Új Néplap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-19 / 16. szám
2 •A NAP TEMAJA 2013. JANUÁR 19., SZOMBAT Nehéz elképzelni egy halom cseréptörmelék, megbámult ruhafoszlány vagy rozsdafoltos földkolonc láttán az egykori tárgy formáját, szépségét. Ám a restaurátorok képesek arra a csodára, hogy szorgos munkával feltámasszák őket. SZÁZÉVES FAKUTYÁTÓL A FARAD ÁTKÁIG A fából faragott életnagyságú eb mozdulatlanul várakozik a beáramló fényben az asztalon. Mindenesetre igencsak meglepné a szolnoki polgárokat, ha váratlanul visszakerülne eredeti helyére, mert akkor ott tanyázna a városháza egyik ablaka alatt, ahol egykor a földszinti fűszer- és csemegeüzlet cégéreként szolgált. Szathmáry István- A kutya a Konsitzky-hagya- tékból származik - világosít fel bennünket kérdő tekintetünk láttán Túróczy Tiborné Györgyi, a szolnoki Damjanich János Múzeum főrestaurátora. Konsitzky Györgynek és Gusz- | távnak az 1880-as évektől fű- g szer-csemegeüzlete volt a szol- | noki városháza földszintjén, s i égy 1910-ből való képeslap ta- £ núsága szerint annak bejárata fölött, a mai polgármesteri iroda külső falán lógott cégérként a fakutya. Az üzlet néhány emlékével együtt padláson vészelte át az időt, és ajándékként került a múzeumba. Most változatos társaságban várja, hogy letöröljék róla az idő nyomait, mert itt talán még az sem igaz, hogy csak halott német katonát nem lehet e falak közt találni.- A jászberényi Nagytemplom kriptájának leletanyaga is itt volt jó ideig - meséli a főrestaurátor, miközben a pince felé ballagunk, ahol még őriznek néhány emléket az egykori koporsókból, maradványokból. - Naponta fertőtlenítettük őket, amíg nagy részét tovább nem vitték -, mutatja a kissé dohos levegőben pihenő, megbámult faanyagot. Közben azt is megtudtuk, hogy a munka kezdetén ők is ugyanazzal szembesültek, amit egykor a fáraó átkának neveztek, az emberre is súlyos veszélyt jelentő fertőzésekkel, mint például az Aspergillus nevű penészgomba. Ezért sokáig csak kezeslábasban, védőszemüvegben, álarcban, kesztyűben közelítették meg ezeket a sírleleteket, nehogy ők is a megboldogultak sorsára jussanak. A fából készült kutya bő száz esztendeje még a polgármesteri hivatal faláról figyelte a piactér nyüzsgését. Volna miről mesélnie az utókornak. Györgyiben ettől függetlenül sohasem élt borzongás a holtaktól vagy tárgyaiktól, mi meg, miután egy pillantást vetettünk a gyér világításban a pince tartalmára, igencsak igyekszünk újra a jó levegőre. ?0tKf. > ■ Fent, a jókora, patikatisztaságú restaurátorműhelyben mindenesetre már semmi ijesztőt nem látunk, Néhány képkeret, fatárgy, festmény, festett láda és bútor mellett főleg kerámiák uralják a képet, meg persze az asztalokon ismeretlen szerszámok, dobozok, üvegek sora kelti fel az érdeklődést. Az asztal alatt meg ott lapul Szolnok török kori hídja, már amit felszínre hoztak belőle. Jókora műanyag kádakban áznak a megmentett tölgyfadarabok, hogy a levegő el ne pusztítsa azt is, amit a víz évszázadok után még meghagyott belőlük. Császár Péter fémrestaurátor, ötvösművész boszorkánykonyhájában pedig apró míves fémtárgyak, ódon csatok, gombok, népvándorlás kori övveretek sora ázik valamilyen titokzatos folyadékban. Szépségben ők sem maradnak le a többi tárgytól, ami azért is fontos, mert gazdájuk itteni munkája mellett ismert ötvösművész is. Az évtizedek során megismert régi formakincset újrafogalmazva készít szép alkotásokat a mának, élővé téve az egykor élt emberek tárgyakba öntött gondolatait, érzéseit. Emellett most éppen a soron következő kiállítás berendezésén dolgozik, mert egy vidéki múzeum szűkös lehetőségei között mindenkinek több dologhoz kell értenie, mint amiről a papírja szól.- Ma már egyetemen képezik a restaurátorokat - meséli Györgyi, miközben néhány félkész tárgyat rak elénk tüzetesebb szemrevételezésre. Ott általános, minden területre kiterjedő, majd választott szakuknak megfelelő ismereteket kaptunk - folytatja. - Én elsősorban farestaurátor vagyok, Péter fémrestaurátor, ettől függetlenül egy ekkora múzeumban nincs lehetőség pusztán a saját szakunk művelésére, a cseréptől az üvegen és textilen át a festménytisztításig minden hozzánk kerül. Természetesen bonyolultabb ügyekben specialistához juttatjuk el a tárgyat, nyugtat meg bennünket. A restaurálásnak tekinthető tevékenység több évszázados múltra tekint vissza. A megyében Hild Viktor régész, főlevéltáros, a múzeum elődjének számító gyűjtemény gazdája kezdett először az általa kiásott leletek javításához, ami persze igencsak eltért a restaurálás je■ A restaurátori munka örömét a megmentett tárgy régi szépségének visszaadása is jelenti. lenlegi elveitől, amik maguk is sokat változtak az idők során.- Valamikor áthághatatlan szabály volt, hogy a kijavított rész erősen különbözzön az eredetitől, amit vagy bekarcolt vonallal, vagy a színezés hiányával is kihangsúlyoztak - avat bele a szakma rejtelmeibe a főrestaurátor. Mára már az a fő szempont, hogy a tárgy minél több információt adjon eredeti megjelenéséről a szemlélőnek, mutat egy helyreállított rézkori edényt, amin valóban csak az avatott szem tudja megkülönböztetni az újat a régitől. Emellett az elvégzett beavatkozásnak minden esetben visz- szafordíthatónak kell lennie. Erre azért van szükség, mert az utánunk jövő korok szakemberei már a mienknél fejlettebb technikával fognak dolgozni, s az általunk most elvégzett munkát valószínűleg tökéletesebben tudják megcsinálni nálunk. Hild Viktor annakidején még a levelek lezárásához való pecsétviasszal ragasztgatta egymáshoz az esetenként több ezer éves cserepeket, ez ma már elképzelhetetlen lenne, zárja a főrestaurátor a rögtönzött szakmatörténeti kurzust, miközben kissé megiUetődve szemléljük a mindent elborító cseréptörmeléket, több év ásatási emlékét. Aztán kiderül, hogy ebből a kuszának tűnő összeállításból is lehet még ép tárgy, csak türelem kell hozzá.- A cserepeket tisztítás után nagy asztalokon osztályozzuk vastagság, forma szerint, ahol külön kerülnek a fülek, talpak, peremek. Utána vesszük kézbe az első darabot, és az asztalt körbe-körbe járva addig keresgélünk, amíg hosszú évek gyakorlatán iskolázott szemmel észrevesszük a hozzáillő részt - folytatja. így halad lépésről lépésre a kirakós játék, mire összeáll az egykori edény, aminek hiányait színezett gipsszel kiegészítve a vitrinben már senki sem mondja meg, hogy valamikor kosárban került be valahonnan. Persze ezek a tárgyak már nem alkalmasak használatra, csak az egykori formájukat idézik. Mindenestre elengedhetetlen követelmény a pontosság, nincs tere fantázia szülte megoldásoknak, mert az meghamisítja a valóságot. A restaurátorok egyébként gyakran járnak ki az ásatásokra is, ahol részt vesznek a tárgyak kiemelésében is, mert némelyiket rossz állapota miatt csak földlabdával lehet megmenteni, behozni a laboratórium nyugodt körülményei között végzendő további munkához.- Azért nehogy azt higgyük, hogy csak cserépből áll a napunk - mondja Györgyi. - Volt már itt szentképtől a kincset érő antik velencei üvegtárgytól kezdve, ahol megtévesztésig hasonló műgyantával pótolták a hiányzó részeket, a hortobágyi csárda egykori bútoráig minden. Ezt a kunkékre festett, virágmintás együttest egy plébános hagyta a herényi múzeumra, nekik újították fel. De járt erre csendőrkalap is, amire ugyan nagyon vigyázott egykori gazdája, de már csak hiányzott egy-két része. A legnagyobb gondot a jellegzetes kakastoll pótlása jelentette, ugyanis nem volt mindegy, milyen színű madár büszkélkedett eredetileg a bokrétával. Ilyenkor segít a szakirodalom tanulmányozása. Szerencsére ma már nálunk is beszerezhető szinte minden anyag, amivel hiteles munkát tudnak végezni, persze az más kérdés, hogy milyen áron. Ez a mesterség, vagy inkább művészet ezért sem olcsó mulatság, nem beszélve a ráfordított rengeteg időről. Mindennek tudatában köszönünk el a szép tárgyak újjászületésének műhelyétől, ahol a múlt emlékeinek jövendő élete kezdődik. Császár Péter kezében egy tisztításra váró berényi sírmelléklet látható Amikor megszólal és a régmúltról mesél a sírvilág A JÁSZBERÉNYI kriptában a régen porrá vált polgárok sírjából számos, úgynevezett halóruha került elő a feltáráskor. Érdekes módon a mellettük levő tárgyak is meglepő épségben maradtak ránk. A végtisztességkor kezükre helyezett olvasók, vagy az útravalónak kapott imakönyv, aminek betűje olvashatatlanná fakult az idők során, átvészelte az évszázadokat. Ugyanakkor a zárt, nedves térben töltött hosz- szú idő egységes barna, úgynevezett kriptaszínnel vonta be az öltözékeket, de az eddig felújított darabok igen alapos válto- | záson mentek át, mire a közön- ! ség elé kerültek. Eddig két ruha I restaurálását végezte el egyéves 3 munkával Bakó Ádámné textil- ! restaurátor művész, aminek eredményeként pompás régi vi- seletekkel gazdagodott a Jász Múzeum. A nagyon szép, szinte feketének látszó mélyzöld selyemruhát a tizenkilencedik században 78 évesen elhunyt Dósa József né viselte, a másik, egy sárga öltözet pedig Bartsik József felesége, Nagy Győry Julianna halóruhája volt. Az öltözékeket a még védőruhában végzett első fertőtlenítést követően a restaurátor, Bakóné pontos dokumentáció készítése mellett szedte részeire, fertőtlenítő folyadékban áztatta, s kijavítva állította újra össze. A dolog érdekessége, hogy Dósa Józsefné- nek még olyan korabeli fényképe is fennmaradt, amelyen ezt a ruhát viseli, így most azzal együtt állították ki az újjávarázsolt köntöst a jászberényi Jász Múzeumban, mintegy életre keltve ismét a régen eltávozott asszony alakját. A helyreállított edény már eredeti formáját őrzi - mutatja Túróczyné Györgyi
