Új Néplap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
2012-04-12 / 86. szám
A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL 2012. ÁPRILIS 12., CSÜTÖRTÖK A tiszaföldvári vadászok kerültek először Bélapátfalvára Krasznahorkai várjátékok emlék Kuruc kori viseletben néztük meg a nagy értékű ereklyéket A tiszajenői templom sokunk örömére épült fel Nagy érdeklődéssel olvastam az Új Néplapban egy, a Tiszaföld- vár-Bélapátfalva kapcsolatról szóló cikket a közelmúltban. Szinte földvári lakónegyed alakult ki az utóbbi évtizedekben Bélapátfalván. Őslakosként néhány információt megosztok még e bélapátfalvi lakónegyed történetéről. A történet az 1960-as évek végén kezdődött, két vadásztársaság baráti együttműködése kapcsán. A szolnoki vadászok nagyobb vadakra, míg a bélapátfalvi vadászok fácánra, nyúlra jártak egymáshoz. Egyik alkalommal szóba került, hogy jó lenne a poros Alföldről sűrűbben a jó levegőre, és a csodás természetbe menni. A helyi té- esznek a tó keleti oldalán volt parlagon heverő területe, és ezt kijelölték, hogy felosztják, érté■ Sok helyi lakosnak nem üdülőként, hanem kiskertként szolgál. kesítik. Az első osztás legfeljebb harminc, azonos méretű telket jelentett. Ez két utca volt, és a tulajdonosok bélapátfalvi, szolnoki és egri polgárok voltak. Miután népszerű lett az akció, pártfunkcionáriusok is részt kértek, és azután elkezdődött az erdőirtás. Körülbelül tíz év teltével az akkori tanács elkezdte felparcellázni a tó délkeleti irányát is. Ekkor már helyi lakosok is hozzájuthattak telekhez. Az igazi átütés akkor történt, amikor létrejött egy környezetbarát egyesület, és a pályázatuk révén villamosított lett a terület, valamint felépült az új cementgyár, és megszűnt a cementpor területre hullása. A cementgyárnak sok minden köszönhető, mert például az utak karbantartása, szakemberek biztosítása nagy segítség volt a távolból építkezőknek. Ahogy a cikkben is szerepelt, sok telket osztottak ki, nincs is már több hely. Sok helyi lakosnak azonban nem üdülőként, hanem kiskertként szolgál. Talán egy-két fő él még azok közül akik annak idején ott kezdtek, és az utódaik, vagy akik megvették a portát, nem sokat tudnak az előzményekről. Én akkor kezdő egyetemista voltam még, és az én szüleim sem élnek már. Hajdú Ferenc, Szolnok A nevezetes vár tövében a múlt évi kirándulás alkalmával örökítette meg a felvétel az egyesület fellépőit A rákóczifalvai Kuruc Hagyományőrző Egyesület a múlt évben meghívást kapott a VI. Krasznahorkai Várjátékokra. A szervezet bemutathatta - a vár tövében zajló eseményen - kuruc kori programjait, jeleneteit a nagyszámú nézősereg megtisztelő örömére. Az egyesület számára a szervezők lehetővé tették a vár és a múzeum látogatását, belső környezetében is. A hely szellemiségének átélése érdekében természetesen kuruc kori, korhű viseletben kívánta megtekinteni csapatunk a felbecsülhetetlen értékű ereklyéket. Megjelenésünkkor kattogtak a turisták fényképezőgépei, a figyelem mindenfelől ránk összpontosult. A látogatók tetszésüket kifejezve bizonyára azt gondolhatták, hogy mi is a program részei vagyunk, mert f érdeklődésüket szavakba fog- t lalva mindenfélét kérdezgettek J tőlünk. Voltak köztük szlová- I kok, angolok, németek, japánok és nagy örömünkre magyarok is. Akkor nagyon nagy élményt jelentett számunkra felvidéki sikeres, emlékezetes látogatásunk. A közelmúltban ébredtünk rá - Krasznahorka várának leégése után —, hogy ez egy élménynél sokkal többet jelent számunkra, egy egész életre szóló, maradandó emlék, mely mindannyiunkban tovább él. Terenyei Attila, elnök A Szajoli Őszirózsás Klub tagjai ünnepeltek A vagánykodó vállalja fel a következményeket A Szajoli Őszirózsás Klub tagjai közelmúltbeli összejövetelükön vidám programon vettek részt. A jó hangulatú esemény néhány résztvevőjét örökítette meg szereplésük közben a felvétel. Sípos Jánosné, klubvezető A hatvanas években a mi generációnk sem volt eminens tanulók gyülekezete, megvolt a sajátossága az akkoriban „lázadó generációnak” is. Kaptunk körmöst, kokit, intőt a fegyelmezetlenség arányában, de fel se merült a harag, vagy a bosz- szúállás gondolata. Eszünkbe sem jutott otthon panaszkodni. Szülői értekezleten ha kiderült csínytevésünk, a szüléink otthon lerendezték velünk, szavakkal vagy megvonással, hol pofonnal. Elképzelhetetlen volt, hogy a szüleinket beküldtük volna az iskolába tanárt verni. Valószínű megvetés, vagy kinevetés lett volna a reagálás az osztály részéről. Ez is egyfajta va- gányság volt a részünkről. Megdöbbent az egyre gyakoribbá vált szülői agresszív reagálás a tanárok iránt, és csalódott vagyok a normálisan viselkedő szülők nevében. Két gyerekem is küszködött a tanár-diák konfliktustól, amit itthon kibeszéltünk, megvitattunk. A szülői értekezletekre valamelyikünk mindig elment. A tanárverő szülők, akik így mutatják ki szere- tetüket a gyerekeik felé, valószínűleg amikor hívták, vagy be lehetett volna menni az iskolába megbeszélni a problémát, nem éltek a lehetőséggel. Ha az én szüleim így viselkedtek volna a tanáraimmal, szégyelltem volna magamat. Aki vagánykodik, vállalja a következményeit, és ne a szülei mögé bújjon! Végül is ez a neveltetésen múlik... P. I., Szolnok ■ Elképzelhetetlen volt, hogy szüleinket tanárt verni küldtük volna. Nemrég arról olvastam az Új Néplapban, hogy a szeretet Szandaszőlősön templomot épít. Örömmel mondhatom ezt el a mi településünkről, Tiszajenő- ről is. Ugyanis a már felszenteléséhez közel álló templomunk sokunk örömére épült fel. Gyönyörű templomunkba boldogan járunk tevékenykedni, imádkozni. Kívánom, hogy a jövő nemzedékét sok jóval szolgálja majd. Elismerésem a katolikus egyház irányítóinak, akik az ügy érdekében sok lépést tettek. Mind a négy unokám katolikus iskolában tanul. A világ legboldogabb nagymamái közé tartozónak érzem magam, 68 évesen. Sinka Antalné, Tiszajenő A SZEP-kártya kellemetlen helyzetet okozott SZÉP-kártyával fizettem volna nemrég, amikor családommal egy üdülőhelyen ebédeltünk, és kellemetlen helyzetbe kerültem. Az ajtón ott volt a jelzés, hogy elfogadják, de kiderült: nem minden bankkal él még a szerződésük. Jó lett volna ha a pénzintézetek fürgébben intézkednek. Azóta megtudtam, valószínű április közepétől már lehet e kártyát ott is használni. V. Istvánné, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiség jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen va^ címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szundi@ aelspringer.hu email címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még aSI0U0N.hu internetes oldalon. Az első bölcsőde Szolnokon a Stefánia-házban kapott helyet épület Az intézmény felszereltségét és működését tekintve akkoriban országosan is úttörőnek számított Dr. Tóth Tamás polgármester, miután 1925-ben Szolnok város polgármesteri székét elfoglalta, nagyvonalú szociális és kulturális programjának első pontjaként, az addig hosszú időn keresztül stagnáló szolnoki anya és csecsemővédelmet szerveztette újjá, amelynek vezetője dr. Krámer Dezső gyermekszakorvos volt. Dr. Tóth Tamás polgármester az anya- és csecsemővédelmi intézetnek és tejkonyhának a városháza épületében öt helyiségből álló otthont adott. Az anya- és csecsemővédelem iránti elkötelezettségét ezzel nem tekintette befejezettnek, hanem ezt tovább fejlesztette egy bölcsőde megépítésével. Kiss Gábor, a szolnoki Stefánia Szövetség ügyvezető igazgatója 1927-es jelentésében írta: S még két év sem telt el az anya- és csecsemővédelem újjászervezése óta, ez a nemes elgondolás már is örvendetes valóságot öltött. A képviselő testület a város legszebb és legértékesebb helyén, a Tisza-parton, az új gyógyfürdő és a városi színház közvetlen közelében fekvő épületet engedte át, amelyet újjá varázsoltak. A Stefánia-ház, amely magába foglalta az anya- és csecsemő- védelmi intézetet és a bölcsődét, a gróf Apponyi Albert út. 20. alatt, a mai Táncsics Mihály utcában volt, szépen parkosított belső udvarral, amelynek vége a mai Szigligeti utcáig ért. Az ország egyik legnagyobb ilyen intézményeként a Stefánia- házban helyet kapott bölcsőde, Szolnok városának első bölcsődéje volt, amely felszereltségét és működését tekintve országosan is úttörőnek számított. Az anya- és csecsemővédelmi intézet vasárnap és ünnepnapok kivételével minden nap nyitva volt. A reggeli órákban a munkásbiztosító tagjai és az igazolt szegény beteg gyermekek részére elkülönített betegrendelést, délután pedig az egészséges cse- | csemők és kisdedek részére tar- g tottak tanácsadó rendelést. Tele- J fonszáma: 275 volt. I Az Új Stefánia-ház a 8 ágyas A Stefánia-házban anyaotthon, csecsemőotthon és bölcsőde kapott he- anyaotthont, a 12 ágyas csecse- lyet. A korabeli felvétel az intézményben dolgozókat örökítette meg. mőotthont és a 8 ágyas bölcsődét foglalta magában. Az épület mintegy húsz helyiségből állott, a szükséges mellékhelyiségekkel (fürdőszoba, csecsemőfü- rösztő, elkülönítő, mosókonyha, raktár stb.). Ha figyelembe vesz- szük, hogy Szolnok, a város vagyoni helyzetét tekintve egyike volt az ország legszegényebb városainak, így anyagi áldozata a teherbíró képességét messze felülmúlta. A város polgármesterének és a közgyűlés szociális érzékenységének fényes példáját mutatta fel, hogy mit képes tenni a nemes jóakarat, a szív és a cselekvő emberszeretet - zárta jelentését Kiss Gábor, 1927-ben. Dr. Nemes András, Szolnok t t l t
