Új Néplap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-24 / 275. szám
8 RIPORT 2012. NOVEMBER 24., SZOMBAT A magyar-finn Bogányi Tibor Bécsből jár Pécsre vezényelni, hogy időnként tegyen egy kedélyes kitérőt Skandináviába és Dél-Afrikába is. Kévésén múlott, ho^y nem focistának vagy tornásznak állt. SPORTOS, TERMESZETKQZEU KARMESTER Pécs új koncertközpontjáról úgy tartják, egy kis zenei ékszerdoboz. Van bele való ékszer is, az ezredforduló óta egyre ragyogóbb Pannon Filharmonikusok zenekar. Már csak hozzáillő medáliont kellett találni. Végül messze földről hívtak karmestert: az ezer tó országából érkezett Bogányi Tibor, egy híres magyar zenészcsalád sarja. Mészáros Endre A karmesterről első látásra a külső szemlélő inkább mondaná azt, hogy élsportoló, mint hogy zeneművész. A ház elé távol-keleti fehér sportkocsival érkezik, a kiszálló úriembert pedig ugyancsak a sportos elegancia jellemzi. Az irodája viszont már a klasszikusokat idézi, szecessziós bútorok közt beszélgetünk.- Ha azt kérdezi, hol érzem magamat igazán otthon, akkor igen nehéz ezt megfelelően megválaszolni - mondja a dirigens. - Ugyanis Vácon nőttem fel, Kecskeméten jártam gimi- be, aztán Helsinkiben lettem karmester. Finnország tehát igen kedves a szívemnek, éveken át éltem Turkuban, majd Lappeenrantában, egy Szentpétervárhoz közeli finn kis- városban. Egy éve pedig jött a pécsi felkérés. Ezt az ingázást havonta két-három alkalommal a két távoli ország között nem bírta már a családom. így Bécs- be költöztünk, ahol Európában a legtöményebben van jelen a kultúra, és onnan szervezem ^ pár hónapja a tevékenységemet. | Mert az már nem működött, s hogy Pécsről hajnalban felautóztam Ferihegyre, délután leszállt a gép Helsinkiben, aztán újra több száz kilométert vezetve estére bezuhantam Lappeenrantába, a finn zenekarom próbájára. Bécs pedig igen inspiráló, annál is inkább, mert feleségem, Zászkalicky Ágnes Ausztriában tanult évekig, a salzburgi Mozarteumban végzett orgonaművészként. Az is hamar kiderül, mitől ilyen sportos Bogányi Tibor. A hattagú családban ugyanis mindenki zeneművész, nem is akármilyen szinten, de az mégis igen kévésén múlott, hogy ő nem focistának vagy tornásznak állt. A kezdet pedig nagyon is klasszikus volt: a zenetanár szülők igazi kamarazenekart alakítottak ki otthon: a bátyja, Gergely zongorázni, a nővére, Bernadett fuvolázni, Tibor csellózni, az öccse, Bence fagottozni tanult. A váci otthon mindig tele volt zenével. Mindemellett a tízéves srác, amikor csak tehette, inkább a labdát kergette. Ezt sem középfokon, tízesztendősen már junior válogatott volt.- Csatárként mindenhonnan gólt lőttem a tizenhatoson belülről - emlékezik büszkén a kilencvenes évek végére. - Aztán a szüleim Finnországban kaptak munkát, és én nagyon nem találtam a helyemet. Valósággal újjászülettem, amikor a kecskeméti bentlakásos középiskolába kerültem. Életem legszebb éveit töltöttem az internátusbán, ahol négyszáz fiú között a foci sokkal menőbb volt, mint a gordonka. Gyakorolni is csak a tévészobában lehetett, és ha rákezdtem egy kicsit hangosabban, rögtön röpködtek a tojásdobozok meg a megjegyzések: „Bogányi, fogd már be a hangszered!” Szóval nem erőltettem, de a zene mégis utolért. Mert ha valaki valamire rászületik, akkor az előbb-utóbb rá is talál. Jó példa erre Cziffra György, akinek a II. világháborúban megfagyott a keze, egyértelmű volt, hogy nem tudja folytatni a pályáját. Aztán öt éven át bárzenéléssel csak visszahozta magát a versenyzongoristák élmezőnyébe. Szóval a középiskolában hajszál bogányi Tibor 1975-ben született Vácott. Itt járt zeneiskolába is, gordonkázni tanult. 12 évesen került Finnországba, majd két év múlva visszatért Magyarországra, ahol a Kecskeméti Piarista Gimnázium és a Kodály Zoltán Zeneművészeti diákja lett. 1993- ban felvették a Helsinki Zeneakadémiára, közben magánórákat vett gordonkán Budapesten Peré- nyi Miklóstól. A csellistadiplomát 1996-ban, a karmesteri diplomát pedig 2000-ben szerezte meg. híja volt csak, hogy nem a Test- nevelési Főiskolára jelentkeztem. De azért a cselló hangja is ott volt mindig. Végül olyany- nyira megembereltem magam, hogy felvettek a Zeneakadémiára, Budapestre és Helsinkibe is. A családi kötelékek révén a „Si- beliust” választottam, s úgy hiszem, a döntés engem igazolt. Mert mindent Finnországban tanultam a karmesterségről, viszont a zeneiségem az magyar alapokon nyugszik, és ez a párosítás igen kiváló. A finnek ugyanis hagyománymentesen, a frissen jövők lendületével kezelnek mindent, másrészt azonnal bedobják az embert a mély vízbe. Én például még szinte semmit sem tudtam a vezénylésről, s máris megkaptam felVezényelt Lahtiban, vezető karmester és zeneigazgató volt 2002-2006 között Turkuban, 2008-tól pedig Laaperanta zenekarát irányítja. 2011-től a pécsi Pannon Filharmonikusok vezető karmestere. Vendégkarmesterként visszajár Finnországba: Ku- opióba, Tamperébe, Turkuba is. Emellett rendszeresen vezényel Dél-Afrikában, sűrűn hívják Németországba, Mexikóba, Francia- országba. Nős, felesége Zászka- liczky Ágnes festőművész. Két adatként Mahler IX. szimfóniáját. „Na fiam, ússzál!” - mondták, s tudtam, ha fennmaradok, lehet belőlem valaki. De húztak magukkal a többiek is, mert az új finn karmestergeneráció igen erős, tízen is ott vannak a világ élmezőnyében. Hogy Pécs miként illeszkedik ebbe a képbe? Kiderült, korántsem a frissen felhúzott Kodály Központ jelentette a fő vonzóerőt. A Maestro ugyanis már akkor vezényelte a Pannon Filharmonikusokat, amikor a koncertközpontnak még a tervei sem voltak meg.- A zenekar szorgalmas, nagy munkabírású, zeneszerető, a menedzsmentje pedig vetekszik a legjobb nyugati társaságokéval. Ez fogott meg gyerekük van: János nyolcéves, Olivia fél esztendős. Bogányi Tibor testvérei is nemzetközi hírű zeneművészek. Bátyja, Gergely Kossuth-díjas magyar zongora- művész. Öccse, Bence a Müncheni Filharmonikusok szólófagottosa, nővére, Bernadett a Helsinki Operaház szólófuvolistája. Szüleik zenatanárok. Az már csak hab a tortán, hogy Bence felesége, Clara Dent szólóoboás a Berlini Filharmonikusoknál, Tibor felesége pedig orgonaművész. leginkább. Én meg azt tudom hozzárakni évente egytucatnyi közös hangversennyel, hogy stabilabbá teszem az együttest. A legkönnyebben ez talán azon a példán érzékelhető, hogy minden zenekarnak vannak nagyon rossz és szenzációs koncertjei. Arra törekszem, hogy a két határpont között egyre kisebb legyen a távolság. A karmester másik sajátossága, hogy a hangszerétől soha nem válik meg. Volt már olyan koncertje Pécsett, ahol ő volt a szólista a csellóversenyen, miközben a zenekart is elvezényelte, máskor kamaraformációkba ül be csellózni. - Pedig óva intett ettől egy ifjúkori tanárom, a világhírű orosz dirigens, Jurij Szimonov. Mindig így fenyegetett: „Bogányi, soha nem lesz belőled komoly karmester, ha bohóckodsz a gordonkáddal is.” Persze azt is hozzátette, hogy ha nem vagyok teljesen „durak”, ha nem játszom el az esélyeimet, akkor Magyarország egyik legjobb karmestere lehetek. Az pedig egy új szín a finnek közt természet- és természe- tességszeretetre nevelt karmester életében, hogy mostanában a dél-afrikai Durbanban is kamatoztathatja élettapasztalatait. Erről így vall: - Nekem ősélmény ott lenni a szívélyes, egyszerű természetközeli emberek között. Iszonyatos a szegénység, mégis mindenki boldog és vidám. Megtörtént, hogy olyanoknak játszottunk, akik életükben először hallottak komolyzenét. Döbbenetes volt, milyen nyitottan, őszintén, rácsodálkozva, boldog kacagással fogadták a felcsendülő témákat. Mint amikor az ember egy soha nem kóstolt egzotikus gyümölcsöt ízlelget. Egy kicsit megerősített ez abban a hitemben is, hogy a világot eluraló, mindenből pénzt csináló szemlélet egyszer a visz- szájára fordulhat. És ha majd kizárólag szamarakkal közlekedünk, miközben a vidám napok múlásának örömét éljük, akkor is szólni fog a klasszikus zene, mert ösztönös igény van rá. Szenvedélye: autók, golf és távol-keleti konyha bogányi tibor sportos múltját nem tagadta meg Pécsett. Már az első munkanapján kint szurkolt a pécsi focicsapatnak. Másrészt mint minden férfi, imádja a nagy teljesítményű, különleges autókat. Baranyában így elválaszthatatlan a raliversenyektől, és az élményt összekapcsolta a zenével is. Nemrégiben egy IRC nemzetközi raliversenyalkalmával pedig olyan zenei versenyművet írt, melyet a versenyzők adtak elő autódudákkal. Mint kiemeli, Bécs ragyogó választás volt az autózás szemszögéből is, mert így autópályán körbeér Pécsre három és fél óra alatt, miközben a kocsiban szól a zene, és ez maga a paradicsom. De ha igazán relaxálni akar, akkor leginkább golfozik. Ez még Finnországból származó hobbi, ahol több mint kétszáz pálya van. Volt olyan eset, amikor este kilenckor kezdték a partit, és reggel hatkor értek a 18. lyukhoz. No és van még egy nagy szenvedélye, a főzés. Azon belül is a távol-keleti, az egzotikus konyha. Ebből egy kis ízelítő: a japán hús Bogányi módra. A készítés menete: gyömbérbe és fokhagymába megpácoljuk a húst (csirkét, pulykát vagy sertésbélszínt), erre jön mi- rin vagy szaké (mindkettő rizsbor, csak a mirin gyengébb, édesebb) és japán szójaszósz. Negyedóra érlelés után gyorslángon kell a mártásos húst kisütni, majd udont (japán tészta) adni hozzá, valamint pirított szezám- magos spenótot - a japánok a spenótot nem törik össze pépessé, hanem fél perc alatt éppen hogy csak megpárolják, hogy a vitaminok benne maradjanak. A muzsika meghatározó, hiszen zeneművész az egész család a i Bogányi Gergely hisz abban, hogy a mindenből pénzt csináló szemlélet egyszer a visszájára fordulhat. „És ha majd szamarakkal közlekedünk, akkor is szólni fog a klasszikus zene, mert ösztönös igény van rá” - teszi hozzá.
