Új Néplap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

2012-07-13 / 163. szám

2012. JÚLIUS 13., PÉNTEK 3 MEGYEI KÖRKÉP Három fiatal okozott tüzet Jászárokszálláson a rendőrök még szerdán megtalálták azt a három, 14 éves fiatalt, akik meggyúj­tották az egyik jászárokszál­lási bolt hátsó bejárata mel­lett elhelyezett kartondobozo­kat, melyeket otthagytak, és amelyekről a tűz átterjedt az ingatlanra, százmillió forin­tos kárt okozva. Mint meg­írtuk, szerdán éjszaka ke­letkezett tűz a Rákóczi úton, mely átterjedt az egyik üzlet épületére, irodahelyiségeire és bevásárlóterére is. A me­gyei rendőr-főkapitányságon különösen nagy kárt okozó rongálás miatt indult eljárás az ügyben. ■ B. GY. Horogérett pontyok a Tisza-tóban a halgazdálkodási tervek­nek megfelelően folytatja a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. a haltelepítést a Tisza-tónál. Most összesen tízezer kilo­gramm háromnyaras pik­kelyes - ahogy mondják, horogérett - ponty került a tóba. Ezúttal hét helyszínen zajlott a telepítés: kedden Abádszalókon és Tiszafü­reden, szerdán Kiskörén, Tiszanánán, Sarudon, Po­roszlón és Tiszavalknál foly­tatódott a munka. ■ SZ. ZS. Felújítják a vízelvezető árok betonrészét már annyira rossz volt Tör­teién, a Dózsa György úton a vízelvezető árok betonrésze, hogy az önkormányzat úgy döntött, felújítja. A költsége­ket önerőből állják. ■ B. GY. Elméleti és gyakorlati záróvizsgát tettek a féléves képzési anyagból záróvizsgáztak a Szolnoki Hivatásos Tűzoltó-parancs­nokság tűzoltói a napokban. Dékány László alezredes, tűzoltóparancsnok úgy értékelte az eddigi eredmé­nyeket, hogy a vizsgát tett szolgálati csoportok jól telje­sítettek. Elméleti és gyakor­lati feladatokat is meg kellett oldaniuk a vizsgázóknak. A látványosabb gyakorlati feladat egy összetett szere­lésből állt, feltételezve, hogy az egyik emeleti lakásban tűz pusztít. ■ B. GY. Egyre ritkább a törzsgárda hűség Akad olyan, aki balesetei ellenére sem vált munkahelyet Polónyi István négy évtizede ugyanazon asztalhoz ül le reggelenként dolgozni A munkáltatók is értékelik a hűséget Egyre nehezebb olyan em­bert találni, aki egész életén át egyetlen vállalatnak volt az alkalmazottja. Mégis akad, aki évtizedek elteltével is hűséges maradt első mun­kahelyéhez. Munkatársainktól- Ugyanebben az épületben, ugyanebben a szobában és asz­talnál kezdem a munkanap­jaimat immár négy évtizede - mondta Polónyi István gyártás- tervező, aki esztergályosként kezdett el dolgozni még 1975- ben a szolnoki Járműjavítónál. Ám ugyanennél a vállalatnál töltötte a tanulóidejét is az azt megelőző három évben.- Többen vagyunk, akik már törzsgárdatagnak számítunk, a műszaki osztályon én vagyok a második legrégebbi „bútor­darab”. A negyven esztendő alatt összesen négy igazgatóm volt. Hogy mit szeretek a mun­kámban? A mindennapi kihí­vást, melyet egy-egy műszaki probléma megoldása jelent. Persze egyszer én is majdnem elcsábultam. Egy tervezőválla­lathoz hívtak fotósnak, amin ■ „Előfordult, hogy én fotóztam le a fogaskerék leszakította, földön heverő ujjat.” erősen elgondolkodtam, de hű­séges maradtam a céghez, ahol kezdtem. A fiám álma kisebb korában az volt, hogy ő is ezen a munkahelyen dolgozzon. Ta­valy nyáron ez részben meg is valósult: egy hónapig diák- fe munkásként bepillanthatott a | cég mindennapjaiba - árulta el. | Polónyi István munkahelyén s precizitás és rend uralkodik, hiszen balesetveszélyes üzem­ről van szó.- Mivel én vagyok a fotós a cégnél, az esetleges munka­balesetekhez is engem hívnak- folytatta. - Amikor rádőlt va­laki lábára az egytonnás súly, vagy például amikor egy másik dolgozónak két fogaskerék kö­zé szorult be az ujja, ami levitte két ujjpercét, én fotóztam le a földön heverő ujjat - mesélt a munkanapok árnyoldalairól. A törökszentmiklósi Békési András tizennyolc esztendős nagyobb vállalatok megszű­nésekor, átalakulásakor olyan személyek is megjelennek a munkaerőpiacon, akik akár harminc-harmincöt évig is egy munkahelyen dolgoztak - tájé­koztatott Nagy Dezső karrier­tanácsadó. - Nekik, érthető mó­don nehezebb alkalmazkodni az új elvárásokhoz a megszo­kott munka után. Ilyen például a Szolnoki Cukorgyár esete. Ahol a dolgozók nem önszán­tukból váltanak, az álláskeresé­si technikákat nem ismerik, egy új munkahelyen kezdőnek szá­mítanának. Másrészt a tapasz­talat azt mutatja, a munkálta­tók érdeke, hogy jól felkészült munkaerőt alkalmazzanak, még akkor is, ha ez magasabb bérigénnyel jár együtt. kora óta, negyven éve hűséges első munkahelyéhez.- A jászberényi erősáramú szakközép elvégzése után, az akkori miklósi tanács munka­ügyi osztályán ajánlották még az ÁFÉSZ-t. Jelenleg egy vállalko­zóé a cég. Villamos gépek teker­cselésével foglalkozom, rendkí­vül változatos a munkám. Most épp egy tószivattyún és egy hű- tőaggregát elszívó ventilátorán dolgozom. Világéletemben telje­sítménybért kaptam, így vannak jobb és rosszabb hónapok fize­tés szempontjából. Ami állandó: ugyanazzal a busszal, ugyan­úgy hét órára járok mindennap dolgozni. Az elmúlt években jöttek-mentek a munkatársak, a korábbi csapatból már csak egye­dül én maradtam - mondta. Andrást a négy évtized alatt egyetlen egyszer sem érte munkahelyi baleset, pedig oly­kor tízmázsás gépeket is javít. Akad, aki nem ilyen szeren­csés. A negyvénes évei végén járó Cakó Kálmán egy szolnoki cég raktárában dolgozik hu­szonkét esztendős kora óta. Az elmúlt két évtizedben többször érte baleset.- Nézze ezt a vágást itt, a lábamon! Rám esett egy nehe­zebb szállítmány, ami miatt hó­napokig feküdtem kórházban. És ne ijedjen meg! Csak négy ujjam van a bal kezemen mun­kahelyi baleset miatt - mutat­ta. - Á családom többször kért, hogy váltsak munkahelyet, hi­szen a fizetés sem túl magas. De én itt jól érzem magam, és semmi pénzért nem mennék máshová dolgozni.- Amióta befejeztem az egye­temi tanulmányaimat (huszon­három éves koromtól), azóta a jászberényi hűtőgépgyárban dolgozom - kezdte nem min­dennapi történetét egy jászbe­rényi férfi. - Ennek már 37 éve. Azóta ugyanannál az asztalnál ülök, és ugyanabban a munka­körben töltöm mindennapjaim. Semmi nem változott. Ezt nem is bánom, hiszen sosem kellett attól félnem, hogy mikor szű­nik meg a munkahelyem. Sta­bil körülmények között dolgoz­hattam, a fizetést mindig meg­kaptam, a szabadságomat is kivehettem, amikor akartam. Az biztos, hogy innen fogok nyugdíjba vonulni - erősítette meg a férfi. JEGYZET NYEMCSOK LÁSZLÓ Bivalybőr és söralátét A lábam elé nézek, de sem­mit nem találok. Nem úgy, mint Jesus Silva Santos. A hajléktalan Brazíliában, Sao Paulóban párjával járta az utcákat, belebotlottak egy aktatáskába meg egy zacskó pénzbe, több mint 2 millió forintnyi realba. A pár azon­nal szólt egy közeli biztonsá­gi őrnek, hogy telefonáljon a rendőrségnek. „Anyám arra tanított, hogy sohase lopjak” - nyilatkozta a becsületes megtaláló, aki hajléktalan­ként naponta 1800 forintnyi pénzt keres szemét újra­hasznosításából. A sztori kapcsán az jutott eszembe, milyen jó lenne, ha Matolcsy György nemzet- gazdasági miniszter botlana bele egy aktatáskába, amely legalább 300 milliárd fo­rintot rejt. Akkor például nem kellene ismét sújtania engem, aki szabad elhatáro­zásból több sört iszik, mint vizet. Persze, a lelkiismere­temre is apellál, ha lázado­zok a jövedéki adó emelése ellen, az egészségügynek teszek keresztbe. Az pedig nem jó, mert előbb-utóbb úgyis a kezeik között kötök ki, és még rám kérdeznek: ivott maga rendesen, hogy mi csak ennyit keresünk? Ha nem lennék teljesen világos, a tervek szerint a pluszadéból emelik az egész­ségügyiek bérét. AMENNYIBEN MATOLCSY György vízibivalybőrből ké­szült táskába botlana, akkor az nagy valószínűséggel Veres János volt pénzügy- miniszteré lenne. Amiben benyújtotta valamelyik évben a költségvetést. Oly mindegy mikor, mert akkor is szükség volt később plusz- bevételekre. ha a drágulás miatt sörre sem futja majd, legalább ki­kérem a söralátétet, és unal­mamban benyújtom rajta az adóbevallást. Aztán pedig járom a csabai utcákat. A lábam elé nézve. Nehogy át­essek valamin vagy valakin. Agyba-főbe verték a mankós betolakodót bűnügy Egy kocsihoz kötve akarták végigvonszolni Abádszalók utcáin Egy abádszalóki család tagjai szamurájkarddal, baseballütő­vel, fejszével, kerékkulccsal és bottal, majd kézzel-lábbal is ütöt­ték, verték, vágták, szúrták azt a férfit, aki vélt vagy valós sérel­me miatt próbált elégtételt venni a famíliától. A sértett, aki egy­ben az ügy első rendű vádlottja is, a csodával határos módon élte túl a (viszont)támadást. Az ügy szálai 2009 márciu­sáig nyúlnak vissza. A vádirat szerint ebben az időben máig ismeretlen személyek betörtek az elsőrendű vádlott, P. Lajos abádszalóki házába, s onnan értékeket vittek el. A férfi két hónapos magánnyomozásba kezdett, s olyan eredményre ju­tott, ami szerint a szintén a vá­rosban élő P. Károly családjához tartozó egyik rokon követhette el a betörést. Elhatározta, hogy saját kezébe veszi az igazság­szolgáltatást, s az egyik éjsza­ka, bemászva haragosa föld­szintes házába, számon kéri a fiatalembert az állítólagosán el­lene elkövetett tettéért. Az ügy a minap immáron másodszorra maradt el a büntetőügyben ki­tűzött tárgyalás a Szolnoki Tör­vényszéken, mert az egyik vád­lott az egészségi állapota miatt nem tudott azon megjelenni. Az „pikantériája”, hogy P. Lajos két mankóval járó, mozgásában je­lentősen korlátozott ember. Am 2009. május 27-én éjjel minden lelki és testi erejét összeszedve, illetve P. Károly házának abla­ka alá húzott két kocsikerékre állva bemászott a házba. A la­kásban a hangzavarra egy- re-másra keltek fel a bentlakók, ügyészség P. Lajost felfegyver­kezve elkövetett magánlaksér­tés bűntettével, míg a család öt tagját életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével vádolja. akik riadalmukban nekiestek az illetéktelen behatolónak. A vád szerint id. P. Károly, id. P. Károlyné, ifj. P. Károly, L. Erika és az időközben telefonon ér­tesített és a helyszínre siető P. Csaba kiráncigálták a hátsó ud­varra P. Lajost, ahol a vád sze­rint az egyik családtag - szemé­lye egyelőre tisztázatlan - azt vetette fel, hogy a betolakodót kössék kötéllel egy kocsi után, és így vonszolják végig az ut­cán. Már-már a család összes tagja hajlott az ötletre, ám vé­gül erről a szörnyű tervükről az utolsó pillanatban lemondtak, de P. Lajos így is tetőtől talpig 8 napon túl gyógyuló, súlyos sé­rüléseket szenvedett. ■ M. G. Vádemelés a támadó és a viszonttámadók ellen Virágokat ültetnek. Tiszaigaron a település tereinek és utcáinak a szé­pítéséhez a virágpalántákat az önkormányzat közcélú munkásai nevelik. Fóliasátorba vetik el a virágmagokat, majd a kikelt növényeket cserepek­be ültetik (képünkön), és úgy helyezik ki a saját készítésű virágtartókba. A Á

Next

/
Thumbnails
Contents