Új Néplap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-26 / 98. szám

SZOUON.hu hírportálon. Holnap rendezzük meg a Lapot a diákoknak! (Ladik) médiavetélkedőnk megyei döntőjét. Reméljük, a tíz részt vevő csapat már izgul, de annál inkább készül... Nos, fiatalok, itt most közzéteszünk egy feladatot, ami­vel holnap pontokat gyűjthettek! Nézzetek szét a padlá­son, pincében, nagymamánál, szomszéd bácsinál, és ke­ressetek régi Új Néplapot! MINÉL RÉGEBBI, ANNÁL JOBB! MINÉL RÉGEBBI DÁTUM SZEREPEL AZ ÚJSÁGON, ANNÁL TÖBB PONTOT ÉR EZ NEKTEK A PÉNTEKI DÖNTŐN (az Újsál- gokat visszaadjuk, ha kéritek)! keresgéljetek!! Holnap pedig találkozunk 9.15-kor Szolnokon a VOKE Vasutas Csomóponti Művelődési Központban (Jubileum tér 1/a). 2012. ÁPRILIS 26., CSÜTÖRTÖK N ektek mi jut eszetekbe a tejbe- grízről? Egy fi­nom édesség, ugye? Ne­kem sokkal többet je­lent. Ismerjétek meg a történetem... „Szotyi”, szolnoki Kassai Úti Általános Iskola Kisfiúként sokat voltam együtt a nagymamámmal. Anyuká- mék dolgoztak és én a délutá­nokat vele töltöttem. Amikor megérkeztem hozzá, mindig megkérdezte, hogy finom volt- e az ebéd az iskolában. Én ál­talában még éhes maradtam kicsit, így kaptam egy kis fi­nomságot. A kedvencem a tej- begríz volt, friss gyümölcsök­kel. Nem voltam vékony kisfiú, ezért mamám igyekezett vi­gyázni az egészségemre és a súlyomra. A kis „pótebédek” után kimentünk a játszótérre mozogni, vagy nagyokat sétál­tunk. Sokat beszélgettünk, és igyekeztünk megtanulni a lec­két, mire a többiek hazaértek. Nagymamám mindenben segí­tett nekem, amire csak szüksé­gem volt. Ahogy teltek az évek, na­gyobb fiú let­tem, rö­— DIÁKVILÁG Mindig nagyon finom volt a tejbegríz, de mégis akkor volt a legfinomabb, amikor együtt készítettük el a kedvenc édességemet... %£**«*** csolódásr« »le íség nyíllá videbbek lettek a séták, többet tanultam, de a finom ebédpótlások megmaradtak. Igyekezett a mamám a kedvem­ben járni, és egészségeseket főzni. A kedvencem viszont nem változott: igen, még min­dig a tejbegríz volt a nyerő fi­nom gyümölcsökkel. Azonban volt, ami lassan megváltozott. A nagymamám. Nem akartam észrevenni, hogy a séták már nem miattam rövi­dültek. Fáj a lába, a dereka. Meglepett, amikor egyik nap nem várt „finomság” a nagyma­mámnál. Nem volt ereje fel­kelni és meg­főzni a tej- begrízt. Rosszab­bul lett, és saj- n o s k ó r - házba került. Hirte­len na- gyot for- r dúlt velem a világ. A kis­fiú felnőtt és megváltozott. Én lettem a nagymama és ő az uno­ka. Bejártam minden délután hozzá a kórházba. Panaszkod­tak a nővérek, hogy nem eszi meg az ebédet. Ekkor egy kósza mosoly suhant át az arcomon és odafordultam a nagyma­mámhoz:- Nem ennél egy kis finom­ságot?- Egy kis tejbegríz finom gyümölcsökkel jól esne... - vá­laszolta. Mosolyt csaltam az ő arcára is. Repültem hát haza, hogy most én csináljak neki tejbe- grízt. Álltam a tűzhely előtt és potyogtak a könnyeim: hol jó kedvemben, hol bánatomban... Akkor csináltam életemben elő­ször tejbegrízt. Ettől a naptól kezdve minden délután vittem be neki a kór­házba, csak ezt bírta megenni. Tornáztattam, etetgettem, és so­kat beszélgettünk, nevettünk. Nehezen teltek a napok, de a nagymamám végre jobban lett. Rövidesen hazaengedték a kór­házból, a legszebb délutánom pedig az volt, amikor először kö­zösen készíthettünk nála tejbe­grízt. Számomra tehát ez az étel a szeretetet, a gondoskodást, az egészséget és a NAGYMAMÁ­MAT jelenül A generációk közötti szolidaritás jegyében Akik elsők lettek a versenyen 5. évfolyam Kassai úti At. Isk. - Cseresznyék 6. évfolyam Kassai úti Ált. Isk. - Szotyi 7. évfolyam Mátyás király Úti Ált. Isk. - Kakukkf ű 8. évfolyam II. Rákóczi F. Úti Ált. Isk. - Marslakócskák Különdíjak a zöldségszobrokért 5. évfolyam Fiumei Úti Ált. Isk. - Sportemberek 6. évfolyam Körösi Csorna Sándor Ált. Isk. - Energiabombák 7. évfolyam Széchenyi krt.-i Ált. Isk. - Vándor 8. évfolyam Kodály Zoltán Ált. Isk. - Jégsaláta hetedik alkalommal rendez­ték meg a Korosztályos Egész­ségnevelési Versenyt Szolno­kon. A program a városi ön- kormányzat támogatásával a Szolnoki Iskolavédőnők Egye­sülete védőnőinek összehan­golt munkájával valósult meg. A vetélkedő témaköreinek ki­választásánál a szervezők tö­rekedtek az „egészségtudatos magatartás” mellett a „kör­nyezettudatos magatartás” alapvető ismereteinek megerő­sítésére, s felhívták a figyel­met a fertőző betegségek meg előzésének lehetőségeire is. az iskolai fordulókról a 12 is­kolából összesen 47 csapat (188 fő) jutott tovább, akik lel­kesen várták a végső megmé­retést, ahol kiderült ki a leg jobb a legjobbak közül A dön­tő helyszíne a hagyományok­nak megfelelően idén is a Ko­dály Zoltán Ének-zenei Általá­nos Iskola és Tallinn Alapfokú Művészetoktatási Intézmény volt. A döntőn való részvétel feltételeként a csapatoknak egy-egy fogalmazást és az ah­hoz kapcsolódó illusztrációt kellett elkészíteniük (a díjnyer­tes alkotást itt olvashatjuk ve­zető cikként) az év mottójának megfelelően („2012: Az aktív idősödés és a generációk kö­zötti szolidaritás éve”, „Egész­ség korhatár nélkül”). Ebben az évben nem csupán a gyer­mekek, hanem a nagyszülők is részt vettek a szellemi és ügyességi vetélkedőn, zöldség figurákat készítettek. Esetlen eső Piros az ég. Eső égeti. Felhők lepik el. Köd díszíti. Erősebb a zápor. Zuhog a víz. Csöpög az ereszen. Folyik mindig. Lecsurog a mennyezeten. Behatol mindenhova. A víz. Koszos, erőszakos víz. A felhőkből érkezik, S lemos mindent. Eltörli az emlékeket. Újulást hozva. ÚJ reményeket. Es csak folyik tovább undorodva. CSABAI NIKOLETT j Akik erőt adnak j I Ha meglátunk egy fogyaté- I I kos embert, kisgyermeket I I rögtön megfogalmazódik I | bennünk a szánalom, sajná- | | lat gondolata. Pedig ezek az | | emberek nem igénylik a saj- | | nálatot, a szánakozást meg | | pláne. Sokkal több akarat- | • erő rejlik bennük, mint az ■ J egészséges emberekben. Többször is volt szeren- ! ■ csém találkozni fogyatékkal • I élő emberekkel és rengeteget I I tanultam tőlük. Ha úgy érez- I I tem nem tudom véghezvinni I | céljaimat, elfáradtam vagy | | éppenfeladni készültem egy- | | egy nagyobb álmomat, rájuk | | nézve meggondoltam ma- | I gam. Ha bennük ennyi erőéi' j I elszántság van, bennem mi- . ! ért ne lenne meg ugyanez? J ■ Rengeteg erőt tudnak nyújta- J ■ ni környezetük számára, hi- • I szén ami kívülről hiányosnak I I tűnik, az belül sokkal, de sok- I I kai gazdagabb. | | GREGOR CSILLA, TISZAPARTI | Az oldal az „Olvass a napilappal \ és ismerd meg a körülötted élő világotI’ program keretén be­lül jelenik meg. A megjelenést a Repropress Magyar Lapkiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja. Az oldalt összeállította: ■ Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 ■ I e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu ■ Az írásokat teljes terjedelmükben I Harry Potter ezúttal horrorban kalandozik filmajánló A fekete ruhás nő alatt néhányszor biztosan összerezzenünk majd Sosem rajongtam a horrorfilme­kért, ez köztudott ismerőseim kö­rében. Ezért nem gyakran nézek ilyen műfajú filmet, azonban mi­kor A fekete ruhás nő a mozikba került, kíváncsivá tett Daniel Radcliffe Harry Potter-skatulyá- jából való kitörése. Ismerve ma­gamat az ijesztő jelenetek láttán, jobbnak láttam környezetem szempontjából, ha otthon nézem meg a filmet, s nem ugrok vala­ki nyakába a moziteremben egy- egy sikoly vagy halálhörgés hal­latára... Kisebb felkészülés után s egy - a szememet pont az ide- áüs pillanatokban elfedő - taka­ró társaságában elindítottam a filmet. Kár volt... A történet sze­rint Arthur Kipps (Daniel Rad­cliffe), a feleségét szülés közben elvesztő ügyvéd vidékre utazik egy öngyilkos asszony végrende­letét kutatva. Ilyenkor megszo­kott, hogy megjele­nik álmaiban, kép­zelgéseiben a halott neje, s a városban egyre több furcsaság történik. Pár nap alatt halnak meg gyermekek, ezért sokan Arthurt okolják. Az ügyvéd tovább keresi az ismeretlen nő végrendeletét, míg szörnyű títkokat fedez fel... Habár a film első pár percében még Harry Pottert látjuk viktori­ánus korban, ám a film közepére ■ A film közepére elválaszthatjuk Daniel Radclif- fet a varázslóta- nonctól! már kezdtem elvonatkoztatni Da­niel Radcliffet a varázslótanonc- tól! Szerintem az angol srácnak ez a film ha másra nem is, arra tényleg jó volt, hogy megpróbál­jon kilépni a roxfor- ti környezetből, s már ne csak a szem­üveges fiúra asszo­ciáljunk, ha az ő ne­vét halljuk. Talán ezt az egy pozitívumot tudnám a filmmel kapcsolatban felhozni... Annak ellenére, hogy a történet első olvasásra érdekes­nek tűnhet, sőt a hátborzongató thrillert megnézve is tovább fo­kozódhat kíváncsiságunk, a nagy rejtély egy egyszerű és magától értetődő dolog, pedig az alaptörté­net szerint többet ki lehetett vol­na hozni a moziból! Persze ijesz­tő jelenetekben nem volt hiány, de kétlem, hogy egy idegileg jóval edzettebb ember elégedett lett volna velük. Nem tudom, végül ez a bizarr happy enddel záruló film lesz-e a varázslótanonc kitö­rése... Lehet, jobban járt volna egy nyolcadik Harry Potter-filmmel... SIMOR KAMILLA Az oldalt támogatja: CINEMA CITY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents