Új Néplap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
2012-06-30 / 152. szám
Kérés kombájnok korában Kezdetben volt a sarló. Három száz éve is még szentségtörésnek tartották a lengte! gazdák a gabonát kaszával levágni. Sarlóval arattak, földig hajolva a tűző napon - alázattal a mindenható Isten előtt, aki megadja mindennapi kenyerünket. S noha földig hajoltak érte, a tarlón mégis maradt kalász; tudták és tisztelték a törvényt: „ Ne szedd össze aratás után az ottmaradt kalászokat... Hagyd ott a szegénynek és az idegennek. Én vagyok az Úr, a te Istened "(lev 19,9-10). Ma kombájnok korát éljük. Egy ember végzi száz munkáját, holdak helyett hektárok ezrein hullámzik sárgán az élet a forró szélben. Furcsamód, mégsem kevesebb az éhező, hanem több. így van ez a lélek táplálékával is. Ékszer eg} tudós papot kérdeztem: „Most, amikor ilyen paphiány van...” - mire közbevágott: „Ez biztos? Nem inkább annyi papunk van, amennyit megérdemlőnk?" Nem tudom, nem tudhatjuk. Csak, amint ő maga kérte tőlünk, kérhetjük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. Mert azt is mondta: kérjetek, és adnak nektek. Kérjetek! (m.b.) Ingyenjegy a La Mancha lovagjára papszentelés Legyetek próféták! - buzdította az új papokat a megyéspüspök Június 23-án, szombaton tíz órakor a váci székes- egyházban Dr. Beer Miklós megyéspüspök, az egyházmegye papságának jelenlétében, áldozópappá szentelte Berta Lászlót, Fekete Rolandot, Mihoc Valeriánt és Skravanek Gábort. Diakónussá szentelte ugyanekkor Kantár Norbertét és Szabó Mihályt. Magyar Bertalan Látod a távoli célt - idézte föl homiliájának kezdetén a főpásztor a La Mancha lovagja című musical zárókórusát, a- melyet, mint mondta, egyszer a színházi nézőtér lépcsőjén ülve hallgathatott végig, a barátjától kapott ingyenjegy révén. A világot mutatta meg - mondta Beer Miklós - ahogy a darabbeli börtöntöltelékek a reménytelenségben meglátták mégis azt a távoli célt, amelyért érdemes élni. De ki mondja el neked, mi ez a távoli cél? kérdezte Beer Az újonnan felszenteltek a püspökkel. Látni a távoli célt, és annak bűvöletében élni Miklós a szentelendőktől, és válaszolt is rá - Az, aki nektek üzente a mai szentmise olvasmányában: kiválasztottalak és prófétává tettelek... Az van rátok bízva, hogy a jövőt hirdessétek. Azt a távoli célt, amely mégis oly közel van. Legyetek próféták, itt a mi hazánkban, és mindenütt, ahol jártok! Mondjátok el mindenkinek, hogy Isten szeret minket! Hazavár! Otthont készít nekünk. De ezt csak úgy tudjátok - hihetően - elmondani, ha ti magatok is ennek a távoli célnak, ennek a jövőnek az igézetében éltek. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé - idézte Jézus bátorító szavait a főpásztor, majd arról beszélt, hogy ebben az egyre gyorsuló világban nincs recept arra, hogyan lehet elmondani az embereknek ezt a távoli célt, ezt a bátorítást. Ötven évvel ezelőtt elképzelni sem lehetett volna, hogy ezt a papszentelést az internet útján Melbourne-ben vagy Calgary- ban a történéssel egy időben láthatja bárki; ugyanígy nem tudjuk elképzelni mi sem, mi lesz ötven év múlva. Ezért van szükség arra, hogy mi is folytonosan megújuljunk, hogy újra és újra keressük, kérdezzük Isten szándékát - utalt a püspök a közelgő egyházmegyei zsinatra. Fölidézte, hogy nemrég arra a kérdésre, mit jelent az, hogy zsinat, egy diáklány így válaszolt: „hogy megmondjuk, mi legyen!” Igen, hogy mi mondjuk meg, mi legyen, aszerint, ahogy Isten megmondta nekünk. Ne felejtsétek - intette a frissen fölszentelteket a főpásztor -, amit ti, vagy bárki tett vagy tesz az Isten szándékára, az örökre megmarad, és az építi Isten országát. Ennek a jónak, ennek a távoli célnak legyetek a prófétái! - indította útjukra az egyházmegye új papjait dr. Beer Miklós. ■ „Igen, papként is lehet boldogan élni!" papszentelés Bemutatkoznak az újonnan fölszenteltek Berta László 1985-ben születtem. Mátrano- vákról származom. Az általános iskolai tanulmányok után Egerbe kerültem a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumba, melynek angol-magyar két- tannyelvű szakán 2005-ben érettségiztem. A papság kisgyermekkortól újra és újra felötlő gondolatával a gimnáziumi évek második felében kezdtem komolyabban foglalkozni; és hivatásomat felismerve, az érettségi után azonnal jelentkeztem a Váci Egyházmegye növendékei közé. A készületet a váci Propedeuti- kus Szemináriumban kezdtem meg, innen Pestre kerültem a Központi Papnevelő Intézetbe, ahol teológiai tanulmányaimat a szomszédos Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán végeztem, majd a Főtisztelendő Havass Géza Alapítvány ösztöndíját elnyerve két évet tölthettem az USA- ban, az Oregon állambeli Mount Angel Seminary-ban. Onnan sok értékes tapasztalattal hazatérve, nagy lelkesedéssel és izgatott várakozással kezdem meg a szent szolgálatot a Váci Egyházmegye papjaként. Újmisés papi jelmondatom: „Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (lKor 9,22). Fekete Roland Nógrád megye egy kis településén, Ecsegen születtem, 1981. március 18-án. Középiskolai tanulmányaimat Balassagyarmaton, a Szondi György Szakképző Középiskolában folytattam. Teológiai tanulmányaimat Vácon, Egerben és Szegeden végeztem. Újmisés papi jelmondatom: „Ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned bíznak, Seregek Ura, Ne miattam piruljanak, akik léged keresnek, Izrael Istene!” (Zsolt 69,7). Fontosnak tartom a hitelesen megélt papi élet bemutatását a mai világban: igen, papként is lehet élni. Igen, papként is lehet boldogan élni! Kantár Norbert Budapesten, 1984. augusztus 27-én születtem, vallásunkat nem gyakorló családban. Az Egyházzal körülbelül tizenhárom éves koromban találkoztam először, új lakóhelyünkön, Cegléden. Jelentős hatást gyakorolt rám az akkori két ceglédi lelkipásztor, Kiszel Mihály és Szeleczki Imre atya. Vendéglátói képesítésem megszerzése után a középiskolai tanulmányomat a kazincbarcikai Don Bosco Középiskolában végeztem. Ezt követően jelentkeztem 2005-hen dr. Beer Miklós megyéspüspöknél fel vételre. Teológiai tanulmányaim helyei: Vác, Eger, Szeged. Jelen évben, 2012-ben szentelt föl főpásztorom, dr. Beer Miklós diakónussá a püspök szolgálatára. Mihoc Valérián Csángóföldről számazom, 1983-ban születtem a moldvai Szépvízen - ezt a falut Magyar- országon leginkább Frumosza néven ismerik. Édesapám asztalosmester, édesanyám gyermekgondozó. Középiskolás koromban kaptam Istentől a meghívást, mégpedig a nagymamám útján, aki egyszercsak megkérdezte tőlem: „nem akarsz te pap lenni?” Váratlanul ért ez a kérdés, és a nyomában íéltámadó vágy. Kicsit össze is zavart; de gondoltam, van még két évem, hogy ez a vágy elmúljon. Hát nem múlt el... A jászvásári szemináriumban végeztem el az első öt évet; aztán Magyarországra jöttem, és fél évet a húgom családjánál éltem Üllőn, kertészként dolgozva a sógorom vállalkozásában. Akkor kerestem meg Beer Miklós püspök atyát; aki először egy nulladik évfolyamot írt elő, aztán elküldött Egerbe, ahol befejeztem papi tanulmányaimat. Jelmondatomat Izaiás prófétától vettem: „Itt vagyok, Uram, engem küldj!” Az Úr pedig elküld, ahová neki tetszik. Most éppen Salgótarjánba küldött káplánnak... Skravanek Gábor Budapest közelében, Dány- Szentkirályban élek szüleimmel, három testvérem van, az egész családom hívő keresztény. Már fiatal korom óta imádkoztam azért, hogy Krisztus papja lehessek. Hivatásom gyökere, úgy érzem, Isten irántam való szeretetében rejlik. Éppen ezért választottam jelmondatomnak Péter apostol Jézushoz intézett hitvallását a Tibériás tó partjánál: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Benne van gyöngeségem tudata, ugyanakkor az Úr iránti kötődésem és ragaszkodásom is. Hittel és bizalommal adom oda életemet, hogy tanúságot tegyek Isten minden emberi értelmet felülmúló szeretetéről. Szabó Mihály 1987. május 31-én születtem Salgótarjánban, s nem messze S onnan, Sóshartyánban nőttem fel. Nagyon sokat köszönhetek az ottani híveknek hivatásom alakulásában. Vallásos légkörben nőttem fel, amiért nagyon hálás vagyok szüleimnek. Az esztergomi ferences gimná ziumban érettségiztem. 2006- ban lettem a Váci Egyházmegye papnövendéke. Az előkészítő év után az egri szemináriumban tanultam tovább, és a diakónusszentelés után, a jövő évben fejezem be tanulmányaimat. Papi jelmondatom: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda,hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16). Isten áldjon meg mindenkit, akik a hivatásom formálódásában segítettek! ■
