Új Néplap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-16 / 268. szám

2012. NOVEMBER 16., PÉNTEK 5 KISÚJSZÁLLÁS - TÜKÖR Kisújon találtak új otthonra költözés Nagyon sokan a munkájuk révén kerültek a kun városba- Nagyon szeretek dolgozni, itt élek az iskolában - mondja, miközben elárulja, most ismer­kedik a harmadikban átvett, nyelvi előkészítős osztályával. - Minél több diákomat szeret­ném a sikeres nyelvvizsgáig és az érettségiig eljuttatni. Fontos, hogy sok időt töltsünk együtt, tervezünk egy filmzabálók éj­szakáját, amikor filmeket fo­gunk nézni, de kirándulásokra is szeretném elvinni őket - so­rolja terveit Katalin, akivel férje is egyetért abban, fel sem me­rült bennük, hogy elmenjenek Kisújszállásról. - Ha a család­hoz hazamegyünk Kárpátalj­ára, akkor is mi már Kisújszál­lásra jövünk haza - állítják. A férj, Örmény László Ak- naszlatinán született.- Bár angol-történelem sza­kos vagyok, itt csak angolt taní­tok. Az osztályom most negye­dikes, remélem, sokan tesznek majd közülük nyelvvizsgát. Szabad időmben szívesen főzöm a feleségemmel, vagy magam is magyar vagy kárpátaljai éte­leket. Amikor ő az iskolai dele­gációval Észtországba utazott, én főztem magunknak. Hobbim a floorball, van egy csapatunk, több kolléga és diák taggal. Szí­vesen járunk kirándulni is. Azt nem tudom, a kisfiúnk, aki az Arany János Református Általá­nos Iskola nyolcadikosa milyen pályát választ, de remélem, több nyelvet is megtanul, hiszen ma ez nagyon fontos. HÍREK Támogatják a kenderesi fiatalokat októberi ülésén a kenderesi képviselő-testület arról dön­tött, hogy az önkormányzat csatlakozni kíván a Bursa Hungarica Felsőoktatási Ön- kormányzati Ösztöndíjpályá­zathoz 2013. évre. Észtországban jártak a móriczos diákok A KISÚJSZÁLLÁSI MÓHCZ Zsigmond Református Gim­názium, Szakközépiskola és Kollégium közgazdasági képzéshez kapcsolódóan diákvállalkozást működtet. Most közülük hat diák és négy pedagógus egy pályázat segítségével Észtországban, Narvában járt - tudtuk meg Szabó Tamás igazgatótól. A Móriczosok Süveges Fe­renc szakmai vezetésével a dzsemkészítésben vállalkoz­nak, erről számoltak be Hor­vátország, Bulgária és Észtor­szág diákvállalkozóinak. Ötvennégy fotó látható a templomban ORSZÁGOS ÖKUMENIKUS fotó- kiállítás nyílt a napokban a kisújszállási református templomban. A református egyház és a Kossuth Fotó­klub által meghirdetett Hit, remény, szeretet - szokások és építmények fotópályázat­ra 35 fotós 221 képet kül­dött. Ebből a zsűri 29 alkotó 54 képét állította ki a temp­lom emeleti galériáján. Kisújszállási intézmények­ben, cégeknél jelenleg is dolgoznak olyan diplomások, szakmunkások akik az or­szág más pontjáról vagy épp a határon túlról érkeztek, s nem akarnak elmenni. Van olyan is, aki ötven éve él itt, s már helyinek vallja magát. Daróczi Erzsébet A Móricz Zsigmond Református Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumban kárpátaljai, erdélyi pedagógus és az ország más tájairól érkezettek is van­nak. Tizedik tanévét kezdte itt az angol-földrajz szakos Ör­mény Katalin és férje, Örmény László, aki angol-történelem szakos pedagógus.- Kárpátalján, Nagydobrony- ban születtem, ez egy 6500 fős, színmagyar település a határtól 17 kilométerre - kezdi Katalin. Amikor megszereztük a taná­ri diplomát a férjemmel, akkor jöttünk át Magyarországra taní­tani. Hajdúnánáson dolgoztunk négy évet gyesen lévő kollégák helyén. Bár maradhattuk volna egy másik iskolában, de amikor Kisújszállásra eljöttünk az ál­lásinterjúra, mindenki nagyon kedvesen fogadott bennünket, így nem is volt kérdés, hogy átjövünk. Fiatalos, lendületes vezetést találtunk itt, akik Sza­bó Tamás igazgatóval az élen Örmény László és felesége, Örmény Katalin tíz éve él Kisújszálláson. Ma már ide jönnek haza. Élete kétharmadát ebben a városban élte le nyitottak az újra, fogékonyak az ötleteimre - sorolja Katalin, aki úgy érzi, mára bekerültek férjével a város, az iskola vérke­ringésébe. Ahogy mesélték, többször előfordult, amikor beszélgetés közben kiderült, hogy ők kár­pátaljaiak, többen csodálkozva visszakérdeztek, tényleg nem kisújszállásiak vagytok? Kata­lin egyébként munkamániás, ahogy magát jellemezte, nagyon mozgékony, nem tud megülni egy helyben, egyszerre több mindent is csinál. a nyolcvankét éves Banai Pálné Dévaványán született, de 1961 óta Kisújszálláson él. - Az Álla­mi Gazdaságban dolgoztam, a férjemmel is ott ismerkedtem meg - idézi a kezdeteket Rózsika néni, majd az esküvő után, 1961. augusztus 20-án jöttem ide. Nem bántam meg, pedig nem volt könnyű életünk, sokat dolgoz­tunk a férjemmel előbb a gazda­ságban, majd a téeszben. Én leg­utóbb a Kőbányai sörgyárban dolgoztam, onnan jöttem nyug­díjba 1985-ben. Van két fiunk és négy unokánk. A nagyobbik fi­am Kunhegyesen lakik, az egyik unoka jogásznak tanul, a másik a dunaújvárosi szakközépiskolá­ba jár. A másik két unoka itt van Kisújszálláson, a nagyobbik munka mellett optikusnak tanul, a kisebbik az Illéssyben pincér­nek. Bár a teljes rokonságom Dévaványán van, én már kisúj­szállásinak érzem magam. Elégedettnek lenni ellenszenves dolog találkozó Vámos Miklós új regénye választ ad arra, mit értek el a mai hatvanévesek Vámos Miklós hétfőn mu­tatta be a Szitakötőt, leg­újabb regényét, melynek főszereplőivé nagyrészt Békés megyeieket válasz­tott. A kötetben többek kö­zött azt feszegeti, hogy mit ért el az 1950 körül szüle­tett nemzedék. Licska Balázs- Mennyire fura egy olyan szerzőtől életműsorozatot ki­adni, aki szinte egy-két évente jelentkezik új könyvvel. Mint­ha egy korszak lezárult volna.- Rosszabb. Olyan, mintha meghaltam volna. Határozot­tan úgy éreztem. Nem én talál­tam ki az életműsorozatot, ha­nem az Európa Kiadó. Az első kérdésem az volt: nem vagyok én ehhez fiatal? Azt mondták, hogy nem, ami rosszul esett. Ez négy éve történt, és abban maradtunk, hogy elindul a so­rozat, az addigi könyveim ki­adása. A megállapodás úgy szólt, hogy ha újat írok, akkor azt beleteszik a sorozatba. Ak­kor olyan periódusban voltam, hogy azt éreztem: nem fogok újat írni. Tévedtem. Az elmúlt öt évben három új „termék” keletkezett. Az első a Tiszta tűz, amiben páros kisregé- | nyék és páros novellák kaptak | helyet. A csillagok világa című J regény egy érdekes irodalmi I kísérlet, amiben csak embe- Vámos Miklós: mindegyik generáció úgy érzi, az előtte lévők voltak a jók ri párbeszédek vannak, leírás nélkül. A Szitakötő pedig egy több évtizedes ötletem ered­ménye: a saját nemzedékem­ről szerettem volna írni, hogy mire jutott. Egy másik terv az volt, hogy a barátság témáját kellene megvizslatni. A két té­ma összeházasodott, így szüle­tett meg a regény.- A Szitakötő a barátság té­máján keresztül feszegeti, mi tarthat örökre. Ön hogy látja?- Semmi. Az örökre a leg­nagyobb túlzás. Nincs ilyen, kivéve, hogy néha egy másod­perc is örökké tart, máskor pe­dig tíz év is úgy telik el, mint egy perc. Azért sincs, mert minden változik: a világ, s benne mi is. Néha együtt vál­tozunk, néha egymás ellen.- A regény arra is választ ke­res, hogy mit ért el az 1950 körül született generáció. Mi­re vitte?- Úgy értékelem, hogy nem túl sokra. Persze, mindegyik generáció úgy érzi, hogy pe­ches, és az előtte lévők voltak a jók. Az én nemzedékemre azonban ez tényleg igaz. 1950 körül születtünk, az ’50-es éve­ket kaptuk gyerekkornak. Nem mondhatom, hogy nagy szeren­cse. A szocializmus éveiben telt az ifjúságunk. Ezért van talán, hogy olyan sokan visszavágy­nak a szocializmusba, mert ak­kor voltak fiatalok. Ezt azonban külön kell választani. A fiatal­ság gyönyörű volt, a szocializ­mus viszont pocsék. A rendszer- váltásnál nem tudtunk hasznot húzni ebből a helyzetből, pedig mindig erre vágytunk.- Elégedett azzal, amit az el­múlt évtizedekben elért?- Elégedettnek lenni ellen­szenves dolog, nem is vagyok az. Mindent lehet jobban csi­nálni. Ám van egy derű, mely belengte az életemet, a gyerek­koromtól mostanáig. Úgy érzé­kelem, hogy amennyit hoztam magammal, elég jól hasznosí­tottam. Nem panaszkodom.- Az Apák könyvét tizennyolc nyelvre fordították már le, Amerikában is megállta a helyét. Ön szerint melyik volt a legnagyobb dobása?- Kétségtelen, hogy a nyel­veket nézve az Apák könyve a nemzetközi porondon a leg­nagyobb siker. Ám én minden könyvet sikernek vélek, ha utólag úgy érezhetem - és ez nem mindegyiknél van így hogy amit abban az időszak­ban, képességgel ki lehetett hozni a témából, ki is hoztam.- A televízió képernyőjéről eltűnt. Nem tervezi a vissza­térést?- Hívogatnak, de hatvankét éves vagyok, szerintem nem kell olyasmivel foglalkoznom, ami sok izgulással jár. A tévé­műsor-készítés pedig ilyen. Ami időm van, beosztom, és próbálok olyan regényeket ír­ni, amit érdemes bemutatni vidéken is. Békés megyei szereplőkkel írta meg a Szitakötőt csordultig megtelt érdeklő­dőkkel a könyvbemutató helye, ahol dr. Elek Tibor irodalomtörté­nész, Bárka-főszerkesztő beszél­getett Vámos Miklóssal. Az író elmondta, túl szeretné élni a nemzedékét, ezért mindent meg is tesz. Ugyanis fontosabb számá­ra az élet, mint az irodalom - en­nek kapcsán utalt arra is, hogy sok művész folytat egészség- és önromboló életvitelt. A reggeleket például tenisszel kezdi, illetve a lelki egyensúlyra is figyel, min­den aznapi sérelmet próbál meg­emészteni, elfelejteni estére. Tizennégy éves kora óta keresi tollával a kenyerét, már akkor családfenntartó volt. A Szitakötő című, 430 oldalas, tizenöt fejezet­ből álló regény kapcsán kiderült, nagyrészt Békés megyei városok­ból - Békéscsabáról, Gyuláról, Gyomáról, Mezőberényből, Oros­házáról és Szarvasról - származ­nak a főhősök Eddig inkább fő­városi helyszíneket választott könyveiben, lévén ő is pesti - hangsúlyozta, nem budapesti -, de megszerette Békést A neve miatt is, hiszen amondó, az or­szág egészére nem ez a jellemző. Y i V V

Next

/
Thumbnails
Contents