Új Néplap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
2012-05-24 / 121. szám
4 2012. MÁJUS 24., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Az utolsó fákat a közelmúltban vágták ki egy szolnoki erdőből Emlékhelyeket kerestek fel kirándulás Határon túlra utaztak a szolnoki gépiparisok Ebben az évben százéves lett a megyeszékhely színháza Erdő, vagy erdősáv húzódott a 442-es út mellett, a Százlábú hídtól a sportreptér, vagyis a Szandai rét túlsó sarkáig. Nem tudom, telepített fasor volt-e, ami a rétre kiöntő Tisza hullámaitól védte a gátat, vagy régről maradt galériaerdő maradványa. Igazi őserdő volt. A fák, ha letelt az idejük, állva haltak meg, aztán még pár évig száraz csonkként álldogáltak, élőhelyet adva madaraknak, bogaraknak és lepkéknek. A fák tövében nyulak, rókák és a függetlenséget választó macskák settenkedtek. Nem nagyon járt ember a fák között. Aki (mint én) évekig naponta elbiciklizett mellette, az tavasztól őszig hallgathatta a madárdalt. Az első sebet a várost elkerülő négyes út ütötte az erdőn, akkor szakadt ketté. Aztán jöttek a bevásárlóközpontok és a hozzájuk vezető ÚL ■ Néha békén kell hagyni a természetet. Az első erdőirtáskor volt némi tiltakozás az élőhely rongálása miatt, egy kis időre le is állították a fűrészeket. Az akkori polgármester a Szolnok TV-ben győzködte a nézőket, hogy a rétre települt bevásárlóközpont több fát ültet, mint amennyit kivágtak. Arról nem szólt, mi lesz a madarakkal, bogarakkal, és arról sem, hogy parkolóból soha nem lesz erdő, akkor sem, ha teleültetik fákkal. Értem, hogy fontos volt hasznosítani a rétet. De az erdő knrtását még marketingszempontokkal nehéz magyarázni. Aki a város felől jön, tudja, hogy ott vannak az üzletek, aki a 4-esen közelít Abony felől, az akkor is látná, ha az erdő ott maradt volna. Szandaszőlős felől pedig a felüljáróról látni, hogy mi a helyzet. Az erdősáv másik fele még megvan, a Kocsoros mellett elbontott gát helyén is nagyra nőttek a fák. Jó lenne, ha vigyáznánk rá, hogy legyen továbbra is egy kis őserdőnk, ahol a fák állva halnak meg, ha annak eljön az ideje, és ahol énekelhet a madárse reg, dolgozhatnak a hangyák és a bogarak, és nem zavarja őket senki. Mert néha békén kell hagyni a természetet: az pontosan tudja a dolgát. Azt az erdősávót a Százlábú híd és az elkerülő 4-es út között már úgysem adhatja vissza senki. Imre Lajos, Szolnok A fotón a szolnoki gépiparis diákok szlovákiai kirándulásának egy pillanata, amikor megálltak egy fotózásra Kassán, városnézés közben Egy sikeres pályázatunk eredményeként azon számos magyarországi iskola közé tartozhattunk - immár kilencedik alkalommal -, amely részt vehetett egy határon túli kiránduláson. A Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola Jendrassik György Gépipari Tagintézményének több mint 30 éve testvériskolája a kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia (magyar szak- középiskola), mellyel találkozás végett kapcsolatot teremtettünk. Intézményünk 9-12. évfolyamos tanulói vettek részt az úton, Halászná Gerenyi Mária és Juhász Attila Ferenc kísérő tanárokkal. A betléri kastély érintésével indultunk Kassára. Betlérre ragyogó napsütésben érkeztünk a kastély megtekintésére. Tanulóink nagy érdeklődéssel figyelték az idegenvezető szavait. A távolból sajnálattal néztük a leégett krasznahorkai vár csupasz falait, majd Kassára, Szlovákia második legnagyobb városába indultunk. A testvériskolában várt bennünket az iskola könyvtárosa, Fülöp Éva, és nagy érdeklődéssel léptünk be az iskola körülbelül 30 ezer kötetes könyvtárába. Figyelmesen hallgattuk az iskola (ma Szakkay József Szakközépiskola) történetét. Másnap a kassai köztemetőben a magyar szervezetek képviselői fogadtak bennünket, azután több, magyar történelemhez kapcsolódó személy síremlékénél tartottunk megemlékezést, és koszorút helyeztünk el. A kassai dómban II. Rákóczi Ferenc és társai felújított sírboltját is felkerestük. Innen a Márai Házhoz siettünk, ahol az emléktáblánál is elhelyeztünk egy koszorút. Különleges élményekkel, feltöltődve indultunk haza. Tanulóink arcát figyelve éreztük, hogy érdemes volt megszervezni az utat. Köszönjük a lehetőséget! Halászná Gerenyi Mária, a kirándulás szervezője A hobbit meggondolandó fenntartani kertészkedés Mindenki munkáját, értékét meg kellene becsülni A korabeli írások szerint vándor színtársulatok a XIX. század elejétől útba ejtették Szolnokot, hogy előadásaikkal szórakoztassák a helyi lakosokat. Vendégfogadók, kocsmahelyiségek hodályaiban szerepeltek, mostoha körülmények között. A városban ilyen volt a Fehér Ló, a Lehel Kürt vendégfogadó, vagy a Magyar utcai magánházban lévő színkör. 1876-ban fából épült egy nyári színház a Scheftsik-kert- ben, a mai evangélikus templom környékén. (Itt tartották az 1876-' ban alakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első közgyűlését is.) Megyeszékhelyként a város erőteljes fejlődésnek indult, segítve többek között a színművészet iránti érdeklődést Sipos Orbán, a megye első alispánja megszervezte a színügyi bizottságot és megalapította a Színügyi Gyámolító Egyletet, így az 1880-as évektől a színházi kultúra pezsgésnek indult A megye és a város képviselői egyetértettek, hogy minél előbb szinház épüljön a mai Szigligeti utcában. 1892- ben felépült a Közszínház, de a monarchia csendőrsége lefoglalta. Ezután a társulatoknak a Nemzeti Szálloda bálterme adott otthont 1905-ben a képviselő-testület választott bizottságra bízta a színház építésének intézését, megalakult a Színpártoló Egyesület, tagjai között volt Fényes Adolf, Szlányi Lajos és Zombori Lajos, a művésztelep jeles festői. Spieger Ferenc és Englerth Károly budapesti építészek tervei alapján 1912. április 20-án megnyitották a szecesszió külső jegyeit viselő épületet az állandó színházat Az első három évre szerződött társulat vezetője Mariházy Miklós volt Később más városbeli színházak látogattak ide előadásaikkal, de az épületet filmszínházként is használták. Önálló társulatot hoztak létre 1951. december 15-től, és a színházat Szigligeti Edéről nevezték el, az igazgató Danis Győző, a rendező Székely György lett Azt terveztem, hogy párommal ha megérjük a nyugdíjazásunk idejét, és több szabadidőnk lesz, gyakrabban kimozdulhatunk majd a szolnoki panellakásunkból. Egy kertet, hobbit gondoltunk venni spórolt pénzünkből, esetleg valamilyen kis házzal, hogy lehessen ott nyaranta főzni, a szerszámokat, termést, egyebet majd benne tárolni. Azonban szinte naponta hallani arról, hogy a kertekből rendszeresen lopják a termést, valamint minden olyan dolgot, ami mozdítható: kertművelő szerszámot, edényt, ágyneműt, élelmiszert, gázpalackot és egyebet. Ismerősömnek az egyik településen lévő nyaralójának a csatornáját lelopták, valamint a kerítését szétszedték, és más értékes mozdítható dologgal együtt azt is mind elvitték. Hiába volt a kertszomszéd a telke házában éjszaka, semmit sem hallott a történtekről, olyan halkan - ügyesen - dolgoztak a tolvajok, hogy nem lehetett a működésüket észrevenni. Az esetet követően a rendőrök alaposan vizsgálódtak a helyszínen, ismerősömnek nem lehetett a munkájukra panasza. Úgy tudom, itt sem és még sok hasonló esetnél sem derül fény a tettes vagy tettesek kilétére. A biztosító pedig nem fizet minden ilyen, a kertben történt káreseményért. Mit lehet tenni? Meggondolandó ezért öregségünkre, hogy életmódunkon úgy változtassunk, ahogy kedvünk lenne. E hírek hallatán az embernek elmegy a kedve a kertészkedéstől, a szabadban, hasznosan, mozgással, j munkával történő időtöltéstől. Szomorú, hogy ilyen környezetben élünk. Leginkább az, hogy egyre többen a munka nélkül élők közül a családtagjaikat már kisgyerek korukban betanítják a lopásra, merthogy azok nem büntethetők. Szükség lenne a szemléletváltásra, a nagyobb közbiztonságra, mindenki munkájának, létrehozott értékének a megbecsülésére. L. László, Szolnok I Szurovecz Pál, Szolnok A megnyitó műsora: Erkel Ferenc: Hunyadi László című opera nyitánya, ünnepélyes prológ - Szép Ernő felolvasta imáját, Himnusz a társulat előadásában, Bánk bán 2. felvonása, Bolond operett 3. felvonása, Moliere: Tartuffe színjáték, Rákóczi-induló. Japán vendégek az oviban. A közelmúltban külföldi vendégek látogatták meg a szépen felújított szolnoki Pitypang óvodát. Néhány napig a megyeszékhelyen tartózkodtak a japán diákok és kísérőik, akik nagy érdeklődéssel ismerkedtek az óvodával és az ott folyó nevelési programokkal. J. M., Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a brigitta.bekesi@axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a SZOUON.hu internetes oldalon. Bemutatták tánctudásukat, a szolnoki Aranycsillag Társastánc Klub a közelmúltban tartotta 48. záróvizsgabálját. A képen Hamar Tamara és Zsíros Gergő bemutatójának egy pillanata látható. Hubai Ibolya, Szolnok
