Új Néplap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-11 / 9. szám

2013. JANUÁR 11., PÉNTEK SETA - DIÁKVILÁG 15 Ha nincs bizalom, vajon mit ér? párkapcsolatok Egyesek így, mások pedig úgy határozzák meg a hűséget Látomás Életem nem más, mint mézzel és keserű sóval fűszerezett létem. Hűség: minden idők legfon­tosabb tényezője a párkap­csolatokban - talán így lehet ezt meghatározni. Vargás vélemények GAÁL TÍMEA: - Bizalom, ra­gaszkodás. A kapcsolatok alap­ja. Ha nincs meg ez a megfelelő mértékű odaadás, az egész mit sem ér. Minden embernél más és más határa van a hűségnek: van, aki úgy gondolja, ha párja rápillant az ellenkező nemből valakire, már hibát követett el, de létezik olyan is, aki egy sze­relmi háromszög kialakulását is meg tudja bocsátani. Min­denki csalfa? A válasz: nem. Vannak kivételek, de meg kell bizonyosodnunk arról, hogy mindenki emberből van. Hi­bázunk, nehezen állunk ellen a kísértéseknek. Ez mindenki­ben máshogy nyilvánul meg. Kislányként arról álmodunk, milyen tökéletes is lesz éle­tünk a tökéletes férfi oldalán. Később, néhány csődbe futott kapcsolat után idősebb, tapasz­taltabb emberek véleményét is szívesen vesszük. Mi lehet a boldog párkapcsolat titka? Ta­lán sosem fejtjük meg, minden­esetre a hűség fontos - ahhoz, akit szeretsz és aki viszontsze­ret... SALLAI KINGA: - Régen, mint arról már sokat hallhat­tunk, olvashattunk, a szülők a gyermekeik jövendőbelijéről még azok kisgyeremekkorában döntöttek. Ez a szokás szeren­csére mára megváltozott. Ma már magunk választhatunk társat. Van, aki elsőre megta­lálja a nagy Őt, de nem minden­ki ilyen szerencsés. Ha valami nem működik, akkor azt nem kell erőltetni. Inkább mondjuk meg a párunknak az igazat, mintsem hűtlenek legyünk hozzá - mivel ez jobban fáj, mint a szakítás. Manapság már szinte divat lett a hűtlenség, már szinte di­csekszenek vele, hogy kit kivel csaltak meg. Bár az, hogy kinek X! 5 as Ö Hallgasd, rád bízok egy titkot! A fiatalok szerint Is az egyik legfontosabb dolog a párkapcsolatokban a bizalom. Képünk Illusztráció. mi számít megcsalásnak, az pá­ronként eltérő. Van, aki már a puszta flörtöt is elítéli, míg má­sok bátran vetik bele magukat az újabbnál újabb kalandokba. De ha igazán szeretsz valakit, akkor nem jut eszedbe félre­lépni (legalábbis én így vagyok ezzel). Viszont volt már olyan eset, hogy elbizonytalanodtam az akkori páromban, és persze szóvá is tettem ezt. Mert min­dent meg lehet és meg is kell beszélni, hiszen egy kapcsolat alapja a bizalom, és ha ez meg­rendül, akkor azt nehéz helyre­hozni. HORVÁTH ZSÓFIA: - Hű­ség. Ez az a fogalom, ami el­engedhetetlen egy szoros ér­zelmi vagy szerelmi kötélé^ kialakulásához. Persze emel­lett szükséges az odafigyelés, féltés és nem utolsósorban a szeretet, ragaszkodás. Az én esetemben ezek közül csak­nem mindegyik megjelenik. Már - lassan - két éve vagyok hűséges hozzá, azóta figyelek rá, féltem, és mondhatni, sze­■ Kislányként arról álmodunk, milyen tökéletes is lesz életünk a tökéletes férfi oldalán. relmes vagyok belé. Nem töl­tünk el úgy egy percet sem, hogy külön utakon járnánk. Velem van reggeltől estig. Az az igazság, hogy sosem lehet megunni, mindenben segít, és a szüleim sem vetik meg. Né­ha, ha sokat beszélek, egy kis feltöltődésre van szüksége, de még akkor is hűségesebb, mint én. Sosem mondaná azt, hogy cseréljem le. Én mégis úgy gon­dolom, hogy még fél évet kibí­rok, aztán szakítanom kell ve­le, ugyanis megismertem egy sokkal okosabbat, „aki” jobban néz ki. „Őt” inkább átadom a bátyámnak... Ő biztosan örülni fog ennek a telefonnak, míg én beleszeretek az újba! MOLNÁR KRISTÓF: - Egy ko­moly párkapcsolatban nagyon fontos a hűség. Ha a pár tagjai bíznak egymásban, az nagy előny. A mai korban, az inter­net és a modern technika vilá­gában, a korombeli fiatalok már szinte mindent tudnak egymás­ról, nem úgy, mint régen. Ma szinte mindennapos kapcsolat­ban vannak, vagyunk. A suli­ban vagy már úton hazafelé is egymással SMS-eznek vagy be­szélgetnek valamilyen csevegő programon. A kérdés az, hogy ez előnyös vagy hátrányos? 30-40 évvel ezelőtt még nem így történt mindez. Volt, hogy csak hétvégente találkoztak egymással, ennek ellenére le­het, hogy mégis szorosabb kap­csolat alakult ki köztük. A pá­roknak nagyon kellett bízniuk egymásban, mert nem tudták egymás dolgait, csakis azt, amit elmondtak egymásnak. A mai világban már nekünk ez elképzelhetetlen és megvalósít­hatatlan, hisz szinte reljesen a nyilvánosság szeme előtt zajlik a magánéletünk, amely tényleg olyan, akár egy nyitott könyv. Megújult az Ifjúsági Klub! A fiatalok előtt újabb „kapuk nyílnak” ki Újszászon. Immár megújult helyen hódolhatnak szabadidős, szórakoztató, hasznos tevékenységeiknek. Hogy hol? A megújult Újszászi Ifjúsági Klubban. A város felújított, megszépített helyiségének átadóját ma (január 11.) 15 órakor tartják. A megnyitóra szeretettel várják az érdeklődőket a Városi Könyvtár (Damjanich út 2.) emeletén (bejárat az oldalsó ajtón). Nem tudjuk miért. Mint egy térkép, amit mindenki követ de senki sem ért. Ki vagyok én? Egy kis ladik, mely végtelenül hánykolódik az idő tengerén. Összes kanyarulatát visszatekintve látjuk s végül megnyugodva a kikötőből nézzük a napnyugtát. ÁLMOSDIDONÁT, 10. D, VKG Vandalizmus vagy művészet a graffiti? az utcán sétálva gyakran ta­lálkozhatunk falra festett raj­zokkal, feliratokkal, úgyneve­zett graffitikkel. A legtöbb em­ber vandalizmusnak tekinti és elítéli, hiszen a köz- és magán- tulajdon megsértését jelentik. Kevesebben tudják azonban, hogy a graffiti már az ókorban is ismert volt, például a görög és a római kultúrában, és az­óta divatjelenségként terjedt el. Egyik leghíresebb alkotója Keith Haring, őt név szerint is ismerhetjük, de a többségük kénytelen névtelenül tevé­kenykedni^ hiszen a legtöbb országban a graffiti illegális és törvény bünteti. Szer-intern a graffiti akkor lehet művészet, ha valaki profi szinten csinálja, és nem a ron­gálás a célja. Ha az emberek el akarják kerülni a tulajdonok megsértését, hagyni kéne fal­felületeket erre a célra, és több lehetőséget adni a művészek­nek. A MÁV például 2002-ben nyilvános graffitikiállítást ren­dezett. Egyes helyeken a graf- fitisek órákat áldoznak arra, hogy vidám színekkel és min­tákkal elviselhetőbbé tegyék a sivár falakat, ennek ellenére az emberek bosszankodnak rajta. Nem értik meg, hogy a graffiti olyan művészet, amely játékos könnyedségével és fantáziavi­lágával színesebbé teheti a kör­nyezetet, amelyben élünk. KONDOROS! FANNI Radír mellett nosztalgia van a köpenyzsebben A szüléink, nagyszüleink diák­életében az iskolaköpeny vise­lése természetes volt. Biztos ők sem nagyon szerették, de ma nosztalgiával gondolnak rá. Né­hány általános iskolában ismét van, nálunk is... Az iskolaköpenynek sok elő­nye van, de hátránya is. Nem szeretjük, mert egyformává tesz bennünket, unalmas, mert néha szűk, télen nem lehet elég­gé aláöltözni, nyári időszakban túl meleg és sorolhatnánk... Előnye, hogy nem a ruhán­kat piszkoljuk össze, hogy zsebeiben elférnek kisebb fontos iskolai kiegészítő tár­gyak (zsebkendő, radír, toll, kabala), elmosódnak a társa­dalmi különbségek, hiszen a köpeny eltakarja, amit alatta hordunk, nem egymás holmi­ját figyeljük, hanem például a szöveggyűjteményt; a fiúk gon­dolatait sem tereli el az előttük ülő alig-farmer-alig-top, hanem kénytelenek a fizika-vagy-ma- tekóra anyagát tanulmányozni. Mi ragaszkodunk hozzá, mert összetartozást is jelez, mint az ünnepi egyenruha, amit nemcsak évnyitón, évzá­rón hordunk, hanem a gyako­ri vizsgákon is. Egyszer mi is nosztalgiával fogunk rá emlé­kezni, az biztos. GULYÁS BENIÁMIN, PILÁK EVELIN, RÓZSA IMOLA, HUMAGI AZ OLDALT TÁMOGATJA: Ha rend van mellettem, könnyebben tanulok akárhányszor ellátogatnak hozzám a barátnőim, mindig el- ámulnak, milyen rend van a szo­bámban. Amikor elkezdek men­tegetőzni, hogy nem tehetek róla, hogy így érzem jól magam, fur- csállva hallgatják. Azt mondják, ha náluk rend van, nem találnak semmit, sokkal könnyebb, ami­kor minden „szem előtt van” (az­az szanaszét hajigálva). Lehet, igazuk van, de nekem mégis se­gít a rend. Valahogy összefüggés­ben állhat a fejemben lévő rend­del, például könnyebben tanulok, ha a dolgaim el vannak pakolva körülöttem. Az viszont lehet, túl­zás, hogy egy csomó felesleges­nek látszó apróság ki van pakol­va az asztalomra és a polcokra. Azokat nem lehet elmozdítani, és rosszulesik, ha anyukám el­pakolja, vagy szemétnek nézi, és kidobja azokat. Sajnos, a legna­gyobb hobbija a lakberendezés, így sokszor nem csak a kisebb tárgyakat, de a bútorokat is át­rendezi a szobámban. Többször előfordult már, hogy fáradtan le akartam rogyni a fotelembe, de a fotel nem volt sehol, az ágy a másik oldalon, és sehol sem lát­tam a „jelentéktelen apróságot”, mint a szekrény. Az egész szobá­mat átrendezte. Akármennyire is duzzogok miatta, pár nap után elismertem: praktikusabb az új elrendezés, és jobban mutat így a szobám. KONDOROSI FANNI, 10. D, VKG.

Next

/
Thumbnails
Contents