. Megéreztem, ő mennyire má- sabb. A suliban nem őt és nem ezt a stílust tanították, ezért is vonzott. És ekkor ta­láltam rá Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényére. Három nap alatt túl voltam rajta. 13 évesen a szépiroda­lomnak ez a válfaja érdekelt és vonzott. S hogy mikor kezdett írni a kamaszkorban lévő Peti? Ép­pen ekkor. Igaz, csak locsoló­verseket, meg kedvenceiről állatverseket.- Sokat fejlődtem és lassan. Nagyon sokáig kerestem a saját utamat, a saját hango­mat, stílusomat. Ekkor már egyetemista voltam, és folya­matosan olvastam. Nagy ked­venceim közé tartozott Tan- dori Dezső, a kortárs olasz szerzők közül Alessandro Baricco, akinek a hatására rövid prózákat kezdtem ír­ni, de később sokat ki is tö­röltem. Az amerikai kortárs író, Kurt Vonnegut is azért kedvencem, mert olyan egyé­ni a stílusa, hogy bármilyen részletből felismerhető. Én is ilyen utat szeretnék bejárni - mondta határozottan a ma beteghordóként dolgozó fia­tal, aki arra vár, hogy a sze­gedi egyetemről kikerülve minél hamarabb kezébe ve­hesse diplomáját.- De akkor is beteghordó szeretnék maradni - fogalma­zott határozottan, miközben az egyetemi éveket vettük sorba. És figyeljék csak! A dolgok las­san összeérnek ennek a 28 éves „kriminálisán” jól író és tuda­tosan az írói pályára készülő fiatalembernek az életében. mintegy száz pályamű érke­zett az Oriold & Társai könyvki­adó és az írók Boltja által meg­hirdetett lélektanikrimi-író pá­lyázatra. A zsűri ( Radnóti Sándor esz­téta, Felházi Anett pszicho­analitikus, Garaczi László író és Lévai Balázs televíziós sze­mélyiség) csak a legjobb pá­lyaműveket értékelte. Kilenc­EGY PÉKSÉGBEN dolgozott 12 órákat Busch Péter, s közben kitalálta, este miként szője to­vább krimijének a szálait. Most beteghordóként teszi a dolgát. A váltásra már korábban ké­szült. Most napi nyolc órában segíti az orvosok munkáját és az emberek gyógyulását. Már nem kell órákat utaznia a munkahelyére, azt az időt is írással töltheti. A betegágyak mellett az élet nagy pillanatai­val, a túlélés mellett a halállal is szembesül nap mint nap. -SOKFÉLE EMBERREL találko­zom, ki-ki másként viseli a fáj­- Magyar szakon kezdtem az egyetemi éveimet. Majd felvettem a vallástudomány és művelődéstörténet minor szakokat. Olyan olvasmányél­ményekhez jutottam általuk, ami páratlan! A magyar szak- dolgozatomat Tandori Dezső életrajzírásának madárte­matikájáról készítettem. Itt éreztem úgy, semmi nem volt bői kellett kiválasztani a nyer­test. A győztes a 28 éves sze­gedi Busch Péter lett, aki be­teghordóként dolgozik. A zsűri véleménye szerint az általa írt Boszorkánypöröly című könyv nem csak szokatlan és egyéni hangvételével, feszültségkeltő cselekményével, de jelentős irodalmi értékével is kimagas­lott a mezőnyből. dalmát, mindenki más jellem. Számtalan magatartásformát látok, tapasztalatok. Bármikor beemelhetek az írásaimba az életből merített pillanatokat. azt még hozzá kell tenni, hogy a nyertes művel nem akárkit, hanem magát a Ba­rátok közt egyik íróját is meg­előzte Busch Péter. Domokos Gábor, a Barátok közt sorozat egyik forgatókönyvírója lett a második ezen a versenyen. Igaz, az általa írt Speedy cí­mű könyv megfilmesítési jo­gát egy filmgyártó máris meg­vásárolta. véletlen addigi fiatal életem­ben. A vallástudományi sza­kon nincs dolgozatom. Pedig menyire szerettem volna 19 évesen egyetemi tanár lenni! E témának akartam a komoly szakértőjévé válni. Nem bá­nom, hogy nem úgy alakult. Azt viszont bánom, hogy a ta­nulmányi osztály őrzi a diplo­mámat a nyelvvizsgák meg­szerzéséig... S miközben Busch Péter a maga hangját kereste Krasz- nahorkai László, meg az ame­rikai és olasz kortárs írók (az általa szellemi óriásoknak tartott szerzők) megismerése mellett elment egy pékségbe dolgozni. Raktárosként szám­lálta a zsemléket, a rekesze­ket és rádöbbent végérvénye­sen, ő bizony nem lesz egye­temi tanár.- Ekkor már nem a tanu­lásról, hanem a napi 12 órás Busch Péter úgy érzi, már megta­lálta a saját hangját. munkáról szólt az életem. Nem sok közöm maradt az irodalomhoz. S ha már nem olvastam - ráadásul belebot­lottam a krimi író pályázatba is - elhatároztam, megpró­bálkozom az írással. Busch Pétert nem a műfaj, hanem a kecsegtető győzelmi ajánlat vonzotta: ha nyer, ki­adják első könyvét! Aki még nem írt verset, prózát, az azt gondolná, en­nek a fiatalembernek bizto­san kipattant egy remek ötlet a fejéből, netán az egyetemi, vagy a pékségben szerzett tapasztalatai nyomán egy szaftos sztori ihlette meg és azt vetette papírra. Péter ki­ábrándít mindenkit, aki ezt gondolja...-Á, dehogy! Nem egy tör­ténetet találtam ki. Én előbb a regény szerkezetét építet­tem fel: úgy döntöttem, két szálon fut majd a cselek­mény és kitaláltam, mi lesz a két történet között a lélek­tani kapcsolódás. Kidolgoz­tam a narrációs stratégiát, miként szólaltatok meg sok embert és erre „ráhúztam” egy sztorit. Már most jelzem: a Boszorkánypöröly című regényem egy fikció. Meg­határoztam, hol játszódjon a regény. Hát persze, hogy Pusztaföldváron! Olyan he­lyet választottam, amit ma­gam is jól ismerek. Ismerem a falu világát, ilyen „jelzőbó­jákra”, valós elemekre szük­ségem volt, hogy még hitele­sebbé tegyem a cselekményt - mesélt regénye születésé­ről az író, aki elárulta, a mű elkészüléséhez csupán 2,5 hónapra volt szükség.- A faluban 19 éve történt gyilkosságról ír könyvet a földvári tanár, Mezőfi András. A sorozatgyilkosságról kér­dezgetni kezdi a helybelieket. Az emlékezés öngerjesztő me­chanizmusa viszi tovább a cse­lekményt, hiszen az emberek emlékezni kezdenek és me­sélni. Nyomozás kezdődik a nyomozásban. Bekapcsolódik a történetbe Halmos felügye­lő, meg Por Feri, a nyomozó. Alakjukat számos könyvél­mény (például Dosztojevszkij) ihlette. Van a regényemben fő gonosz is, az életet veszélyez­tető gyermekgyilkos. És las­san itt kirajzolódik a másik szál is, a boszorkányüldözős. Egy fiktív pszichológiai hát­teret kreáltam hozzá - emelt ki néhány részletet, de a kri­mi apró részleteibe nem ava­tott be az író. Aki borzongani akar, az majd elolvassa a Bo­szorkánypörölyt. Busch Péter a beszélgetés végén elárulta, kézbe tudja venni úgy a regényét, mint egy kívülálló.- Elégedett vagyok a vég­eredménnyel. Mert ez már az én saját hangom. Szeret­nék továbbra is írni, már dolgozom a következő regé­nyemen. Van egy újabb szer­kezet, amire ráépíthetek egy jó történetet. Az elért ered­mény, a zsűri véleménye bá­torítást és erőt adott a továb­bi munkához. Szokatlan, egyéni hangvételű irodalmi érték Pékségben dolgozva gondolta ki a krimi szálait Busch Péter beteghordóként jelentős irodalmi értéket alkotott Boszorkánypöröly című művével. Az ifjú szerző már következő könyvén dolgozik.

Next

/
Thumbnails
Contents