Új Néplap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-21 / 144. szám

6 2012. JÚNIUS 21., CSÜTÖRTÖK SÉTA § A’ 5A7TÓ ts TANütÁS A SÉTA-tábor résztvevőit hat csapatba sorsolták, s minden csoport más színű pólót kapott. Képünkön a diákújságírók és kísérőik a látogatóközpontban Erő, élet, sci-fi, energia benyomások Avagy mi folyik itt Pakson, mi is az az atomerőmű A lakosságnak semmi oka nincs a félelemre Árki István, a Paksi Atom­erőmű Zrt. mérnöke 2005 óta dolgozik az intézmény gépész­műszaki osztályán. Ahhoz, hogy feladatainak eleget tudjon tenni, a szakmai tárgyak el­sajátítása elengedhetetlen volt számára. A munkahely válasz­tásában szerepet játszott, hogy édesapja is itt dolgozott. Ő mára már nyugdíjas éveit tölti. István munkaideje rugal­mas, így van, amikor koráb­ban, és van, amikor később végez a feladataival. A mun­kája nagy része „csak” papír­munka. Feladata többek között a reaktorok karbantartásának irányítása, és a hatóságokkal is ő tartja a kapcsolatot. ■ Szükség esetén kiegészítő dízelgenerá­tort is tudnak üzembe helyezni Kérdésünkre elmondta, a paksi atomerőmű mindenben megfelel a nyugat-európai fel­tételeknek, a 2012 tavaszán elvégzett felülvizsgálat után is pozitív elbírálást kapott. A tavalyi Japán atomkatasztró­fát követő tesztek is megerősí­tették, félelemre nincs ok, és a tévhitekkel ellentétben az erő­mű nem veszélyes. A történtek után kiemelt helyet kapott a vi­lág atomerőműveiben a fokozott védelmi készültség és az új bal­esetvédelmi terv készítése, Pak­son szükség esetén kiegészítő dízelgenerátort is tudnak üzem­be helyezni. A gépészmérnök szerint a lakosságnak nincs oka az aggodalomra, hiszen sokat áldbznak a védelemre. ■ Andor Judit, Tatabánya (zöld) Árki István Kilenc megye mintegy 30 di­ákja vesz részt az idei orszá­gos SÉTA- (Sajtó és tanulás) táborban. A fiatalok első útja a paksi atomerőműbe veze­tett. Élményeikről cikkeket kellett írniuk. íme néhány a legjobbakból. Zboray Kristóf (narancs) Elindultunk a paksi atomerő­műbe. Miután 5-6 órát utaztam a tábor helyére, és újra buszra kellett szállnom, én ezt annyira nem díjaztam, de a későbbi él­mények kárpótoltak mindenért. Az úton a még ismeretlen ar­cokkal körülvéve a gondolataim kedvenc művtöri tanáromra, Lé­vai Ádámra terelődtek. Ő így fo­galmazta meg korábbi élményét az atomerőműről: „mintha egy klasszikus sci-fi szereplőjeként sétálgatnánk egy életre kelt re­gényben”. Ezzel a gondolattal vágtam hát neki az útnak. Kilépve a buszból mindenkit megcsapott a tikkasztó meleg, és azt ígérték, hogy benn még melegebb lesz. A munkások kí­váncsian néztek a szivárvány hadra. Az atomerőmű látványa számomra nem a beharangozott sci-fi hatást adta, inkább egy na­gyon szép, rendezett környezet­ben fekvő tradicionális, ugyan­akkor monumentális üzemét. így kíváncsian vártam, mit mu­tat majd belülről. A látogatóköz­pont első kis üvegház-belépője meg is hozta a jelzett meleget, hirtelen mindenki megijedt, hogy ilyen szaunában kell végig mennünk, de ahogy beléptünk a látogatóközpontba, megnyug­tató hűs várt minket. Ezek után jött a sajtótájé­koztató. Mindenki kicsit bi­zonytalanul állt, illetve ült még ekkor, sem mi, sem az interjú alanyok nem tudták, hogy mit várjanak a másiktól. De ez a kezdeti stressz gyor­san leült, és már kezdődött is a kérdezz-felelek. Feltettük a legfontosabb kérdéseinket: mi is ez az atomerőmű, és ez mi­ért jó nekünk? A kérdésünkre a válasz meglepően részletes a múzeumhoz Józsi, a bizton­sági őr motoros kíséretet biz­tosított számunkra. Az első dolog, amit mindenki boldo­gan konstatált, hogy van egy italautomata, és végre hozzá­juthatunk egy jó hideg üdítő­höz. Kicsit olyanok voltunk, mint anyám szokott lenni, mindent meg kell fogni, amit meg le­het, mindent ki kell próbálni, amit lehet. ■ A SÉTA-tábort és az oldal megjelenését az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. támogatta volt. Elmondták, hogy mennyi­re fontos már csak a környé­ken élők számára is az erőmű, hiszen kb. 5000 embernek ad munkahelyet, ami már egy ki­sebb városnak is elmegy. Azt is megtudtuk, hogy az erőmű körül a legtisztább a levegő az országban. Ezután végig­vezettek minket a látogatóköz­ponton, ahol rájöttünk, hogy ha nem is lehet hülye kérdést feltenni, mi tudunk, és hogy ez a kis város látja el Magyar- ország felét árammal. Miután végeztünk, jöhetett maga az maga a múzeum első része sok­kal inkább a volt munkások em­léktárgyaira épült, itt megtalál­hattunk szinte mindent, a víz által tönkretett turbinától egé­szen egy wolfram égős lámpá­ban tárolt pálinkáig. A követke­ző megálló a „hűtőszoba” volt, ahol a légkondi végre szolgálta­tott egy kis jó időt. Itt helyezték el a már elavult informatikai eszközöket, a hatalmas szerver­gépektől egészen a személyes üzemi terület, ahova a bejutás nehezebb volt, mint Hollandia parlamentjébe. Itt találkoztam azzal az érzéssel, amit a tanár úr említett, mintha egy űrhajó belsejébe érkeztünk volna. Si­sakot fel, irány a szörny gyom­ra, a hajtómű! Szinte érezni lehetett azt a 2000 megawatt erőt, amit ez az erőmű lead, le­nyűgöző látvány és hang. Megnézhettük, ahogy épp kicse­rélnek egy elhasznált kazettát az „űrhajó” karbantartói. Átéreztük, amit anno leírt Wells, az atomener­gia szinte varázslat nekünk, egy ilyen kis energiahordozó, ami ösz- szesen 8 gramm egy évre ellát egy családot Mindent összevetve az atomenergia a modem tudomány és társadalom varázspálcája, és fe­lelőtlenség lenne eldobni kedvencemig, egy 300 MB táro­lására képes diszkig, ami in­kább emlékeztetett egy bizonyos sorozat bizonyos főhősnőjének fegyverére, mint egy használati eszközre. Utána mindenki sajná­latára ki kellett innen mennünk, hiszen az előadás folytatódott. Megnézhettük azokat a felszere­léseket is, amit anno használ­tak, a táska mobiltól a reaktort biztosító 114 kilogrammos csa­varig. Az atomenergetikai múzeum az emlékekre, a munkások szeretetére épült Nőként is lehet érvényesülni ezen a munkahelyen Az atomerőműben tett látoga­tásom során Németh Enikőt, az erőmű dolgozóját kérdeztem munkájával kapcsolatban. A vegyészmérnök szerint ez egy nagyon változatos munka. Sze­ret itt dolgozni, mert összetartó a csapat és jó a munkamorál. Már egészen fiatalon megked­velte ezt a munkakört, mivel itt töltötte a nyári gyakorlatait. Mo­tiválja, hogy szülei, akik szintén itt dolgoznak, büszkék legyenek rá. Németh Enikő párja, akivel már 9 éve együtt vannak, szintén itt dolgozik. Néha kissé nehéz a programok megszervezése, de ezen kívül semmiféle problémát nem okoz a kapcsolatukban ez a munka. Nem fél a munkahelyi veszé­lyektől, mert az erőműben min­dig a biztonsági előírásoknak megfelelően járnak el. A radioaktív anyagok kezelésé­hez külön tanfolyamot kellett elvégeznie, így szerinte ez sem okozhat problémát. Amikor ilyen anyagokkal dolgozik, mind a saját, mind a mások életéért felelősséggel tartozik, ezért na­gyon óvatos. Többen megkérdezték már tőle, hogy mennyiben változtatta meg a munkához való hozzáállá­sát a Japánban bekövetkezett ka­tasztrófa, de mivel a biztonsági ellenőrzések nagyon részletesek voltak, ezzel kapcsolatban sincs félnivalója. Azoknak a fiataloknak, akik a paksi atomerőműben szeret­nének dolgozni, azt tanácsolja, hogy minden tantárgyat szorgal­masan tanuljanak, mert semmi sem felesleges. ■ Kalas Martina, Eger (narancs) Németh Enikő Energiatermelés testközelből gépész Közvetlen felelősség a hatékonyság érdekében Fokonként fel a ranglétrán életcélok Takács Zoltán szerint megéri sokat tanulni Gazdag Viktor, a Paksi Atom­erőmű Zrt. fiatal gépésze szí­vesen beszélt nekünk a fel­adatairól, például kifejtette az automatizálás és a biztonsági intézkedések közvetlen hatá­sát a munkájára. Elmondása szerint hatalmas változások történtek ezen a téren, hiszen kezdetben a gépek javítása, az alkatrészek cseréje is több órás megerőltető munkát vett igénybe. Példaként elmesélte, hogy a reaktorkupolát rögzí­tő hatvan csavar egyikének eltávolítása is egy egész (8 órás) műszakot vett igénybe, ezzel szemben ez mára körül­belül 1-2 órára rövidült. A gé­pesítéssel a munkafolyamatok meggyorsításán kívül azt is el­érték, hogy a dolgozók a lehető legkisebb sugárdózist kapják. Véleménye szerint a legfonto­sabb a biztonsági intézkedések betartása, a szigorú ragaszko­dás az előírásokhoz, így elke­rülhetőek a balesetek. Munká­juk végeztével mindaddig nem hagyhatják el a karbantartás helyszínét, amíg az utolsó csa­var is visszakerült a helyére. Viktor szerint a reaktor és a turbina, így az üzem szíve köz­vetlen környezetében végzett munka rendkívül izgalmas, ugyanakkor nagy felelősséggel jár, és teljes embert kíván. ■ Kertmegi István, Mezőkovácsháza (citrom) Gazdag Viktor Takács Zoltán fiatal kora elle­nére máris a Paksi Atomerőmű Zrt. egyik fő munkatársa. Édes­apja révén már gyerekkorában belecsöppent az erőmű izgal­mas légkörébe.- A ranglétra aljáról indul­tam, gépészmérnök voltam, majd folyamatosan jöttek új feladatok, új eredmények, és most itt vagyok üzemvezető­ként - mesélte. -Hazudnék, ha azt mondanám, nem motivált a pénz. Frissen végzettként azon­ban fontosabbnak tartottam a kihívásokat, ezekből tapasztala­tot nyer az ember. Ha kitanulsz több szakmát, könnyebb az előrelépés. Megéri sokat tanul­ni. Van olyan szakterület, ahol elég a technikusi végzettség, de előny a gépészmérnöki, illetve az informatikai felsőfokú vég­zettség. Valamint fontos a nyelv­tudás, arra mindig szükség van. Azt is elmondta, tudja, hogy sokan viszolyognak az atom­energiától, veszélyesnek tart­ják. De ő bizton állítja, nincs káros hatása az egészségre. Minden munkakörnek van­nak biztonsági korlátái. Ezeket betartva nincs ok a félelemre. Bátran ajánlja a fiataloknak a céget leendő munkahelyként. A kollektíva együttműködő, se­gítőkész emberekből áll, ezért szeret ott dolgozni. ■ Kolman Réka, Eger és Karkus Tamás, Sarkad (lila) Takács Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents