Új Néplap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

2012-05-10 / 109. szám

4 MEGYEI TŰKOR 2012. MÁJUS 10., CSÜTÖRTÖK Most is szép eredményben reménykednek a főiskolások Szilánkok borítják testét robbanás Benő bácsi majdnem életét vesztette, most kitüntették Századik születésnapján jó egészséget kívánt magának Állítják, minden eddiginél jobb járművet terveztek, építettek a Kecskeméti Főiskola GAMF Ka­rának hallgatói a Shell Eco-ma- rathonra, az üzemanyag-takaré­kos járművek legnagyobb verse­nyére. Mégsem bíznak abban, hogy a 2661 km/literes fogyasz­tást, amellyel jelenleg a világ- ranglista 3. helyén állnak, meg tudják javítani. Idén május 17-e és 19-e között ugyanis nem a lausltzi verseny- pályán, hanem a rotterdami ut­cákon rendezik meg a versenyt, ahol teljesen mások a körülmé­nyek. így most a tavalyi negye­dik helyezésükön szeretnének javítani, hogy végleg megerősít­sék helyüket a világ élmezőny­ében. A Kecskeméti Főiskola GAMF csapata Megaméter nevű járművével 2010-ben „robbant be” a Shell Eco-marathon mező­nyébe - írta a Kecskemétitv.hu. A csapat a 2012-es versenyre ismét új járművel rukkol elő, ami meglehetősen szokatlan a mezőnyben, hiszen jobbára meglévő autóikat fejlesztik to­vább a csapatok. A Shell Eco-ma­rathon idei versenyén Magyaror­szágot különböző kategóriákban öt csapat képviseli, a kecskemé­ti főiskolások mellett a szintén kecskeméti Kandó Kálmán Szakközépiskola és Szakiskola, a Pécsi Tudományegyetem, az Óbudai Egyetem és a győri Szé­chenyi István Egyetem. ■ Könyvbemutató Rákóczifalván munkatársunkkal Érdekes könyvbemutató lesz holnap, pénteken este a rákóczi- falvi Maci Múzeumban. A bemu­tató vendége lapunk munkatár­sa, L Murányi László lesz, aki­nek nemrég jelent meg, kiadónk gondozásában, Géléi Józseffel közös riportkönyve az uzsoráról, csicskáztatásról és a különféle csalárd ingatlanszerzésekről. A könyv, a riport műfaji lehetősé­geivel élve, a megye számos te­lepülésére, valamint a megyeha­tárokon túlra is elkalauzolja az olvasót, bemutatva a nagyközön­ségnek egy eddig kevéssé ismert világot. A könyvbemutató kezdé­si időpontja 18 óra. ■ A szolnoki 88 éves Ma­gyar Benő Ferenc a közel­múltban II. osztályú Hon­védelemért Kitüntető Cí­met kapott a Honvédelmi Minisztertől Hende Csabától. Hogy ennek mi­lyen apropója is volt való­jában, arról Benő bácsi mesélt. Mátyus Krisztina- 1947-ben vonultam be a Hadik Laktanyába Budapestre - kezdi mesélni Benő bácsi. - Ott tud­tam csak meg, hogy az alakulat neve Első Önálló Aknakutató és Tűzszerész Zász­lóalj. Az volt a feladatunk, hogy a Budapesten ta­lálható lövedéke­ket, bombá­kat, aknákat, kézigránáto­kat szedjük ^ össze és sem­misítsük meg. Először Sorok- ^ sáron vetettek be bennünket egy aknamezőn. Ez nagyon veszé­lyes munka volt. Egy keresőkészü­léket kellett a föld fe­lett mozgatnom jobbra- balra és amikor felerősö­dött a zaj, akkor ott valószí­nű fém volt. Ekkor abba kellett hagyni a további keresést és ké­zi szerszámmal kellett kiásni a fémet. Ez vagy ócskavas volt, vagy pedig robbanószer. Beval­lom, izgultam nagyon, mert vol­tak olyan veszélyes aknák, ami­ket úgy hívtak, hogy ugró akna. Három tüske állt ki a földből és ha nem voltunk elég óvatosak a keresőkészülékkel, akkor köny- nyen ráléphettünk, ami felrob­bant és az ember lábát lekasza­bolta. Sajnos nem egy ilyen ese­tet láttam - jönnek elő a katona­ságnál töltött emlékei Benő bá­csinak. Volt azonban egy másik fajta munkájuk is a katonáknak. Mi­vel akkoriban szegény volt a ka­tonaság, menteni kellett, ami menthető volt.- A parancsnokom, egy törzs- őrmester, maga mellé osztott be, hogy a tüzérségi repeszgránátok gyújtófejét próbáljuk leszerelni, mert lőporra van szükségünk. Kérte, vigyek oda neki két tüzér­ségi repeszgránátot, hogy maga elé téve hozzáférhessen a gyúj­tófejhez. Ám nem így történt. Egy kis páncélgránátot vett elő és a gyújtófejet pö- työgtette. Mint ki képzett újonc, meg voltam ré­mülve, hogy agSH tamodni. Ő meg nem küldött el. Kiderült, öngyilkossági szán­dékból csinálta, hogy a gyújtófe­jet kulcs nélkül nem lecsavarta, hanem letörte. Ezáltal beütött a csapszeg és felrobbant mind a két lövedék. Tíz kilót szedtek össze a hullájából mind- összesen - idézi fel rossz emlékeit a 88 éves férfi. Benő bácsi is életveszélye­sen megsé­rt rült, többet pedig még csak a •I helyszínen sem járt. ez az ember nagyon csú­nya dolgot fog elkövetni, de - nem mer- 1 tem megfu Magyar Benő Ferenc a kitün­tetéssel-Az volt a sze­rencsém, hogy a törzsőrmestertől 4-5 méterre tö­rökülésben ül­tem, így csak a vízszintesen ka­száló szilánkok­tól sebesültem meg. Jobb oldalt ugyan két bor­dámat eltörte a szilánk és a má­jamba hatolt, de még így is sze­rencsém volt, mert közel volt a kórház, ahol meg tudták menteni az éle­tem. Ezt persze műtétek sorozata követte. A lábamba, ami most is lyukas egy-két he­lyen - mutatja - a szilánk át­ment. A végtagjaimban mai napig hordok 8-10 szilánkot, melyek betokosodtak így nem fájnak. Viszont van egy, ami még egészen érezhető - teszi oda az ujjam a karjára és mutat­ja. Bevallom hátborzongató ér­zés. Viszont Benő bácsit 65 év után végül sikerült kiengesztel­ni, ami nagy örömöt okozott ne­ki. Márciusban ugyanis honvé­delmi kitüntetést kapott. Századik születésnapján az ön- kormányzat is felköszöntötte Tar Dezsőnét, Cegléd második leg­idősebb lakóját. Az idős hölgy fi­zikai és szellemi frissességét sok, nála évtizedekkel fiatalabb is megirigyelheti. Az ünnepelt az őt köszöntőket is arra kérte, hogy elsősorban egészséget kí­vánjanak neki - írta a Ctv.hu. Manci néni elárulta, szerinte mi a hosszú élet titka: - Életem­ben soha nem cigarettáztam, nem ittam soha se sört, se bort. Korábban hetente többször is elsétált a református templom­ba. Most már nehezebben jár, és egy éve annyira elromlott a sze­me, hogy nem tud olvasni. Kü­lönben jól szolgál az egészsége. Tar néni Cegléden született, gazdálkodó családban. Kétszer ment férjhez — mindkettő meg­halt már -, gyermeke nem szü­letett. Idős korára mégsem ma­radt család nélkül, a rokonság minden nap felkeresi, gondosko­dik róla. ■ A tanya mellé kötötte tehenét, reggelre elvitték Jászberényben levette az áruvé­delmi eszközt a szoknyáról egy 45 éves asszony, így akarta fize­tés nélkül elvinni az egyik áru­házból, de a biztonsági őr rajta­kapta. Jászfényszarun kedden délelőtt járt tolvaj egy kerékpár­üzletben, ahonnan aztán magá­val vitt egy pultban elhelyezett övtáskát, melyben több százezer forint volt. Karcagon (is) lopják az állatokat. A város külterüle­tén lévő egyik telepről négy me- rinói juhot vittek el keddre virra­dóra, melyek értéke 160 000 Ft. Tiszatenyőn a tanyája mellé ki­kötött tehenét vitték el a gazdá­nak kedd reggelre, melynek érté­ke több mint 300 ezer Ft. Fegy- verneken a Kaszter majorban lé­vő tanya udvarán lévő műhely­ből több mint 1 millió forint ér­tékben tűntek el értékek - mun­kagép-alkatrészek, hegesztőtra- fó-kábel, láncfűrész - keddre vir­radóra. Tiszaburán nem volt ne­héz dolga a tolvajnak, aki ked­den délután a nyitott bejárati aj­tón keresztül jutott be egy lakó­házba, és laptoppal távozott. ■ A szerkesztő, a tanár úr mindörökre elment A napokban elhunyt Valkó Mi­hály, lapunk újságírója, volt kol­légánk, egykori pedagógus. Csa­ládja úgy döntött, hogy nem lesz nyilvános temetés, búcsúztató, ezért most közöljük Hajnal József, az Új Néplap egykori főszerkeszt& jének a Tanár Úr halála alkalmá­ból írt nekrológját Az ember mindig akkor kezd el kapkodni, amikor kiderül, már nem lehet, amikor már késő. Pil­lanatok alatt nyilvánvalóvá vá­lik, mennyi tartozása van, példá­ul azzal szemben, aki minthogy elment, minthogy már nincs a földi világban, csak porai marad­tak itt, nem szólítható meg csak „így papíron”, ezen az éteri nyel­ven... Egy elmaradt levél, egy el­maradt gratuláció, egy le nem fő­zött kávé, egy már soha el nem hangzó köszönés: Szia, Miska! Jó napot, Tanár Úr! Üdvözlöm, Szer­kesztő Űr! Szia, Nagyapa! írjam le, hogy láttam meg elő­ször, diákként? Vöröslő arccal ki­abált egy Tisza-ligeti kézilabda­mérkőzés végén, amikor is, a nagy vehemenciában a csapatok a meccs végét jelző bírói síp fel­hangzása után, ököllel folytatták a küzdelmet, ő pedig felemelt hanggal, közibük állva adta tud- tukra, nyerni is veszíteni is tisz­tességesen kell. Mintha ez a vezérlő elv sodor­ta volna a fényes szelek kollégi­umától, a zagyvarékasi 56’-on át a miskolci tanárságig, be egy me­gyei lap szerkesztői székébe, vagy Párizsba, a FIPRESCI bi­zottságaiba, itthon a Jászkunság létrehozói közé. Nem is értem, miért nem Te lettél a főszerkesz­tő? - mondtam neki. Majd rá­jössz - így ő. Végtelen nyuga­lommal fogadott súlyos helyzete­ket, máskor meg apró piszlicsá- ré dolgoktól vált zaklatottá. Sosem feledhető a mozdulata, ahogyan átvette a kéziratot, elol­vasta, és ahogyan mondta, han­gosan, a számításba vehető cí­mek, alcímek variációit. Gyakor­ta hangzott el a szerkesztői szo­bában - nem tolakodóan, hanem éppen a gondolat jegyében: emeld meg! Vagyis legyen ez a szellem gyakorlata. Kerüljön be­le az, amitől tudható, ezt egy ér­telmiségi, gondolkodó, újságíró ember alkotta. Emeld meg! Hogy fényesedjen benne valami, ami­től nem csupán információk hal­mazával áll szemben az olvasó, mondatok kötegeivel, amit neki kell kibogoznia. Legyen szelle­mes - nem a szó szórakoztató értelmében, legyen elmés. Sokat mesélt Kosztolányiról, vele mindig volt téma a szellem világában, mondhatni minden kiállításmegnyitón ott volt, nem akadt premier nélküle, szerette és értette a filmek világát. Keve­sen, és keveset tudhattak keserű perceiről, arról, amikor egy párt­házi vezető ráborította a felvitt kéziratokat vagy egy másik - hi­szen az értelmiség, kereste a ha­tárokat, amelyen belül még elvi­selik a közlést - üvöltözött vele. Fél Jász-Nagykun-Szolnok me­gye tőle tanult, írni is és olvasni is. Jegyzeteiből pedig látni. Azt mondta, ez is olyan, mint a ka­tedra, csak nem harminc-negy­ven tanuló, hanem százezrek előtt áll és magyaráz az ember. Ismerték és előre köszöntek né­ki. Tudták, tudtuk, ő az aki gya­korlatiasan, puritán módon él, erkölcsös ember, igazi entellek- tüel. Aki képes nem csupán a földi, hanem, immáron az égi sorok között is olvasni, ahogyan ezt egy jó szerkesztő teszi.

Next

/
Thumbnails
Contents