Új Néplap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-30 / 101. szám

2012. ÁPRILIS 30., HÉTFŐ ELETMOD CSALAD & NEVELES • AUTO & MOTOR » LAKASKULTURA / UTAZAS » EGESZSEG » MINDMEGETTE • INTERJÚ, RIPORT _____________________________ - ■ • __________‘ '__________________■ ■ _______________ Hétköznapi ártó függőségeink szenvedély és betegség Észrevétlenül behálózza, rabjává válik, és tönkremegy az élete A köznyelv az alkoholizmust, a kábítószerezést, olykor a dohányzást nevezi függő­ségnek. Szinte észrevétlenül keletkeznek újabb és újabb függőségek. Nehezebb fel­ismerni őket, pedig ugyan­olyan ártalmasak. Gönczi Annamária- A tapasztalat szerint a koc­kázatkereső magatartású, ver­sengővé nevelt fiúgyerekek kerülnek leggyakrabban a nyerőgépek és szerencsejáté­kok általi függőségbe - mond­ja a szakértő. - Érdekes meg­állapítása a korábbi felméré­seknek, hogy szinte minden függőnek minősíthető játékos versenyszerűen sportolt fiata­labb korában. A játékbetegek sokan vannak, egyes feltevé­sek szerint talán százezerre is rúghat a számuk. JÁTÉKGÉPEK, NYERŐAUTOMATÁK Legfőképpen a férfiakat sújtja J ez a betegség - amelynek be-1 tegség voltát ideig-óráig el le­het titkolni. De igazi betegség, szenvedélybetegség! Miközben a pénz pókerasztalokon, nyerő­gépeken, internetes játékolda­lakon tűnik el, családok válnak otthontalanná, gyerekek biz­tonságos fejlődése sérül. Érde­kes módon a legtöbb játékos évekig sikeresen el tudja titkol­ni a játékát - még a saját család­ja elől is! Miközben saját maga előtt is kézzel-lábbal tiltakozik: nem, ő nem szenvedélybeteg, legfeljebb szenvedélyesen sze­ret játszani. MINDENE A munka A munka- mánia olyan függőség, amely­ben a munka drogként funkcio­nál, háttérbe szorítja a magán­életet, a társas kapcsolatokat; az élet értelmévé, a legfonto­sabb tevékenységgé a munka válik. Természetesen az olyan ember, aki napi tizennégy órát dolgozik, még nem feltétlenül munkamániás. Lehet, hogy tényleg túlterhelt, kiszolgál­tatott, A munkamániást arról lehet felismerni, hogy ha nem Az egyik legújabb technológiai drog: egyre többen a számítógéppel, az interneten élnek, ez nyújt nekik örömöt, ellazulást, élményt a munkáját végzi, ingerült, tü­relmetlen. Ingerlékennyé vá­lik, ha nem dolgozhat, ezért is lehetetlen vele nyaralni, kikap­csolódni. A munkamániások a legtöbb családi programot is lemondják, valamilyen fon­tos és munkával kapcsolatos ürüggyel - aztán a család be­letanul idővel, hogyan tud a munkafüggő nélkül működni. Az ilyen embernek rettenetes csapás munkahelyének elvesz­tése vagy a nyugdíjazás. Rend­szerint társas kapcsolataiban is leginkább a munkáról van szó, enélkül nehezen kötődik, kerüli az intimitást. A háttér­ben rendszerint szocializációs problémák állnak. Gyerekko­rában valószínűleg csupán a megfelelő teljesítmények se­gítségével tudta szüleitől a di­cséretét, szeretetet kicsikarni. Vagy még azzal sem. OTTHON A NETEN A világháló nagyszerű dolog, amikor in­formációszerzésre, valós kap­csolatok kiépítésére vagy meg­lévő kapcsolataink ápolására használjuk. Osztálytalálkozót szervezünk, közösségi oldalakon gratulálunk barátaink szülinap- ján, vagy megosztjuk élményein­ket ismerőseinkkel. Sokan hasz­nálják azonban ezeket az olda­lakat olyasmire, ami egyáltalán nem használ a személyiségnek. Leselkednek rajta, tehát azt fi­gyelik, hogy mondjuk szakítás után a másik mikor rak föl új kapcsolatáról képet. Vagy szinte éjjel-nappal játszanak; az inter­netes játékok bizony kötődést jelenthetnek, erős függőséget okoznak. A legnagyobb ve­szélynek azok vannak kitéve, akiknek nincs elegendő önbi­zalmuk, gyakran feleslegesnek érzik magukat, nincs állandó munkájuk, és egyedül élnek. Az internetfüggőség rendsze­rint hobbiként vagy a munka­helyi feladatok részeként in­dul, de fokozatosan átalakítja az egész személyiséget, hogy aztán iskolai, munkahelyi-és társas kapcsolataiban, min­denféle szociális viszonylat­ban szakadást okozzon. Nem árt szem előtt tartani: sajnos nincs - vagy csak ritkán van - visszaút! minden függőség rombolja a személyes kapcsolatokat, meg­nehezíti vagy megakadályozza az intimitást és a lelki békét. A szenvedélybetegek nem vagy csak nagyon hiányosan képe­sek kifejezni érzéseiket. Min­den szenvedélybetegség pszi­chológiai mozgatórugója az érzelmek mesterséges szabá­lyozása, manipulálása, de leg­inkább az érzések megszünte­tése. A függőségek romló ten­denciájú, krónikus betegségek. Egy függő, ha már túllépett egy bizonyos ponton, soha többé nem lesz képes szociális (kis mértékű) használatra. Tehát az alkoholistából soha nem lesz szociális ivó, a nikotinfüg­gő nem lesz kocadohányos, és a drogfüggő sem lesz alkalmi használó. Ez többé-kevésbé igaz a viselkedéses függőségre is. A szerencsej,áték-betegek nem fognak csak szórakozásból és csak kis tétekkel játszani. Mi minden ejt rabul? koffein, adrenalin (extrém sportok, kockázatos élethely­zetek), szex és szerelem, csoki és cukor, romantika, tévé (so­rozatok), testedzés (elsősor­ban fitnesz, konditerem és futás), telefon és sms, számí­tógép, vásárlás, munka, hata­lom, költözés, vállalkozás. Védelem: növények és támadóik KÜLÖNÖSEN SZOBANÖVÉNYEK­NÉL nem szívesen haszná­lunk erősebb növényvédő szereket. Vegyszer nélkül is megvédheti csendes lakótár­sait, ha például levéltetvek (hernyók ellen) a következő oldatot használja: három evőkanál kenőszappant old­jon fel öt evőkanál spiritusz­ban, és ezzel fújja-permetez- ze be a növényeket. Tenni is kellene valamit a kevesebb szemétért! vásárlásaink során renge­teg nejlonzacskót haszná­lunk el, amelyek legtöbbször a kukában kötnek ki. Gon­doljunk arra, hogy az el nem bomló zacskók milyen károkat okoznak! Ha vásá­rolni megyünk, vigyünk magunkkal vászontáskát vagy textilszatyrot. Szintén spórolhatunk a hulladékkal, amikor ajándékot veszünk valakinek. Ha a kiválasztott tárgyat már becsomagoltuk, ne vegyünk hozzá díszes papírzacskót is. Tíz éve a képernyőn szerepel Andor Éva a TV2 bársonyos hangú kép­ernyőse, Andor Éva éppen tíz éve dolgozik a csatorna hír­műsoraiban (Csengery An- tal-díjas). „Voltak nehezebb évek is, de végül fantasztikus időszak volt. Az ember akkor tudja megvalósítani az ál­mait, ha nincs kétsége, hogy sikerülhet” - mondta el a Tvr-hétnek. Most aktuális: a szépségápolás titkai Bőrterápia A hidegebb napok megviselik bőrünket - Kivörösödik, berepedezik Biztosan észrevette már, hogy a tél folyamán megváltozott a bőre. Vajon mi történhetett a hideg napok alatt? A válasz: bőrünk, sajnos, nem bírja a mí­nuszokat! Hat Celsius-fok alatt már nem működnek megfele­lően a faggyúmirigyek, sokkal kevesebb védő zsírt termelnek. Ráadásul hőérzetünk nincs is mindig szinkronban a levegő és környezetünk hőmérsékleté­vel. Ha nulla fok van, viszont 30 km/h-s szél fúj, bőrünk mínusz 13 foknak érzi a külső hőmér­sékletet - ezért éreztük olyan hidegnek a húsvét előtti-utáni hűvösebb napokat! Az arcbőr mellett kezünk is rosszul reagált a fagyos időre- Uyenkor kiszárad, kivörösödik, a köröm mellett lévő bőr berepe­dezik. Télen legfeljebb 30 száza­lékos a lakás és az iroda páratar­talma, szemben az ideális 45-55- tel. Ez is nagyon megviselte bő­rünket. Szinte mindig „szomjas”; a hámréteg védő lipidszerkezete egyre áteresztőbbé vált, ami to­vábbi nedvességvesztést okoz. A száraz bőr látható jelei: vörös foltok, irritációk, esetleg hámlás és apró gyűrődési rán­cok. Nemcsak az arcbőr, de a szemkörnyék érzékeny része is nedvességért kiált. Ha száraz a bőre, érdemes kedvenc krémje zsírosabb változatát választa­nia, vagy használja nappal a megszokott éjszakai krémet. ■ Miből látszik, hogy száraz? Ápolja magát, meg is látszik rajta A száraz bőr pergamenszerű, feszes, durva tapintású, mint a smirglipapír. Alig láthatóak a pórusai, az arcon nevetés közben apró szárazságráncok jelentkeznek. A napi bőrápo­láshoz tavasszal váltson olyan krémekre, amelyek újra felépí­tik a bőr természetes védőkö­penyét. így a bőr mintegy megtanulja, hogyan kell több nedvességet elraktároznia. A koncentrált nedvességpót­ló anyagokat, például hialu- ronsavat tartalmazó masz­kok támogatják a bőr regene­rálódását. Közös kasszán eh eletet a magyar családok zöme a magyar családok pénzkeze­lési szokásait először vizsgáló szociológiai kutatások - még az ántivilágban, a hetvenes évek­ben, meg a nyolcvanas évek vége felé - többnyire azt mutat­ták ki, hogy a magyar családok nagy többsége közös kasszából gazdálkodik. Az esetek kétharmadában a nők azok, akik a család pénz­ügyeiért felelősek. Már ezek a kutatások is azt jelezték, hogy a nyolcvanas évek végére csök­kent a feleség által, egy kézben összefogott pénzkezelési for­ma jelentősége, és nőtt a közös pénzkezelés súlya. E tendencia folytatódását mutatják a kilenc­venes években végzett TÁRKI Háztartás Monitor adatfelvétel eredményei is. 1998-ban az egyéni mintában szereplő há­zasok, illetve az élettársi kap­csolatban élő párok mintegy hatvan százaléka nyilatkozott úgy, hogy partnerével közösen kezelik pénzüket, azaz össze­adják jövedelmeiket és együtt döntenek arról, hogy miképpen is költik el. A párkapcsolatban élők mintegy harminc százalékára igaz az, hogy náluk a feleség egy személyben gazdálkodik a közös kasszából. Emellett igen alacsony, összesen négy száza­lék az olyan háztartások ará­nya, ahol kizárólag a férj fel­adata a pénzkezelés. ■

Next

/
Thumbnails
Contents