Új Néplap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
2012-10-26 / 251. szám
2012. OKTÓBER 26., PÉNTEK 13 TÜKÖR Röghöz kötött ceruzaiparí kisvállalkozó a rajzoló Bár vidéken karikaturistaként szinte lehetetlen érvényesülni, mégsem költözött a fővárosba Őszi Zoltán: amíg lesz mesekönyv, s a szülőknek igényük arra, hogy odakucorodjanak a gyerek ágya mellé, addig a rajzaimra is szükség lesz Valaha megbecsült tagjai voltak a sajtó nagy családjának, mára szinte kiveszőben lévő fajként tekintenek a karika- turistákra. Már csak néhá- nyan tartják a frontot. Vas András- Mióta görbe a tükre?- Mindig firkálgattam - feleli Őszi Zoltán. - Én voltam a Zolika, aranyos, elálló fülű, göndör hajú kisgyerek, aki egészen jól rajzolt.- Sokakra emlékeznek így, aztán...- Földvári Györgynek köszönhetem, hogy ma is ezzel foglalkozom. Éppen jöttem ki az érettségiről, amikor szólt, lenne egy kis pályázat amatőröknek. Hatvannégy rajz lett belőle, szöveggel.- Szemigszőr kapitány kalandjai.- Úgy a harmincszorosát kaptam érte, mint amit képesítés nélküli tanárként kerestem Somogy- szilben.- Mit tanított?- Napközis voltam. De nem sokáig, hamarosan elvittek katonának. Eredendően kommen- dánskiképzést kaptam, de valójában írnokként dolgoztam, azaz velem nehéz lenne megvédeni a hazát...- Leszerelés után már nem került szóba a tanítás?- Gondolkodtam a földrajz-rajz szakon, előbbiből a legjobb pontszámom volt. A rajzon kivágtak.- Hoppá!- A hagyományos rajzban valóban gyenge voltam. Vagyok. Élethűen nem tudok semmit visszaadni. Húztam már jó néhány kilométernyi vonalat, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan lehet egy fenyőfát úgy lerajzolni... Csak szórakoztatni akarok.- Manapság a karikatúra inkább a nagy igazságokat mondja ki, s akik megértik, nemcsak értékelik, idegeskednek is a mondanivaló miatt.- Az újságokban karikatúra helyett inkább közéleti rajzok vannak. Nagyon finom az átmenet. Én is az utóbbit művelem inkább.- Nem volt még baja belőle?-Akadt rajzom, amire azt mondták ismerősök, kollégák, inkább ne jelenjen meg...- Öncenzúra?- Nevezzük józan észnek... De ez kivételes eset volt, a legtöbbször megosztom, amit gondolok.- Nem elhanyagolható: a saját neve alatt.- Ez egy ilyen műfaj. Az újságírók közül is akad, aki meg meri írni a véleményét...- Az eddigiekből elég egyértelmű lesz a válasza, de: létezik kormánypárti karikatúra?- Valaki azt mondta: nincs kormánypárti humor... Egy ismert karikaturista ezt azzal egészítette ki, hogy a magyar jobboldalnak nincs humora.- Ha ezt összerakom... Nem csodálom, ha ezek után a mesék világába menekül.- Szó sincs menekülésről! Egyszerűen a karikatúrát most elég nehéz elhelyezni a sajtóban. így aztán megosztom a világhálón. A meseillusztrádó más. Nem szégyellem, egyfelől pénzkereset, de az is igaz, gyerekként ez volt az első felület, amit megszerettem. Aztán jöttek a képregények.- Nagy gyűjtőnek számított?- Vidékiként nem nagyon fértem hozzájuk. Persze olvastam Kockást, Alfát, Mozaikot.- A kedvence?- A rajzoló szemével nézek mindent: van, amit könnyű, mást nehéz. Nekem az utóbbiak közé tartoznak a hercegnők, szép lányok, a gyönyörű dolgok. Talán mert a karikatúrából jövök. Szeretek viszont küllemükben mókás vagy gonosz dolgokat rajzolni. Művészből viszont akad kedvencem: Dar- gay Attila és Rusz Lívia.- Mea culpa...- ő rajzolta a Csipike, az óriás törpét. Azok a lakásbelsők, lépcsők, ruharedők...- A számítógép sem segít?- Csak színezésre. A rajz nekem mindig papírt, ceruzát jelent- Meddig lesz szükség ilyen „kövületre”?- Amíg lesz mesekönyv. Persze lehet, a zenészek is ezt hitték a lemezbevételekről nem is oly régen... Aztán jött az internet és a letöltések. De remélem, a szülőknek mindig lesz pénzük és igényük a könyvre és persze arra, hogy odakucorodjanak a gyerek ágya szélére, s meséljenek.- Az író mellett mennyire szorul háttérbe az illusztrátor?- Az olvasóktól kevés a visz- szajelzés. De előfordult, hogy egy kisfiú a Dörmögő Dömötör szerkesztőségébe küldött névnapi lapot az Ukk, Mukk és Fukk rajzolójának. Vagy olvassák a blogom, biztatnak, nem ritkán bátorítanak.- Ha azt nézem, mikor jelent meg az első önálló könyve...- Tíz keménytáblás könyvet illusztráltam. Lehetne több is persze. Vidékről ez is nagy szó.- Ez is olyan vízfejű, mint sok más?- Nagyváros kell, ahol kiadó van. Az internet nem helyettesíti a pofaviziteket. Itt egy srác a múzeumban, jó keze van ha Németvagy Franciaországban születik, ma luxusautóval járna.- Csak ő?- Vélhetően én is többre vittem volna, mondjuk Párizsban, a képregény hazájában. Ott a közepes tehetségemmel is megélnék.- Ennyire fontos az anyagi rész?- Nagyon szeretnék csak ebből megélni. De idehaza erre minimális a sansz. Akik megpróbálják, azok is bedolgoznak reklámokba és ide-oda. Vagy éheznek...- Igazi művészek.- Nem vagyok művész! Ceruzaipari kisvállalkozónak tartom magam, aki, ha jön egy megrendelés, megcsinálja úgy, hogy mind több embernek tetsszen. És nem mellékesen: családom van. Kell egy biztosnak tűnő anyagi háttér.- A múzeumpedagógiában használ rajzokat?- Csak a képességemet, hogy plasztikusan tudom ábrázolni a helyzetet. Legyen régészet, restaurálás, természettudomány. .- Melyiket kedveli leginkább?- Gyerekként régész szerettem volna lenni.- Ennek ellenére közgazdasági iskolában érettségizett.- Hamar kiderült, semmi közöm hozzá. Akkor már amatőr filmeket csináltam, s vonzott is, csak el kellett volna menni Pécsre vagy Kecskemétre. Persze inkább független filmes lettem volna.- Azt mondják, az a tehetségtelenek próbálkozása.- Ahhoz keli a legnagyobb kreativitás! Persze harminc felett már lehet, találó a mondás. A lényeg, mozdulnom kellett volna.- Mégis maradt Ráksiban.- Röghöz kötött vagyok. Őstermelő, egy kollégám szerint- És egyke. Mármint rajzolóként.- Szívesen lennék 753-dik, csak megélnék belőle. Igaz, megmutatni itt is meg tudom magam.- Fontos?- Exhibicionista vagyok, persze. De legalább olyan fontos a nyugalom is, a biztonság a munkában.- Ha az utóbbit nézem, az elmúlt öt évért nem irigylem.- Meg is van a véleményem. És le is rajzoltam-rajzolom... Őszi Zoltán szeretnék mindig olyan világot rajzolni, ahol, ha odakerülnék, jól érezném magam, s nem rohannék el sikoltozva - vallja, s talán ezért sem szakadt el soha, nemhogy Somogytól, deszű- kebb pátriájától, Igái környékétől se, noha tudja, a fővárosban tudna igazán érvényesülni. a somogyszili fiú a kaposvári közgazdasági középiskola után fordult komolyan a rajzolás felé, előtte az amatőr filmezésben élte ki magát. A kaposvári Somogy Amatőrfilm- és Videostúdió tagjaként több hazai és nemzetközi fesztiválon kapott díjat Super 8-as animációs filmjeiért. A rajzhoz - melyben a siójuti Nemes Zoltánt tekinti bizonyos szempontból mesterének - Földvári György terelte vissza, az íróval közös Szemigszőr kapitány kalandjai könyve óriási sikert aratott, még Németországban is kiadták. A rendszerváltás után az újrainduló Ludas Matyinak lett munkatársa, s a mai napig dolgozik a Dörmögő Dömötörnek és a Szivárványnak, emellett több mesekönyv illusztrátora volt az elmúlt két évtizedben. Önálló kötete a Dörmögőben havi folytatásban, majd később külön kötetben megjelenő Ukk, Mukk és Fukk, a három okostóni című mesekönyv, illetve a Télapó 12 hónapja című kötet, s megjelent több kifestője is. mindezt munka mellett, ugyanis a rajzolásból, karikatúrákból vidéken szinte képtelenség megélni. A katonaság után huszonkét évesen, 1989-ben került a szép emlékű megyei művelődési központhoz képesítés nélküli művelődésszervezőnek, azóta már lediplomázott, s ma is az öt éve a megyei múzeumhoz került intézményben dolgozik. A családdal Ráksiban lakik, s mindennap dolgozik a kertben: a gyerekek születésénél elhatározta, megpróbál egészséges ételeket adni nekik. Ennek az elhatározásnak köszönhető a kecskeméti konzervgyár bébiételeinek feliratozása is: levélben kérdezte meg, tartalmaz- nak-e tartósítószert, s válaszként előbb egy levél érkezett, majd két-három hónap múlva megjelent az üvegcséken a tartósítószer-mentességet hirdető felirat... Már az oroszlánszelídítő sem az, akinek látszik premier, bérleten kívül Ma este mutatja be a Szigligeti Színház az Egy bolond százat csinál című zenés játékot A komédiát, amely megírása óta nemcsak a színházakban, hanem a mozikban is diadalt aratott, a szolnoki Szigligeti Színházban Balázs Péter állította színpadra s azonfelül ő maga is játszik benne. így ajánlja a darabot: „Zenés bolondságnak nevezi a színlap ezt a darabot szerényen és őszintén. Szüle Mihály, aki írta, jól tudta, hogy semmi sem olyan hatásosan kacagtató, mint az, ha minden szereplő a másikat nézi bolondnak.” Szüle Mihály, Walter László és Harmath Imre színdarabját először 1939-ben Budapesten, a mai Madách Színház helyén álló Royal Színházban láthatta a közönség. A főszerepet La- tabár Kálmán alakította olyan emlékezetesen, hogy a darabot 275-ször adták elő, három évvel később pedig megfilmesítették. Szüle Mihály rendkívül érdekes és nagyon sokoldalú ember volt, sikeres, mint bonviván, rendező, színpadi szerző, színházalapító. 1946- ban Jávor Pállal együtt indult Amerikába szerencsét próbálni, ahonnan csak hosszú élete, utolsó éveiben tért haza. Darabjának fő vonzereje az, f hogy fizikai hasonlóságuk | miatt főszereplői egymással I összetéveszthetők. A többes ^ szám nem tévedés. Míg a s klasszikus séma szerint egy Balázs Péter és Járai Máté a darab egy jelenetében szereplő cserél identitást a történet folyamán, addig itt mindjárt kettő: a főpincér Dömötör és jazzkarmester barátja, Rudi. Mindketten egy étterem alkalmazottai a francia Riviérán, ám egy nem túl szép napon kirúgják őket, mire ők bosszút esküsznek: Dömötör egy híres oroszlánvadász képében, Rudi pedig egy „ismert halbiológus” hasonmásaként tér vissza egykori munkahelyére. Mivel a történet egy pontján az igazi oroszlánvadász, Suarez gróf is felbukkan, nyitva az út a helyzetkomikumból fakadó önfeledt bolondozás felé. A virgonc Járai Máté, aki a Bál a Savoyban című előadásban Musztafa Bey-t alakította parádésan, most Dömötör és Suarez gróf kettős szerepében csap ribilliót, Rudi cimboráját Dósa Mátyás fogja játszani. Kertész Marcella és Molnár Nikolett, mint amerikai úszólányok fogadják hőseink udvarlását, de mellettük feltűnik majd Lugosi Claudia, Jankovics Anna, ifj, Jászai László, Karczag Ferenc és Mészáros István is ezen a tengerparti üdülőhelyen, hogy mulattassák a közönséget. És az önfeledt szórakozás garantáltan nem marad el, hiszen adott egy kiváló darab és egy kiváló színház... ■ SZ. CS.
