Új Néplap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
2012-05-10 / 109. szám
4 MEGYEI TŰKOR 2012. MÁJUS 10., CSÜTÖRTÖK Most is szép eredményben reménykednek a főiskolások Szilánkok borítják testét robbanás Benő bácsi majdnem életét vesztette, most kitüntették Századik születésnapján jó egészséget kívánt magának Állítják, minden eddiginél jobb járművet terveztek, építettek a Kecskeméti Főiskola GAMF Karának hallgatói a Shell Eco-ma- rathonra, az üzemanyag-takarékos járművek legnagyobb versenyére. Mégsem bíznak abban, hogy a 2661 km/literes fogyasztást, amellyel jelenleg a világ- ranglista 3. helyén állnak, meg tudják javítani. Idén május 17-e és 19-e között ugyanis nem a lausltzi verseny- pályán, hanem a rotterdami utcákon rendezik meg a versenyt, ahol teljesen mások a körülmények. így most a tavalyi negyedik helyezésükön szeretnének javítani, hogy végleg megerősítsék helyüket a világ élmezőnyében. A Kecskeméti Főiskola GAMF csapata Megaméter nevű járművével 2010-ben „robbant be” a Shell Eco-marathon mezőnyébe - írta a Kecskemétitv.hu. A csapat a 2012-es versenyre ismét új járművel rukkol elő, ami meglehetősen szokatlan a mezőnyben, hiszen jobbára meglévő autóikat fejlesztik tovább a csapatok. A Shell Eco-marathon idei versenyén Magyarországot különböző kategóriákban öt csapat képviseli, a kecskeméti főiskolások mellett a szintén kecskeméti Kandó Kálmán Szakközépiskola és Szakiskola, a Pécsi Tudományegyetem, az Óbudai Egyetem és a győri Széchenyi István Egyetem. ■ Könyvbemutató Rákóczifalván munkatársunkkal Érdekes könyvbemutató lesz holnap, pénteken este a rákóczi- falvi Maci Múzeumban. A bemutató vendége lapunk munkatársa, L Murányi László lesz, akinek nemrég jelent meg, kiadónk gondozásában, Géléi Józseffel közös riportkönyve az uzsoráról, csicskáztatásról és a különféle csalárd ingatlanszerzésekről. A könyv, a riport műfaji lehetőségeivel élve, a megye számos településére, valamint a megyehatárokon túlra is elkalauzolja az olvasót, bemutatva a nagyközönségnek egy eddig kevéssé ismert világot. A könyvbemutató kezdési időpontja 18 óra. ■ A szolnoki 88 éves Magyar Benő Ferenc a közelmúltban II. osztályú Honvédelemért Kitüntető Címet kapott a Honvédelmi Minisztertől Hende Csabától. Hogy ennek milyen apropója is volt valójában, arról Benő bácsi mesélt. Mátyus Krisztina- 1947-ben vonultam be a Hadik Laktanyába Budapestre - kezdi mesélni Benő bácsi. - Ott tudtam csak meg, hogy az alakulat neve Első Önálló Aknakutató és Tűzszerész Zászlóalj. Az volt a feladatunk, hogy a Budapesten található lövedékeket, bombákat, aknákat, kézigránátokat szedjük ^ össze és semmisítsük meg. Először Sorok- ^ sáron vetettek be bennünket egy aknamezőn. Ez nagyon veszélyes munka volt. Egy keresőkészüléket kellett a föld felett mozgatnom jobbra- balra és amikor felerősödött a zaj, akkor ott valószínű fém volt. Ekkor abba kellett hagyni a további keresést és kézi szerszámmal kellett kiásni a fémet. Ez vagy ócskavas volt, vagy pedig robbanószer. Bevallom, izgultam nagyon, mert voltak olyan veszélyes aknák, amiket úgy hívtak, hogy ugró akna. Három tüske állt ki a földből és ha nem voltunk elég óvatosak a keresőkészülékkel, akkor köny- nyen ráléphettünk, ami felrobbant és az ember lábát lekaszabolta. Sajnos nem egy ilyen esetet láttam - jönnek elő a katonaságnál töltött emlékei Benő bácsinak. Volt azonban egy másik fajta munkájuk is a katonáknak. Mivel akkoriban szegény volt a katonaság, menteni kellett, ami menthető volt.- A parancsnokom, egy törzs- őrmester, maga mellé osztott be, hogy a tüzérségi repeszgránátok gyújtófejét próbáljuk leszerelni, mert lőporra van szükségünk. Kérte, vigyek oda neki két tüzérségi repeszgránátot, hogy maga elé téve hozzáférhessen a gyújtófejhez. Ám nem így történt. Egy kis páncélgránátot vett elő és a gyújtófejet pö- työgtette. Mint ki képzett újonc, meg voltam rémülve, hogy agSH tamodni. Ő meg nem küldött el. Kiderült, öngyilkossági szándékból csinálta, hogy a gyújtófejet kulcs nélkül nem lecsavarta, hanem letörte. Ezáltal beütött a csapszeg és felrobbant mind a két lövedék. Tíz kilót szedtek össze a hullájából mind- összesen - idézi fel rossz emlékeit a 88 éves férfi. Benő bácsi is életveszélyesen megsért rült, többet pedig még csak a •I helyszínen sem járt. ez az ember nagyon csúnya dolgot fog elkövetni, de - nem mer- 1 tem megfu Magyar Benő Ferenc a kitüntetéssel-Az volt a szerencsém, hogy a törzsőrmestertől 4-5 méterre törökülésben ültem, így csak a vízszintesen kaszáló szilánkoktól sebesültem meg. Jobb oldalt ugyan két bordámat eltörte a szilánk és a májamba hatolt, de még így is szerencsém volt, mert közel volt a kórház, ahol meg tudták menteni az életem. Ezt persze műtétek sorozata követte. A lábamba, ami most is lyukas egy-két helyen - mutatja - a szilánk átment. A végtagjaimban mai napig hordok 8-10 szilánkot, melyek betokosodtak így nem fájnak. Viszont van egy, ami még egészen érezhető - teszi oda az ujjam a karjára és mutatja. Bevallom hátborzongató érzés. Viszont Benő bácsit 65 év után végül sikerült kiengesztelni, ami nagy örömöt okozott neki. Márciusban ugyanis honvédelmi kitüntetést kapott. Századik születésnapján az ön- kormányzat is felköszöntötte Tar Dezsőnét, Cegléd második legidősebb lakóját. Az idős hölgy fizikai és szellemi frissességét sok, nála évtizedekkel fiatalabb is megirigyelheti. Az ünnepelt az őt köszöntőket is arra kérte, hogy elsősorban egészséget kívánjanak neki - írta a Ctv.hu. Manci néni elárulta, szerinte mi a hosszú élet titka: - Életemben soha nem cigarettáztam, nem ittam soha se sört, se bort. Korábban hetente többször is elsétált a református templomba. Most már nehezebben jár, és egy éve annyira elromlott a szeme, hogy nem tud olvasni. Különben jól szolgál az egészsége. Tar néni Cegléden született, gazdálkodó családban. Kétszer ment férjhez — mindkettő meghalt már -, gyermeke nem született. Idős korára mégsem maradt család nélkül, a rokonság minden nap felkeresi, gondoskodik róla. ■ A tanya mellé kötötte tehenét, reggelre elvitték Jászberényben levette az áruvédelmi eszközt a szoknyáról egy 45 éves asszony, így akarta fizetés nélkül elvinni az egyik áruházból, de a biztonsági őr rajtakapta. Jászfényszarun kedden délelőtt járt tolvaj egy kerékpárüzletben, ahonnan aztán magával vitt egy pultban elhelyezett övtáskát, melyben több százezer forint volt. Karcagon (is) lopják az állatokat. A város külterületén lévő egyik telepről négy me- rinói juhot vittek el keddre virradóra, melyek értéke 160 000 Ft. Tiszatenyőn a tanyája mellé kikötött tehenét vitték el a gazdának kedd reggelre, melynek értéke több mint 300 ezer Ft. Fegy- verneken a Kaszter majorban lévő tanya udvarán lévő műhelyből több mint 1 millió forint értékben tűntek el értékek - munkagép-alkatrészek, hegesztőtra- fó-kábel, láncfűrész - keddre virradóra. Tiszaburán nem volt nehéz dolga a tolvajnak, aki kedden délután a nyitott bejárati ajtón keresztül jutott be egy lakóházba, és laptoppal távozott. ■ A szerkesztő, a tanár úr mindörökre elment A napokban elhunyt Valkó Mihály, lapunk újságírója, volt kollégánk, egykori pedagógus. Családja úgy döntött, hogy nem lesz nyilvános temetés, búcsúztató, ezért most közöljük Hajnal József, az Új Néplap egykori főszerkeszt& jének a Tanár Úr halála alkalmából írt nekrológját Az ember mindig akkor kezd el kapkodni, amikor kiderül, már nem lehet, amikor már késő. Pillanatok alatt nyilvánvalóvá válik, mennyi tartozása van, például azzal szemben, aki minthogy elment, minthogy már nincs a földi világban, csak porai maradtak itt, nem szólítható meg csak „így papíron”, ezen az éteri nyelven... Egy elmaradt levél, egy elmaradt gratuláció, egy le nem főzött kávé, egy már soha el nem hangzó köszönés: Szia, Miska! Jó napot, Tanár Úr! Üdvözlöm, Szerkesztő Űr! Szia, Nagyapa! írjam le, hogy láttam meg először, diákként? Vöröslő arccal kiabált egy Tisza-ligeti kézilabdamérkőzés végén, amikor is, a nagy vehemenciában a csapatok a meccs végét jelző bírói síp felhangzása után, ököllel folytatták a küzdelmet, ő pedig felemelt hanggal, közibük állva adta tud- tukra, nyerni is veszíteni is tisztességesen kell. Mintha ez a vezérlő elv sodorta volna a fényes szelek kollégiumától, a zagyvarékasi 56’-on át a miskolci tanárságig, be egy megyei lap szerkesztői székébe, vagy Párizsba, a FIPRESCI bizottságaiba, itthon a Jászkunság létrehozói közé. Nem is értem, miért nem Te lettél a főszerkesztő? - mondtam neki. Majd rájössz - így ő. Végtelen nyugalommal fogadott súlyos helyzeteket, máskor meg apró piszlicsá- ré dolgoktól vált zaklatottá. Sosem feledhető a mozdulata, ahogyan átvette a kéziratot, elolvasta, és ahogyan mondta, hangosan, a számításba vehető címek, alcímek variációit. Gyakorta hangzott el a szerkesztői szobában - nem tolakodóan, hanem éppen a gondolat jegyében: emeld meg! Vagyis legyen ez a szellem gyakorlata. Kerüljön bele az, amitől tudható, ezt egy értelmiségi, gondolkodó, újságíró ember alkotta. Emeld meg! Hogy fényesedjen benne valami, amitől nem csupán információk halmazával áll szemben az olvasó, mondatok kötegeivel, amit neki kell kibogoznia. Legyen szellemes - nem a szó szórakoztató értelmében, legyen elmés. Sokat mesélt Kosztolányiról, vele mindig volt téma a szellem világában, mondhatni minden kiállításmegnyitón ott volt, nem akadt premier nélküle, szerette és értette a filmek világát. Kevesen, és keveset tudhattak keserű perceiről, arról, amikor egy pártházi vezető ráborította a felvitt kéziratokat vagy egy másik - hiszen az értelmiség, kereste a határokat, amelyen belül még elviselik a közlést - üvöltözött vele. Fél Jász-Nagykun-Szolnok megye tőle tanult, írni is és olvasni is. Jegyzeteiből pedig látni. Azt mondta, ez is olyan, mint a katedra, csak nem harminc-negyven tanuló, hanem százezrek előtt áll és magyaráz az ember. Ismerték és előre köszöntek néki. Tudták, tudtuk, ő az aki gyakorlatiasan, puritán módon él, erkölcsös ember, igazi entellek- tüel. Aki képes nem csupán a földi, hanem, immáron az égi sorok között is olvasni, ahogyan ezt egy jó szerkesztő teszi.
