Új Néplap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
2012-04-24 / 96. szám
4 2012. ÁPRILIS 24., KEDD TÚRKEVE Amatőr népdalkörök találkoztak A vadvirág Népdalkor vendégszerepeit a Sárrétudvari Kézenfogva Testvéreink Alapítvány által szervezett amatőr népdalkörök találkozóján a minap, tájékoztatták lapunkat A népdalkor minden tagja nagyon lelkesen készültek a hangulatos és jól sikerült rendezvényre Lakatos Győzőné vezetésével. Megszabadulnak az elavult eszközöktől hozzájárult a képviselő-tes- tület ahhoz, hogy a Ványai Ambrus Gimnázium, Informatikai és Közlekedésgépészeti Szakközépiskola elavult és részben működésképtelen tárgyi eszközeit leselejtezze a vonatkozó szabályzatban foglaltaknak megfelelően. A testület a selejtezési bizottságba Vida Tamás alpolgármestert delegálta. Sikeresen szerepelt a fiatal táncos pár az előkelő második helyet érte el Kézsmárki János és táncpartnere, Griecs Vivien a minap Békéscsabán, a „D” Nyolctánc Országos Bajnokság keretein belül rendezett „B” felnőtt latin táncversenyen. Sikeres szereplésükön felbuzdulva a fiatal táncos pár indult a szlovákiai Poprad Open nevet viselő nyílt nemzetközi táncversenyen, ahol szintén sikerült a dobogó második fokára állniuk, közölte Gyurkó László vezetőedző. Biztosította a testület a közel 70 ezer forintot befogadó helyként is üzemelt az Idősek Otthona ez év február 2-től 20-ig tartó hideg időszakban azok részére, akik nem tudtak más módon gondoskodni a fűtésükről. Emiatt az intézménynek hatvankilenc ezer forint többletköltsége keletkezett. Ezt az összeget az általános tartalék terhére biztosította a képviselő-testület az intézmény részére. SZ0U0N.hu További Túrkeve és környéki hírek a SZOUON.hu hírportálon. A templomot is eltakarta szakma A helybéli Kovács Sándort az utolsó juhászként ismerik Nem mindennapi szakmát választott Kovács Sándor: jelenleg ő az egyedüli, az utolsó juhász Túrkevén. Elhivatottsága úgymond vele született, hiszen már négyesztendős korában felkelt hajnali egy órakor a juhokhoz. Békési Brigitta- Juhász volt mindkét nagyapám, az édesapám, szinte az összes nagybátyám, sőt az édesanyám is szakmabeli - kezdte Kovács Sándor, az utolsó túrkevei juhász. - Itt a városban akadnak, akik az utolsó mohikán néven is emlegetnek, hiszen páran foglalkoznak még juhokkal, de nem ismerek olyan embert, akinek juhász végzettsége van. Én még Gyomaendrődön tanultam a szakmát, de azóta már megszűnt ez a fajta képzés — árulta el. Sándor elmondta, hogy korábban huszonhat-huszonhétezer juh is volt Túrkevén, most háromezer körüli lehet a létszámuk. Mire rögtön nekiszegeztük a kérdést: hogyan lehetett ennyi állatra felügyelni?-A juh az birka kutya nélkül, kezelhetetlen állat - magyarázta. - Ha rámegy a lucernára, képtelenség onnan kihajtani, ha nincs kutya. Inkább addig eszik, míg el nem pusztul. Nagy kincs a kutya a juhásznak! Nagyapám Szathmáry gróf juhásza volt. Tavasszal elindult a nyájjal a Tisza-parton fel északra, egészen az orosz határig. Amikor érezte, hogy „félidő” van, hazaindult, hogy őszre otthon legyen. Az oroszok elvették tőle az összes birkát 1944-45- ben, a kutyáját leütötték, őt pedig felpakolták egy vagonra. Tisza névre hallgató kutyája két hét múlva tért haza, a család nagy ijedelmére. Hiszen ha a nagypapa leszúrta a kampót és rátette a kabátját, a kutya ott nem hagyta volna a világért Névjegy KOVÁCS SÁNDOR SZÜLETETT: I960. 05. 17. CSALÁDI ÁLLAPOTA: hálZUS GYERMEKEK: Cg}' lány, két fiú Hobbi: utazás, főként a mediterrán országok, Afrika Kovács Sándor a kun juhászok díszes ünnepi ruhájában sem. Nagy volt az öröm, amikor egy hónap múlva a nagypapa hazaért - mesélte. Sándor voltaképp belenőtt a juhászaiba.- Hajnali egy órakor keltettek már négyéves koromban, hogy segítsek a fejőállásba hajtani a juhokat. Ugyanis öt órakor, még hűvösben ki kellett engedni a legelőre az állatokat - emlékezett visz- sza. - Hajnalra már elfáradtam, befeküdtem a jászolba, elaludtam. A nagybátyám mókából ragacsos birkatejet spriccelt az arcomra. Arra ébredtem, hogy csípnek a legyek - mosolygott a bajusza alatt. Tavasszal, Szent György napja környékén történt a „kiverés”, ekkor hajtották ki az állatokat a legelőre, a nyári szállásukra, nyírás után. — Minden nap men- tünk„illett már napfelkeltekor odaérni. Egész nap a szabad levegőn tartózkodtunk napnyugtáig. Régen a juhásznak nem kellett óra, hogy tudja, hol jár az idő. Délben az asszonyok felengedték a gémes kút ostorát, ezzel jelezték, hogy kész az ebéd- jegyezte meg Sándor, aki ki tudja, talán jó levegőnek is köszönheti, hogy szép nagyra nőtt. — Kalappal együtt két méter vagyok — árulta el. - Az első kevi juhászfesztiválon a templommal szemben állították fel a sátramat, de a másik évben áttettek a sövény háta mögé. Azt mondták, hogy eltakarom a templomot. Az egyik székely barátom is mondta: ne haragudj komám, de nálad csak a medvék nagyobbak Székelyföldön. Hogy mit szerettem a juhászkodásban? Kötetlenséget, szabadságot, hogy nem voltak körülöttem falak, a csendet, a jó levegőt. Hiányzik nagyon ez az élet... Nem fáztak a húszkilós subában a kun juhászok ünnepi ruhája bő gatyából, parasztingből és díszgombos mellényből állt. Elmaradhatatlan tartozék volt a tajtékpipa és a dohányzacskó, utóbbi az állat „nemesebbik részéből” készült. A mintegy húszkilós suba télen jó meleget biztosított. A kévéi Kovács Sándor még nagyapjától örökölte az egyedi készítésű pásztorbotot, melyet a juhászok csak kampónak hívnak. Életéről, pályája kezdetéről is vallott a nótaénekes Madarász Katalin közismert népdal- és nótaénekes, Túrkeve díszpolgára rendkívül hangulatos előadást tartott az életéről, illetve különösen pályakezdéséről a minap a városi művelődési házban. Pályafutásának ötvenedik évfordulója alkalmából Debrecenben is díszelőadást tartottak, ugyanakkor Kati néni már 1954-től szerepelt népdalénekesként. Az előadása utáni beszélgetésből kiderült, hogy változatlanul ragaszkodik szülővárosához, Túrkevéhez. Mindig szeret hazalátogatni. Kisgyermekkorában először csak táncolt a színpadon, később énekelt is. Elmondása szerint mindent a szüleinek köszönhet: édesanyjának a táncot, édesapjának a színpadi szereplést. Madarász Katalin egész lényében, egyéniségében ízig-vé- rig a magyar ember érzelemvilágának leghitelesebb kifejezője. Fellépései, az azokról készült felvételek generációknak jelentették és jelentik ma is a szülőföld szeretetét és magát a zenei anyanyelvet, amelyet hitelesen tud közvetíteni dalban évtizedek óta. Színpadi szerepléseit évtizedek óta figyelemmel kíséri minden népdal- és nótakedvelő ember. ■ Az iskolába járnak a helyi óvodások Módosította az Óvodai Igazgatóság és Bölcsőde alapító okiratát a képviselő-testület a napokban. Erre azért volt szükség, mert az önkormányzat a Deák Ferenc úti tagóvoda átalakítására, fejlesztésére pályázatot nyert, a felújítás februárban meg is kezdődött. A beruházásra még egy 2008- as uniós pályázaton nyertek a helyiek 126 millió forintot, az ön- kormányzatnak tízszázalékos önerővel kell a költségekhez járulnia. Az óvodás gyermekeket átmenetileg az Árpád úti iskola épületében helyezték el. Részükre a város saját erőből alakította át a megfelelő helyiségeket, csoportszobákat. Szeptemberben a már felújított óvodai épületbe járhatnak a kisgyermekek. ■ Minden induló csapat minősült a színvonalas versenyen rendezvény Ez alkalommal több mint négyszáz fellépője volt a városban rendezett társastáncfesztiválnak Nagy sikerrel rendezte meg a IV. Nagykunság - Dunától Keletre - Minősítő Társastáncfesztivált Túrkevén a Kevifóld Alapítvány és a Korda Vince Alapfokú Művészetoktatási Intézmény az elmúlt szombaton. A magas szintű, színvonalas megméretésen Pécs, Du- nafóldvár, Kiskunlacháza, Debrecen, Szeged, Dévaványa, Szeghalom, Füzesgyarmat, Vésztő, Orosháza, Túrkeve és Kisújszállás táncosai vettek részt Összesen négyszázharminc fellépő volt.- Már másodszor veszek részt a fesztiválon Túrkevén, hónapok óta gyakoroltunk, hogy minél eredményesebben szerepeljünk - válaszolt Peres Ágnes, aki Kis- kunlacházáról érkezett a versenyre. - Rumbával és angol keringővei készültünk. Nagyszerűen érzem itt magam, jó a hangulat, ismeretséget köthetünk más városok versenyzőivel - árulta el.- Másodszor hoztam el a tanítványaimat Túrkevére, örömmel jövünk, világos, nagy a terem, a lelátót a közönség zsúfolásig megtölti, s hatalmas tapssal jutalmazzák a produkciókat — számolt be Nagy Nóra, aki Du- nafóldváron oktat társastáncot.- A táncparkett mérete is tágas, jól ki lehet táncolni a koreográfiát. Nagyon precíz a szervezés, családias a hangulat. Ha anyagi lehetőségeink engedik, jövőre is el fogunk jönni - jegyezte meg.-Az a megtiszteltetés ért, hogy az eddig lebonyolított négy túrkevei fesztivál zsűrijének elnöke lehettem - mondta Sziliné Csáki Emília, a zsűri elnöke, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnökségi tagja. - Zökkenőmentes a lebonyolítás, nagyon jó a verseny hangulata, a résztvevők mindent megtesznek a jó eredményért. Örömünkre szolgál, hogy minden csapat minősült. A bemutatott harminc koreográfia közül hatan szereztek bronz, tizennégyen ezüst és tízen arany minősítést. A szigorú mérce ellenére is ez a szép eredmény született, ami azt jelenti, hogy jól felkészültek a fiatalok, és van lét- jogosultsága a standard és latin táncoknak - fűzte hozzá. ■ A bemutatott harminc táncos koreográfia közül összesen hatan szereztek bronz, tizennégyen ezüst és tízen arany minősítést a fesztiválon Nagy munka és felelősség- saját csapatunkkal sok akadályt leküzdve tudtunk csak felkészülni - közölte Németh István, a túrkevei Korda Vince Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója, a versenybizottság vezetője. - A kisújszállási és túrkevei tagozatunkkal előadott palotás formációnk ezüst minősítést ért el, aminek őszintén örülök. A szervezés nagy munka és nagy felelősség. Hogy mégis miért csináljuk? A több száz gyermek örömteli mosolyáért és hálás tekintetéért % I t t
