Új Néplap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

2012-05-22 / 119. szám

4 2012. MÁJUS 22., KEDD TÚRKEVE Nagybányai tűzoltók látogattak a városba vendégül látták Túrkevén a helyiek a nagybányai tűzol­tók négyfős delegációját a kö­zelmúltban. A megyei polgár- védelmi szövetség és a me­gyei tűzoltószövetség meghí­vására hazánkba látogatott szakembereket az önkéntes tűzoltók vendégelték meg laktanyájukban. Két első osztályt indítanak a Petőfiben hetvenkét fő kezdi meg ál­talános iskolai tanulmánya­it szeptemberben. A Petőfi Sándor Általános Iskolában 49, a Kaszap Nagy István Református Általános Isko­la és óvodában pedig 23 gyermek. A Petőfi iskolá­ban két első osztályt indíta­nak, melyből az egyik isko­laotthonos. lemondott a képviselő kéthavi tiszteletdíjáról ozsváth László képviselő májusi tiszteletdíját felajánl­ja a helybéli Szív Egyesület javára. Júniusi díjáról pedig a Városvédő és Szépítő Egye­sület javára mondott le. Új híd felállítását tervezik a Berettyón határoztak a képviselők ar­ról, hogy a Berettyón, a vala­mikori Putri-híd helyén új híd épüljön. Kérelemmel fordul­nak ezért a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-hez, hogy a Szécsényben tárolt hídeleme­ket térítésmentesen adja át a túrkevei önkormányzatnak. A hídelemek szállítását az ön- kormányzat vállalja, a híd fel­állításhoz szükséges feltétele­ket pedig megteremti. Helytörténeti kiállítás a Gyöngyösházban A több mint százéves pa­rasztházat 19. századi búto­rokkal, muzeális értékű használati tárgyakkal ren­dezték be stílusosan. A hely­színen a tulajdonos alkotá­saiból, valamint jávai batik- képekből nyílt kiállítás. SZOUON.hu További Túrkeve és környéki hírek a SZOUON.hu hírportálon. Előtérben a hagyományok juhászfesztivál Ezrek kóstolhatták meg az ízletes birkapörköltet Rengeteg érdeklődő gyermek és felnőtt követte figyelemmel, ahogyan a túrkevei Piroska Zoltán egymás után nyírta meg a birkákat Fergeteges hangulat, iz­galmas programok, no és persze az elmaradhatat­lan birkapörkölt... Túrke­vén 14. alkalommal szer­vezték meg a vidék ha­gyományait, iparművé­szetét, kultúráját, gaszt­ronómiáját bemutató Ke- vi Juhászfesztivált. Munkatársunktól- Minden évben részt veszek a fesztiválon, semmi pénzért ki ne hagynám - állt meg egy szóra birkanyírás közben a túrkevei Piroska Zoltán. A szakemberhez nem volt könnyű közel férkőzni, hiszen rengeteg ember figyelte, hogyan „fejti le” az állatokról a vastag gyapjút. - Juhnyíró csa­ládból származom, negyven éve tanultam ki ezt a szakmát édes­anyámtól és apámtól. A fiatalok ma már nemigen érdeklődnek az efféle munka iránt. Pedig ha kitanulnák, jól lehetne ezzel is keresni. A birkára azt mondják, hogy ostoba jószág, de nézze csak, milyen szép türelmesen áll! Nem szabad ideges­kedni, mert meg­érzi azt az állat, és ha megugrik, ' ­könnyen szét lehet vágni sze­gényt. Idén már negyedik hónap­ja nyírunk, naponta hetven­nyolcvan birkát - árulta el, majd jókedvűen ő is dalra fakadt a szín­padon felcsendülő muzsika hal­latán. A mára többnapos rendez­vénnyé nőtt fesztivál már nem­csak a helyiek érdeklődését kelti fel, hanem az ország távoli helye­iről is rendszeresen érkeznek lá­togatók. Az elmaradhatatlan birkapörkölt és kunsági ételek mellett a juhsajt­nak is igen nagy keletje volt — Minden évben eljövünk, is­mernek már itt minket, jól érezzük ma­Balássy Eve- ,t lin terelőku­tyáival 150 kilométert utazott a túrkevei fesztiválra gunkat - válaszolt a juhsajtok­kal telepakolt pult mögül Dani Jánosné, Zsuzsa, aki a Túrkevé- től 114 kilométerre levő Makó- Rákosról érkezett párjával. - Sa­ját állatállományunk van, száz­éves hagyomány alapján készí­tett sajtot, gomolyát, túrót kíná­lunk. Egészséges a juhsajt, tele van kalciummal! Maradunk es­tére is, miután kimulattuk ma­gunkat, az autónkban alszunk— jegyezte meg vidáman. Á színpadi fellépők mellett csengőhangot is lehetett olykor­olykor hallani. A hang irányá­ban, egy subás-kalapos személy- lyel találtuk szembe magunkat, aki saját készítésű kutyapergőt tartott a kezében.- Debrecenből érkeztem a fe­leségemmel, minden évben részt veszünk a Kevi Juhászfesz­tiválon — mondta Konyári Sán­dor rézműves. - A hortobágyi pásztorélet több kellékét is ma­gammal hoztam. Juhászkampót, csengőt. Ezt a pergőt fel kell csa­tolni a kutya nyakára. Ha egy birka tilosban jár, a kutyának elég odaszaladnia, a juh máris „ért a szóból”, vagyis a csengő­hangból - magyarázta. Balássy Evelin a 150 kilomé­terre levő Domoszlóról érkezett öt juhot és öt border collie tere­lőkutyát is hozott magával: — Előadást tartottam a világ leg­jobb terelőkutyájáról, a border collie-ról a fesztivál szakmai programján, a 37. állat-egészség­ügyi továbbképzésen. A négylá- búaktól senki sem tart, a közön­ség soraiban simogattatják ma­gukat. Nagyon jól érezzük itt ma­gunkat, rendkívül jó a szerve­zés, barátságosak az itteniek. Ta­lálkozzunk jövőre ugyanitt! Minden várakozást felülmúlt a rendezvény két nap alatt összesen 210 bográcsban közel 10 ezer adag ételt fogyasztottak el a juhász- fesztivál résztvevői — árulta el Nagyné Bedő Ildikó, a rendez­vény főszenezője, a polgár­mesteri hivatal humánerőfor­rás osztályának vezetője. - Kö­zel nyolcvan népművész vett teszt a kétnapos rendezvényen, ahol minden korosztály, kicsik és nagyok, többen közülük népviseletben, egyaránt talál­tak kedvükre való programot. Összességében minden várako­zást felülmúlt az idei rendez­vény, ezt bizonyítja a zsúfolá­sig telt nézőtér is. Tanulhattak a francia szakemberek a ványaisoktól Hazatért Audiéiből az a tíz ványa- is diák, akik háromhetes szakmai úton vettek részt a francia testvér- városban a Leonardo program ke­retében. Kinttartózkodásuk má­sodik napján már el is kezdték a munkát a garázsokban az autó­szerelőnek, fényezőnek tanuló fi­atalok. Visszatérve elmondhat­ták: rengeteg élménnyel, tudással gazdagodtak. A magyar fiatalok gyakran olyan új megoldásokat, szakmai fogásokat is tudtak mu­tatni, amelyet a francia garázsok­ban korábban nem ismertek. Mint elmondták, találkoztak olyan esettel, amikor a motor hen­gerfejjavítása, felújítása helyett motorcserét végeztek a kintiek. Olyan autókat szállították zúzdá­ba, melyek itthon még bőven százezer kilométert futnának. A szakmai szocializáción túl a prog­ram célja volt, hogy a túrkevei fi­úk megismerkedjenek Franciaor­szág kultúrájával, nevezetessége­ivel, gasztronómiájával is. A vá- nyais diákok tudásáról, illemtu­dásáról, kulturált viselkedéséről elismerően szóltak a záróbanket­ten. Többen közülük tervezik, hogy nyáron látogatást tesznek Franciaországba, felkeresik a munka- és diáktársakat ■ Tízszeresére emelkedett a talajterhelési díj A környezetterhelési díjról szóló törvénynek megfelelően az egy­ségdíjat a korábbi 120 forint per köbméter helyett 1200 forintban határozták meg köbméteren­ként. Azoknak az ingatlantulaj­donosoknak, akik a közcsator­nára még nem kötöttek rá, saját érdekükben mielőbb érdemes kezdeményezniük azt. A meg­emelkedett talajterhelési díj azo­kat érinti, akik ingatlanába be­vezették a vizet, de a kiépített szennyvízcsatornára nem kötöt­tek rá, vagyis akik szennyvízak­nával rendelkeznek. A túrkevei Vízmű és Városgazdálkodási Nonprofit Kft. segítséget tud nyújtani az engedélyezési eljá­rást, a műszaki megoldásokat és a kivitelezést illetően. Azok a la­kosok, akik lakásába nem vezet­ték be a vizet, kérhetik a mentes­séget a díj fizetése alól. ■ személyi REK Kantomé Bíró Emília ajándékot ajánl fel A közelgő gyermeknap alkalmából idén is tá­mogatja a kisebbeket az egyedüli női önkor­mányzati képviselő. Kántorné Bíró Emília tisz­teletdíjának nagy részét minden esztendőben a helybéli gyerekeknek ajánlja fel. Mihály Andornénak unokája született A már 32 esztendeje a polgármesteri hivatal­ban dolgozó, minden helybéli által ismert Mi­hály Andorné Terikének a napokban született meg első unokája, Anna. Édesanya és gyerme­ke is jó egészségnek örvendenek. Ozsváth Károlyné támogatja a csapatot Ozsváth Károlyné minden évben résztvevője, támogatója a kézilabda utánpótlás-szakosz­tálynak. A polgármesteri hivatalban dolgozó hölgy a közelgő meccsre is elkíséri a csapatot. y*S «sí­Nyugtató hatású a legtöbb festménye alkotó Lengyelországba vitték ajándékként a művésznő alkotását- Aktívan tíz éve festek, mert bár gyermekkoromban is sze­rettem rajzolni, festegetni, nem volt rá mód és lehetőség - mu­tatta képeit a túrkevei Fodor Im- réné Marianna. - Főként csend­életet és tájképet szeretek ké­szíteni, kizárólag olajjal dolgo­zom. A képeket emlékezetből vagy képzeletből festem. Előfor­dul, hogy egy óra elteltével már lerakom az ecsetet, máskor egy hónapig is eltart, míg elkészü­lök a képpel. Munka mellett nein sok időm marad festeni, remélem, nyugdíjasként majd több időm lesz hódolni ennek a szenvedélyemnek, hiszen meg­nyugtat és segít kikapcsolódni — árulta el. A hölgy képeit a túrkevei művelődési házban is többször kiállították már A művésznevén Reizer Mari­anna néven ismert hölgy az Or­szágos Képző- és Iparművésze­ti Társaság tagja. Képeivel eredményesen vesz részt a minden évben Martfűn rende­zett zsűrizett kiállításon, ahová általában három képpel nevez. A közelmúltban Túrkeve város delegációja, lengyelországi lá­togatása során, az ő festményét vitte magával ajándékba és ad­ta át egy ottani város polgár- mesterének.- Ha választani kellene a ké­pek közül, nem tudnék, nin­csen kedvencem. Mindegyik egyformán kedves nekem - je­gyezte meg egy mosoly kísére­tében a művésznő. ■ *

Next

/
Thumbnails
Contents