Új Néplap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
2012-10-27 / 252. szám
A váci egyházmegye melléklete I. évfolyam 7. szám 2012. október 27. Megjelenik minden hónap utolsó szombatján Szerkeszti: Magyar Bertalan HIRDETÉS mit tett értünk a mindent teremtő Isten a teremtés csodájában, Jézus Krisztus megtestesülésében, halálában és feltámadásában. S a történelem során, kétezer év óta, egy-egy történelmi korfordulónál Egyházunk vezetői, képviselői megálltak és hívták a Szendéiket, hogy megmutassa: hogyan tovább. Ötven évvel, ezelőtt, 1962. október 11-én boldog XXIII. János pápa megnyitotta a második vatikáni zsinatot. Azóta, ötven év óta megtartottuk az egyházmegyei zsinatokat szerte a világban. Az ötven év alatt - egy történész valahogy így fogalmazott nagyobb változáson ment át az emberiség, mint korábban ötszáz év alatt. Egyre többször meg kell állnunk, s megkérnünk az Úristent: Uram, vezess, Szentlelkedet add, mutasd, hogyan tovább az Egyház életében és a megváltozott világban. Amikor a Szentatya ezen az ötven éves évfordulón meghirdette a hit évét, ráirányítja a figyelmünket, hogy adjunk az Úristennek hálát a hitben látás ajándékáért, hogy egyre jobban megértsük: az Úristen meghívott a keresztségben, és számít ránk. Hogyan lehetünk hiteles keresztények? Fülemben cseng még Fónagy Miklós [váci református] esperes úr augusztus húszadikai beszéde, itt a székesegyházunk előtti téren. Esperes úr föltette őszintén, becsületesen a kérdést: keresztények vagyunk-e valóban? Tükrözi-e a mi életünk a feltámadásba és az örök életbe vetett hitünket? Jézus szándéka szerint a föld sója, a világ világossága, hegyre épült város vagyunk-e? Amikor a pápa meghirdette a hit évét, A hit kapuja című buzdításában figyelmeztetett bennünket, hogy mi keresztények nem szokásokat akarunk konzerválni, hanem az élő Krisztussal való kapcsolatunkból, a személyes hitből akarunk, Krisztust követő módon élni. Köszönöm, hogy eljöttetek, köszönöm mindazoknak, akik a világ bármely részén velünk imádkoznak. Tudom, hiszem, hogy nagyon sokan velünk vannak ebben a közös, Szentjeiket hívó imádságban, amint együtt vagyunk hittel, Szent István népeként a mi elődeinknek, a mi szentjeinknek seregével. És kérjük az Úristentől, hogy segítsen, vezessen. Ebben a mi kedves, több mint 240 évvel ezelőtt felépült székesegyházunkban a maradandót a jelenben akarjuk gyakorlatba átvinni. Olyan kedves nekem az a fohász, amire hívlak benneteket: Uram, adj bátorságot, hogy merjek változtatni a külső formákon! Uram, adj alázatot, hitet, hogy ne akarjam megváltoztatni az örök értékeket! És Uram, adj bölcsességet, tisztánlátást, hogy meg tudjam különböztetni, hogy mi a hit örök tartalma, és mi a világban a változó forma. Elgondolkozom sokszor, hogy az Úristen ebben a re- ményvesztettségben, gazdasági válságban, a munkanélküliség nyomorúságai között, a családjaink otthontalanná válása vagy a gyermeknevelés ezernyi gondja között mi hogyan tudunk segíteni? Csak úgy, ha hitünk szerint élő, hiteles keresztények vagyunk. Ugye, értitek, hogy miért hívtalak benneteket erre a közös imádságra? Ugye, értitek, hogy mi a felelősségünk, hogy mi a dolgunk ezen a zsinaton? Ma ünnepélyesen megkezdjük zsinati tanácskozásunkat, 1 s az elkövetkezendő hetekben, egyházmegyénk tíz esperesi kerületében minden csütörtök este találkozni fogunk, hogy egy-egy témát átimádkozzunk, átgondolkodjunk. Azzal a tudattal tesszük ezt, hogy sokan imádkoznak velünk. Talán élhetek azzal a hasonlattal, hogy amíg a tanácskozó küldöttek a fronton küzdenek, addig a hátország imádkozik értük. Hiszem azt, hogy az Úristen bennünk és általunk képes megújítani, megtisztítani a mi világunkat, reményt adni. Ezért vagyunk itt. Hogy gyógyítsunk, vigasztaljunk, reményt adjunk, jobbá tegyük ezt a világot. Segítsük meggyógyulni a sebeket, segítsük emberi kapcsolatainkat újra építeni, a családjaink, a társadalmunk és egész hazánk jövőjét építeni. Zsinatra gyűltünk össze, közös imádságra, a Szentlélek Úristen segítségét kérjük, hogy a hitünkben megerősödjünk, és a hitünk szerint, hiteles keresztényként éljünk. Amen. ■ Mit hiszünk - és hogyan élünk zsinat Beer Miklós püspök beszéde az egyházmegyei zsinat nyitó szentmiséjén Október 11-én, csütörtökön délelőtt tíz órakor, a Hit éve kezdetével egyidő- ben, a váci székesegyházban bemutatott ünnepi szentmisével kezdetét vette egyházmegyénk zsinata. Az alábbiakban dr. Beer Miklós megyéspüspöknek a szentmisén elmondott homiliáját közöljük, szerkesztett és némileg rövidített formában.- A napokban egy riporter megkérdezte tőlem, hogy mi a különbség az egyetemes és az egyházmegyei zsinat között. Azóta is gondolkozom rajta, hogy mi a legfontosabb, amit kiemelhetnék, és úgy gondolom, hogy az egyetemes zsinatok Urunk megváltó halála, feltámadása, mennybemenetele, a Szentlélek eljövetele óta a hit tartalmát voltak hivatva kibontani, jobban megérteni, újra fogalmazni: azt, hogy mit hiszünk. Az egyházmegyei zsinat pedig arra Hivatott, hogy az adott történelmi korban, az adott társadalmi körülmények között átgondoljuk, hogyan tudunk a hitünk szerint élni. Olyan szép a mi magyar kifejezésünk, hogy hitelesen élni... Ma ehhez kérjük a Szentlélek Úristen segítségét. Hallhattuk az evangéliumban Jézus ígéretét: „elküldöm nektek az igazság Lelkét, a Vigasztalót, aki elvezet majd benneteket a teljes igazságra”. Az első pünkösdre is imádsággal készültek Jézus tanítványai, Jézus Anyjával, Máriával együtt. És amikor a pünkösd csodáját átélték, akkor tették meg az első lépést, hogy megértsék, Égni kell annak, aki gyújtani akar! ifjúság Negyven éves a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó Négy püspök, papok és diakónusok a Kárpátmedence minden magyarlakta részéből; több ezer résztvevő; köztük több száz gyermek ve'tt részt október 6-án az idei őszi Nagymarosi Ifjúsági találkozón. A találkozó fő témája a ma (is) olyany- nyira fontos evangelizá- ció volt. Magyar Bertalan Házigazdaként dr. Beer Miklós váci megyéspüspök köszöntötte az egybegyűlteket. A nap folyamán érkezett meg Palánki Ferenc egri segédpüspök, az MKPK Ifjúsági Bizottságának vezetője. A délelőtti nagyelőadást dr. Székely János eszter- gom-budapesti segédpüspök tartotta. Az evangelizáció nem stratégia vagy taktika - az örömhír átadása túlcsordulás: az Isten jóságát megtapasztalt ember szívének túláradó öröméből származik - fejtegette a szónok. Hitünk Isten által ránk bízott kincs, amelyet nem tarthatunk meg magunknak: hirdetnünk kell családtagjainknak, barátainknak, munkatársainknak, „akár alkalmas, akár alkalmatlan”. Sajátos térinstallációval lepte meg Dobszay Benedek OFM és az Országúti Ferences Plébánia ifjúsági közössége a résztvevőket, akik a Hit kapuján áthaladva, a Remény küszöbén átlépve, a Szeretet ösvényén juthattak el az Istentől kapott küldetés tüzéig. Természetesen egész nap lehetőség volt szentgyónást végezni; emellett a személyes elmélyülést szolgálta a szentségimá- dás. Napközben, mint máskor is, a résztvevők számos fakultáció közül választhattak. A találkozó ünnepi szentmiséjének főcelebránsa Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek volt. - Rómában most nagyon sok bíboros, püspök, pap van együtt - utalt az aznap kezdődő szinódusra - de biztos vagyok abban, hogy ők együtt ; sem tudnak annyira hatni a i mai fiatalok generációjára, mint ti, akik közöttük éltek és ■ jártok. A hit továbbadása és elmélyítése, a Szentírás és az Egyház tanításának megismerése, a szentségek kegyelmének igénybe vétele - sorolta a hatékony evangelizáció „kellékeit” Bábel érsek. A találkozó, immár hagyományosan, a Gyerekmaros többszáz résztvevőjének felvonulásával és közös énekléssel ért véget. ■ a Váci Szent Anna Karitász bemutatja: EUCHARIST ifitwi intékonysági koncert VEDD Sas A W ” hUr*9ariCa SZIVEM! 2012. november 16., péntek (18.00) Madách Imre Művelődési Központ - Vác 2600 Vác, Dr Csányi László krt. 63. i\ uzjLjpiíü úijiulyui, s-iuiijii»!, umjj .lú'Jtiiiinjjl'Jüjl 11 «<•_*•* új ti» ‘iItjA j* litúmy Búcsú vörösben, aranyban „Ősz”. Keress! Négyszáztizenhat találat; közte azonban ilyenek is, mint „erőszak” meg „elsőszülöttség”. Ez nem lesz jó, lássuk így: „ősz, szóköz”. Keress! Na, ez már csak huszonöt; közte elvétve egy-egy „bősz”, a legtöbb azonban tényleg „ősz” - úgymint fehér hajú, hajlott korú ember. De az „ősz”, mint évszak, nem szerepel a Bibliában. Ami persze érthető, hiszen azon a délkörön, ahol a Szentírás földi írói éltek, nincs ilyen. Izrael „éghajlata mérsékelt mediterrán. Télen esik némi eső, de a hosszú meleg évszak tavasszal, áprilisban kezdődik és októberig tart” - mondja a lexikon. Szép lehet, nem is beszélve arról, mennyivel költségkímélőbb, mint a kontinentális klíma. De amíg télen irigylem és nyáron megértem; addig így, ősszel sajnálom azon országok lakóit, akik nem ismerik, milyen a deres hajnalok hangulata, a föld fölötti köd sejtelmes szürkesége, amelyben láthatatlan kémények füstje kaparja a torkot. Milyen kiderülni a Nappal, süttetni arcunkat a vörös és arany fényben; délidőn ingujjban gereblyézni a kertben; de délután, a percnyi pihenőben, már megérezni a közelgő estét és az éjszaka fagyának finom fenyegetését. Készülni komótosan a télre; szorongva kicsit, de nem félelemmel. Csak búcsúzni vörösben, aranyban a nyártól; pihenni és várni a legmélyebb, leghosszabb, legfeketébb éjszakát. Amely után - tudhatjuk biztosan - mégis eljön a Hajnal. (mb)
