Új Néplap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-22 / 273. szám

2012. NOVEMBER 22., CSÜTÖRTÖK SETA - DIÁKVILÁG 11 Akkor o most micsoda? sztereotípiák Mindenkinek az a normális, amilyen saját maga Mindenki szeret sztereotípiákat előállítani, valaki azért, mert így érezheti, hogy tartozik valahova, más azért, mert így kifejezheti önmagát. Képünk illusztráció. Egy könyv egy lányról, sok lánynak a mozivásznon könyv És film Lynn Barber kortárs angol írónő könyvét, az Egy lányról című alko­tást olvasva arra gondoltam, milyen jó is lenne ezt a tör­ténetet egyszer egy filmen viszontlátni. És lám, nem telt el egy év sem, mire megjelent az An Education (magyarul Egy lányról) című film Nick Hornby rendezésében. Persze a film nem az egész sztorit kíséri végig, a könyvnek mindössze huszonöt oldalából állt össze a sztori. Annak ellenére, hogy a tör­ténet nem a jelenünkben, hanem a hatvanas években ■ A történet izgalmas és tanulságos. A remek színészi alakítások elvarázsolják a nézőt. játszódik, nagyon is aktuális, az ember nem is gondolná, hogy mennyire. A főszereplő, a 16 éves Jenny (Carey Mulligan) naiv kisvárosi lány, aki ren­desen tanul, csellózik és egyetemre készül. Imádja Franciaországot, az angol irodalmat, a festészetet és a zenét. Majd megismerkedik a nála jóval idősebb Daviddel (Peter Sarsgaard), aki elvará­zsolja a lányt minden téren. Luxusszállodák, éttermek, árverések. A férfi nagyon tud manipulálni, Jenny szüleit is elvarázsolta rövid időn be­lül, így David olyan helyekre vihette Jennyt, ahova szülei önerőből valószínűleg soha nem tudták volna. Az iskolai szabályok merevsége miatt szakítaniuk kellett volna, de Jenny Inkább az iskolát hagyta ott az érettségi előtt... amikor azt hinnénk a lánnyal együtt, hogy így is rendben lesz majd az élete, kiderül: mind nagyot tévedtünk. A történet nagyon izgalmas és nem kevésbé tanulságos. A remek színészi alakítások elvarázsolják a nézőt. A kap­csolat, amit Carey Mulligan és Peter Sarsgaard megmutat, nagyon is életszagú. Éppen ezért érdemes megismerked­ni a sztorival... A könyvet és a filmet is egyaránt tudom ajánlani, mert igazán remek mindkettő. KOVÁCS OTTÍLIA A buszon ülve, az iskolából hazajövet, vagy amíg vá­rakozom, rengeteg szabad percem van, amelyet vétek lenne elpazarolni. Amint sétálok az utcán, kényte­len-kelletlen megbámulok mindenkit és mindent. Tóth Lili, VKG, Szolnok Nem tehetek róla, ilyen a termé­szetem. Nem tudlak nem meg­nézni magamnak, és hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy nem vettem észre, te is megné­zel magadnak. Sokféle ember sétál az utcán: szegény, néhány nagyon szegény; gazdag, gyak­ran már-már hivalkodóan az; kedves, kinek beszéd nélkül is lerí az arcáról az önzetlenség; bunkó, akire elég csak ránézni, elmegy az életkedved. A birtokolt anyagiakon és a belső értékeken kívül renge­teg külső megkülönböztető je­gye is van az embernek, ezeket az értékeket előszeretettel tipi­záljuk. Ezeket az alaptípusokat látom az utcán jártamban.- Felzselézett hajú, passzos nadrágot és V-nyakú pólót vise­lő fiú, egy lány arcán két kilo­gramm sminkkel - ha épp nem hárommal -, 15 centis tűsarkú cipőcskéjével tipeg, alkarján Louis Vuitton táska díszeleg? ... nos, az ilyeneket neveztük el „páváknak”.- Kétoldalt felnyírt hajú srác, tetején tarajként felállítva, acél­betétes bakancsával csak úgy szeli az utat, hátán zöldesbarna tornazsákra hasonlító táska dí­szeleg. A lány hosszú fekete ha­ja rendezetlenül omlik hátára és nyakára, ezzel takarva azt a jel­legzetes zöld „szatyrot”, alkarját tetoválások díszítik! ... minden bizonnyal ők a rockerek. manapság már lépten-nyo- mon találkozhatunk extrém hajviseletű és hajszínű embe­rekkel. Sokszor látok rózsa­szín, lila, kék, zöld hajakat, és nem egyszer előfordult már, hogy néhány szín együtt volt jelen viselője haján. Ezen már meg sem lepődöm. Ahogy a hajszínek, úgy a hajak hosz- sza, stílusa is különböző: rö­vid, hosszú, göndör, hullá­A páva megbámulja a rock­ért, hogy hogyan tud így élni, ilyen hanyagul és nemtörődöm­séggel. Hogy tud úgy felkelni reggel, hogy az első útja nem a tükörhöz vezet, hogy millimé­ter pontossággal ugyanolyanra lője be a haját, mint tegnap? Hogy tud úgy elmenni egy au­tó előtt, hogy közben nem nézi meg magát az ablakban? Hogy lehet egy ember ennyire nem­törődöm a külsejét illetően?... A rocker talán ugyanúgy megnézi magának az utóbb említettet. Mit gondolnak ezek az emberek? Talán attól, hogy karácsonyfát megszé­mos, egyenes, váltig érő, ol­dalt felnyírt, vagy az illető tel­jesen kopasz... A nők a hosz- szú hajat általában alkalom­hoz illően hordják: leengedve, kontyba vagy copfba kötve. De a hosszú hajú férfiak kö­zül is ismerek olyat, aki konty­bán hordja a haját alkalomtól függetlenül. SALLAI KINGA, VARGA KA­TALIN GIMNÁZIUM gyenítő mennyiségű ékszert és egyéb díszítésre szolgáló tárgyat aggatnak magukra majd többek lesznek bár­ki másnál? Talán azt hiszik, ha egy olyan ruhát viselnek, amit előző nap hordott egy sztár, majd ők is azok lehet­nek? Miért hiszik azt, hogy az élet csupán egy kifutó, amin ők az örökös modellek? Pislogásom zökkent ki a merengésemből. Hirtelen mindkét fél rám figyel. Van­nak emberek, akik egyik tí­pusba sem tartoznak, nem szeretnék, ha beskatulyáznák őket, ilyenkor kénytelenek el­viselni mindkét fél fürkésző tekintetét, azt kiolvasva belő­le: „Ő most micsoda?” Mindenki szeret sztereotípi­ákat előállítani, valaki azért, mert így érezheti, hogy tarto­zik valahova, más talán azért, mert így kifejezheti önmagát, de vannak olyanok is, akik nem szeretnek sehova sem tar­tozni és mosolyogva figyelik a különböző embertípusok tö­megét, amit persze senki nem vesz észre, hisz ő annyira átla­gos és egyszerű, hogy épp emi­att különbözik másoktól. Pillanatkép Szerintem: az élet szép. Boldog vagyok. Most már szeretem a popzenét is. Álmodni és álmodozni jó. A matek bonyolult. A néptáncórák hasznosak. Az ősz színei szépek. Ritkaság, hogy ősszel a vadgeszte­nye virágzik. Idén nem lehet kapni szelídgesz­tenyét, ezért idén nem lesz geszte­nyepüré. A péntek a legboldogabb napom. Jó lesz pihenni hét végén. Több szabadidőre lenne szüksé­günk. Izgalmasabbnak kellene lenniük a szürke hétköznapoknak. Jó lenne külföldön cserediáknak lenni. A bűn rossz és gonosz dolog. A nutellás palacsinta finom A sajttal töltött csirkemell a ked­vencem A fantasztikus könyvek a legérde­kesebbek. GULYÁS BENJÁMIN, PILÁK EVELIN, FERENCZ SZIL­VIA, 11. OSZTÁLY, HUMAGI (Hu­mán Gimnázium) Top 10; neked melyik a kedvenced? vannak, akik koreai pop fiú­bandákat szeretnek... 1. Super Junior 2. U-KISS 3. Big Bang 4. TVXQ 5. B. A. P. . j 6. B1A4 7* Block B ‘ 8. NU’est 9. MBLAQ 10. Infinite PILÁK EVELIN, FERENCZ SZILVIA, 11. OSZT., HUMAGI Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZOUON.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY Akad fiú, aki kontybán hordja a haját Egy felejthetetlen születésnap a Csalagútban, Anglia felé iskolai utazás Madártávlatból talán még izgalmasabbak voltak London nevezetességei Már egy éve el kezdtem ké­szülni a londoni kirándulásra. Az indulás előtt nem sokkal jöttem rá, hogy a születésna­pomat - most először - a szü­leimtől távol fogom eltölteni. Ez nagyon furcsa, de egyben nagyon izgalmas is volt. Júniusban részt vettem egy nemzetközi gyermekolimpián Durhamben, de nem sokat láttam Anglia nevezetességeiből. Akkor komppal keltünk át a szigetre, de most a Csalagúton mentünk. Gya­logosan már szálltam fel vonatra - ahogy szokás -, de autóbusszal még sosem. Osztálytársaimmal éppen ezt tárgyaltuk ki, amikor a csoport másik fele a busz elé hí­vott. 9 óra 20 perc volt (anyukám elmondása szerint 14 évvel ez­előtt pont ekkor születtem). Társaim a feldíszített busz előtt vártak és köszöntöttek a je­les nap alkalmából. A vonat is ebben a percben indult el a konti­nensről a sziget felé - lehet, hogy barátaim a vasúti társaságot is beavatták! Ilyen ajándékot keve­sen kapnak születésnapjukra. A folytatás is ilyen nagyszerű volt. A délelőttöt Cantervüle-ben, a délutánt Rochester-ben töltöt­tük. A szállásunk a Temze torko­latánál volt. Most már a valóság- ’ ból tudom, mit jelent az apály és a dagály. A következő négy nap­ban London történelmével és ne­vezetességeivel ismerkedtünk. Jártunk a Nemzeti Galériában, 0 — c u. t~ H 1 Q S3 Doverben a csapat megörökítette az érkezés pillanatát táncosokat néztünk a Trafalgar téren, múmiákat láttunk a Bri­tish Múzeumban. Találkoztunk Dipyvel, a dinoszaurusszal a Ter­mészetrajzi Múzeumban, a Co- vent Gardenben utcai zenészek és pantomimesek szórakoztat­tak bennünket. Jártunk a Monu- mentnél, a Towerben egy vidám, zenés játék mesélt nekünk az erőd történetéről és végigvitt bennünket a látnivalókon. (Érde­kes, az angol múzeumokban a lá­togatók nem passzív szemlélők, hanem aktívan részt vehetnek a dolgok megismerésében.) Ami­kor felszálltam a London Eye-ra, már ismertem a város számos nevezetességét, madártávlatból ezek izgalmasabbak voltak. Sajnos a napok gyorsan elre­pültek. Indultunk haza a konti­nensre, Párizsba. A Notre Dame csodálatos volt, de az időjárás szörnyű. Majd legközelebb alapo­sabban szétnézek. A következő napot Disneylandben töltöttük. Ez volt az igazi buli. Tele embe­rekkel. A mutatványok fantaszti­kusak, egyben hajmeresztőek is. Sajnos egyszer mindennek vége lesz. Este hazaindultunk Magyarországra. Ez volt a leg­csodálatosabb születésnapi aján­dék, amit valaha is kaptam. Kö­szönöm, anya! Köszönöm, apa! Köszönöm, srácok! SASI LEVENTE, 8. b, SZÉCHE­NYI KÖRÚTI ÁLT. ISK., SPORT­ISKOLA ÉS AMI, SZOLNOK

Next

/
Thumbnails
Contents